18+

Normális, bár az átlagosnál szebb, népszerűbb és magabiztosabb tinédzser vagyok. Olyan dolgok érdekelnek, ami az átlagos kortársaimat: kártyák, játékok, bulik, zene, menő ruhák, menő történetek, szex, kviddics, hogy csak néhányat mondjak. Csak annyit foglalkozok a politikával, amennyit muszáj, a számomra nem szimpatikus embereket, például a Mardekár vérelméletes vonalát elkerülöm, bár magukkal a mardekárosokkal nincs bajom, az első csaj, akit ágyba vittem, is mardekáros volt. Az átlag hollóhátassal sokkal nehezebb összebarátkozni.
Rendkívül sokat gondolok magamról: rengeteget bámulok a saját tükörképemet a fürdőszobában, amin a barátaim nevetnek is, és sokak szerint az egészséges mértéknél magabiztosabb vagyok meztelenül, és rengetegszer nem csak a felsőm hiányzik, de ha valaki ilyen jól néz ki, miért ne szeretné a saját testét? De persze, nem csak a testemről van szó: szórakoztató és vicces vagyok, na meg okos természetesen- a fontos dolgokban, a jegyekről ne beszéljünk inkább. Szerintem abból is meglesz a szükséges szint valami menő karrierhez. De szívesen dolgozok biztonsági őr trollokkal is, ha úgy alakul. Ha kicsit megtolom a kviddicset, idén talán bekerülök a rendes csapatba, és karriert építek- sajnos arról nem tudtam meggyőzni a kapitányt, hogy adjon egy lehetőséget nem tartalékos brigád részeként.
Szabadidőmben rengeteget vagyok a barátaimmal, Morccal és Évivel. Együtt vagyunk benne minden baromságban, együtt szenvedünk a beadandóinkkal, a vizsgáinkkal, együtt álmodozunk, együtt veszünk részt a kalandjainkban. Mindkettejükben teljes mértékben megbízok, legfeljebb apróságokon, például játékokon szoktunk összeveszni, sajnos nem egészen úgy értelmezik a szabályokat, ahogy szerintem kellene. Tényleg minden helyzetben láttuk már egymást: fogtam már Morc haját hányás közben, bőgtem a vállán, miután kimentett a kacsaúsztatóból, Évivel meg többször is kielégítettük egymást. Valahogy az összes hülyeség ellenére továbbra is barátok maradtunk, és kétlem, hogy ez változna a jövőben, bármennyire megreng a világ.
Ha valamire igazán szánok időt, az a külsőm. Viszonylag sokat foglalkozok a megjelenésemmel, néha előre felkelek, hogy eligazgassam a hajszálakat és megcsináljak pár felülést, és szívesebben megyek ruhát vásárolni, mint sok csaj, bár a korlátozott likviditásomnak köszönhetően ez sokszor inkább az átgondolás miatt van. Mindig szükségem van valamire, akár ezer fontot is el tudnék verni bőrdzsekikre, farmernadrágokra.
Igazán csajom nem volt még, nem is tudom, hogy akarok-e. Szeretek úgy menni bulikba, hogy ott van benne az a potenciális egyéjszakás, dugni szeretek, de a romantika dolog nem hiányzik. Amúgy sem tudom, hogy milyen lenne a csaj velem, zavarnák-e hülye szokások, miben kéne alkalmazkodnom. Valahogy soha nem volt senki, akinél eszembe jutott volna, hogy na, vele akarok lenni mindenképp. Legalább valamilyen szinten a pasik is bejönnek, de ott meg lehet, hogy nem lépnék át egy bizonyos szexuális határt.

Nagy, népes családból származok, a házunk mindig hangos, különösen ünnepekkor. Nincs hatalmas vagyonunk, nincs nagy, ősi történetünk évszázadokra visszamenőleg, nincsenek megtörhetetlen szabályaink. Bármennyire szerettem lovagost játszani, nincs címerünk sem, kénytelen voltam mindig magamnak rajzolni valamit az ócskán összetákolt fapajzsra, ami, köszönhetően annak, ahogy játszani szoktam, gyakran került újrarajzolásra, új pajzsra.
