Fogalmam sincs, hogy mit is keresek itt pontosan. Egy mugli edzőteremben. Sóhajtva ülök le az egyik padra és temetem az arcomat a tenyerembe. Igazából pontosan tudom, hogy miért vagyok itt. Elég volt egyetlen féloldalas mosoly és még csak annyit se kellett mondani, hogy „ kérlek” vagy „ légyszi”. Elég volt szimplán kijelentenie, hogy akkor megmutatja nekem, hogy mitől olyan tökéletesen kidolgozott a teste. Hogy a viharba mondhattam volna erre nemet? Most azonban, ahogy ebben a rikító kék testhezálló nadrágban és ebben a falatnyi topban itt üldögélek egyre kevésbé tűnik jó ötletnek. Az előbb is konkréten hülyének nézett az a két mugli nő amiért annyira feltűnően néztem őket, hogy miként is kell használni pontosan ezeket a szekrényszerűségeket.
Arról nem is beszélve, hogy még Daisynek sem szóltam az egészről. Egyedül az egyik szobatársamnak köszönhetően tudom,hogyan is kell felöltözni egy edzőteremben bár a többi nőt elnézve talán kicsit túlságosan is sokat mutatok magamból úgyhogy biztos lesz egy-két szavam a drága Rosehoz, amiért pont ezeket adta kölcsön eme jeles alkalomra. Valószínűleg totális hülyét fogok csinálni magamból nem csak a muglik, hanem még Methode előtt is.
Egy hatalmasat sóhajtva állok fel a padról és sétálok a szemközti tükörhöz, hogy még egyszer megnézzem magam. A hajam szoros lófarokban kötöttem miután minden más nőnél is így láttam.
- Jól van, Maddie. Annyira nem lehet borzalmas – a tükörben levő arc elmosolyodik bár eléggé erőltetettnek tűnik úgyhogy feladom. Felkapom a kulacsot, amit előzőleg megtöltöttem vízzel és megcélzom a folyosóra vezető ajtót. Ahogy kilépek elhalad mellettem három kétajtós szekrénynek kinéző férfi és annyira aprónak érzem magam, mint még életemben soha. Te jó ég, és ők muglik! Még szerencse, hogy nekünk ott a pálcánk mert azt hiszem ha puszta kezes harcra kerülne sor ők minden varázslót lenyomnának.
A falnak dőlök, karjaimat összekulcsolom a mellkasomon és várom, hogy Methode is feltűnjön, hogy elkezdődjön életem legnehezebb órája. Mármint remélem, hogy nem akar egy óránál többet itt maradni. A tekintetem megakad egy piros henger alakú valamin, ami a falra van felrakva. Ellököm magam és érdeklődve felvonom a szemöldököm, ahogy elolvasom a feliratot rajta. „ Tűzoltó készülék” Hogy az a … Elképzelni sem tudom, hogyan lehet ezt arra használni, hogy eloltsuk vele a tüzet. Ujjaimat végig húzom a hideg felületen, a kis fekete kiálló csapon a tetején és elmélyülten tanulmányozom a matricát rajta, amin azt hiszem azt próbálják bemutatni, hogyan kell használni a készüléket. Azt pedig meg sem említem, hogy nem mozognak rajta a figurák, csak állnak ott egy helyben. Bár én sem vagyok aranyvérű, a nagymamám nővére mugli és a nagymamám is egy muglihoz ment hozzá – valahogy mégsem tartjuk velük annyira a kapcsolatot, maximum kétévente egyszer ha találkozunk velük. Azt mondják ránk, hogy „bogarasak” vagyunk.
- Azta, még senkit se láttam akit ennyire elbűvölt volna egy tűzoltó készülék – egy idegen, mély férfihang riaszt fel és gyorsan meg is pördülök, hogy megtudjam ki az aki beszélgetést próbál kezdeményezni velem.
