Csak Merlin tudhatja, hogy minek vettem fel az asztrológiát. Lehet, valamilyen szentimentális módon próbálok még egy szállal kötődni anyámhoz? Mindig azt mesélte nekem, hogy az ő eltávozottai mind csillagok lettek, mert olyan nagyszerű emberek voltak… Persze, soha nem gondoltam, hogy komolyan mondja, talán ő is ilyen gyerekes módon próbálta megnyugtatni lelkét egy nyughatatlan állapotban.
Jó hideg van ilyenkor már, így még a rosszban sántikálóktól sem kell félni. Maximum Hobróc hozhatja rám a frászt, meg talán azok, akik hozzám hasonlóan asztrológia házit írnak… Bár nem gondolnám, hogy mindenki kisettenkedik, hogy tilosban rögtön az óra után megírja. Senki se ilyen szorgalmas. Engem se ez vezérel; csak tudom, hogyha most nem csinálom meg akkor soha. Hajlamos vagyok elfeledkezni a nem kimondottan fontos órákról, amelyeket csak hóbortból vettem fel.
A táskámban zörögve dőlnek össze a szép patinásan tartott dolgok, mikor kisurranok az ajtón és átsuhanok a fák árnyékába. A tértágításnak okán gyakran pakolok be felesleges dolgokat. Például egy holdgömböt, meg egy egész sátrat, ha kedvet kapnék kint éjszakázni. Még otthonról hoztam, apa fiatalabb korában elvarázsolta, hogy összerakva ne lássa más, csak az összeszerelője. Nem tudom elképzelni, mikor vette ennek hasznát, de nekem alkalmas házi feladat íráshoz, főleg mert a teteje olyan, mint a Nagyteremé.
Ásítva andalgok az árnyékban, azon tanakodva, hogy hova is telepedjek le. Még egy jóféle whisky-t is hoztam magammal, hogy megmelegítsen. A legtöbben a likőröket szeretik, de a kifinomult ízlésemet, apától örököltem. A whisky igenis lehet bársonyosan füstös, ha tudod, honnan kell beszerezni és mivel érdemes fogyasztani. S bár magam is próbáltam már szivarral, azt azért nem mernék otthonról hozni. Személyes kedvencem a lángnyelv whisky Bourbon vanília fagylalttal. Ritka kombináció, de én erre esküszöm, pláne mert olyan kellemes karácsonyi hangulatba jövök tőle.
A nagy gondolkodás közepette, akkorát esek, hogy félő eltörött a nagybecsű itóka üvege. Felsikkantva esek át valakin. Honnan tudom, hogy egy ember akadt alám? Ő sem örült különösebben a találkozásnak és feltehetőleg sikított meglepettségében. Merlin alsójának a szívecskére! Ki az a holtkóros, aki ilyenkor kószál erre felé?
Semmire sem lett volna jobban szükségem, mint egy nagy sétára kint az udvaron. Megint csak egy rossz álom gyötört, emellett pedig nagyon is úgy érzem, hogy kell egy kis testmozgás. Nem igazán alakulnak úgy a dolgok, ahogyan én azt szeretném és én ezt nagyon, de nagyon nem viselem jól. Egyre több problémám van és magara maradtam, egyedül kell mindent megoldanom. Na nem mintha eddig lett volna, aki segített volna, de mindegy.. erős vagyok és mindent túlélek. Nem fogok én senkitől segítséget kérni, nem fogok máshoz fordulni, ha valamit nem tudok megoldani, sosem tettem és most sem fogom, mert nem vagyok én olyan lány. De most itt van Sahne, Caliban a hazaköltözés és Jesse, egyre több és több. Bár mondjuk jól esik, hogy Prearl-lel ki tudom ezeket beszélni magamból. Nincs is jó kedvem és még az sem segít, hogy valaki fellök és ledönt a lábamról.. Veszek egy mérges és ideges nagy lélegzetet, majd úgy nézek az elkövetőre nagyon, de nagyon csúnyán.. - Bazd meg, nem látsz? Vak vagy? -kérdezem tőle mérgesen és idegesen, mert most legszívesebben megfojtanám, de feltápászkodom és leporlom a ruhámat.
music • words
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Vas. 25 Dec. - 17:01
To my Dodo <3
Nos, alapvetően nyugodt ember vagyok. Sőt, birkatürelmű, minekután nem nagyon figyelek mindenre száz százalékosan. De most nincs más dolgom, mint azt hallgatni, ahogy valaki nem túl választékosan csesz le. És ez nem tetszik. Köhintve felkelek és leporolom magam. Egy gyors Lumos-sal megvilágítom kettőnket, szeretem látni azt, akihez szólók. Szőke… na, azokat nagyon nem szeretem mostanság…
- Miért te nem tudtál volna arrébb menni? Szerinted, majd pont arra fogok figyelni, hogy ki rejtőzködik az árnyékban? Ugyan ki ennyire paranoiás? – Okés, ez nem volt túl kedves. Hangosan kifújom a levegőt. Ez a lány nem csinált semmit, csak Margaretre vagyok dühös és ráadásul még én mentem neki.
- Ne haragudj. Kicsit labilis vagyok. Sajnálom, hogy neked mentem. – Bár, belegondolva kicsit túlságosan is hevesen reagált arra, hogy véletlenül fellöktem. Pláne egy Hugrabugushoz. – Szia, Sarah vagyok. És úgy gondolom, hogy rád férne egy kis whisky. Már amennyiben elfogadod bocsánatkérésként.
Nem szeretem, ha valakinek nagy a pofája és még hibás is egyszerre. Nem én mentem bele ebbe a csajba és még neki áll feljebb, hogy nem tud a két lába elé nézni.. Miért kell ilyen emberekkel tele lennie az iskolának? Volt már egykét ilyen eset, de akkor legalább felfogták, hogy nem én vagyok a hibás, ennek a csajnak a szavai pedig nem pont olyanok, mint lenniük kéne.. Aztán jön a második kedvencem, kiégeti a retinámat a pálcájával, hát ez egy tipikus idióta, nem hiszem el, hogy.. kék, ennek kék a sálja. Hollós.. egomániás barom lehet, akinek nincs egy cseppnyi könyörület sem a testében, na jó, ez leginkább én lehetek most. De annyira nem is érdekel, felhúzott teljesen. Szavaira csak pislogok és nem is tudom, hogy mit mondjak. - Nem nagy picit a pofád? Mert szerintem te jöttél belém, te löktél fel engem és nem én téged! Gondolkodj el egy picit rajta! - mondom neki mérgesen, komolyan nem hiszem el, hogy nem tudja felfogni, hogy ő jött belém, ő lökött fel engem és nem én őt. Jó lenne, ha nyitott szemmel járna mostantól, mert lehet, hogy én nem fogom most megleckéztetni, de egy mardekáros ezért minimum kicsinálta volna. - Máris jobb.. Doris vagyok.- mondom sóhajtva és nézek rá.. mondjuk pont leszarom, hogy hogyan hívják, nem fogok én itt öribarisat játszani, mert nekem jött, nekem rontott és most meg talált bocsánatot kérni. Aztán meg leakar itatni, ez a csaj nagyon tudja hogyan kell velem megutáltatnia magát, bár Cheya-t nem szárnyalja túl, neki elég szimplán a létezése is elég. -Nem fogyasztok alkoholt.. - mondom neki és megrázom a fejemet, nekem aztán nem kell egy csepp sem a whiskijéből.