Nyugtalanul baktattam a folyosón, a dolgok kezdtek határozottan furává válni és bevallom én simán csak ki voltam, mint a kutya. Doris viselkedése megváltozott az utóbbi pár napban és én, ha agyonvernek sem tudtam volna megmondani mi történt, ő pedig nem úgy nézett ki, mint , aki hajlandó róla beszélni. Tegnap a téma a „mindegy és a semmi” volt, amiért nem nagyon voltam oda, sőt…a halálba idegesített a dolog, de másfél óra kérdezősködés után meguntam a dolgot. Kezdtem úgy érezni, hogy ha valamit tudni akarok, akkor vagy jóshoz,gondolatolvasóhoz,telepatához kell fordulnom vagy valamilyen módon kikémkedni mi is a helyzet, mert ez a titkolózósdi nekem nagyon nem gyerebe. Már lassan azon gondolkodom velem van-e gáz, de ha ez a szituáció vajon mit baszok el? Olyan jófej, olyan kedves vagyok, hogy a saját barátaim alig ismernek rám, az öcsémet sem kíntatom annyit, próbálom fékezni az indulataimat, szimplán mindent próbálok megtenni a nőért és valami mégsem kóser, ezt a gyomromban érzem. De hogy mi lehet a baj azt képtelen vagyok megmondani. Pár napja Shane-ről is volt szó, pontosabban arról, hogy állítsak rajta, mivel az asszony idegeire megy, hát én próbáltam átkapcsolni a legjobb haveromat egy kellemesebb módba, hátha akkor kicsit lenyugodnak majd a kedélyek körülöttem. Szeretném már, ha nem állna minden folyton a feje tetején, mert már kurvára elegem van az izgalomból meg az idegeskedésből. Befordulok az egyik kanyarnál és ismerős szőke hajzattal találkozik a tekintetem. Azonnal elmosolyodom, keresni sem kell, azonnal belefutok Dorisba, aki épp…élénken veszekszik a legjobb haverommal Shane-nel. -Csá!-lépek oda hozzájuk és teszem védelmezően a csajom vállára a kezem. -Csak nem megint egymás idegeit tépitek?-kérdezem vigyorogva, hiszen nyilván vágom, hogy már megint balhéznak valami hülyeségen. Minden áldott közösen töltött pillanatukban ezt csinálják. Ötletem sincs miért nem képesek ezek soha meglenni egymás mellett egy kibaszott percig sem, de ahányszor összetalálkoznak konfliktus a vége. Nagyon úgy néz ki, hogy hiába téptem a pofámat Shane-nek, hogy hagyja élni szerencsétlent…bár az is lehet, hogy Dorist kéne megrendszabályozni, végül is van, amikhez két ember kell, nem igaz? Na a vita pont egy ilyen dolog.
To: Doris és Shane <3 Music: Break Stuff ?! Hacuka: klikk
Nem tudom, hogy hogyan mondjam el neki, semmi ötletem nincs, azt azonban tudom, hogy ha megtudja, akkor mindennek vége. Jól érzem magam vele, kedvelem őt és nagyon is szeretném, ha minden klappolna, azonban a tény, hogy a legjobb barátja megcsókolt mindent megváltoztatott.. Hazudnom kell neki, mert nem volt szívem neki elmondani az elején, most pedig már késő, olyan mintha jelentett volna valamit az a csók, azonban.. Nem tudom. Más volt, annyira más volt az a csók, amit Calibantól kapok, két különböző. Shane olyan ember, akivel egész eddig veszekedtem és már évek óta megy köztünk a harc, nincs megállás. Caliban meg az első fiú volt, aki érdeklődött irántam, aki szeretett volna szeretni. Tudom, hogy nem vele van a baj, hanem velem, én változtam, Shane csókja megváltoztatott. Mintha minden átmosott volna bennem, de egy biztos.. Caliban még mindig fontos nekem, nem akarom, hogy minden tönkre menjen. Elindultam sétálni. Kicsit kiakadtam szellőztetni a fejemet, mert már fájt a fejem a sok gondolkodástól. Ma a lányok is zaklattak a kérdéseikkel, hogy milyen egy mardissal lenni, hogyan csókol és hogy lefeüdtem e már vele. Úgy tesznek, mintha Dakota lennék, pedig nekem fontos az első alkalom, olyannal akarom, akiről tudom, hogy mindennél jobban szeret. Jó hatással vagyok Calibanra, mintha kicserélték volna, annyira kedves és tökéletes, hogy már túl szép, hogy igaz legyen. De örültem ennek, mert megmutatta nekem, hogy mennyire fontos vagyok neki. Shane meg.. És már itt is van, mint mindig most is veszekedni kezdünk, mert hát mi csak ehhez értünk, a veszekedéshez. Legszívesebben kinyomnám a szemeit és megpofoznám, de hát mégis csak a párom legjobb barátja. Hiába próbálom kicsit jobban megkedvelni, sejti szinten rühellem, annak ellenére, hogy az a csók.. Hát mégis olyan volt, mint egy tsunami, ami mindent elsöpört. - Nem fogjuk elmondani neki, nem tudhatja meg, hogy mekkora egy görény vagy. - elég feszült és ingerült vagyok, nem csoda hogy teljesen goromba hangnemben közlöm vele. Nem mondhatjuk el neki, nem tudhatja meg, hogy mi volt azon az estén a büntetőbe. Nem akarom, hogy megbántódjon és inkább legyen köztünk ez a fura viszony, minthogy összetörjön. Hangját meghallva elmosolyodom, felé fordulok és csókkal üdvözlöm a barátomat, majd átölelem és rámosolygok. - Szia. - mondom kedvesen és lágyan. Kérdésére csak megforgatom a szemeimet és ránézek Shanere. Pontosabban ő tépi az én idegeimet, már lassan hat éve, s nem fordítva. Veszek egy mély lélegzetet és visszanézek Calibanra. - Szerintem nagyon jól tudod, hogy Shane szokott az ÉN idegeimre menni és nem fordítva. - mondom egy apró fintorral és nem is nézek rá, most látni sem akarom, megint csak legyilkolnám a szemeimmel és abból jó nem lenne.
Something in the way you move
I'm ready
made by Leo
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Hétf. 14 Nov. - 19:29
Shane && Doris && Cali
Ma is minden a szokásos módon ment. Az is túlságosan megszokott volt már, amikor Dorisszal összetalálkoztam a folyosón és vitázni kezdtünk. A múltkori csók dolog örök téma lesz közöttünk úgy hiszem. Nem is tudom már mi vezényelt rá, hogy megtegyem. Főleg, hogy akkor előtte nem sokkal derült ki, hogy Edwards a legjobb haverommal, Calibannal jár. Addig egészen jó kedvemben voltam, ameddig nem kezdődött el ez az egész. Most már kicsit haragos vagyok. Egymást kontrázzuk. Szó - szót üt, mondat - mondatot cserél. Összeráncolt homlokkal tekintek az előttem álló, bosszankodó lányra. A vitánk már egészen addig fajult, hogy Caliban is témába került. - Még hogy én vagyok görény?! De azért köszi, hogy engem akarsz megvédeni... - Gúnyos vigyor ül ki az arcomra, egy cseppnyi fintorral megfűszerezve. Összefonott karokkal lépek egy lépést hátrébb, és ezzel egyidejűleg dőlök neki a falnak. Szerencse, hiszen éppen meglátom befordulni a sarkon Mr. Malachy emlegetett szamarat. Tekintetem haveri mosolygóssá változik az iménti utállak Edwardsról, majd kérdésére felvonom a szemöldökömet, de még mielőtt a számat nyithatnám válaszra, a lány már megilleti őt azzal. Undorodva fordítom el fejem, amikor csókkal üdvözlik egymást. Mit nekem, hogy hagyjam békén Dorist... egész héten ezt papolta nekem, és nem hitte el, amikor mondtam, hogy talán a nagylánynak sem ártana némi szájmosás. - Persze, a csajod meg kurvára álszent. Jó fogás volt, gratulálok! - Közlöm a személyes véleményemet, de nem lépek el, és nem is távozom, mert remélem most megunják a "levegőbe" beszélésemet, és majd ők távoznak. Biztos kettesben akarnak lenni, hogy kiéljék a csöpögős vágyaikat. Calibanról sem képzeltem el őszintén, hogy ilyen lesz majd.
Minden folyik a maga medrébe. Már megint belecsöppennek a jóba, mert ezek körül valahogy azonnal leül a levegő. Faszán feszült a légkör és az sem kifejezetten segített rajta, hogy megjelentem, pedig az azért tényező szokott lenni, a közelemben hajlamosabbak nem annyira gázul viselkedni egymással. Tulajdonképpen marhára zavar, hogy ezek ilyen hülyék annak ellenére, hogy külön-külön mindkettejüket nagyon szeretem és nagyon fontosak számomra. Mosolyogva csókolom meg Dorist, de közben nem tudom nem látni Shane arcán az undorodó kifejezést, hihetetlen, hogy mindig ezt csinálja. Egyszer a büdös életben van szerelmi életem és azt sem tudja fapofával tűrni, mégha a barátnőm nem is a szíve csücske. Engem mindenesetre nem nagyon érdekel a gyermeteg pofavágása, birtoklóan átölelem Dorist, aki költői kérdésemre jószokása szerint lelkesen forgatja szép szemeit, amin csak mosolyogni tudok, hiszen számomra ilyenkor sem bosszantó, sokkal inkább aranyos. -Azért tudom, hogy téged sem kell félteni, elég nagy szád van…-kacsintok rá, mivel tényleg el tudom képzelni, hogy kiprovokálja Shane rosszindulatát, de valahol az érzelmes kis szívem egyik sarkában sosem tudom hibásnak gondolni. Legjobb haverom mondatára viszont felugrik a szemöldököm egészen a hajvonalamig. Nem csináltam belőle soha titkot, hogy mennyire nem tetszik, ha így beszél arról a lányról, akit szeretek. Úgy vagyok vele, hogy nem fogja fel az érzelmeim súlyát, mivel ő még sosem volt szerelmes. Eddig ugyan engem is főleg a farkam kormányozott, ha nőkről volt szó, de ez most teljesen más, mégha nehezen is hiszi el. -Tesó, te meg legyél már ennyire prosztó vele-ingatom a fejem- amúgy meg miért mondasz rá ilyet? Fogalmam sincs miért vádolja ennyire Dorist folyamatosan, nyilván ő is viselkedhet időnként szörnyen, de attól még nem érdemli ezt, Shane-t ráadásul ismerem már hatodik éve, mint a rosszpénzt és ilyen esetekben kurva kevésszer feddhetetlen, pláne mostanság, hogy annyi összeszólalkozásom van vele az asszony miatt.
To: Doris és Shane <3 Music: Break Stuff ?! Hacuka: klikk
Tudjátok már baromira kezdem unni, hogy minden egyes nap találkoznom kell ezzel a gyerekkel, mert nem akarok. Nem is értem, hogy miért csókolt meg, mikor tudta jól, hogy én Calibannal járok.. Annyira idegesített, hogy neki mindig mindenre be kellett szólnia, legszívesebben megöltem volna a két kezemmel, de hát nem tehettem ilyet, mert a pasim legjobb barátját mégsem tehetem el láb alól, az nem jönne ki valami jól. Amint megjelent én már meg is csókoltam a páromat és tudom, hogy milyen arckifejezés ült ki Shane arcára, ismerem már ennyire, de inkább nem mondtam rá semmit. Caliban szavaira csak megforgattam a szemeimet és megpöcköltem játékosan az orrát. - Meglepődnél, hogy hányszor kezdi a kötekedést a legjobb barátod. - mondom neki nagyokat sóhajtva, mert ami igaz, az igaz. Rengeteg veszekedés lett miatta, mert nem tudta befogni azt a hatalmas nagy pofáját, abban igaza van, hogy engem sem kell félteni, mert hát nekem is nagy szám van, de akkor is.. Természetesen most sem tudja befogni a pofáját ez a nyomorék, megint b kell szólnia, mint valami idióta gyereknek, aki nem tudja, hogy mikor kell befogni a száját. Csúnyán néztem Shane-re, nagyon is csúnyán. Én nem vagyok álszent, azonban tudom, hogy a félnótás mire gondolt, de nem hiszem, hogy van elég bátorsága, hogy elmondja, nagyon reménykedem benne. - Látod?! Megitn nem tudja befogni a pofáját! - mondom neki mérgesen és mutatok a haverjára. Nem tudom, hogy mit akar mondani Calinak, de biztos vagyok benne, hogy semmi olyat, ami nekem hasznos lenne. Ha csak egy szót is mer köpni, akkor megfojtom és halott lesz, baromira halott. - Biztos megint valami kitalált dolgot akar mondani.. - mondom Calibannak halkan, remélhetőleg Shane nem hallotta meg.. Én kifogom tudni magyarázni magamat, mert szeret engem a párom és én is szeretem őt. Biztos vagyok benne, hogy ebből Zabini fog kijönni rosszul.
Something in the way you move
I'm ready
made by Leo
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Kedd 22 Nov. - 15:09
Shane && Doris && Cali
Inkább csak elfordítottam a fejemet a végére. Nem érdekelt mások véleménye, és tudom, hogy átlag az enyém sem érdekli őket, de én sosem bírom magamban tartani: ami a szívemen az a számon. Ezt Caliban pedig nagyon jól megtanulhatta már az évek során. Talán pont ezért is lettünk jóba, nem tudom. Mindenesetre azért örülök, hogy nem csak Doris pártját fogja és egyetértően bólintok, amikor közli, hogy őt sem kell ám félteni. Hát ez az! Csak persze ezt ő meg nem vallja be. Soha, de soha! - Egyszerűen csak az igazat mondom. - Hasonlóképp felvont szemöldökkel tekintek először Dorisra - aki mellé egy gúnyos kis mosolyt is kap-, majd Calibanra, akit biztos vagyok benne, hogy érdekelni fog majd a mondandóm folytatása. - És látod, hogy terelné a szót másra... és még azt akarja, hogy ne higgy nekem! - Dőlök neki a mellettem lévő falnak, összefonott karokkal, majd pillanatokig elhallgatok. Igazából nincs kedvem hallgatni Doris nyivákolását, és nem is fogom sokáig. - Teljesen meg vagyok róla győződve, hogy nem igazán viszonozza az érzéseidet, haver. Csak nem képes bevallani... - Nem folytatom. Mintha elvágnám szavaimat. Tudom, hogy az én bűnöm is az ami történt. Viszont Dorisé is, mert visszacsókolt akkor este: ez pedig jó érvelés lesz részemről majd később.
Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy engem az univerzum büntet azzal, ahogy ezek ketten egymás közelében viselkedni bírnak. Külön-külön esküszöm a kapcsolatunknak megfelelő módon szeretem őket, de ha így együtt vannak legszívesebben mindkettőt légmentesen záró burába helyezném a világ két végére. Doris, az én nagyszájú, makacs Dorisom azonnal tolja át a felelősséget Shane-re, ezen nem csodálkozom, még azt is el tudom képzelni, hogy nagyrészt tényleg a srác a ludas. A szemforgatásra csak megsimogatom az arcát. -Hatodik éve ismerem, szóval nem, annyira nem lepődnék meg-kacsintok és próbálok a lehető legoldottabb állapotban maradni annak ellenére, hogyha harapni lehetne a feszültséget még egy hét múlva is itt rágódnánk rajta mindhárman. Shane beszólása viszont elég kellemetlenül érint, de ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül, mert Doris is egyre idegesebbnek tűnik és ez meg pláne nem tölt el nyugalommal. -Nyugi, szépségem, hát tudod milyen, hadd jártassa…-próbálom nyugtatni a barátnőmet, miközben kérdő tekintetem Shane-re villantom, sőt még egy fintort is kap tőlem, hogy érezze nem nagyon értem, hogy mi a problémája. Doris szinte suttogott mondatára csak értetlenkedve húzom össze szemöldököm, oké, időnként a kedvenc szobatársam tényleg hajlamos baromságokat kiejteni a száján, de hogy kitalált…olyan ez az egész, mintha az asszony arra próbálna kilyukadni, hogy Shane kifejezetten kettőnk ellen dolgozik és bármilyen furcsa ezt az ő szavai is megerősítik. Fröcsög az ember szájából a gúny, ehhez pedig nem szoktam hozzá, így én is szép lassan kezdek befeszülni. Egyszerűen zavar, hogy teljesen hülyének érzem magam, mert ezek ketten, mintha tüntetőleg rébuszokban beszélnének, így sokáig nem szólok, csak nézek rájuk tanácstalanul. Az utolsó mondata viszont enyhén kicsapja nálam a biztosítékot. Másodpercekig mérlegelek, nem akarok robbanni, kezemet Doris vállán nyugtatom, de igyekezetem hiábavaló. -Shane, neked mi a fasz bajod van, de komolyan?-kérdezem fojtott hangon,de szemeim villámokat szórnak. Hogy lehet ilyen? Mikor felejtett el örülni a boldogságomnak és lett ekkora pöcs?
To: Doris és Shane <3 Music: Break Stuff ?! Hacuka: klikk
Ha leehetett volna, akkor ezt a helyzetet nagyon is elkerültem volna, mert hát nagyon nem kóser ez az egész dolog, ami velünk zajlik. Shane megcsókolt, mikor tudta, hogy én is Caliban együtt vagyunk és nem tudom hova tenni az egész dolgot, mert ha ezt Caliban megtudja, akkor itt vér fog folyni és tudom, hogy én leszek a hibás. Sokszor nem értem, hogy miért nem maradtam szingli, mert hát jobb, ha nem kell másokhoz alkalmazkodni, de már kezdtem megszokni és élvezni, hogy valaki törődik velem.. Azonban a legjobb haverja, bár ne lenne. - Hát nem is tudom, ez többször változik, mint egy kaméleon. - mondom neki és hát tényleg, Shane mindig okoz meglepetést és az is fura, hogy még itt van és nem karja elhúzni a csíkot, miért nem képes elmenni innen a fenébe? Menjen a kis ribancához.. Esküszöm, hogy ha nem fogja be a pofáját, akkor az öklömmel tömöm be a nagy száját, mert kussolnia kéne. Mit akar? Mire számít? Miért célja, hogy szakítsunk? Neki ebből semmi haszna, mert a haverja még ugyanúgy a haverja, semmi veszteség nem érte és nem is állok közéjük, de ő.. ő közénk akar állni. Nem értem, hogy miért nem tudta aznap inkább a ribancait csókolgatni, miért pont engem kellett? Miért kell nekem ez miatt szarul éreznem magamat? És Caliban is azt mondja egy ideges embernek, amit nem igazán kéne.. - Nem tudom megnyugodni, míg ez itt van.. - mondom neki és csúnyán nézek Mr. Pofázok össze meg vissza dolgokat, csak összefogja magát veretni a barátommal és nem tudom, hogy miért nem akarom.. de nem akarok, hogy valamelyik is megsérüljön, mert nem bírnak a tesztoszteronjaikkal. Kifogom tépni a nyelvét, megölöm ezt a fasszopót és elásom valahol, mert tudom, hogy mit akar.. átlátszó és érzem Calin is, hogy kezd feszült lenni. - Szerintem jobb ha megyünk mielőtt még neki megyek. - igen, én már kész lennék neki menni, kész lennék arra, hogy felpofozzam és megöljem.. nem tudom, hogy most tényleg elakarja-e neki mondani vagy nem, de ha el, akkor itt bomba fog robbanni. De engem nem fog elvinni és eltüntetni, nem fogja tönkre tenni a kapcsolatomat Calival, mert egy csökönyös nyomorék, aki nem tiszteli a legjobb barátja párkapcsolatát.
