Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Egy régmúlt nyár! EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Egy régmúlt nyár! EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Egy régmúlt nyár! EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Egy régmúlt nyár! EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Egy régmúlt nyár! EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Egy régmúlt nyár! EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Egy régmúlt nyár! EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Egy régmúlt nyár! EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Egy régmúlt nyár! EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 497 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 497 vendég
A legtöbb felhasználó (531 fő) Hétf. 25 Nov. - 3:14-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 10 Nov. - 21:44

Jesse & Pearl

Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.

Az én családomban a nyaraknak külön jelentése van. Ugyanis már a kezdetektől fogva, minden nyarat Dorsetben töltünk. Azt hiszem a mi esetünkben másféle opció nem is létezik. Anyáék már ugyan visszatértek Londonba, de mi még szeretnénk minden pillanatát kihasználni a szabadságunknak. Ilyenkor mindenki ellustulhat és egy kicsit meg is vadulhat.
Ami mondjuk engem illet én ilyenkor mindig hajnalok hajnalán már felébredek és kilovagolok. Hiszen nincs is annál szebb amikor a felkelő nap fényében lovagolhatunk. Ilyenkor szabadjára engedhetem a gondolataimat és olyanokon is elmerenghetek amelyeken máskor nem lenne szabad. Például fantáziálgathatok arról a rejtélyes idegenről akivel még a nyár legelején futottam össze Londonba.  Nem sokkal azután, hogy hazaérkeztünk Roxfortból és bementem a városba csavarogni egy kicsit. Bármennyire is nyálasan hangzik, de abban a pillanatban ahogy találkozott a tekintetünk valami megváltozott. Nem tudnám megmondani, hogy egész pontosan mi is történt, de olyan volt az egész mintha apró, de annál erőteljesebb pillangók kezdtek volna háborúba a gyomromban. A szívem pedig olyan eszeveszett tempóba kezdett, hogy egy pillanatra megfeledkeztem mindenről és mindenkiről. Aztán hála egy arra közlekedő busznak, megszakadt köztünk a kapocs és minden folytatódott a maga megszokott medrében.
Viszont azóta is rengetegszer eszembe jut. Fogalmam sincsen hogy hívják, vagy arról, hogy ki is Ő valójában. De ilyenkor amikor a nyári nap első sugarai a bőrömön játszadoznak és vágtázás közben a szél a hajamba kap minden olyan valósnak és tökéletesnek látszik. Olyan, mint ha bármi lehetséges lenne, még az is, hogy a következő pillanatban meglátom és végre beszélhetek vele.
De ahelyett, hogy vágyálmaim férfiját pillantanám meg a nagyiék házának bejárati ajtaja mellett, csak az öcsém kócos és meglehetősen álmos fejét sikerül felfedeznem.  
Sietős tempóban közelítem meg, majd amikor már csak pár lépésnyire vagyok lelassítom, végül pedig megállítom a lovamat és egy kedves mosollyal köszöntöm.
- Jó reggelt álomszuszék! Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? – nézek rá kíváncsian miközben leszállok a nyeregből és odalépek hozzá Caesarral a nyomomban.

zene || viselet || 310 ||

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szomb. 26 Nov. - 11:37
Pearl & Jesse
Hajnalok hajnalán a nyáron. Naná, hogy tévedésből

