APA: Id. Tom Denem | † | Mocskos mugli, bolond féreg. Még hogy az apám? Huh, nem más, mint egy porladó csontváz.
ANYA: Merope Gomold | † | Eldobott mindent egy félkegyelmű mugli kedvéért. Szégyen!
ELŐD: Mardekár Malazár | † | Minden idők legnagyobb varázslója.
ELŐD: Cadmus Peverel | † | Mindenki ismeri a mesét. Így mindenki ismeri a Feltámadás kövét is, ami jogosan az enyém...

Minden napra jutott valaki, hű csatlósaim egyre hozták az élve elfogni kívánt áldozataimat. Már jó ideje vártam a következőre, Naginivel az oldalamon rettenthetetlen voltam. A kisgyermekként bizalmába fogadott pálca mindig pontosan célba talált.
-Ma este elhozzák őt Barátom!-suttogom a kígyók nyelvén mire az óriás megértően sziszegni, tekeregni kezd lábam mellett. Egy öreg faviskóban várom a legjobb halálfalóimat új rabszolgámmal visszatérni. Ajkam pengevékony mosolyra húzom mikor meghallom a jellegzetes pukkanást a hoppanálás végén, majd tárul is fel a ház ajtaja. Középkorú nő esik át a küszöbön remegve, mögötte négy halálfaló, a legjobbak! Oldalra billentem a fejem miközben áldozatom felém kúszik jajveszékelve. Megcsókolván mezítelen lábam, félig sírva könyörög az életéért. Minden bizonnyal a gesztus az Imperio-átok hatása, magától nem csókolna lábat, felpillantva látom is, hogy a legközelebb álló csatlósom tartja is a pálcáját a nő felé.
-Elég lesz!-szinte rikoltom és egy pillanatra leguggolok a nőhöz.
-Jajj szavad itt semmit sem ér...-sziszegem fagyosan a képébe, majd intek a halálfalóknak, hogy kifelé! Még az ajtó sem csukódik be már emelik hófehér ujjaim a pálcát.
-Crucio!-lehelem gyűlölettel teli hangon, a test ha lehet mégjobban megroggyan, áldozatom a padlón vergődik, iszonyatos kínokat él át. Győzelem ittas mosolyom ajkamra kúszik, de aztán még veszélyesebben kiáltom a kínzás átkát. Újra és újra a mellkasára irányítom pálcámat, hogy végül már csak megmerevedve fogadja a támadást. Szeméből könny gördül ki, ha normális lennék megszánnám és abba hagynám, de amit elkezdek mindig befejezem!
-Avada Kedavra!-pálcámból a megszokott zöld fény villan és a nő soha többé nem vesz levegőt.
-Aurorok!-hallatszik a kiáltás kintről, mire megérintem pálcámmal a Sötét Jegyet miszerint híveimre szükségem van. Nagini elfogyasztja áldozatomat, majd annak rendje s módja szerint kirobbanunk a mini csatába. Már halálfaló és auror is fekszik a földön pálcámmal suhintva küldöm is a gyilkos átkot mely zöld fényével célba talál, a megölt nő férje is örökre eltűnik így a süllyesztőben. Ám mikor az aurorok segítséget kapnak azonnal köddé válunk a halálfalókkal. Biztonságos menedékből szőjük új terveinket, hiszen célom van, és attól senki nem tántorít el! Roxmortsba indítok pár embert, majd beépített embert csempészek az iskolába. Nem csak a feltámadás köve kell, hanem a legyőzhetetlen bodza pálca is. De ezeknek az évszázadok alatt nyoma veszett, ideje kideríteni hol vannak. Minden idők legnagyobb mágusa címe csak úgy lehet az enyém.