I solemnly swear
I am up to no good
Shane Zabini
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Chris Wood
»
»Szer. 7 Dec. - 13:40
Shane && Doris && Cali
Ameddig ezek ketten csak egymásnak dumálnak rólam, mintha én itt se lennék, úgy vigyorogva tekintek egyszer a szobatársamra, egyszer Dorisra. Kezeimet összefűzöm magam előtt és igazából nem is Caliban szavaira figyelek fel, hanem Doriséra. Most is ő beszél bántóan felém, nem pedig fordítva. - Mintha itt sem lennék... - Forgatom meg szemeimet, majd ellököm magam a faltól és még egy lépéssel közelebb lépek a párhoz. Nem tudom, hogy miért képzelik azt, hogy én totál közéjük akarok állni... mondjuk oké, aza csók Dorisszal hiba volt, de pedig csak Calibannak is jót akarok, mert úgy látom, Doris csupán játszik vele. Na nem mintha ez az egész helyzet pontosan ez mutatná. Értem én, hogy miért rimánkodnak ennyire rám. - Most még komolyan tőlem kérded, mi a bajom? Túl nagy a rózsaszín köd, haver... - Fintorgok rá, aztán Doris felé tekintek, vigyorogva. - Aha, elintézel mi? Lesz mint elintéznetek kettőtöknek... - Úgy döntök, hogy nem húzom tovább az egész hülye helyzetet. Egyszerűen csak hátrébb lépek, mielőtt még Doris túlzottan komolyan venné a kijelentésemet és a térde beleállna a gyomromba vagy mit tudom én, és Calibanra pillantok. - Figyelj, nem kertelek, ha már ő nem mondta el... csókolóztunk, és ő meg visszacsókolt. - Fel vagyok készülve ezután a legrosszabbra, és csak remélni tudom, hogy a haverom megértő lesz... valamennyire.
Nem éreztem magam túl komfortosan, mert láthatóan odáig ügyeskedtem, hogy sikerült két tűz közé kerülnöm és hiába tagadnám, hogy már rohadtul kezd melegem lenni, na meg elegem is, mert ezek ketten egy átkozott percre sem hagyják abba. Eddig nem éreztem rá késztetést, hogy választanom kelljen, de egyre sürgetőbb a dolog, ugyanis nem nagyon bírom már ki velük egy légtérbe. Idegességük rám is ragad bőven és épp ez az, amit el akarok kerülni, nem akarok megbolondulni. Doris szavaira elhúzom a számat, mert én sosem éreztem Shane-t kaméleonnak, általában értem mit miért csinál, mivel már jó ideje a legjobb barátom. -Lehet, hogy valami problémája van-nézek Shane-re miközben a halántékom dörzsölöm, máris elkezd fájni a fejem, ha arra gondolok, hogy ezt a konfliktust meg kell oldanom, pedig így bizonyára nem hagyhatom, mert abból csúnya veszekedés lesz. Legjobb barátom megjegyzésére csak forgatom a szemem, a fene, hogy nem bírta ki, hogy ne szóljon bele, pedig pont ő az, aki miatt most nyugtatgatnom kell Dorist, akinek épp a vállát masszírozgatom apró mozdulatokkal, hátha segít…meg legalább én sem vagyok tétlen. -Nyugi, látunk és hallunk, ami azt illeti elég hangos vagy-mondom kicsit idegesebben a kelleténél, pedig tökre próbálom nem felhúzni magam, de elég gázos ez az egész. Barátnőm szavaira reagálni sincs időm, mivel Shane lelkesen közbepofázik és nagyon nem tetszik