Mézesfalás RT

to Preston

Tipikus szakítós picsa vagyok, én is édességet fogok zabálni, mert összevesztem. vagyis szakítottam azzal a nyomorékkal. Nem is bánom, nem is tudom, hogy mit vártam ettől az egésztől, mi nem illettünk össze és nem is szeretett, én sem szerettem őt. hülye ötlet volt vele tölteni a szülinapomon és butaság volt vele aludni, ha tehetném mindent visszacsinálnék, de sajnos nem tehetem, így inkább elindulok a Mézesfalás felé.
Belépve az üzletbe észreveszem, hogy valaki éppen a legsavanyúbb cukrok közt katat. Kötelességemnek érzem, hogy szóljak neki, nem éppen a legjobb dolgot teszi éppen. - Ha rám hallgatsz, akkor egy polccal feljebb keresel valamit. - mondom sóhajtva, majd megindulok a medvecukor felé.

made by Doris

Nem szeretek Brandon házában lenni. Akárhányszor ellátogatok hozzájuk, a felesége is otthon van, és… Fogalmazzunk úgy, nem szeretem hallgatni a sikításokat. Ilyenkor általában felfedezem a falut, betérek minden boltba, és teletöltöm a hasam. A Mézesfalásba is így tértem be, és már a savanyú, keserű desszerteknél kutakszom, mikor valaki hozzám szól. Hátrafordulok, kezemben savanyú cukorral, és végignézek megszólítómon. Nem is rossz a hölgyemény. - Köszi a tanácsot, de ez a kedvencem szívfájdalomra. - mutatom fel, és elmosolyodok idióta kalapom alatt. Nem értem, mért vettem fel. Na mindegy.

to Preston

Magam sem értem, hogy mit keresek itt és miért adok tanácsot egy vadidegennek, akit láthatólag.. vagyis szerintem nem is érdekli, hogy mit mondok. Inkább koncentrálok a saját édességemre, mert igazából nem is tudom, hogy mit vegyek. Igen, most a medvecukrokat nézem, de.. valami másra vágyok, aztán meghallom a szavait és egy pillanatra ráemelem a tekintetemet és csak nézem.
- Szakítás vagy válás? - kérdezem, bár nem köteles nekem válaszolni, talán jobb is lenne, ha nem szólnék hozzá és inkább törődnek a saját dolgommal.

made by Doris

Végigmérem a lányt, amilyen alaposan csak lehet. Mintha bele akarnám égetni vonásait, alakját, egész kinézetét a fejembe. Valahol ez nagyon is igaz. Régen voltam nővel bármilyen értelemben, és már nagyon hiányzik, hogy valaki fontos legyen nekem úgy, és én is neki szintén úgy. Nehéz megtalálni a nagy Őt, most azonban nem gondolhatok ilyenekre. Elvileg gyászolom a húgomat, nem is szabadna édességgel vigasztalódnom… - Meghalt a húgom. Te mi járatban erre? - nem túl jó kérdés. Ez egy elég forgalmas bolt, és amúgy sincs semmi közöm az itt létéhez. De ha már kérdez, akkor hadd kérdezzek vissza.

to Preston

Na jó.. nem gondoltam volna, hogy.. hogy ezt fogja mondani. Egész eddig nem néztem őt, de mégis most teljes testemmel felé fordulok és sóhajtok egyet. Szomorúság ül ki az arcomra, tényleg szomorú vagyok, mert sosem könnyű elveszíteni valakit, főleg akkor nem, ha az illető a testvérünk, még én sem tudom mi lenne, ha elveszíteném Jesset vagy Pearlt..
- Sajnálom és részvétem, én ne akartam olyat kérdezni, amivel esetleg.. nem is tudom. - kezdek bele, de nem is tudom, hogy hogyan kellene folytatnom. Még nem igazán voltam hasonló szituációban és.. talán nem is kellett volna kérdeznem, csak befognom a számat.