- Öhm, én csak … - idegesen elkezdem harapdálni az alsó ajkam ahogy felmérem a társaságomat. Hatalmas és izmos, tüsi szőke hajjal meg egy olyan kulaccsal, mint amilyen nekem is van – Csak azt néztem milyen idétlenek azok az ábrák – jézusom, hol van már Methode?! Mindent megadnék azért, hogy most ebben a pillanatban idehoppanáljon. Bár, jajj hát nem is hoppanálhatna mit szólna ez a srác hozzá?
- Ahaaa – elnyújtja a végét és a piros kis eszközt nézi, hogy tényleg komolyan mondom-e amit hallott – Még nem láttalak erre. Első alkalom? – fürkésző tekintete visszatér rám és érzem, ahogy egyre vörösebb lesz az arcom.
- Ennyire látszik? – idétlenül elnevetem magam és lopva a férfi öltöző felé pislogok. Haladj már Warrington!

Egy mondat. Ennyi kellett ahhoz, hogy Maddie fülig vörösödve rábólintson egy randira. Valószínűleg már kint vár, és csodálkozóan csillogó szemekkel méri fel a dolgokat, mindent alaposan megfigyelve, a csodaszép sző… Szóval ja, kint vár, én meg ráérősen turkálom a hajam, miközben várom, hogy a kulacsom megteljen vízzel, és végre kimehessek hozzá. Tavasz óta fúrja az oldalamat a lány, annyira okos, és szép, nem is értem, hogy nem tűnt fel eddig. Fenn tudja tartani az érdeklődésem, már csak azzal is, hogy minden félmosolyra elpirul.
Megrázom a fejem, a tükörképemre kacsintok, utoljára végigmérve magamon a laza, ujjatlan trikót, és a mackónadrágot, az edzőcipővel, majd bevágva a szekrényem menet közben kilépek az öltözőből. Nem kell sok idő, úgy kereken négy másodperc, míg meghallom a csilingelő hangot, aminek a tulajdonosát egy nem túl kellemes test takar ki. Felsóhajtok, megdörgölöm az orrnyergem, és elszámolok magamban tízig, mielőtt elindulok Jason felé, hogy megmutassam neki nem ez az a hely, ahol a legújabb újoncot fel kell csípni, mert a legjobb nő az edzőteremben.
Ahogy mellé érek, karomat lazán átvetem a nyakán, és kicsit lentebb húzom a fejét. Egy magasak vagyunk, nem nehéz, és amúgy sem a nagy erejétől ekkorák az izmai, de ez nem az én dolgom, nem is érdekel, az jobban izgat, hogy az egyetlen nő előtt áll, aki valaha ennyire érdekelt, a pillantása meg nagyon nem tetszik.
- Rég láttalak Jason, látom találkoztál a barátnőmmel. Maddie, Jason, Jason, nem neked való. – Engedem el a nyakát, lépve át Maddie mellé mosolyogva kulcsolom ujjaimat a lányéra, és gyengéd erőszakkal elhúzom a tűzoltó készülék mellől, hogy rátérjünk a lényegre, és csodálhassam míg dolgo…
- Ne is foglalkozz vele, mindenkire ráhajt, aki új, és egyedül van. – Nézek rá, és végre végigmérem, minden porcikáját alaposan megvizsgálva, kicsit sem leplezve a vigyoromat, miközben még mindig fogom a kezét.
- Nagyon csinos vagy! - Torpanok meg, és hajolok egy kicsit közelebb. – Melyik a legszimpatikusabb? - Nézek körbe, pont a terem közepén álltam meg, így jól rálát mindenre, és még engedem is választani. Mert ez neki egy teljesen új élmény, én meg törzsvendég vagyok Archerrel együtt. Aki most csak azért nincs itt, mert közöltem vele, ha odadugja a fejét, és elrontja a randimat, levágom a haját kopaszra, míg alszik. És a mellkasára ragasztom.
Maddie kezét továbbra is fogva, várakozóan nézek rá, és valamiért izgatottsággal tölt el, ahogy a kulacsát szorongatja, és csillogó szemekkel néz mindent.