sem, amit mond, sem az, ahogy mondja. Ha ez nem hangzik el, probléma nélkül engedek Dorisnak és pár másodpercen belül el is tűnünk, de ez úgysem hagyna nyugodni. -Kíváncsian várom, mit szeretnél megosztani velem-nézek vissza rá és egyik szemöldököm akaratlanul is gúnyosan felvonom. Nem szoktam ezzel az arccal nézni a haveromra, de most nem tudom palástolni, hogy belül háborog a lelkem. Az új információ után az arckifejezésem megváltozik, szemeim kikerekednek, kezem mely nem barátnőm vállával foglalkozik ökölbe szorul. Egyetlen állítás visszhangzik bennem: Nem. Nem lehet. Nem. Doris nem. -Hazudsz-szalad ki a számon azon a mély, karcos hangon, amit magam sem szeretek hallani, de kezd minden beborulni. Dorisra nézek kérdő tekintettel, mert ez egyszerűen nem lehet valóság. Ő sosem tenne ilyet, főleg nem velem.
To: Doris és Shane <3 Music: Break Stuff ?! Hacuka: klikk
Ez a gyerek meg fog halni, mert ha nem öli meg valaki más, akkor én fogom megölni, de tényleg.. nem viccelek, mert még erre is képes lennék, annyira rühellem és utálom, annyira nem fair, amit tett és az sem fair, hogy az a csók.. jelentett valamit. De szerencsére megjelenik Caliban és nem tudunk veszekedni, remélem, hogy az én pártomat fogja fogni és nem ezét a nyomorékét, mert ez nem érdemel mást, mint halált és hasonló csúnya dolgokat. - Tudod mi a bajom Zabinivel? Hogy még lopja tőlem az oxigént! - igen, hát ha lehet valakit ennyire utálni.. várjatok, ez így nem értelmes.. Szóval itt a példa, hogy lehet valakit mindennél jobban utálni, mert őt aztán millió okból lehet gyűlölni, nincs is ám megfelelő szó arra, hogy én ezt a gyereket mennyire utálom és rühellem.. Én csak figyelek és nagyon reménykedem benne, hogy Zabini befogja a pofáját és nem fog semmi olyat mondani, amit már nem lehet visszavonni, mert ha tönkreteszi ezt a dolgot köztünk, akkor megölöm.. Miért nem tudja elfogadni, hogy mi együtt vagyunk? Miért kellett neki megcsókolnia? Mert nem azért tette, hogy Caliban előtt ezzel fel tudjon vágni, csak nem ilyen alávaló mocsok. - Biztos valami baromságot. - agyon remélem, hogy nem fogja elmondani, mert ő fog kijönni ebből az egészből szarul, nem hiszem, hogy Caliban megfog neki bocsátani! De kimondja, kimondja és nem is tudom.. nem tudom.. nem hiszem el, hogy megtette és kimondta. Rám néz én meg nem hazudhatok neki megint.. - Egyetlen pillanat volt és azért nem mondtam el neked, mert nem jelentett semmit sem.. egyáltalán semmit sem! Ő akart bekeverni, ő akarja tönkretenni a boldogságunkat, mert nem ő kell nekem.. - igen, valóban így volt. Ez történt és nem hazudok, egyáltalán nem füllentek, visszautasítottam és nem kell nekem Zabini, sosem kellett nekem Zabini, de..... tudom, hogy hazudok magamnak is, talán mélyen belül tudom, hogy nem akkora mocsok, ahogyan előadja magát, de ameddig ilyen, nem tudok mit tenni, rühellem őt.. NEM! Mik ezek a gondolatok, hülyeség!
Kezdőlap
