Mielőtt még az értetlen fejek bármit is mondhatnának/kérdezhetnének elhúzom a csíkot. Nem vagyok magyarázkodós kedvemben, így nem is fejtem ki senkinek az okát. Nem mintha én magam tudnám... És egyébként is, még visszamehetek, azaz van esély rá, hogy ezt higgyék. Elcseszett egy szilveszter ez, a téli szünetre meg inkább szót se pazaroljunk. Katasztrófa. Jöhetett volna egy üstökös, hogy úgy járjunk, mint a dinoszauruszok, vagy legalább én, viszont Merlin tesz magasról a kívánságaimra, érdeklem is én... Ezek a hülye bulik kicsináltak lelkileg, és akkor még az a csaj is.... Persze Dorisnak pont akkor kellett betoppannia, amikor mi odafent enyelegtünk.... Abból se lett semmi, nem is lesz... Meg kell hagyni, hogy még pia mellett is hideg van, vagy én vagyok a hibás, amiért nem ittam eleget, úgyhogy a kabátom zsebeibe süllyesztem a kezemet, és úgy keresek magamnak valami csöndes helyet. Jó vicc - én is tudom. Már vagy 10 percnyire jutottam a mulatozó forgatagtól, mire találtam egy padot, amire letehetem a formás ülepemet, viszont a hangzavar még mindig ott zsongott a fülemben. Még szerencse, hogy hó nem borítja hó a a fát, különben megfagyna a fenekem, és mi lenne Danny-vel nélküle, továbbá ott van az a nem elhanyagolható tény, hogy valaki már helyet foglalt rajta, és ha mugli, akkor nem vehetem elő előtte a pálcám, hogy akkor megoldom a témát, és befűtök magam alá. Aztán amikor oldalra néztem a mellettem ülő nőre, az felkelt onnan, és azonnal távozott. Most alkoholszagom van, szimplán vagyok büdös, vagy a képem ennyire elgyötört? Az éjfélt azért megvárom, hogy elkezdődhessen az újabb év, és az otthoniak ne nézzenek rám furcsán szörnyülködve, amiért este 11-re hazaérek, mondjuk nem mintha bárki is otthon lenne, de a múltkor is azt hittem, hogy egyedül leszünk, aztán mégsem. Addig valamivel elütöm az időt, majdcsak lesz valami. Be ne aludjak egyedül, mert idefagyok! Előkotrom a pálcámat és a kezeim közt forgatom, a muglik majd azt hiszik valami fadarab. De ha nagyon rászorulnék, akkor végülis égetni tudok vele, talán arra még jó lesz. Vagy ledobja magát mellém valami hajléktalan, aztán megmelengetem az átfagyott tenyerét, majd valahogyan kidumálom magam, csak azt ne higgye, hogy valami varázsbot, amit ő is tud kezelni....
Szilveszter... Minden évben annyira vártam, hiszen az új év pillanata valami miatt mindig olyan izgalommal és váratlannal teli, idén is így voltam vele, hiszen a tesóm barátnője engem is elhívott a házibulijukba. Ami egyébként azért vicces, mert neki nem igazán szoktak barátnői lenni, mert állítása szerint nincs ideje ilyen dolgokra a zene mellett. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mégis mi történt, akkor azt mondta, hogy csak úgy összejött. Natalie volt annyira érdekes, hogy felkeltse a tesóm figyelmét, aki körül mindig annyi lány settenkedett, hátha sikerül valakinek az ujjai köré csavarni, de eddig senki sem járt akkora sikerrel mint ő, bár az is meglehet, hogy ez csak egy röpke fellángolás a bátyám életében. Mindenesetre én örülök a boldogságának és jó érzés volt végre ismét az ő zenéjére bulizni a barátaimmal, de aztán csak eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy levegőre, egyedüllétre van szükségem. Körülnéztem és azt láttam, hogy mindenki a párjával táncol, mindenki, csak én nem. Engem éppen a tesóm rabolt el egy körre, míg Natalie kiment a konyhába kikeverni egy újabb tál puncsot. Nekem is lehetne valakim, az idei karácsonyi családi ünnepségen is az összes rokonom azt kérdezgette, hogy van-e már barátom, de sikeresen hárítottam a kérdést egy egyszerű "majd lesz, ha eljön az ideje" szöveggel. Valószínűleg ha Doris nincs akkor ott velem, az est végére megőrültem volna ettől a kérdéstől. Kicsit elkanyarodtam a témától, de a lényeg az, hogy emiatt úgy döntöttem, hogy kicsit lelépek. Talán kitisztul a fejem annyira, hogy ne zavarjanak a párocskák, mikor visszamegyek. Talán... Az utcán nevetgélő csapatokat látok, mindenki az éjfélt várja. Én meg csak rugdosok magam előtt egy követ unottan, mint aki magasról tesz arra, hogy hamarosan vége az évnek és kezdetét veszi egy újabb. Hideg van, főleg ebben a ruhában, számolnom kellett volna vele, hogy a szoknya nem jó ötlet, húzhatok alá akármilyen harisnyát és vehetek fölé akármilyen kabátot, akkor is összefagyok mint egy jégkocka. - Bocsánat, nincs véletlen egy zsepid? - kérdezem meg egy padon ücsörgő fiútól, akit hamarosan fel is ismerek. Doris testvére az. - Oh, Jesse, szia - köszönök neki kissé meglepetten, majd lecsücsülök mellé a padra és míg várok a zsepire - mert lehet, hogy van neki -, rákérdezek, miért is ül idekint egyedül. - Hogyhogy nem bulizol? Nemsokára itt az éjfél...
Kezdőlap