Általában egészen délig vagyok képes gond és megszakítás nélkül durmolni, de úgy tűnik a mai kivétel, hogy a fene egye meg. Vagyis... Elismerem: király, hogy mindenfélét csinálunk, amit nem szoktunk, vagy már nagyon régen, feltölt energiával és minden egyéb.... Őszintén szólva nem emlékszem arra, hogy ma mi a soros, de biztos véletlenszerűen kihúzunk valamit arról a bizonyos bakancslistáról.
A nyálam a párnára csorgott, az egyik kezem az előbb említett viszonylag puha valamit markolássza és szorítja a fejemhez, a másik lelóg az ágyról csakúgy, mint a takaró. Ha lenne, most szabályosan leütném a vekkert, amiért hajnalok hajnalán felzargat. Hagyjon már aludni! Legalább nyáron hadd döntsek arról mikor kelek! ... Azaz... Ajj már! Kelek... - teszem hozzá morogva magamban. Nem, továbbra sincs, nekem biológiai, beépített órám van. Felülök, és akkor tűnik fel, hogy folyik a nyálam, az egyik kezem a számhoz emelem és értetlenül szemlélem az ujjaimon maradt nyálkát... Legalább nem valami vadállat, ami rám csöpögteti a kifolyó nedűt. Összeborzolom a hajamat, hátha az segít a reménytelen helyzeten, de csak kócosan állok fel továbbra is olyan kómásan, mint valami zombi. Felrángatom a tegnapi nadrágom, hogy azért lehetőleg ne alsógatyában mutatkozzam a lentiek előtt - megspórolok anyának egy Kérlek, öltözz fel kisfiam tartalmú mondatot, azt meg már igazán nem kell tudnia, hogy nem tiszta, bár valamilyen tekervényes módszer alapján mindig rájön.
Lebattyogok a földszintre vezető lépcsőn a fakorlátot hébe-hóba megragadva még egyet-kettőt ásítva is. Álmos vagyok - puffogok magamban. A szokásos taktikát alkalmazom: addig dörzsölöm a szemeimet az ujjaim alatt, nyújtogatom a tenyereim között az arcom, amíg éberség nem költözik beléjük a tunyaság helyére. Természetesen semmi eredmény. A földszinten senki. Sikerült olyan korán felkelnem, hogy még anyáék se legyenek fent? Ja nem,ők már hazamentek, én pedig nem is a memóriámról vagyok híres, hanem... hanem ez most mindegy, korog a gyomrom. Kinyitom a hűtőajtót és közben a tarkómat vakarászom: előveszem a szalámit, meg a vajat és a sajtszószt - nyilván. Kibűvészkedek egy szelet kenyeret, a késsel felvonom rá a vajréteget, rá a szalámit, és rányomom azt a mennyiséget a sajt tubusából, amitől már annyira tocsogna, ha folyna, mint az én nyálam tőle, vagy oké, alvás közben is történne, embertelen méreteket ölt, amit képes vagyok elfogyasztani belőle, az összes nő ki van akadva rajta, nem értem miért. A másik szeletet ott is hagyom a konyhapulton, úgy döntök, hogy ezt hajtom össze, így sokkal gusztább. Az ott Pearl? - látom meg az ablakból a ló hátán.
Kislattyogok, hogy közelebbről nézzem meg... a nővérem, azt a sárga fogazatú barna nem érdekel, és nem a lehelete miatt, de nem bírjuk egymást, és pont a lehelete miatt puszipajtások sem vagyunk, pedig jól viseltetem a bűzök mellett állítólag. közelebb is jönnek, ahogy felfedez a lovagló ott a magasban, gondolom Csezimizi ódzkodik idejönni, ugyanakkor megteszi, mert neki Pearl az istenlány... meg tőle is kap kaját. Minden pasihoz a hasán keresztül vezet az út - ezt mindenki jegyezze meg.
Felemelem a kezem, és intek egyet köszönésképpen, aztán a hajamba szántok vele, és összekócolom, hátha azzal kiborzolom belőle a kuszaságot - mintha ki lehetne. A nővérem leugrik mellém és egy kis hely kerül közénk azzal az állattal.
- Cathyvel megyünk valahova... asszem - teszem hozzá azt a felgma kurtítást, amit nem bírnak elviselni anyával, mert ilyen szó nem létezik, és amúgy is beszéljek normálisan. - Vagyis várjunk... Ma kedd van - tisztul ki a fejem kissé a levegőtől. - A francba már, az szerdán lesz - kezdek bele a nyűgös hisztimbe, nem tudom megjegyezni ezeket a rohadt napokat, nyáron sosem tudom mikor melyik van, ha legalább két hétig vagyunk szüneten, a másodikban már fogalmam sincs hányadikát írunk, vagy melyik napot éljük, elvesztem a napérzékemet.
Közben Caesar felhorkant mögötte, ez az átkozott állat mindig gúnyolódik. Évekbe tellett, mire megjegyeztem a nevét, meg egyébként is, mi sosem voltunk jóban. Pearl szerint nem voltam vele elég türelmes, és folyton hajtatni akartam: rosszul, csapkodtam az oldalát a lábammal és ficánkoltam rajta összevissza, azóta nem bír. Ez van.
- Látom Csizimizi modora semmit sem változott - szólok be a lóhoz címezve a gúnyolódó szavaimat. - És te? Hogyhogy ilyen korán, répát kellett adni neki? - térek vissza a nővéremhez. Aztán ránézek a kezemben tartott szendvicsre, teljesen elhanyagoltam szegényt, így hát beleharapok. El sem hiszem, hogy megfeledkeztem róla.


