|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 325 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 325 vendég :: 2 Bots A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Ester Expósito
| » » Kedd 14 Jún. - 23:31 | | A família mindössze egy fogalom, ami konvergáló életmódot parancsol különböző emberekre. Ideációját az a bizonyos kéretlen összetartás kezdeményezte, ami összeköti az egymástól eltérő jellemeket: a vér. Ha valamilyen oknál fogva úgy dönt, az ember demisszionálhat az örökölt nevéről, letérhet a szülei által kijelölt ösvényről, hogy más utat járjon, de a vér ereje miatti köteléket, azokat a bizonyos gyökereket sosem lesz képes kitépni. Addig, míg a ketyegője pulzál és azt a karmazsinszín nedűt lökteti a véráramlatába, amit a felmenőitől örökölt, hozzájuk fog tartózni. Octavia Greengrass illuzórikusan földöntúli, szilaj vehemenciával volt megáldva, amit könnyűszerrel véka alá rejtett, ha kötelező jelenése volt az arisztokratikus társadalom előtt. Valódi jellemére a fékezetlen indulatosság sosem volt tipikus, azonban a ráerőltetett házasság, a kötelesség szörnyetegének elvárásai és vérbő temperamentuma alatt üvegporszemcsésre zúzódott, képlékennyé vált, így akaratlanul, vagy leginkább saját oltalma céljából ösztönlénnyé avanzsált. Metamorfózison keresztülhaladt hangja modálissá alakult, így kivétel nélkül szégyentelenül elárulta, ha valami nem volt ínyére, és a körülötte lévők, de legfőképpen a lányai megtanulták, nála mit jelent a vihar előtti csend. Akkurátus gonddal megírt dölyfös levele szinte üvöltött a presszáló kétségbeeséstől, ami arra az eshetőségre volt visszavezethető, hogy benne van a pakliban, Alba vőlegénye bármikor visszaléphet a frigytől. A feszültség kulminált benne, illetve atyánkban, ha felmerült a gondolat is, hogy újabb jelöltet kell vadászniuk elmeterhelt nővéremnek. Egzakt tervük minden egyes lépését kimért óvatossággal szükségeltetik végrehajtani, hisz a tévedéseknek nincs helyük.
Édesanyám exigenciájának eleget téve, összepakoltam a nélkülözhetetlen holmimat és pénteken a tanórák után hazautaztam Albával együtt. A hosszú vonat utat a lehetőségeinkhez mérten a lehető legjobbnak láttam, ha külön töltjük, hisz el szerettem volna kerülni a kínos, mázsás súlyú csendet, ami megtelepszik rajtunk, ha egymás társaságában vagyunk. Erőltetett, kényszerből folytatott csevejhez pedig abszolút semmi kedvem nem volt, sokkal nagyobbra értékeltem a csendes némaságot, és gondolom, a nővérem számára is kényelmesebben telt az út úgy, hogy nem kellett azon morfondíroznia, milyen kérdést tegyen fel, hogy azt a koholt látszatott keltse, valóban érdekli a válasz, illetve megugorja a különböző témákban, köztünk szélesen tátongó divergenciát.
Hosszú percek teltek el, mire az éjjel végre sikerült álomba merülnöm. Noha a körülvevő környezetem ismerős, és maga az otthonomat jelenti, abszurdan mély tenziót gyakorolt rám a saját hálóbelsőm bejárt közege. Tehát pont ezért nem lepett meg, hogy szinte fizikai fájdalmat okozott a kijelölt időpontban elhagynom a gyűrődött selyemlepedőim által biztosított komfortot reggel. Noha a kalendárium szerint szombati napot írunk, a Greengrass kúriában a nap a hétköznapi megszokott metódus szerint indul, elsősorban a reggelivel, ami pontban nyolckor veszi kezdetét minden áldott nap. Nagyjából öt perccel nyolc előtt lépek be a fárasztó unalommal és habituális feszültséggel megtelt étkezőbe. - Jó reggelt – töröm meg az idillikus csenddel felszentelt pillanatot, mielőtt helyet foglalnék az asztalnál, a família többi tagja között. És akkor jöhet is a napi tevékenységekkel kapcsolatos minden ordé, Mrs. Greengrass koncepciója szerinti sorrendben… |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : blake lively
| » » Szomb. 18 Jún. - 11:52 | | Beletelik egy kis időbe reggel, mire felfogom: a saját ágyamban, a saját szobámban vagyok. Nem sokáig nevezhetem már a magaménak, de az ezzel kapcsolatos érzéseimet olyan mélyre ástam mostanra, hogy nehezebb lenne felkaparni őket, és nyomát se látnám a megkönnyebbülésnek. A némaság sem okoz kifejezett örömet, azonban természetesen tiszteletben tartottam a húgom ki nem mondott kérését. Ne járjon a szánk feleslegesen! Hogy eleget tegyek ennek, a hazaúton is illő távolságot tartottam. Nekem sem volt túl sok kedvem a beszélgetéshez.
