Nyár. Mint minden évben, most sem telik el zavartalanul, mivel nem bírom ki, hogy egy helyben üljek a valagomon két hónapon keresztül. Ahogy egyre jobban alakulnak a dolgok a világunkban, úgy én is egyre inkább készülök az utolsó évemre, majd a kilépésre, és a jövőm alakítására, amiben valószínűleg igen nagy szerepet fog játszani a nevem és az, hogy Sirius továbbra sem befolyásolható. Anyánk kitagadta, és nem hinném, hogy valaha is vissza akarna térni a gyökereihez, legalábbis ameddig ilyen nézőpontja lesz a családunknak biztosan nem. De ez sosem fog megváltozni. Tudom jól.
Az utóbbi hetekben levelezést folytattam Perselus Pitonnal, akiről mindig is jól tudtam, hogy igazán ért a bájitalokhoz, ahogyan jómagam is. Mégis, most egy jó kis vaskos kötettel érkezem meg az Abszol útra, és foglalom el a megbeszélt helyen az egyik jól messzire eső asztalt, hiszen nem szeretném, ha bárki is kombinálni kezdene a megbeszélésünk végére.
Amíg várakozom, rendelek egy lángnyelv whiskyt magamnak és elgondolkodva lapozgatom a látszólag igen réginek tűnő bájital könyvet.