❧ Szüleim rólam, tömören:
egyik fülén be, másikon falra hányt borsó.

Vannak nevelőszüleim, meg igazi szüleim. Előbbiek rendesek, szeretnek, etetnek, utóbbiakról annyit tudok, hogy „Nem megfelelő körülmények között neveltek.” Remélem ez nem azt jelenti, hogy kecskék között aludtam, és nappal bottal piszkáltak odébb. Nem tudok róluk semmit. Mármint azokról, akikhez a vérem köt. Varázshasználók-e, vagy sem, pásztorok, vagy milliomos időpocsékolók, esetleg vérszívó ügyvédek vámpírok. Egyik felem szeretné őket megismerni, a másik pedig sikít, és nem kér senkiből. A másik felem túl sokszor csinál ilyesmit.. (Nyugi, nincs velem probléma.)
Jelenlegi családom kissé furcsa, de teljesen átlagos. Muglik között élek, nem mellesleg, és apa olyan lelkes, hogy bűvész-trükköket tanul szabadidejében, és mikor szünidőn vagyok, azzal szórakoztatja a családot. A kártyás dologgal egész ügyes, de a nyúl a kalapban nem az igazi. Ő amúgy szomorúan hallja, hogy otthon nem varázsolhatok, mert kíváncsi lenne, milyen trükköket tudok.
Ők csak a mágia ezen oldalát ismerik, én sajnos többet, de csak hallomásból, és amit olvashatok. Nemigen vagyok oda a sötét oldal eszméiért, hisz ellenem, a családom ellen szólnak többek között. Konkrétan, amikor olyat hallottam, hogy a hozzám hasonlók mágiát lopnak, olyan sötét gyűlölettel néztem a mardekárosokra, hogy egy csinos átkot kaptam ajándékba, és egy hét ágypihenést.
Röviden, és tömören: a valódi családfám ismeretlen, kivágták, eltüzelték; amit ismerek, ott pedig csak híres teniszezők, vállalkozók, és bugris alakok pihennek. Sokan köpködnék felém az „s” betűs szót, de én mindig csúnyát mutatok. Nem fogok jelentkezni halálfalónak, mert Tudjukki élete végéig ezen röhögne, de harcolni sem tudok, mert.. nos, gyáva nyuszi vagyok.
Ja, és ha bárki levelet kapna az apukámtól egy kérvénnyel, hogy felvennék- tanulni, nézzék el kérem, hajthatatlan.

❧ Nem elég, ha háromszázszor leírom a nevem? Elvégre az is jellemzés, megmutatom, milyen szépen, és gyorsan megy. Nem? Oké, oké, de egy próbát megért.
Lényegre törő leszek, és rövid. Tényleg nem szeretem.

❧ Jobban szeretek másokat megismerni, és elemezni. Persze, két pillantásból nem tudok regényt írni, és a gondolatokat sem látom, azonban akad, hogy jól tippelek meg valamit csak pillantás útján. Hogy ő inkább morcos alkat, ő sokat olvas, ő mosolyog és pozitív. Vagy épp valami másból. Nem direkt csinálom, ez olyan.. tudat alatti dolog, mintha ösztönösen jönne. Nincs semmi szuper képességem pedig, inkább csak annyi, hogy jól megfigyelek mindent.

❧ Aztán persze ott van az is, hogy ha nem magamról kell, sokat beszélek. A könyvtárban sokat olvasok az iskoláról, a varázsvilágról, és ezt meg is szoktam osztani másokkal. Igen, igen, akár kérik, akár nem. Egyesek kifejezetten nem is kedvelnek emiatt, de nem szomorkodom, megtalálom azokat, akik vevők erre, és őket boldogítom. Nem a legjobb tehernek lenni, és idegesíteni másokat, ezt megtanultam. Sok mindent kell még azonban, elismerem. De nem akarok ebbe belemenni, mert akkor nagyon hosszú lenne a lista.