Megmosom az arcom, eszembe sem jut hűséges házimanóink bármelyikéért is csengetni. Nem szeretem, mikor sürgölődnek körülöttem, márpedig a következő hetek óhatatlanul ezt az ígéretet hordozzák magukban. Nem szeretem, ha bámulnak, ha utánam fordulnak, ha sutyorognak a jelenlétemben. Rólam beszéltek, igaz? Csak rólam! Nem is értem, miért nem ért el a családom nagyobb sikereket most, hogy a Sötét Nagyúr uralma feltörekvőben van – elmebaj tekintetében semmivel sem maradunk el hangzatosabb nevű versenytársaink, a Blackek, Malfoyok, Nottok mögött. Öltözködés közben fél kézzel néha megtapogatom a halántékom, a nyakam, valószínűleg a tompán kúszó kelletlen rettegés az oka, de a nyirokcsomóim olyan duzzadtak, akár két gránátalma. Testi tünetekre hivatkozva a Greengrass-kúriában akár meg is áshatod a saját sírgödrödet. Anya nem hisz a betegségben. Apám pedig gyerekes, mi több, gyereklányos nyavalygásnak tartja az egészet. Nem értik, mi okoz nekem ennyi problémát abban a végtelenül egyszerűen, szépen komponált tervben: megismered, hozzámész, fiút szülsz, boldog leszel. Kitartóan úgy gondolják, övék az oroszlánrész ebben a történetben.
Sikerül időben helyet foglalnom az étkezőben, így amíg Vadára várunk - természetesen ő sem fog elkésni -, az asztal közepére állított vázában nagy műgonddal elhelyezett virágokat figyelem. Az alapvető nyugtalanságot leszámítva semmi különös nem lengi be a teret, és az is leginkább anyám lüktető halántékából származik. Ma folytatódik a hacacáré, amihez nekem egy szavam sem lehet. Jaj, de pontosabban csak egy szavam lehet: kimondhatom az igent. De mivel évek óta erre a nagy lehetőségre treníroznak, már megszoktam a gondolatot. Vada megérkezik, leül, a házimanók tálalnak - pontosabban tálalnának, de apa mániája, hogy az ő koszos kis mancsaik nem érinthetik az ételünket, tehát a humán erőforrást vesszük igénybe, míg a manók a fal mentén állnak. - Rendkívül sok dolgunk van, ami a mai napot illeti - kezdi anya miután a villájára szúr egy szem szőlőt a salátájából. Valószínűleg ma sem fogja evésre használni a száját, amikor ennyi fontos pontról kell szólnia. És már mondja is, kezdve a díszítés jóváhagyásával az új típusú fűzők széles választékán át - amivel várhatóan lecsippent majd belőlem még két ruhaméretet -, egészen az ételek és italok kiválasztásáig. Bólintok. De ha rám egész nap szüksége lesz, az Vada számára is elővetít néhány dolgot. - Mondanom se kell, hogy számítok a feddhetetlen ízlésedre, Vada - mosolyodik el a szőlőhöz méltó fanyarsággal a húgom felé, a hangjában mégis ott a büszkeség. Kicsit lejjebb csúszok a székemen, étvágytalanul kotorgatom a zabkásám halmait, és amíg anyám csacsog, nem szólalok meg. Alig várom, hogy véget érjen az étkezés. A férfiak mintha itt sem lennének.
|
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |