Most mit is kellene mondanom? Vagy írnom? A lényeg hogy sosem vagyok egyedül, a tesóm mindig velem van és jót rosszat együtt csinálunk. Apu a mágiaügyi miniszter oké? Számodra megérinthetetlenek vagyunk, a gond csak az, hogy ha most a nevelőnő rácsap a kezemre akkor elfolyik a tinta. Még szinte semmit sem láttam a világból, mint ahogy a húgom sem, hiszen alig múltunk tizenegy évesek. Aput az ismerősök csak Harold-nak hívják, szerintem az apu sokkal szebb név és jobban is áll neki. Mivel ikrek vagyunk vannak vicces, egyforma ruhás fotóink a tesóval, egyébként én csak egy perccel vagyok idősebb ám, de a rosszabb szerep is nekem jutott. Ha csínytevésről van szó én vagyok a felbujtó. Évek teltek el szépen családias környezetben, amit szerettünk volna mindig megkaptuk, nem lettünk elkényeztetettek. De egy nap, apa nem volt otthon, betörtek hozzánk és a mama meghalt. Eddig is keveset láttuk apát, de ezután még többször nem jött haza. Én néha láttam, hogy nem csak vizet ivott. El is mondtam a húgomnak, persze ő nem hitte el, amíg nem látta ő is. Persze öt éves kislányoknak magyarázd el, hogy anya nem jön vissza többet. Naphosszat ültünk a húgommal a kanapén az ablak előtt és néztük, hogy anya jön-e. Végül feketébe öltöztünk és a földben helyezték végső nyugalomra a mamit. Aztán apa megpróbálta elmagyarázni, hogy miért ment el. Szóba került a Sötét Nagyúr, a Halálfalók is, egy év múlva sikerült is felfogni, a rossz varázslókról beszélt az apu. Megfogadtam hogy ha oda kerülünk, a mardekárba kerülök, hogy legyőzhessem a rosszakat egy új rutinnal.
Nos kérlek, féltél már valaha? Úgy, mint eddig soha? Én igen, amikor a mamit megölték. Olyan kicsi voltam, nem is olyan régen pedig még a ház is nevetett olyan boldog család voltunk. Apa anya a húgom és én is tudtunk mosolyogni, eztán ezt elvette tőlünk egy nagyon gonosz bácsi. Nem tudom, hogy mit vétettünk neki, hiszen nem is beszéltünk vele csúnyán, akkor miért bántotta a mamit mégis? Már csak fotókról emlékszünk a mamira, meg apa mosolyára is. Most ő a Mágiaügyi Miniszter, nem is látjuk sokat, de azért ha lehet velünk van. Mondjuk jobban szeretnénk ha állandóan velünk lenne és ő tanítana minket, nem pedig a nevelőnő. Nancy aranyos, de nem a mami és néha nem is bír velünk. Hiszen az egyik pillanatban megjelenek, a másikban meg már ott vagyok. Húgit nehéz rábeszélni egy-két csínytevésre, de ha már benne vagyunk, akkor mindent tökéletesen csinálunk. Ám van egy kis bökkenő, szépen lassan mi is növögetünk és a mágia is szépen lassan kezd bennünk megmutatkozni, van hogy apán gyakorlunk, persze ő nem veszi rossz néven szerencsére. A tegnapi postával érkeztek meg a leveleink a Roxfortból, felvételt nyertünk és a kis bevásárló lista is, hogy mire lesz szükségünk első évben.
-Apaaa! Macskát akaroook.-kiabálom fel az emeletre, és kiöltöm a nyelvem a tesómra. Kezemben szorongatva a bűvös levelet aláhúzom a macska szócskát. Ezennel rátettem a kezem a tesóm már nem választhatja. Apa lassan bandukol le a lépcsőn és homlok vakarva veszi el a felé nyújtott levelet. -Apuci perzsa macskát, légyszíves.-nézek hatalmas boci szemekkel az apura és a húgi is ott terem, hogy ő is benyújtsa a kérését. Még mindig nyelv nyújtva szaladok el a húgom mellett fel az emeleti szobánkba. Veszem a talárom, ami élénkvörös színben játszik, majd felkapom a húgomét is száguldok lefelé. -Induljunk induljunk! Iskola kezdésig még be kell csomagolni a könyveket is.- türelmetlenül toppantok, hogy aztán még percek múlva is a hát bejáratát figyeljem. Már most elfogott a honvágy pedig csak bevásárolni megyünk. Most a húgom csúfol ki, végül az Abszolúton lyukadunk ki, nem is figyeltem az útra, már járok is körbe az üzletek között apa hiába mormogja, hogy várjam meg. A pálca üzletig meg sem állok, majd be is lépek. Körbe pillantok, mire apáék odaérnek az eladó is kidugja fejét a vackából, hogy a húgommal megkapjuk a pálcánkat. Az éger pálca amiben főnix toll volt felgyújtotta a számlatömböt, a húgomnak az első pálca már tökéletes volt, én a negyedik után kicsit elbizonytalanodtam. Apa mellé léptem és halkan megjegyeztem neki, hogy nem is vagyok igazi boszorkány így. Persze ő megnyugtatott és visszatolt a bácsi elé, hogy újabb próbát tegyek. A tizenegy hüvelykes rózsafa pálca sárkányszívhúr maggal már tökéletesen a bizalmába fogadott. Ujjongva mutattam meg apunak és én biztosra vettem, hogy a reklámokban látott röpködő szívek most az én fejem fölött is ott vannak. Apu fizetett és mentünk a következő üzletbe. Az állatosnál is eltöltöttünk egy csomó időt, a tankönyvboltban már mielőbb végezni akartunk, és persze amit nem lehetett kihagyni az az édesség bolt volt és a forrócsoki amire meghívott minket apa. Kora estére értünk haza és nagyon örültünk, hogy az apu egész nap velünk volt. A kanapén a vacsi után két oldalról fogtuk közre és könyörögtünk neki szinte nyávogva, hogy meséljen nekünk. Reggel az ágyunkban ébredtünk amikor a nevelőnő szétrántotta a sötétítő függönyt. Morogva húztam a fejemre a paplant és nyöszörögtem kegyelemért, hétvége volt.
Ó! Azt még meg kell említsem, hogy az ikertelepátia tényleg létezik, van hogy teljesen ugyanazt álmodjuk a tesómmal, vagy ha én megütöm magam akkor az neki is fáj, vagy ott van hogy ugyanarra gondolunk és mindig tudjuk hol a másikunk. Kicsi korunk óta csak akkor voltam egészen nyugodt ha a húgom is mellettem volt, a kiságyban, evés közben, a fürdésnél, fogat például csak együtt mosunk. Felkelni is egyszerre szoktunk, lefeküdni mondjuk már kevésbé, szeretek sokáig fent lenni.
Most pedig várjuk nagyon a szeptembert, hiszen jön a Roxfort és a sulis évek. Végre egy kis önállóság hacsak apa valahogy be nem aknázza a nevelőnőt oda is.
Keresett || - || -
▽The Age Of The Marauders▽
• • • • • • • •
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Pént. 8 Júl. - 18:05
Elfogadva!
Üdv köztünk. Apukád nagyon várt ám rád, most biztosan nagy az öröm amiért itt vagy, de nem csak ő, hanem mi is nagyon örülünk neked, mert immáron te vagy a legfiatalabb az oldalon, és reméljük jól fogod magadat érezni nálunk.^.^ Mindig is nagyon szerettem gyerek előtörténeteket olvasni, mindig megmosolyogtatnak, gyermeki ártatlanság, a tisztesség ahogy a szülőkről tudnak beszélni, és hát valljuk be, minden gyerek cuki, ahogy Kadie is. Az egész lapodat szinte faltam, nagyon megtetszett és biztosra veszem, hogy olvasni foglak majd a játéktéren. Nincs is más dolgod mint foglalózni, és irány játszani, apukád már tűkön ülve vár rád szerintem.