made by Doris

Egy könnycsepp gördül le arcomon, amit azonnal le is törlök. Erősnek kell lennem. Nem lehetek gyenge, még akkor sem, ha már nem él egyetlen vér szerinti rokonom sem. Le kell küzdenem a fájdalmat, túl kell rajta lendülnöm! - Nem tudhattad. - inti le a szabadkozást, és megereszt a lány felé egy mosolyt. Keserű, fájdalmas mosoly ez, és cseppet sem őszinte, ugyanakkor igyekszik, és ezt értékelni kell. - Neked mi a kedvenc édességed? - terelem gyorsan a témát. Nem hiányzik a dráma. A végén még veszekedni kezdünk, és kivillan a Sötét Jegy. Nem kockáztathatok, nem is ismerem a lányt. - Elnézést, milyen modortalan vagyok. Preston Lamora, s önben kit tisztelhetek? - amennyiben engedi, kezet csókolok neki. Nem tehetek róla. A neveltetés teszi...

to Preston

Egyszerűen nem tudok mit mondani már, hogy a húga meghalt, nem kellett volna nekem ilyen butaságot kérdeznem tőle.. Bár ne tettem volna, most minden annyival más lenne. Aztán elmosolyodik és én is aranyos mosolyra húzom az ajkaimat, hátha jól fog neki esni.
- A savanyú cukorka.. - mondom neki csillogó szemekkel és mosolygok, talán túllendülhetünk ezen a kezdeti.. mélyponton. Aztán bemutatkozik és kezet is csókol nekem, ritka az ilyen úriember, egyre kevesebb van belőlük. - Doris vagyok, örvendek. És neked melyik a kedvenced? Mármint édesség.. - mosolyodom el továbbra is.

made by Doris

Valószínűleg ő is észrevette, hogy fájdalmas ponthoz érkeztünk, de ezen a botláson könnyedén túllendülünk.
Ahogy mindketten mosolygunk, és ránézek ajkainak vonalára, furcsa érzés fog el. Nem tudom megmondani, mi ez, mert még sosem éreztem ilyet, de talán a felszabadultság érzése lehet.
Halkan hümmögök válaszára, s mikor visszakérdez, elgondolkodok. Nincs igazán kedvencem, de ha nagyon választani kellene, akkor vagy a savanyú cukrokat mondanám, vagy pedig Bogoly Bertie extrémebb ízeit. - Bogoly Bertie féle drazsék közül a giliszta az egyik kedvencem, a karamell, és talán a szellem. - nagy valószínűleg most használja ki az angolos távozás lehetőségét, de hát furcsa ízlésem van. Ha nem jó neki, nem is érdemli meg, hogy beszélgessek vele.

to Preston

Nem is tudom, hogy miért, de tényleg sajnálom, hogy megint nagy lett a szám.. vagyis tudom, hogy miért sajnálom azt, hogy nagy volt a szám.. áhh, inkább hagyjuk, bár egy kicsit nekem fura, hogy megnézi az ajkaimat, de mondjuk nem is zavar annyira, nem mintha mást érdekelnék, hisz egyesek félvér ribancnak tartanak.. Gyűlölöm Shane-t meg az összes haverját.
- Hmm, érdekes, de nem rossz. - mondom neki mosolyogva, majd elkezdek szedni magamnak savanyú cukrot és szedek, merek meg minden, jó sokat, mert most ez kell nekem, kell ez a savanyú érzés a számba, mert fontos. - Szerinted nagyon elhízok, ha ezt mind megeszem? - kérdezem tőle kacagva.

made by Doris

Nézem, és csak egyre jobban nézem azt a mennyiséget, amit a kezével lapátol. Ha ennyit eszik, és ilyen az alakja… Nagy tapsot neki! Fantasztikus! Szóhoz sem jutok, de lehet, csak szomorú. Kicsit tényleg úgy néz ki.
Kérdésére végigmérem tokától bokáig. Minden egyes testrészt megnézek magamnak. Nem különösebben érdekel, hogy zavarba hozhatom ezzel, de ha elpirul, legalább megtudom nézni, hogy jól áll-e neki a vörös.
- Nem hinném, hogy elhízol, de megengedsz egy kérdést? - meg sem várom a válaszát, lendületesen folytatom. - Nem muszáj válaszolnod, mert igazából semmi közöm hozzá, de baj van, ami miatt ennyit szedsz? - kérdésem során kedvesen megsimogatom vállát - áá, szóval én kedves is tudok lenni… ez új dolog.

Szabad játéktér!

» Mézesfalás - RT
» ↳ Vilhemina & Lachlan ~ Mézesfalás

Mézesfalás RT

Mézesfalás RT

Similar topics

Similar topics