Már megint eltűnt. Ez a harmadik teliholdas éjszaka, hogy Krum nem jön vissza. Nem egy kimondottan érdeklődő fajta a mi Archerünk, de telihold idején mindig csak hányja-veti magát az ágyban és nem tud aludni, nem szereti ezeket az éjszakákat. Talán emiatt tűnt fel neki, hogy Krum sem éppen, ahogy előző két alkalommal is, amint a hajnal felveti első napsugarait utána egy fél órán belül nagyjából megjelenik, csapzottan, fáradtan, elnyűtten mint egy több éve napi szinten koptatott, kinyúlt póló és beveti magát az ágyba. Tudja, hogy nem alszik rögtön csak fekszik, megvárja míg a többiek felébrednek és elalvást színlel, hogy ne csapjon zajt míg összeszedi magát és nem látják, hogy át sem öltözött. Már ha van rajta ruha... első este nem volt egyértelmű Archernek volt-e rajta. Persze remekül színleli alszik, Elphie bácsikáját is meg tudja vele téveszteni. Minerva néni az egyetlen, aki mindig átlát a hamisságain, az a nő... örül hogy nem griffendéles lett, akkor mindenért nyakon csípnék. De támadt egy furcsa elmélete Krum kapcsán és valahogy nem bírja megállni, hogy ki ne derítse. Ahogy eddig, most is bedől a srác az ágyba, betakarózik és nem mozdul sokat, fel ne keljenek a többiek. Pechjére egyikük nem húzza horkolva és szuszogva a lóbőrt mint a többiek. Archer történetesen ahogy van, egy pizsama alsóban és szakadt fekete pólójában átoson a szobán, bemászik a srác mellé teljes természetességgel, szembefordul vele, ahogy oldalt fekszik a takaró alá bugyolálva testét ne fázzon a hajnali hidegben és sutyorogva ne kelljenek fel megszólal. -Mikor fekszel, akkor kél, egyszer egész, máskor fél... - Eddig nem igen beszélgetett el az ágy tulajával amiben épp fekszik, de amilyen szeleburdi néha a másik passzív időszakaiban teljesen elviselhetetlen volt számára. Most épp aktívabb, ezért is kezdeményez a maga hülye módján beszélgetést - nevezzük annak - és néz éber tekintettel a másik arcába alig pislogva. Fel se merül benne mi lesz ha a valaki felébred és egy másik srác ágyában van, ám ilyen apróságok nem igen szokták zavarni, nem fog fagyoskodni, az is biztos. Maximum kiesik az ágyból a másik, akkor meg azt mondja alvajárt... mindenre van magyarázata, amúgy. Vajon Krumnak is lesz?

Nem az a fura számára, hogy nem szédülnek ki mellőle - noha látja és érzékeli meglepetést okozott -, de nem is a szavalás a holdról, amit ő maga is volt szíves felemlegetni, hanem az azt követő mondat, ami a verselésért járt mosolyt értetlen elgondolkodó szarkalábakká avanzsálja a homlokán. Ő mindig egyedül alszik, úgy a legkényelmesebb, legpihentetőbb, miért akarna mással aludni? Egyáltalán miért hiszik ezért jött? Megannyi furcsa elmélet, kérdés, de mind hanyagolja, húzza vissza a párnára a másikat, az alvó szobatársak fel ne ébredjenek, nincs szükségük a társaságukra, kérdéseikre. Most csak ő szeretne kérdezni, a beszélgetésbe pedig magához mérten egészen benne is van.
-Három telihold, három kimaradás. Szakadt ruha, elgyötört közérzet. Harmadikos anyag, 394. oldal, sötét varázslatok kivédése tankönyv. Nekem elég érdekes. Neked? - Magyarázza suttogva, élénk érdeklődő tekintettel, támadó vagy ártó szándék hírében sincs, teljesen nyugodtan fekszik a másik mellett, a hajnalba suttogni a titkokat a legjobb elfoglaltság. Már a nassolás, festés és alvás után. Mondjuk. Az egyik szobatárs átfordul a másik oldalára, addig lélegzetvisszafojtva figyel, de nem kell sok hogy folytatódjon oldalról a szuszogás.
