Apám tősgyökeres walesi, ötvenhez közeli, minisztériumi alkalmazott. Szigorú tekintetű, ijesztően dús szemöldökkel, minek tudatában előszeretettel vonta össze őket, valahányszor a tanulmányi előmenetelemről kezdett faggatni. A válaszom rendszerint tömör és rövid volt, utóbbi arckifejezésének alkalmazása azonban nem. Fogcsikorgatva viselte el a tényt, hogy jogi pálya helyett a kviddicspályán kötöttem ki, de őszintén, ezt ki nem látta előre? Amióta pedig a húgomnál is más forgatókönyv lépett érvénybe, mintha vérszeme lenne.
Anyám szikla a viharban. Igyekszik felvenni a multifunkcionális nő szerepét, összetartani a családot, de apa mellett olykor Hallgass a neve (Apropó, lelkiismeretesen hallgat a Gwenognak szánt Nimbus 1000-es vételéről).
Gwen és köztem a több évnyi korkülönbség sosem tátongott szakadékként. Nem mondom, hogy nem nyírtuk egymást alkalomadtán, és hogy néha nem egy nagylányba oltott hurrikán, de az igazság az, hogy mindig tartottuk a hátunkat, ha annak jött el az ideje. Mostanság a levelei is egy témára épülnek. Az ostoba ideológia, amit egyesek képviselnek, undorító és levakarhatatlan, akár egy bőrbetegség - és az eredeztethetősége sokkal mélyebb a felszínnél. Sejthető, miként terjed a Roxfort falain át, de... Ki képes fapofával végignézni?

...Olyan, akár egy arculcsapás (hah, igen, terelőként is megállta volna a helyét). Temperamentumos személyisége egyaránt hathat taszítónak avagy vonzónak. Egy biztos, a győzelmi bulikon a kisimult oldalát hozza, akadnak irigyesei.
Deeben alig van valami lágyság - hihetetlen, szinte a fakírságig menő önfegyelem jellemzi, a legdurvább fájdalmakat is képes elviselni: mit neki lesérülni a pályán, emelt fővel folytatja, mert az kellően drámai.
Edzéseken energiabomba és rugalmas, a kviddicsen kívül viszont... Ne traktáld  a panaszaiddal, tanáccsal, nem igényli. Segítő jobbod sem fogadja el, újra és újra feláll, önerőből, újra és újra a saját feje után megy.



Kislánykora óta szerette kézben tartani a helyzeteket (a fakanalat már kevésbé), így nem szívesen játszottak vele az utcabeli gyerekek... Nem söpri szőnyeg alá a véleményét, nyers, kritikus, szarkasztikus, ennek ellenére legalább az igazság nem szenved csorbát. A vasárnapi ebédnél rendszerint kíméletlen vitába lendülnek az apjával, de ez már megszokott jelenség. Nála minden fekete vagy fehér, mindenki legyőzendő és meghódítandó. Slussz. Nem létezik középút. Csak Gwenog, akiért tűzbe tenné a kezét.
Sose tartozott az éltanulók közé, magolásról egy szót se - pár tárgy érdekelte, azokból brillírozott, a többi nemes egyszerűséggel hidegen hagyta, pedig alapvetően nem lett volna rossz feje hozzájuk.



Az évek során előfordult párszor, hogy a szenilis Flitwick Deedraként szólított fel az óráján, aztán sűrű bocsánatkérések közepette javította ki magát - nem csodálom, hogy a vérbeli ex-griffendéles nővéremről annak idején miért keringtek hírhedt sztorik, s miért maradtak meg azok a tanári agyakban. De belegondolva, a Süveg mi okból nem hajlott jobban a Mardekár felé?
Egyébként a világ a saját, különbejáratú laboratóriuma; nem éppen a legkedvesebb vonása, de előfordul, hogy ‘kísérletezik’ másokon, tesztel, belelöki az embereket s figyeli, miként működnek, hogyan reagálnak. Dögivel hozta haza a pasinak titulált tulajdonképpeni játékszereit. Átjáróház voltunk egy darabig, anya az őrület határán, apa felvette a 'nekem már ugyan mindegy' hozzáállását; persze, a szakítószöveg sose Deenek fájt... Amúgy, hímneműként egy napig se húznám mellette, de hála Merlinnek, testvéreként elmondhatom - oké, nyálas lesz -, ilyen szerethető létforma aligha röpköd másik a levegőben.