Marlene & Killian

We're all just innocent victims..

Üdvözlet nekem, eme mai kis csodálatos esős napon! Már ennél jobb, nos szinte nem is lehetne ugyebár e helyzet, s még, ha netán mégis is, akkor is mit érnék el vele konkrétan? Na látod! Ugye te is látod azt, amit én? A korrekt semmit! A nagy, de mégis óriási nagy semmit, csupán csak ezt érném el vele! Pontosan, épp ez az! Itt vagyok én, és ez a nyamvadt feladat, amelyet a Nagyúr rám szabott. Talán, amikor rám osztotta e szerepkört, akkor épp sakkozott, avagy netán rosszul gondolkodott. Persze, ki is vagyok én magam mindahhoz, hogy megszabjam neki, miszerint mit oszthat rám, és mit nem. De úgy korrekten, ha jobban belegondolunk ebbe, akkor jelenleg ingadozó fázisban vagyok. Nem akarok ölni, nem akarok ártani az ég egy adta világon senkinek, és... nos mégis kell. Ez egy olyan játék, amelyből nem szabadulhatok, amelytől nem visszakozhatok, és én.. én magam mégis próbálkozom, mint egyféle kényszeres őrült. Azt merem hinni komolyan, hogy az ócska kis gondolataimmal, a semleges trükkjeimmel, és az úgymond 'mentoromat' megkerülve, nos ellenkezhetek? S még, ha adódna is ily' lehetőségem, nos Voldemort-tal mit kezdenék? Addig bekötném a szemét egy kendővel? ...mintha az oly' hatásos is lenne ellene!
Egyetlen darab papírlapon szerepelt minden, amire csak szükségem volt. Egy név, egy lehetséges helyszín, és egy bizonyos mondat, amely azt sugallta röviden, hogy: "kínoz.." Ki azaz elvetemült, aki képes egy pillanatra is belém vetni ama hitet, miszerint majdan egy információt, nos durván szedek ki bárkiből is? Felsóhajtva rázom meg könnyedén a fejemet, s bár az épület belsejében tartózkodom már egy jó ideje, nos mégis azt kell, hogy mondjam, miszerint tökéletesen hallom a vízcseppek csapódását az ablaküvegen. Ironikus mindaz, hogy itt várok valakire, aki lehet el sem jön, vagy megeshet éppen az is, hogy más érkezik meg helyette, és akkor valaki mondja meg nekem, hogy mit fogok csinálni? Talán úgy teszek majdan, mint aki eltévedt? Vagy épp behúzódtam ide az esőtől, de egy apró vízcsepp sincs rajtam?
-Hé!-Ejtem ki hirtelen ijedt hangszínen, ahogy meglepett fejet vágva, nos hátrálok kettő lépésnyit egyúttal. Eddig tökéletes a felhozatal, hiszen egy női egyed érkezett, és már csak a neve válik kérdésessé. Bár nem értem azt a tényt, hogy miért kell lekorlátozódnom egyetlen névre, de ez van. Ezzel kell voltaképpen beérnem!-Nem, nem, kérlek. Én sajnálom! Csak behúzódtam, mert elkezdett esni az eső.. Nem akartam megázni, na meg igencsak hűvös is lett, ami azt illeti. Hülye ez az időjárás.-Mondom mentegetőzve, ahogy végül nagyot nyelek.-Meg, mármint.. gondolom te is épp a Roxfortba tartasz akárcsak én.-Mosolyodok el kissé, ahogy a szemeibe tekintek.-Nem kellene késnünk..-Magyarázom, miközben elmutatok az alagút bejáratának az irányába. Ámbár eszemben sincs vele tartani, sőt el sem akarom őt engedni. Pusztán csak kell az elő színjáték, hogy majdan csiripeljen szépen nekem..

Marlene & Killian

We're all just innocent victims..