-Reggel megjavítom neked. Jobb ha leveszed és veszel fel valami épet. Invito póló! - Engedi el a cafrangolt ruhadarabot, amivel visszahúzta a másikat. A másik mellől elveszi kölcsönbe annak pálcáját ,remélve nem áll ellen neki teljesen, maximum egy csöppet. Hívja magához az anyjától ezer éve kapott, teljesen kinyúlt fekete pólóját, amit csak nosztalgiából tart magánál mindig, hátha este mégis felveszi, de már évek óta már nem alszik benne, lévén mennyire kopottas, de Krumtól nem sajnálja, hiába látja mi lett a rajta lévő talárral. Archer sosem volt egy ingóságokhoz ragaszkodó valaki a póló ellenében sem.

Halvány sejtése sincs hogy ez nem egy híres-neves költő verse, hanem saját, de mivel gondolatai messze elhagyták a költészet talaját már így inkább arra tereli a szót amiért az ágyba fészkelődött. Érdeklődve nézi miért húzza össze magát a másik, ha gorombáskodni akart volna nyilvánosan vágja nagy hajcihőt csapva az arcába, hangoztatva micsoda veszély lappang a falakon belül is immár. Persze Archer rengeteg minden hallott és olvasott és az éjszaka folyamán előhívva az információkat egyértelmű, hogy az esetek 20%-ában élvezik a farkaslétet annak hordozói, a maradék többség átokként éli meg.
-És miért nem ott jártad ki? Kiderült mi vagy és féltek? Mintha bármi kárt tudnál csinálni egy-egy napot leszámítva... - Nem igen érti mire fel ez a strucc politika, miért ijesztő egy beteg ember, sokkal jobban kezelhető mint a sárkánykór és egyéb, átváltozást okozó betegségek. Vajon az animágia is egy betegség volt hajdan? Kivételesen örülne ha hollóvá tudna válni, jelezni nincs ezzel gondja, de azon kívül hogy tollasabb lenne nem biztos hogy sikert érne el. El is veti a dolgot, csak annyi látszik elgondolkodva méláz a másik feje fölött eltekintve a sötétségbe, nézve az ágy baldachinét és annak ráncait. Jut eszébe, tépett szövetben fekszik mellette Krum, ideje lenne átöltözni, a többiek úgy is csak sokára kelnek fel és fázik, jobb lenne így. A testi látványra nem reagál, nem igen hozzák lázba se lányok se fiúk meztelenkedése. Ettől függetlenül idevonzza a pólót, nem egy minőségi darab, de most jó lesz.
-Persze. Miért ne adnám? Fázol. - Ráncolja értetlen homlokát, nem érti miért olyan különleges dolog ez, azt sem miért könnyezi meg a másik. Ez csak egy feslett póló... Elveszi megint a pálcát, hogy csináljon egy kis meleget, de mielőtt befejezné a mozdulatot csak mered a másikra. Hogy mi?
-Ezt a szart? Jó büdös leszel pár nap múlva! - Vigyorodik el, villámgyorsan a torkára rak egy silentiumot, majdnem némává válik annyira lehalkul a hangja, ahogy hahotázik és nevet a képen, hogy már a bűz is iszkolna a másikról de a póló fogva tartja. Belenevet a párnába is, rég nem nevetett már így. Nehezen, de kifújja magát, majd visszaállítja a hangját, csóválja a fejét és most be is fejezi a meleg levegőt teremtő mozdulatsort, hogy ne vacogjon a másik.
-Ha nincs pólód adok, ez pont nem a legszebb. Csak anyám miatt nem dobtam ki, tőle van. - Mosolyog a másik buzgóságán, nem érti hogy mi lelte a másikat, neki annyira természetes, hogy segít.
-De ugye tudod hogy mint prefektus meg kellene büntesselek hogy kiszöksz? Legközelebb elkísérlek és akkor nem kapsz kihágást. - Csínytevő mosolya megcsillanni látszik, persze csak az erdőig kísérné el a másikat, nem messzebb, nem ostoba.