zeneszám • Akkor itt vagyok én is, remélem megérte rám várni nevetés bocsánatodért esedezem Sad • ©


A hozzászólást Jesse T. Edwards összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 16 Jan. - 19:44-kor.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 28 Nov. - 23:10

Jesse & Pearl

Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.

A családomban, rajtam kívül szerintem nincs még egy olyan ember aki szeretne lovagolni. Talán éppen ezért is lepődtem meg annyi évvel ezelőtt amikor a nagyiék meg anyáék, közösen megleptek engem Caesar-ral. Azóta is a mindenem, és ha tehetem a legtöbb időt töltöm vele. Persze ahogy az évek teltek és én is egyre idősebb lettem, a dolgok is megváltoztak. De ennek ellenére az embernek vannak kötelezettségei és az állattartás egy ilyen dolog. Reggelente megetetni, kitakarítani a boxát, kilovagolni rajta, lecsutakolni és még egy csomó dolog, viszont ez számomra nem teher. Sokkal inkább hasznosan eltöltött idő.
Az esetek túlnyomó részében úgy is én szoktam legelőször talpon lenni. A testvéreim valami súlyos alváskórban szenvedhetnek, aminek köszönhetően legtöbbször délnél előbb nem mutatkoznak a világ előtt. Én addigra már rengeteg dolgot megcsinálok, többek között ilyen nyári időszakban, a lovam rendbetételét és a jóleső, megnyugtató lovaglást is.
Amikor megpillantom a kisöcsém kissé „kómás” fejét nem is kérdés, hogy közelebbről is szemügyre vegyem e. Tudom, hogy Caesar nem tartozik a kedvencei közé, de azt hiszem az érzés kölcsönös. Ahogy közelebb lépdelünk Jesse felé, mint ha csak menekülőre akarná fogni a dolgokat. Nem is értem, miért viselkednek úgy, mint az ovisok amikor egymás közelében vannak.
- Komolyan? Már nem is tudom mikor láttam Őt utoljára. – lelkesedtem be Cathy nevének hallatán, miközben az „asszem” megjegyzésre egy rosszalló pillantással reagálok.
Annyira kedvelem azt a lányt, főként azért mert szemmel tartja a kelekótya testvéreimet a suliban és amúgy is jó hatással van a kisöcsémre. Ami nem is árt neki, hiszen néha olyan idétlenül tud viselkedni. Amire már sokszor rá is fázott, de ennek ellenére mégsem tanul a hibáiból. Viszont azt a jelenetet amikor rádöbbent, hogy nem ma van a találkozója Cathyvel, szívesen visszajátszanám újra meg újra. Nem is tudom mikor nevettem utoljára olyan jóízűt, mint akkor. - Úgy látom ez nem a te napod lesz öcskös. – kuncogtam még mindig jókedvűen, amikor meghallottam, hogy a lovam is „kineveti” az öcsémet.
Mondjuk ezen egy cseppet sem vagyok meglepődve. Az Ő kettejük kapcsolata elég viharos és zajos volt. Még mindig tisztán emlékszem rá amikor egyik füstbement lovagló leckéje alkalmával Jesse egy nagy adag lócitromban landolt a pajta mellett. Azt hiszem az a kép az egész család emlékezetébe belevésődött. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Jesse miket vágott Caesar fejéhez, miközben lócitrom szagtól bűzölgően vonult el lefürödni.
- Akárcsak a tiéd, de attól tartok nem is fog, ha továbbra is Csizimizi-nek fogod hívni. – dobtam vissza a labdát játékosan az öcsémnek, miközben a lovam fejéhez léptem és simogatni kezdtem.
- Tudod, hogy mindig korán felszoktam kelni, meg amúgy is, ma szerettem volna korán kilovagolni. – válaszoltam elmerengve.
Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy mennyire vagyok képes jól hazudni, de a titoktartásban már van elég nagy gyakorlatom. Így reményeim szerint Jesse nem veszi észre a dolgok sorok közötti jelentését. Aminek köszönhetően nem kell neki hazudnom, hogy miért is akartam egyedül kilovagolni és a felkelő nap fényében elmélkedni. Egyenlőre még nem állok készen arra, hogy komolyan elbeszélgessek a családommal a szerelmi életemről és arról, hogy alighanem apáék egyik munkatársába estem bele reménytelenül. Hát minden esetre szép kis beszélgetés lenne az egyszer biztos.

