Család..?
Egyszer talán volt nekem is ilyen jelentőségű kapcsolati értékem, de mára úgy hiszem, hogy jócskán túlléphettek e jelző felett. S ha mindez nem lenne elég, akkor számot vethetek az életem többi szakaszán, miszerint az égvilágon nincs semmiféle ismeretségi köröm. Valahogy, és valamiért, nos zárkózottabb hajlamú vagyok, így nem csodálkozhat senki sem azon, hogy inkább ülök a négy fal közt, mintsem másokhoz menjek át egy-egy estére, avagy épp a hétköznapi szabadidőmbe. Ettől nyilvánvalóan eltekintve, nos nem vagyok az a fajta személyiségű típus, aki fél, elzárkózik, és nem tesz meg semmit. Ezt bizonyítja voltaképpen az aurornak való állásom is. Teljesen hűségesnek érzem magamat az elveimhez, és a céljaimhoz. Panasz nem lehet rám - legalábbis ezt gondolom. Míg legfőbb küldetésemnek, nos azt tekintem, hogy megdöntsem Voldemort hatalmát, és minél több Halálfalót tegyek semlegessé. Szeretném elérni, hogy megkapják a jogos jutalmuk azért, amiért ártatlan embereket igáznak le.
Apám egy beteges elmével megáldott személy, míg anyám naivsága szinte drámaivá emelhető. A két testvéremről pedig még szót sem említettem, pedig ők is a maguk módján észvesztően remekelnek..
De hát mit is vártam voltaképpen? Aki gonosz családba születik bele, és főleg aranyvérűek közé, ahol az elvárás a Halálfalói lét, nos az eleve megszívta, mint ahogy én. Számtalanszor voltam apám kényszeres áldozata, és beteges fantáziájának könnyed kis tárgya. Ennyit a családomról... vagyis ők nem is a családom.
Megtagadva őket, nos nevet váltottam, és egy teljesen új életet kezdtem. Aurorként tevékenykedem, és a jó oldalon állok.
Hiszen mindig a jó győz mindenek felett!

Van az életemben egy személy...
Egy igazán őrült személy, aki természetesen azt hiszi, hogy az övé vagyok, nos körülbelül azóta, amióta csak meglátott. Persze ez koránt sincs így, de ő képes magával bármit elhitetni, így legfőbb képen ezt is. Néha, nos legszívesebben a falra másznék fel tőle, avagy pedig a lehető legmagasabb pontnak a tetejéről ugranék le a mélybe. Idegesítő számomra az, hogy egy hatalmas nagy egoista, persze ő csak ezt azzal magyarázza, hogy ez nála természetes adottság. Na meg.. mit nem! Az sincs az ínyemre, hogy állandóan átjár hozzám, és hatalmat gyakorol felettem, mintha csak éppen egy antik bútor lennék az ő kis gyűjteményében. Továbbá az sem tetszik benne, hogy egy Halálfaló, és a másik utálatos pont még, hogy sajnálatos módon nem juttathatom börtönbe, avagy pedig nem is foghatom el, mint vétkest. S hogy miért nem? Talán kezdjük ott, hogy nem szeretném feldühíteni Őnagysága személyét, avagy éppen, nos kihozni sem szeretném a sodrából, mert.. akkor bármire képes, és aztán folytatnám ottan, hogy beleszeretem.. igen én! ..mégis ki más?
Most viszont térjünk át szépen arra a nézetre, hogy pontosan előttem áll. Mily véletlen, nem igaz?
Szemeimet forgatva hallgatom, de ha persze megszólalnék, hogy ez nekem így, vagy úgy nem tetszik, mintha süket fülekre lelnék. Általában -, sőt mindig - elég lenne, ha a falhoz beszélnék, és máris több értelmet nyernének a szavaim, mintsem valaha.
Gabriel az a személy, akit az életem során, nos legutoljára akarok látni, de mégis mindennap szembesülnöm kell azzal, hogy előttem van. Komolyan mondom, hogy százszor rosszabb, mint a rémálmom, és bár azt mutatom a számára, hogy mennyire is gyűlölöm amiatt, amit velem tesz, nos mégis tagadhatatlanul vonzódom hozzá, és egészen mélyen szeretem őt. Nem, ezt nem fogom sem hangosan kimondani, és sem magamnak beismerni! Nincs azaz Isten, amiért ezt megtegyem!
-Tudod, ha csak... csak egy pillanatra lennél csendben, az nehéz lenne?-Teszem fel végül a kérdésemet az irányába, ahogy komolyan nézek rá, miközben mellkasom előtt összefonom játszi könnyedséggel a karjaimat.
-Hm, az úgy volt, hogy mentem az útszélén...-Meséli tovább a kis történetét, hogy hogyan is szerzett nekem egy szál vörös rózsát, az egyik ház kertjéből. S milyen romantikus felhozatalú lovag áll előttem! Végül csak felsóhajtva a plafont nézem, és próbálok nem tudomást venni arról, hogy konkrétan semmibe vagyok nézve.
Na hát igen, nos ilyen, ha az ember összetalálkozik, és még bele is szeret egy pszichopatába!