-A pálcád kedvel engem... - Nézi meg magának elgondolkodva, hogy nem kap elutasítást, akkor lehet Krum is kedvelni fogja? Vajon mennyire van kihatással az emberre a pálca személyisége? És fordítva? Ha egy ideig ő használná és visszaadná, akkor az kihatna Krumra? Vagy rá kihatna Krum pálcája? Meg kellene kérdezni egy pálcakészítőt!
-El kellene menni az Abszol útra... - Mondogatja, neki teljesen logikus miért, Krum lehet nem tudja követni de ez nem zavarja. Inkább csak nyújtózik egyet, érzi kezd fáradni, fenn volt egész éjjel. Ráadásul így hogy csinált egy kis meleget rögtön kellemesebb itt feküdni, még Krum karja sem zavarja hogy átölelik kicsit.

Elgondolkodva nézi a másikat, szóval kicsapták mert kiderült és csinált valamit. Hm. Furcsák ezek a bolgárok.
-Dumbledore nem fog kicsapni. Meg majd figyelünk ne csinálj hülyeséget. Nem kell aggódnod. - Látszik Archert ilyen dolgok nem zavarják, meg komolyan is gondolja, hogy ezt a másfél évet már eltölti itt a másik, megoldják. Tenyerét párszor meglapogatja a másik lapockáján, érezze így is megnyugodhat, nem kell vándormadárnak lennie és mondani sem fogja másnak, bár ezt hangosan persze nem tette hozzá. Vajon A hazájában mindenki tudja, azért jött ilyen messzire? A bolgároknál vajon rosszabb a vérfarkas elfogadási ráta mint Angliában, vagy nem is ez volt a fő indok? Nem akar faggatózni, mindegy is már végül is, az már a múlt. Bármikor is mondja el a másik, ha elmondja egyáltalán, semmi sem fog változni.
-Nem értek egyet a bestiális besorolásokkal, főleg hogy ez egy betegség, nem egy kiküszöbölhető valami vagy külön közösség. Szóval de, tudok róla, olvastam a Mágiaügyi minisztérium jogi pontjait de az nem szentírás. Nekem ember vagy. - Igaz, számára nem is az ember lenne a jó szó, de ebbe nem megy bele, meg tudja érteni a kentaurokat is miért soroltatták bestiává magukat. A bürokrácia nem jó dolog. Nem hiába adja a pólót meg amit kér, nem igazán gondolja ezzel nagy dolgot tenne, csak megelőzi a másik megfázását. Azt is nevetségesnek gondolja, hogy nem veszi le a másik a pólót, holott amaz lyukas, kopott és ócska. De kap magyarázatot, sosem gondolt bele igazán a valóságban más varázslók hogyan is reagálnak a tényre, a másik vérfarkas.
-Dumbledorenak, ha kérdezi. Nem árt ha tudja ki tudja és ki nem. Minerva nénikém ha tudja, neki. Benne megbízhatsz. Nem igen szoktam másokkal beszélgetni, rendszerint nem bírnak követni. - A felé nyújtott kezeket csak annyira fogja meg hogy visszahúzza őket az ágyba, beszélgessenek csöndben tovább.
-Hallottam arról a bájitalról, azt olvastam az egyik könyvben jelenleg is kutat tovább. Mivel 19 éves a pasas, jó eséllyel mást is feltalál. - Amolyan biztatásképp szánja, noha neki így sincs baja a másikkal. Ezeken az éjjeleken kerülni kell, vagy okosan közelíteni de ennyi.
-Akkor igazából azt érzi kedvellek? Azért segít? Hm... - Mereng el míg nézefeti magának a pálcát, különös, rejtélyekkel teli dolog ez, utána kell járni, könyveket kell olvasni, pálcakészítőkkel beszél, akik az Abszol úton vannak, jó hely az, van pálcabolt, könyvesbolt.