Igazság szerint az lenne a helyes cselekedet a részemről, ha éppenséggel kínozva faggatnám a nevéről, és aztán pedig szépen sorba véve, nos mindenről, amelyet a Nagyúr tudni kíván. De mégis mit érnék el a kis akciómmal? Halálra félemlítenék egy Roxforti diákot, még inkább kiiktatnám a lelkemet, és emellett pedig csak a mentoromnak kedveznék mindezzel. Tulajdonképpen ő maga azt hiszi rólam, hogy sikerült olyanná tennie, amilyenek elképzelt, de nem.. koránt sem. Pusztán előtte is csak egy színdarabot produkálok, mint ezelőtt a lány előtt, aki annyira naivnak látszik így elsőre, de mégis tudom nagyon mélyen azt, hogy nem vehető egy könnyen hülyére. Így pedig még szép, hogy a lehető legjobb indokokkal kell előállnom a részére, és a legtökéletesebben kell beszélnem az adott témákról is. Szeretnék barátságosnak látszani, és ezáltal tudni meg információkat. Semmiképpen sem terveztem be a késes verziót -, és remélem, hogy nem is kellesz alkalmaznom.
-Ide bentről is hallani, ahogy szakad az eső.-Válaszolom, miközben beletúrok lazán a hajamba, és úgy nézem őt. Semmi hirtelen mozdulat, avagy fenyegető lépés felé, és akkor minden a lehető legsimábban fog menni, vagyis csak remélni merem ezt a tényt. Nem szeretnék olyan opciókhoz nyúlni, ami a számára fájdalmat okozhatna, de ha... ha egy pillanatra is elvesztem a fejemet, akkor még bármi megtörténhet, nem de bár? De azért hiszek a legjobbakban, mint mindig. Biztos furcsállhatja a Roxfortba járós megjegyzésemet, és persze ezen kijelentésemmel, nos magamat is megleptem. Semmi pénzért nem mennék oda vissza. Már mindent tudok, amit tudnom kell, sőt még többet is, mint, ami a tankönyvekben van. Új tudást óhajtanék magamnak egykori énem kapcsán, ha nem éppen halálfalóvá váltam volna..
-Hát nem sűrűn járok erre az biztos..-Mondom egy halvány mosollyal a szavait követően.-..illetve nem akartam kellemetlenséget okozni a számodra, de kaptam ma egy baglyot, hogy anyám nagyon beteg, és épp ezért is jöttem ki, hogy küldjek neki haza egy csomagot, ha már nem lehettek ott mellette. Csak időközben elrohant mellettem az idő.-Mondom egy halk sóhaj keretébe zárva, ahogy megrázom a fejemet, mintha csak rájöttem volna arra, hogy ez biztos nem érdekli őt. Nem sokára pedig az adott irányba tekintek, ahol vissza kellene mennie majd, de ugyebár nem fog.-De természetesen indulhatunk. Nem lenne szép, ha késnénk a beszédem miatt.-Pillantok felé egy barátságos kis mosollyal, majdan pedig jobb kezemet megemelem afelé, amerre menni kellene.-Amúgy a nevem Kai.-Jegyzem meg közben folytatva a gondolatsort, és így lassan térve rá a lényegesebb dolgokra.

Marlene & Killian

We're all just innocent victims..