zene || viselet || 513 ||

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 11 Dec. - 23:06
Pearl & Jesse
Hajnalok hajnalán a nyáron. Naná, hogy tévedésből
Az, hogy jó alvó vagyok, az még nem jelenti azt, hogy ne tudnék felkelni, ha szükséges, vagy éppen nem is olyan szükséges...
- Ö.... múlthéten? - gondolok vissza. Kétlem, hogy annál régebben. - Vagy akkor ti nem találkoztatok? - Lehet, hogy akkor itthon sem volt, de az biztos, hogy Cathy akkor jött át, meg egyébként is elég gyakran töltjöük együtt az időt nyáron. Társasoztunk, ebben biztos vagyok, főleg, hogy én nyertem. Fölényesen, mert vagy egy fél táblával előbb ért be a bábum, mint az övé, úgyhogy én nevettem a végén. Oké, a második kört ő vitte, őrült is neki, én meg főttem a saját levemben, amiért annyira elteltem magamtól. Persze a rosszalló pillantást azért megkapom jutalmul a szókurtításra, de már annyira hozzászoktam ehhez az összevonáshoz.
Pearl kedveli őt szerencsémre, vagy nem is annyira szerencsémre, hiszen mióta ő végzett, átvette a pesztrálás, korrepetálás szerepét, továbbá a jegyeimet is feljavítja, amennyire rám tud szállni, hogy erőltessem meg magam és tanuljak - több, kevesebb sikerrel. Elég nehéz rávenni, hogy tankönyvek mögé rejtsem ezt a jóképű arcot, ha meg sikerül, akkor a kötettel a fejemen kelek.
Most legszívesebben bemutatnék annak az állatnak, de csak felé nyújtom a fejem, és a két kezemmel eltakarom a Pearl felőli részt, hogy ne lásson az egészből semmit, és kiöltöm Csezimizire a nyelvemet, amit a szokásos hang kísér. A fenébe! Így Pearl is tudni fogja, hogy megint kötekedem a lovával.
- Ne mááár! - nyafogok. - De. Még lehet - helyesbítek gyorsan. Nem hiszem el, hogy képes voltam azt hinni, hogy az ma van. Bár tény a szünet összemossa a napokat, nem tartod számon őket, csak egyik jön a másik után, nincs amihez igazítsd. - Mit csinálsz ma? - állok elő a kérdéssel, hogy ezt a potya napot vele is tölthetném, persze azt nem ígérem, hogy elmegyek vele lovagolni, de bármi más simán belefér. - Röhögjél csak, persze - fújom ki a levegőmet minimális feszültséggel legbelül, mert a nővérem továbbra sem hagyja abba a kuncogást. Elvégre én vagyok a hibás, így ez csak afféle szurkálódás, mint amit Danny-vel szoktunk megejteni - nem kell komolyan venni.
- Hívhatom Salátának is - vetem fel az ötletet pimaszul és nagylelkűen. Körülbelül egy fejes káposzta agyi teljesítményének felelhet meg az övé.... meg az enyém is állítólag néha, de ez... ez most elhanyagolható tényező!  - Na persze, őt bezzeg simogatod, engem meg... - teszem szóvá sértetten. Ez a büdös szájú, gebe ló el van kényeztetve nálunk. Nem érdemli meg. Még szerencse, hogy a kajámat nem adják oda neki, véres bunyót ejtenénk meg utána. Neki el van nézve, hogy kiröhög, lócitromba dob, vagy az orrbavág a farkával az teljesen természetes, bezzeg ha én egyetlen rossz szót is szólok, akkor azért már dorgálás a bér.
- Szóval répát kellett adni neki. Mint mindig - konstatálom magamban motyogva bólogatással kísérve. - Mióta vagy fent? - kérdezem végül még az előbbi falatot nyammogva és forgatni a fogaim között, hogy egy újabbat haraphassak. Nagyjából belőhetném a választ, ha én is foglalkoznék valamelyest ezzel az úri állattal. - És mit bírtál te csinálni ez idő alatt? - adok hangot a legégetőbb kérdésnek, ezt valahogy sosem értettem.