-Aztán utánajárunk, érdekelni kezdtek a pálcák. Tanulmányt kellene írni, de nem fér bele, mert elkezdtem a festészeti lapba is írni egy cikket meg egy másik tanulmányt átváltoztatástanból. Pedig érdekel... hm. Ráérsz eljönni? Szünetben? - Tér vissza a témához, mert ez nem akarja lelevelezni, gyorsabb ha személyesen kérdezgeti a boltosokat. Elkényelmesedik és elnyom egy ásítást. -Ott van Belby boltja is amúgy, ha kell. - Jut eszébe, az is ott van, lehet így ad okot arra a másiknak vele tartson, nem valami jó mások elhívásában, ami azt illeti.

Látja nem lelkesedik a dologért a másik, itt lehet, pedig szerinte jó itt, Archer maga szeret itt lenni akkor is ha jelenleg némiképp visszás is a helyzet. Félredöntött fejjel hallgatja a verset, majd homlokon pöcköli finoman Kaloyant.
-Ne légy ilyen depresszív, nem akkora probléma ez, teljes életed lehet ettől még. Nem a józan eszed vesztetted el. - Szól némileg komolyabban, dorgáló éllel, mert tud rosszabbakat is mint a farkaskór, az apja mesélt már pár dolgot, nem is kívánna a medimágián belül hasonlókra specializálódni. Arra is csak forgatja a szemét, hogy jön a másik a torokharapással.
-Jelenleg úgy és ott harapdálsz akár a torkom is ahogy akarsz, hát mi bajom lenne tőle? Nézd! - Nem szívbajos, simán belenyúl a másik szájába hacsak el nem ugranak fürgén, hogy ujját a másik szemfogának nyomja, jelezve nem fél a harapástól. -Ha meg épp kicsit szőrösebb vagy kapsz szájkosarat, hogy akkor nem szabad, de logikusan elkerüllek akkor, ne kísértselek. No nem mintha lenne rajtam mit enni... Apa szerint csont és bőr vagyok. - Von vállat, jelezve nem gondolná egy szörnyetegnek is kívánatos fehérjeforrás lenne az étlapon. No meg Kaloyannal csak ezeken a "nehéz" napokon nem szabad lógnia, bár ezek sem napok csak órák.
-Mert Minerva néni ilyen, de amúgy baromi kedves nő, nagy szíve van. Clive bácsi is ilyen csak rajta látszik is. De jó, akkor majd közlöm titok. Hmm? Igen? Az jó. - Nem tudja ő maga sem miért nem bírják követni, neki nagyon egyértelmű mindig miről beszél, de akkor Kaloyan úgy fest ezt a kis árat igazán megfizeti a figyelem oltárán. Közben elvan a másik pálcájával bár a mellkasára borulást nem igen érti, érdeklődve néz le a másikra, hogy mi lelte.
-Nem, nem gondolnám. Ennyire szomorú hogy kedvellek? - Nem érti az összefüggést a kedvelés és a sírás között, végtére is eléggé nehezen helyezkedik bele mások érzelmi világába, de még a gondolataikba is. Elég vádlón néznek rá, tényleg nem érti az embereket, erre nem először döbben rá. Most meg miért dühös rá a másik? Aztán meg ennek ellentmond szavaival. Érzelmileg nem bírja követni csak a szavait, legalább azokat.
-Nem vagyok jó versírásból, csak felmondani tudom őket. De Te írhatsz, szeretem a rímeket. Hogy hogy hol meg hogyan festek? Akárhol, akármivel igazából. De általában a szobámban vagy a birtokon vászonra, ecsettel. Sok szép színt használok, majd megmutatom. - Fura hogy ez érdekel bárkit is, el van szokva ettől, keveseket köt le a festészet, főleg az övé. Aztán bólogat, majd ingatja a fejét.
-Karácsony előtt leszek 17, akkor leteszem a hoppanálási vizsgát. Addig nem tudunk kimenni Londonba sajnos, max zsupszkulccsal. De januárban kimehetnénk, addig úgy is elvagyunk itt a suliban, meg elég sok vizsga is lesz. De Roxmortsba eljöhetnél velem, akarok venni csokibékát. - Mert nagyjából felélte az édességkészleteit. A főzetre bólogat, érdekli.