Igazából a mugli fiúk nem sokban különböznek a varázslóktól, legalábbis ebből a srácból simán kinézném, hogy egy nagyszájú griffendéles – ahhoz túl kedves, hogy mardekáros legyen. Valamiért mégis félelmet ébreszt bennem, holott tényleg nem közeledik durván csak szimplán megszólít és egy teljesen átlagos mugli témáról kezd el beszélni. Végül is magamnak köszönhetem, ha valami baj fog történni. Nem erőszakkal rángattak el ide, hanem saját magamtól jöttem – még csak nem is kellett győzködni.
Viszont kezdek bepánikolni. Mi van ha valami olyat fog kérdezni, amiről azt sem tudom, hogy micsoda? Ami teljesen mugli dolog és még csak hallani sem hallottam róla. Egészen fullasztónak érzem a levegőt, legszívesebben gyorsan elfutnék, ki a levegőre, hogy kitisztuljon az agyam. Valószínűleg utolérne még mielőtt az ajtóhoz érnék.
Ekkor lép színre a hős lovag, a megmentőm, aki úgy tűnik igencsak jól ismeri az előttem álló mugli srácot. Idétlenül elnevetem magam, amikor lenyomja Jason fejét és már épp valami poénosat mondanék, amikor felfogom, hogy az előbb a barátnőjeként mutatott be. Szent szar!
Kábultan hagyom, hogy ujjait az enyéimbe kulcsolja és egy pillanatra sem ellenkezem amikor elhúz az előbb említett Jason mellől, hogy meginduljunk a terem felé.
„...látom találkoztál a barátnőmmel.”
A tekintetem az összekulcsolt kezeinkre téved és érzem ahogy tiszta libabőrös lesz a karom amint realizálom a látottakat. Zavartan simítok végig szabad kezemmel a lófarokba kötött hajamon és kénytelen vagyok megköszörülni a torkomat, mielőtt válaszolnék neki.
- Igazából nem is hajtott rám, csak valószínűleg nagyon feltűnően néztem azt a … - elgondolkozok, hogy pontosan mi is volt a neve - tűzoltókészüléket – egy gyors vigyort még megengedek magamnak és láthatóan feszengek miközben magamon érzem Methode tekintetét. Borzalmasan rossz választás volt ez a top és a nadrág is.
- Hát köszönöm, bár inkább érzem magam szajhának ebben a szettben, mint csinosnak – megrázom a fejem és követem a tekintetemmel az övét. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs rám hatással az egész helyzet. Figyelem, ahogy az izmosabbnál izmosabb férfiak hatalmas súlyokat emelnek elképesztően idétlen gépeken, amik nem is mozognak maguktól csak ott állnak egy helyben, mereven, mozdulatlan.
A nőket keresem, hogy ők pontosan miket is használnak – nem hiszem, hogy nekem is rögtön azokkal a tárogatós gépekkel kellene kezdenem, mint amit gondolom Methode is használhat. Végül kisebb hallgatás után megakad a tekintetem egy olyan szerkezeten, amin futnak. Egy helyben futnak rajta és pont felszabadult egy hely az egyiken.
- Az ott – mutatok az említett gépek felé a kulacsommal és csak most jutok el odáig, hogy leessen még nem láttam Methodeot ilyen kevés ruhában. Mármint felül, ez a trikó elképesztően sokat mutat és kénytelen vagyok nyelni egy nagyot ahogy ilyen közelről, ilyen jó megvilágításban csodálhatom meg azokat a kidolgozott bicepszeket.
- Ez marha érdekes – jegyzem meg miközben végighúzom az ujjam a gép elején, ahol valami kijelző szerűség is van meg sok gomb – Szerinted jó lesz ez kezdésnek vagy inkább valami egyszerűbb kellene? - hirtelen torpanok meg és fordulok szembe a fiúval – De nekem az is tökéletes, ha te csinálod a dolgod én meg csak nézem.