Hogy mennyivel is könnyebb lenne a javasolt módszerhez nyúlnom, ám nem vagyok oly' idióta, hogy bántsak egy ártatlan lányt, csak mert a Nagyúrnak kell valami ócska információ a Roxforti helyzetről, és na meg persze Dumbledore tevékenykedéséről. Bár azt nem értem, ha ennyire szükséges neki ezen létkör, akkor miért egy ilyen labilis állapotú idiótát küldött, mint én. Hisz' tegyük oda, hogy jelentősen ellenkezek vele szemben, és nemcsak a mentorom kapcsán. Ugyanakkor a mai napig ingadozó vagyok, de ha azt nézzük, hogy az ő meglátásai szerint netán bekattannék hirtelen, akkor... akkor egyre közelebb esnék azon ponthoz, hogy egy pszichopata gyilkossá avanzsáljam át a személyiségemet. A múltkor még a saját húgomra - Meganra is - kést fogtam, és nemhogy a tulajdon apámra. Bár az utóbbi, nos nem volt szándékos, míg az első igen, de nem szegeztem neki, hiszen pusztán csak elővettem játszani. Oh, Istenem, mi a fene történik velem, hogy ily' dolgokon elmélkedem?
-Hát...-Nyelek egy nagyot, ahogy elszomorodva lehajtom a fejem.-...köszönöm szépen. Remélem, hogy jobban lesz.-Húzom halvány mosolyra az ajkaimat, ahogy zavartan a hajamba túrok. S, hogy én még pályát tévesztettem..? Nos igen, színjáték kapcsán kellett volna elállnom tevékenykedni. A továbbiak kapcsán nem is firtatom e témakört, hiszen úgy gondolom, hogy egészen felesleges, és már csak azért is, mert nem igazán ismerkedni akarok vele, míg a másik, hogy a magánélete az a sajátja. S én, mint halálfaló, nos komolyan tiszteletben tartom az ilyesmit? Egyre szánalmasabb vagyok a társaim között, de mindez azért is lehetséges, mert még... igen, még mindig érzek a mellkasomban. Ugyanúgy fájnak dolgok, és kapar a bűntudat, mint a legelső ölésem alkalmával. Az érzés nem múlik, csak egyre kínzóbbá lesz, és én... én nem tudom, hogy mit is csinálhatnék. Hm, hát a nevet passzolom, hogy honnan jött, de ez volt az első, ami beugrott a számomra. Így igen, elneveztem magam Kai-nak. Legalábbis előtte.
-Oh..-Mosolyodok el zavartan, ahogy ránézek barátságosan.-..én is örülök e kivételes találkozásnak, Marlene.-Szólítom a nevén, amely magán a papíron is szerepelt.-Várjunk csak... te vagy a híres Marlene McKinnon?-Kérdezem meglepődéssel a hangomban.-El sem hiszem, hogy milyen régóta szeretnék már veled összefutni.-Mondom továbbra is mosolyogva, ahogy őt figyelem. Nos hát valahogy muszáj volt ezt előadnom, és ez így jött ki.. Tehát már csak abban kell reménykednem, hogy népszerű a suliban, és akkor betudhatok magamnak egy pipát, na meg persze, hogy a vezetékneve McKinnon, mert ha nem, nos az egy... nagy szívás lenne.
-A Hollóhátba.-Válaszolom rögtön a kérdésére, ahogy hagyom, hogy ellépve mellettem meginduljon, amerre szeretne. Én is lassan utána fordulok, és elindulok. Bár azt hiszem, hogy egy hamar visszafogunk jutni ide, ha ellenkezik, és nem mond el semmit.-Te pedig gondolom... hm, griffendéles vagy?-Tippelek csak úgy egy házra véletlenszerűen. Hisz' nem nézném ki belőle a Mardekárt, de még a Hollóhátas besorolást sem. Ugyanakkor pedig a Griffendél lenne pont az, ami rá illene, mint jelző, mármint így elsőre.
-Kicsit aggasztó mostanában a Roxfort..-Váltok óvatosan témát, ahogy hangosan megtorpanok.-..ugyanis a Mardekárosok többsége magán viseli a Sötét Jegyet, és... és a húgomat is próbálták a minap belerángatni. Persze nem akarlak ezzel nyaggatni, de... félek, sőt aggódom amiatt, hogy nem lehet ebben a helyzetben mit tenni, és hogy lassan az egész iskola velük lesz tele.-Rázom meg a fejemet reménytelenül, ahogy hangosan, de mégis csalódottan felsóhajtok.