-Érdekes, persze, érdekel. - Minden érdekli igazából, bár nem tudja milyen kérdést kíván a másik feltenni, de bizonyosan érdekes lesz. Kissé álmos, laposakat pislog, tudja vissza kellene mászni az ágyába, de nehéz lenne hogy rajta a másik.
-Az ágyban? Ha akarod... - Végül is már nem egy jégcsap a másik hogy átmelegedtek és az Ő ágya is kellemesen puha, el is nyom egy ásítást, nehezen érzékelve a másik sírás határán lebeg. Inkább csak jobban magukra húzza a takarót ne fázzanak, nem szeret fagyoskodni, nem kényelmes, aztán el is alszik hacsak nem tartják szóval. De érezhetően nem szökik el, nem is fog, nem akar. Délután meg elrángatja majd a másikat a faluba, szökött már ki amúgy is, ha nincs épp kijárás. Elvégre a nassolás szent és sérthetetlen dolog nála, holmi szabályok nem fogják megakadályozni!

Nem, valóban nem látja át a teljes ok-okozati hálót, de arról valóban meg szeretné győzni a másikat, hogy eleget olvasott a témában, hogy tudja nem félni kell a másiktól, mert "más" hanem inkább vigyázni saját és mások épségére, ennyi. Ahogy kitapintja a metszőfogakat, melyek most ártalmatlanok, nem árasztanak kórt arra igazán nem számít, hogy így... bekapják az ujját és puha ajkak ölelésébe fogják, nyelvvel ízlelgetik. Rettenetesen furcsa érzés és csak nagy szemekkel néz a másikra, hogy ugyan mit csinál. Úgy sejti ez valami vicc akar lenni, hogy finom.
-Ahm... kösz? - Fogalma sincs erre mit mondjon vagy egyáltalán reagáljon. Próbál a másik farkasságára koncentrálni, lévén ez a beszédtéma, már megkérdezné tényleg el bírná e harapni-tépni a szájkosarat de megint bókolnak és félredöntött fejjel nézi a másikat. Főleg hogy így megszemlélik, nem szokták, ő maga szokott néha ilyeneket csinálni.
-Nem mondták még. - Valóban nem, vagy ha gondolták is megtartották maguknak. Egészen furcsa tudni valakinek tetszik a külleme.
-Hazudni nem szoktam, de megtehetem hogy magamtól nem hozom fel. De fontos hogy vigyázva legyen rád, aki nem tudja Te vagy bánthat. - Emiatt jó tudni kinek lehet szólni hogy baj van, mert tudja is miről beszél. A kedvelés már más lap.-Hmm.. nem gondolnám hogy a nővéred vagyok így lehet csak eddig nem vetted észre, más is kedvel. - Jut erre a konklúzióra mert nem tűnik olyan lehetetlen dolognak Kaloyant kedvelni, neki nagyon szimpatikus ez az elvarázsolt világ, amiben él, farkasság ide vagy oda. El is feküdnek rajta, de a szavalást érzékeli, mosolyog rajta, noha nem látja a másik.
-Remek írnokod leszek, én minden szavad megjegyzem és le tudom írni. Majd délután össze is írom. - Nyújtóztatja a lábait, mert most fáradt lenne felkelni és pennát ragadni, ellenben tény, hogy megjegyez mindent.
-Várjunk, könnyebben közlekedünk majd, ha letettem a vizsgát, meg nem lesz ennyire tele a fejem, ha a többit is letettem. De vásárolni elmegyünk. - Dünnyögi álmosan, majd hogy nem csak a másik melege, de a paplané is körbeöleli elnyomja az álom. Dél körül ébred, leírja a másik szavalásait, majd elrángatja kisunnyogva a faluba. Nem egyszer teszi ezt meg míg el nem jön a karácsony, de legalább többet vannak együtt, evésnél is szívesen ül Kaloyan mellett a hossz asztaloknál, néha talán azt is elcsípi a fiú, hogy épp róla ír levelet Destinynek.

//Köszi, írom az újat