A szüleim későn vállaltak engem, nagyjából egy évtized van köztem és a legidősebb bátyám között. Sok figyelmet kaptam tőlük, talán kicsit el is kényeztettek, bár nem hiszem, hogy a nővérem vagy a bátyáim bármiben hiányt kellett volna, hogy szenvedjenek. A szüleim soha nem ütötték meg egyikünket sem, nem emlékszem rá, hogy valaha igazán ránk kiabáltak volna, és mindig rengeteget megengedtek. Persze, azért volt egy határ, egy olyan határ, amit én meglehetősen sokat feszegettem. Nem voltam soha szabálykövető.
Meglepődtem rajta, amikor az idősebb bátyám felesége odaköltözött hozzánk. Soha nem éltem még muglival egy fedél alatt, és nagyon furcsa volt rájönni, hogy mennyi mindenhez nem értenek, ugyanakkor mennyi mindenhez igen. Gyorsan összebarátkoztam vele, mert fontos nekem a bátyám, azután sikerült is szinte azonnal kiégnem, amikor kiderült, hogy terhes. Olyan bizarr, olyan ijesztő volt közelről látni ezt, ahogy megnő a hasa, ahogy megváltozik mindene, azután egyszer csak hopp! Gyerek. Az unokaöcsém hihetetlenül kicsi és törékeny.
Fiatalabb bátyámra szerettem a leginkább ráakaszkodni. Imádtam a történeteit, imádtam, hogy auror, és sokáig az akartam lenni én is. Talán most is az akarok, bár a bájitaltan jegyeim túl borzalmasak hozzá, úgyhogy soha nem leszek az. A családom úgysem akarja, annak sem örülnek túlzottan, hogy a bátyám nem az. Az az indoka, hogy külön él tőlünk, hogy megházasodott, de őszintén szólva az is benne lehet, hogy ne sodorjon minket annyira veszélybe.
A nővérem áll hozzám a legközelebb korban. Vele volt a legtöbb nézeteltérésem, többnyire apróságokon, de nem volt soha semmilyen komoly konfliktusunk egymással, ami ne rendeződött volna legkésőbb napokon keresztül. Azt hiszem, főleg a nemünk miatti különbségek bosszantották, főleg néhány szokásunk a fürdőszobát illetően, amit nehezen tudtunk megszokni egymással. Nem értem, hogy miért nem jó a vécéülőke úgy, ahogy van, és azt sem, hogy minek az a sok kence fenti zuhanyzóba, meg hogy miért nem maradhatok néha harminc percet a zuhany alatt. De ezek nem komoly dolgok.
A családom már az elejétől elutasította a halálfalókat, már gyerekkoromban, a háború előtt is sokat hallgattam, mennyire aggódnak miattuk. Azt nem tudom, hogy pontosan mióta tekintenek hasonlóan a Minisztériumra, de Crouch radikális módszerei sem igazán tetszenek nekik. Év elején, amikor Dumbledore beszél, szinte mindig lehetőségem van rájönni, hogy miért őt támogatják: úgy tűnik, hogy ő képviseli a racionális, emberséges hangot. Azt hiszem, én is egyet tudok érteni mindennel, amit ő képvisel. Írek vagyunk.

Belemarkolok a vörös hajfürtökbe, közben hátravetem a fejem, és a másik kezemmel lesodrom a mellettem lévő alsónadrágot a földre. Durván lejjebb nyomom a lány fejét, aki válaszul, mintha tiltakozni akarna, belekarmol a combomba. Kicsit erőlködik, de tudom, hogy élvezi. Hihetetlenül bejövök neki, ő kérte, hogy hadd jöjjön el, szökjön be hozzám valahogy, hogy csinálhassuk. Tényleg megérte.
Ahogy feljebb kúszik, és egymáshoz érünk, kicsit lassítunk, hogy ne legyen túl rövid a dolog- most éppen rohadt közel járok, úgyhogy nem akarok kapkodni. Ő sem akar. Velem akarja tölteni az éjszakát, mindenki közül én jövök be neki a legjobban, már első óta velem akarta elveszteni a szüzességét. Pedig az volt az az év, amikor a kellőnél többször röhögtem egy Kapisztrán nevű varázsló nevén, miközben fennhangon ismételgettem Mágiatörténeten, és rám ragadt a név. Kicsit fura voltam, jó kisfiúsra volt még fésülve a hajam, és fura volt, hogy egyedül vagyok. De neki már akkor bejöttem, akkor akart engem, el is mondja, hogy rám szokott gondolni, miközben csinálja, és azt akarja, hogy kemény legyek. Nem is akar előjátékot. Benyomom magam, ő hangosan felnyög, felsikolt, azután durván mozogni kezd, megpofoz, vörös foltot hagyva az arcomon. Jobban akar engem a pasijánál- felnyögök, és vele egyszerre megyek el.
