Rita && Tristan

Bárcsak azt mondhatná a mai nap is olyan, mint a többi. De közel sem, ha csak valakinek nem azt jelenti ez, hogy a gyengélkedőn szenvedjen egy edzés helyett. Meglesz még ennek a böjtje, tudja ő, de valahogy jobban el volt foglalva azzal, hogy igazoltan lazsálhat, teljes nyugalomban és békében legalábbis ezt hitte. Egészen addig, amíg az a bizonyos szőke tornádó fel nem bukkant ismét a fedélzeten. Valahogy teljesen beakad nála valami minden alkalommal, mikor együtt vannak. Ez a legutóbbi kis csetepaté is ennek az egyik eredménye. Olyan impulzívvá teszi őt, valamint meglepően bátorrá is, amilyenné korábban senki. Bár nem volt teljesen magánál a délelőtt folyamán, de félálomban látta már bejönni magához, amitől hatalmas vigyor terült el az arcán. Nocsak, nocsak.
Azonban most egyedül ücsörög az ágyban, várja, hogy valami sexy nővérke, vagy legalább ne a csúnya javasasszonyuk meglátogassa, ápolgassa. Ó, bizony, vannak kellemes hátrányai is, ha az embernek átrendezik az arcát. Kár lett volna ezért a helyes arcért, mind tudjuk. Mély sóhajjal dől hátra, hunyja le a szemeit, de alig hogy elérné a kényelmes, nyugalmi pontot. Az a bizonyos kezdetben erősen irritáló, mára pedig utánozhatatlan hang csendül fel. Kiszélesedik a vigyor arcán, majd lassan fordul felé és nyitja ki a szemét, még egyik kezét a feje alá téve méri végig a szőkét.
- Csak nem aggódtál? - Cukkolja kicsit cinikusan, mert nehezen tudott róla ilyet elképzelni korábban, de kifejezetten jól esik neki a törődés. Kinek ne legyezgetné az egóját, ha egy ilyen lány jár-kel körülötte. Az más kérdés, hogy erősen lehangoló, pont ezért grimaszol is egy kört a folytatódó monológon.
- Lazsálás? Nemrég még itt haldokoltam, hát van neked szíved?!
Amennyire tudja, próbálja drámaian eljátszani a dolgot, de hamar röhögésben tör ki, majd próbálja moderálni magát. Arrébb csúszik az ágyon, helyet hagyva, hogy oda ülhessen a szélére Rita. Majd persze folytassa a kívánságlistáját, mert biztos abban, hogy van még munka bőven. Ez csak a kezdet, pár apróság, a többi később borul. Erre már rájött, mikor belekeveredett ebbe az egészbe.
- Jegyzet, persze McGalagony képe egy griffen az igazgatónak.
Bólogat is mellé, hogy mennyire komolyan gondolta ezt a mixelést, de hát hadd engedje már meg magának, hogy egy kicsit húzhassa a lányt az elmúlt események után. Aztán a kérdésre felül, és egész közel hajolva, a lány fülébe suttog.
- Sosem voltam jobban.
Győzelemittas vigyorral nem hátrál el, bár van pár elég szép seb és zúzódás az arcán és kezén, hanem inkább csak várja a reakciót. Egyszerűen valamiért többet lát Ritában, mint amit eddig látott belőle, ő úgy gondolja és a fejébe is vette, hogy ki fogja hozni belőle a kedveset. Vagy legalább kedvesebbet. Elviselhetőbbet. Elviselhetőt, igen.

remélem tetszik:) | ♥

Rita && Tristan

Tristan tagadhatatlanul jól mulat, de tényleg, belülről a röhögés mardossa, még kívül próbál komoly lenni és bólogatva figyelni azt a rengeteg dolgot, amit Rita éppen rá borít. Sosem volt ellenére, hogy a lány ezt mind kiélje rajta, sőt kifejezetten imponált neki az erős, öntudatos és céltudatos énje, amit az újságnál tapasztalt meg. De be kell vallania, az a vadmacska, akit ilyenkor előbújni látott dobogtatta meg a szívét leginkább, bár ezt megtartotta inkább hosszú ideig magának. Nem az a fajta volt, aki nagyon körbeduruzsolta volna a bizonytalan területeket, most mégis kapargatja azt a felszínt, amit szükségesnek ítél.
- Elkötelezni? Hogyne, mindjárt hívunk papot is.
Jól szórakozik, ami biztosan kiveri a lánynál a biztosítékot, egyszerűen várja a pillanatot, mikor kúszik fel a pumpa odáig, hogy aztán mindezt majd nevetve tehesse semmisé egy „úgyis tudod, hogy elintézzük” kijelentéssel. És ez mindig így van, mióta együtt dolgoznak. Akaratlanul is jó csapatot alkotnak, ami már akkor meglepte, mikor annyi rosszat hallott. Előtte napokat dolgozott csak bárki a szőke leányzóval, nehezen jöttek ki vele, amit nem is ért igazán. Persze, vannak nehezebb napok, de hol a móka anélkül?
- Szóval pótolhatatlan vagyok. Mondd csak ki, bárkit találnál, itt se lenne két nap után, vagy valami borzalmas cikkhez kaparna össze anyagot, amit még a halálfalóknak se közölnél le.
Közli vigyorogva a tényeket, persze kevésbé csípős már, sőt, ahogy egyre közelebb kerül a lányhoz, egész pimasz mosolyba kúszik át az addigi kárörvendő vigyor. Aztán a kis magánakcióját is siker koronázza, bár talán erre egyből még ő sem számított. Felmordul egy pillanatra, mikor a lány véletlenül ráfog az egyik zúzódásra arcélén, de erősen magához húzza, átkarolva a lány csípőjét, majd egy hosszabb csókot vált vele. Lassan válik el tőle, aztán a legnagyobb természetességgel nyom egy puszit még a homlokára is, majd mosolyogva, teljesen zavartalanul dől a párnáinak és figyeli a szőke lányt. Nagyon kíváncsi rá, most mi következik. Talán ezzel is „hátráltatja a munkát”. Hát, bármi kitelik, de most az egyszer talán sikerült Miss Skeeter kisasszonyt kizökkenteni, úgy igazán.

remélem tetszik:) | ♥