❧ Szeretek vidám lenni, és ezt a többieknek is átadni. Vagyis megpróbálni, ami nem mindig sikerül, hiszen sokan nem akarnak kifejezetten azok lenni, vagy épp nem azt jelenti nekik a vidámság, amit nekem. Jó az, ha mindenki más, mert amúgy unalmas lenne a világ. Szeretem a változatosságot minden téren, és azt, ha mozgalmas. Nem szeretek gubbasztani, inkább mindig csinálok valamit, lekötöm magam valamivel, vagy épp rohangálok. Kicsit sok az energiám.. megkaptam már, hogy engem tuti felhúztak, és csak azért, hogy mindenkit idegesítsek vele. Nem tehetek róla, a tanórákon való ücsörgés nem fáraszt el. Pedig sok a tanulnivaló, és el is végzek mindent időben, amit csak tudok. Származásom ellenére nem én vagyok a legokosabb, és legügyesebb. Sőt.. Sokan elvárják tőlem ezt, hisz ma már ilyen „csoda” született velem, biztosan nagyra viszem vele. Hát, mégsem.. vagy épp jól titkolom. Egy erős közepes diák vagyok, semmi több. Meglepő, vagy épp nem. Akik nem szeretnek a származásom miatt, azoknak elég ok mindenre. Csak nem figyelek rájuk.

❧ Azt mondták nekem, naiv vagyok, mert mindig mindenben, és mindenkiben csak a jót vagyok hajlandó meglátni. De hát ez sokkal jobb, mint mindig a rosszat keresni. Nem?
Kinek mi, én már csak ilyen maradok. Lehet, hogy sokszor emiatt kerülök rossz emberek mellé, vagy épp harapósabb helyzetekbe, azonban ennyi izgalom kell az én életembe is. Hiába keresek kalandokat, meg minden, a Rengeteg mellett sem vagyok képes nyugodtan elmenni, és pálcát sem rántok, hogy mindent azzal rendezzek el. Ellentmondásos és kusza minden, ez igaz. De ez a góc az, ami én vagyok.

❧ Nem tudok hazudni, rettentően rosszul leplezem, és művelem. Jobb, ha nem is akarod látni. Ahogy azt sem, hogy amúgy sokszor igen ügyetlen vagyok, töröl el, vagy leverek dolgokat. Ez azért is kellemetlen, mert mint említettem, mozgalmasan szeretek élni, de nem épp kellemes, ha épp elbotlok valamiben, vagy épp miattam törik el valami, mert épp heves voltam. Ez van, igazából, odafigyelek, de ez olyankor jön, amikor nem figyelek. Vagy épp főleg akkor, ha megzavarnak. Kicsi vagyok, székre állok… és így se látok.
Szeretem rágni a körmeimet, pedig mindig arra vágyom, hogy szép hosszúak legyenek, és kifesthessem őket. Azonban, valahogy mégis mindig sikerül eltűntetnem őket. Akármilyen undok ízű lakkot kenek rá, nem állít meg. Nem vagyok tökéletes, és csak szeretnék olyan lenni, mint a felsőbb éves lányok, akik csodaszépek, és tökéletesek. Ajh. Nem, nem vagyok irigykedő, inkább csak álmodozó.

❧ Nem vagyok fóbiás alkat, de a magasságot nem kedvelem. Viszont, nem egyszer rángattak el kviddics-válogatásra, ahol olyan erősen kapaszkodtam a seprűbe, hogy begörcsöltek az ujjaim. Egy meccsen játszottam is, a csapat kissé foghíjas volt, ami szerintem köszönhető annak, hogy beettek valami nyavalyából és a gyengélkedőre kerültek. Hát.. szerintem a leggázosabb meccs volt, és vesztettünk is. Utólag magyarázták el, hogy nem elég, ha csak repkedem, és jajgatok. Na mindegy is.

❧ Kelekótya kisasszony, Miss Zűrzavar, vagy épp a Bolond. Mikor minek titulálnak. De én inkább az üde kis színfolt kívánok maradni, aki igyekszik nem felvenni a negatív dolgokat. Ki szeretné?
Nekem is vannak, bár nem olyan feltűnőek, viszont olyan sincs, hogy valaki csak jó. Igen nagy a szám, minden mellett, és sokszor használom, amit vagy megjárok, vagy nem. mikor hogy áll mellettem a szerencse, és mikor kinek szólok be. Van valahol bennem egy kis hirtelen harag, de mindig meggondolom magam, csak akkor épp nem azt mondom, amit kellene. Nem szoktam amúgy káromkodni, de olyanokat igen, amik épp rosszul érinthetik a másikat. Hevességem mellé került az a kicsi bosszúvágy, amely nem életveszélyes, de épp elegendő ahhoz, hogy meglépje az ember.

❧ Láthatod, nincs bennem semmi különös. Mégis manapság több figyelmet kapok, csak sajnos nem amiatt, mert csinos lennék, vagy épp kedves valakinek. Ez a változás elszomorít kicsit, de küzdök ellene. Én nem akarok behódolni a rezsimnek, de nem ám!