- Te mi a faszt csinálsz?- megérintem még mindig égő arcomat, ahogy elmegyek, és Évire nézek, aki a szomszéd ágyban, félig felülve néz felém. Veszek egy pár mély levegőt. Furcsa a kérdés, nem is egészen értem, mit kell feltenni. Egyértelmű.
- Öhm... semmit?
- Akkor jó.- meglehetősen kiégek rajta, hogy a legjobb haverom visszaalszik, anélkül, hogy felfogta volna, hogy mi van egyáltalán. Na nem mintha akkora tragédia lenne, hogy látott, nem először látott már ilyet, már évek óta csináljuk ezt egymás mellett, néha egyszerre anélkül, hogy zavarban lennénk egymás előtt. Inkább azon égek ki, hogy simán leéghetne tőle az egész kastély, arra sem kelne fel. Arra számítottam, hogy a pofonra azért rákérdez.
Miközben letörlöm a hasam az előre odakészített törölközővel, elgondolkozok rajta, hogy az okos csaj pasija(i) hogyan fogadná(k), ha megtudná(k) a dolgot. Szórakoztat, hogy valószínű felbaszná őket, a csaj valószínű hihetetlenül zavarba jönne, de hát ez a jó ebben a műfajban: nem kell a világon senki beleegyezése. Szinte mindenki megvolt gondolatban a suliban, különösen az évfolyamtársaim, a legtöbb már másodikban, ez a csaj többször is. Igazából nem is annyira szempont a külső, még a csúnyákat is elképzeltem. Az egyetlen kivétel Morc- vele csak elkezdtem, de valahogy fura volt rá így gondolni, úgyhogy végül váltottam gondolatban egy hármasra a Griffendél és a Mardekár kviddics csapatának egy-egy tagjára. Morc az Morc: a Célbabeszóló Világbajnokság háromszoros győztese, a legvéresebb szájú mesélő, tankrogue tündém levágója abban a hülye aréna játékban. Ezek mellett nehéz ebben a kontextusban elképzelni, nem is tudom, hogy egyáltalán szokott-e gondolni a szexre.
Felveszem az alsónadrágom, és elátkozom azt a kurva hétfő hajnalt, ami csupa szar tantárggyal kezdődik, túl sok RAVASZ-t vettem fel. Négy elég lett volna.
Hosszan nézem, ahogy Évi tovább alszik, mint egy darab fa. A legjobb barátom annak ellenére is sokszor hihetetlenül titokzatos, érthetetlen számomra, hogy többször is kivertük egymásnak, mindketten bőgtünk egymás előtt baromságokon, hánytunk együtt, és nem nagyon volt olyan ébren töltött időnk a Roxfortban, amikor nem voltunk együtt. Soha nem voltam náluk, ő valami nagy, régi aranyvérű család, egy sok szempontból rossz hírnevű família tagja, a bátyja a legkarótnyeltebb faszfejnek tűnik a világon, a húga meg creepybb, mint az éjszakai Hagrid az erdőben, ahogy Mulcibertől hallotta valaki, akitől meg Morc egyik szobatársának bátyja hallotta. A nővére mondjuk jó arc, és full tízes, de nyilván nem próbálkozok nála. Évi kiégne. Persze, gondolatban megvolt ő is, nem kell engedély.
Fogalmam sincs, milyen lehet úgy felnőni, hogy tudod, hogy úgyis hozzácsesznek valami aranyvérű csajhoz, aki aztán gyerekeket fog szülni tömegével, és kezdődik a családfenntartás. Főleg azután, hogy kapcsolatban volt azzal a csajjal, aki kettővel fölöttünk járt, és aki egyértelműen nem volt megfelelő. Én nem is tudom, hogy tudnék-e együtt lenni bárkivel úgy, hogy tudom, nem tarthat úgysem sokáig. Nem is igazán erőlködtem soha a komoly kapcsolatokkal, különben beálltam volna azok közé a hülyék közé, akik odaadták Malonenak a szívüket, amikor ő csak egy jó dugást akart. Tőlem csak az egyiket kapta meg, és valószínű nem is bánta- mármint, nekem jó volt, és amikor kijózanodott, meglehetősen bánta, de azóta rendszeresen megkínálom cigivel, szóval gondolom annyira mégsem.
