- Ugyan már, ne legyél puha pöcs – felhorkanok, de a vigyor nem törlődik le az arcomról miközben a fákat kerülgetve haladok tovább a sötétségben. Időnként hátrapillantok, hogy Caspar még követ-e vagy már rég feladta és visszarohant a hollóhát tornyába. Szerencsére azonban pár méterrel mögöttem felfedezem, ahogy épp lejjebb hajt egy ágat és elégedetten pislogok rá megvárva amíg beér. 
Újból kibukik a kérdés, hogy biztosan jó ötlet-e ez az egész. Fogalmam sincs, hogy hányszor tette fel ezt a , de nem is érdekel igazán. Eddig minden alkalommal ezt csinálta de végül hagyta magát, beadta a derekát és nem hagyott cserben. Most sem fog, ebben biztos vagyok. Csak kéreti magát. Mint mindig. 
- Ha ennyire nincs ínyedre akkor fuss vissza Methodehoz könyvet olvasni, biztos, hogy izgalmasabb időtöltés mint ez – gúnyos mosoly ül ki az arcomra és érzem, hogy érzékeny pontjára tapintottam. Nem hagyok neki választási lehetőséget, kézen fogom és húzom magam után az erdőbe míg végül ki nem érünk a tóhoz. A hold és a csillagok gyönyörűen tükröződnek vissza a sima vízfelületen, amit kár lenne háborgatni. 
- Hát itt vagyunk – eszelősen villan a tekintetem ahogy a tóról a mellettem álló fiúra nézek – Vetkőzz! - vigyorogva húzogatom a szemöldököm és én már ki is bújok a pólómból. Hidegebb van, mint ahogy azt gondoltam volna de nem zavar. Megdörzsölöm a karjaimat, hogy egy kis életet leheljek beléjük majd a tó felé pislogok. Dumbledore minden év elején figyelmeztet minket, hogy senki se vetemedjen arra, hogy pancsoljon benne de pont ezzel éri el azt, hogy a hozzám hasonló diákokban megszületik az ötlet és véghez is viszik a tervüket, olyan ártatlan mit sem sejtő diákokat belevonva, mint a mellettem ácsorgó Bradley.
Volt ebben a fiúban valami, ami nem hagyott nyugodni. Ahogy órákon annyira összpontosított a feladatokra, hogy észre se vette mennyire lecsúszott az orrára az a fekete keretes szemüveg. Amikor azt hitte, hogy senki sem figyeli és lopva Methodra pislogott, mintha más nem is létezne rajta kívül a világon. Ez pedig valami oknál fogva idegesített. Attól a naptól kezdve minden előzmény és ok nélkül kerestem a társaságát, el akartam távolítani Methode közeléből és annyi őrültséget csempészni a könyvmoly srác életébe, amennyit csak tudok. 
Valahogy így jutottunk ide most is. A nadrágom is a füvön landol mellettünk és magabiztosan indulok meg a víz felé. Nem nézek hátra, hogy követ-e az adrenalin elönti az elmémet. Egészen kellemes a hőmérséklete valamiért sokkal hidegebbre számítottam. Combközépig gázolok a vízben, óvatosan tapogatózva a talpammal, hogy nehogy valami megvágjon majd egy hirtelen ötlettől vezérelve fejest ugrok a vízbe. Lassú, de erőteljes csapásokkal szelem a vizet közben szemrevételezve az alattam húzódó fekete mélységet. Mikor már a levegőm elfogyni látszik feljebb rúgom magam a felszínre. Hátrasimítom az arcomba hulló vizes szőke tincseket és tekintetemmel Caspart keresem. Lelkesen kurjantok egyet, ahogy látom amint felém úszik de a vigyor az arcomra fagy, amikor hirtelen eltűnik a szemem elől. A másodperc töredékéig vagyok csupán lesokkolódva, utána már rögtön a víz alá bukok és gyors úszásban szelem a vizet, hogy odaússzak ahol a srác eltűnt. Azonban sehol senki, fel kell jönnöm a felszínre, hogy egy újabb levegőt vegyek. Sajnos a pálcám a parton maradt így esélytelen, hogy valami buborék bűbájt alkalmazhassak, hogy ne kelljen olyan sokszor feljönnöm levegőért.
- Caspar! - üvöltésem fájdalmasan hasít a levegőbe de nem kapok semmilyen választ így újból a mélybe bukok, hogy tovább keressem a fiút.