zeneszám • Akkor itt vagyok én is, remélem megérte rám várni nevetés bocsánatodért esedezem Sad • ©
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 22 Dec. - 21:22

Jesse & Pearl

Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.

- Jaj öcsi, te tényleg el vagy varázsolva. Nem rémlik, hogy akkor bent voltam a városban? – csóváltam a fejem mosolyogva.
Nem is az öcsém lenne ha pontosan emlékezne arra, hogy én akkor nem is voltam itthon. Ez mondjuk nem is baj, hiszen nem én vagyok a legfontosabb nő az életében. Meg amúgy is miért kellene neki mindig nyilvántartani, hogy mit csinál éppen a nővére.
Ami pedig azt illeti igazán kedvelem Cathy-t. Nagyon aranyos és okos lány, aki igazán jó hatással van az én tökkelütött kisöcsémre. Ami mondjuk nem rossz dolog, főleg ha a tanulmányi átlagát vesszük figyelembe. Talán ez az egy olyan dolog van ami miatt sajnálom szegény lányt, mivel Jesset nem olyan könnyű motiválni. Csak nagy küzdelmek árán lehet rávenni, hogy tényleg oda tegye magát és akkor sem garantált a siker. - Ugye sose fogsz megkomolyodni? – kérdeztem fejcsóválva, miközben egy jókedvű mosoly jelent meg az arcomon.
Annyira különbözőek vagyunk és mégis olyan jól megértjük egymást, persze ha nem a család női tagjainak szerelmi életéről van szó. Olyankor igazi féltő bátyus lesz belőle, akit le sem tudsz magadról vakarni.
- Igazából nem terveztem semmi érdekeset. Talán lemehetnénk a tóhoz. Na mit szólsz? – kérdeztem rá vigyorogva a tesómtól.
Nem is tudnám megmondani, hogy pontosan mikor is voltam lent utoljára fürdeni annál a tónál. Az is meglehet, hogy van már vagy 2-3 éve is. Pedig amikor kisebb voltam, szinte majdnem minden nap lementem a tóhoz a nénikémmel. Rengeteg jó emlék fűz ahhoz a helyhez, és talán idén még egy kicsit bővíthetjük az emlékek tárházát.
- Bocsi, de nem tudom abbahagyni. – kuncogtam továbbra is, de azért próbáltam visszafojtani persze nem sok sikerrel.
- Te és az idióta névválasztásaid. – csóváltam a fejem, miközben próbáltam a nevetésemet visszafojtani.- Valld be őszintén, hogy elég furán néznél ki nyereggel a hátadon és zablával a szádban, miközben simogatlak. – mértem végig vigyorogva, ahogy elképzeltem a jelenetet.
- Azt hiszem olyan hat körül kelhettem fel. Szóval egy ideje már fent vagyok. – feleltem a kérdésére, miközben az első kis megjegyzését szépen figyelmen kívül hagytam.
- Kilovagoltam a dombtetőre és gondolkoztam. Viszont kezdek éhes lenni, szóval gondoltam csinálhatnék egy kis reggelit. – mondtam elmerengőn, miközben elindultam Caesar társaságában az istálló felé.

zene || viselet || 360 ||

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Egy régmúlt nyár!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» A nyár ellenségei
» A nyár alkotója
» A nyár segítője
» A nyár női karaktere
» A nyár játéka

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-