Megtörlöm a kezem, elindulok kifelé a mosdóba, de megállok Évi ágya végében. Láthatóan rosszat álmodik, és rosszul érzem magam miatta. Mostanában nagyon nyugtalanul alszik, tavasszal és nyáron egyre bánatosabb a csaja miatt, nem is próbálkozott beújítani egy újat, bár gondolom, megértem. Ha talál is egyet, az úgysem lesz jó, tudom, hogy az aranyvérűeknél az apa választaná úgyis ki, kivel lehet együtt- még csak az sincs benne, hogy a két szülőt manipulálhatná egymás ellen, elmondta, hogy az anyja meghalt. Elég szarul. Fogalmam sincs, milyen szar lehet Rosiernek lenni, aranyvérűnek, bár ha Tudjukki megnyeri a háborút, talán megtudom. Igaz, nekem akkor sem kéne érdekházasodnom, valószínű kiirtanának, mert apa mugliszületésű, a bátyám felesége mugli, és már az elejétől fogva egyértelművé tettük, hogy mit gondolunk erről az egészről. Amikor Évi kimondja a csaj nevét, úgy döntök, hogy véget vetek ennek.
- Hé! Evain!- leülök az ágya végére, és felrázom a rémálomból. Látom a tekintetén, hogy rohadtul nincs még itt, most csak úgy riadt fel, mint aki még alszik. Rohadtul le van izzadva, fogalmam sincs, hogy ezt az egészet tényleg a csaja okozta-e. Mondjuk nagyon szerette azt a lányt, és tök gáz, hogy szakított vele, a Roxmortsban simán dughattak volna még, meg levelezhettek volna, azt a legtöbb lány tök romantikusnak tartja. - Rosszat álmodtál. Minden oké?
Tudom, hogy nincs itt, egy kicsit sem, még mindig abban az álomban van. Csak bámul rám, azzal az üres tekintetével, csak a kezemet követi, ahogy elhúzom többször az arca előtt, azután visszadől. Percekig nézem, ahogy alszik tovább, hiába pöckölöm előbb állon, azután mellbimbón, rohadtul nem kel fel, újra elkezdi a csaj nevét ismételni. Biztos megint újraéli a szakítást. Még mindig szar álmai vannak a csaj miatt.
Rövid ideig gondolkozom rajta, hogy esetleg felzavarom újra, de nem látom sok értelmét. Eléggé kimerült, úgyhogy úgysem menne, úgyis visszaalszik azonnal. Egy pillanatra fel is állok, hogy hagyom aludni, hagyom feldolgozni ezt az egészet, aztán mégis visszaülök, és böködni kezdem az oldalát. Úgy tűnik, álmában is folytatja a depressziót, amit ébren, elalvás alatt elkezdett. Megint kimondja a nevét. Sóhajtok egyet, ahogy lesz egy hülye ötletem, felállok, teszek pár lépést a mosdó felé, azután visszaülök.
Miközben lehúzom a takaróját, és megfogom, azon gondolkozom, hogy amit csinálok, az vajon erkölcsileg egy önzetlen jószándéknak számít-e, vagy inkább egy magatehetetlen ember kihasználása. Nem ez az első alkalom, hogy ezt csinálom, de máskor mindig ébren volt, és tudom, hogy ha most felkelne, kiakadna. De nem fog felkelni, és a légzése alapján jobban érzi magát. Ahogy megszorítom, és gyorsítok, még a csaj nevét is kimondja, csak most már kicsit másképp. Kibaszottul terapeutának kéne mennem.
Miközben nézem Évi arcát, azon gondolkozom, hogy ez lehet-e a legfurább, de közben legkedvesebb dolog, amit valaha tettünk-e egymásért. Könnyen lehet, hogy igen, erre még én is azt érzem, hogy talán abba kéne hagynom, hogy talán nem helyes, pedig ez az ösztönöm a létező legritkábban szokott beriasztani. Most persze már nem hagyhatom abba, csak folytatom, közben nézem az arcát- ebben a fényben tök csinosnak tűnik. Tényleg nem érdemli ezt a sok szart, könnyen lehet, hogy a cinizmus alatt a legkedvesebb ember, akit ismerek. Előrehajolok, és óvatosan megcsókolom a száját.