~Este 5-6 óra körül, az órák után

És ma is itt töltöm a délutánomat. Látnom kell, találkoznom kell Andrew-val, hogy elmagyarázza, mit is értett azon a fél mondaton. Mióta beszélgettünk, mióta "megmentett", és mióta miatta lett a legjobb a dolgozatom az évfolyamon, azóta izgat, hogy mit is tud a srác. Hogy miért is ejtette ki azt a fél mondatot a száján, hogy mi az az információ, amely a gondolatai között lappang. Habár sejtem, hogy nem valami világméretű tervről van szó, nem valami hatalmas, szupertitkos tevékenység, mégis érdekel és izgatja a fantáziámat. Bármi, amivel segíteni tudok Dumbledore-nak, csak jó lehet és én ki akarom használni.
Így hát most is itt ücsörgök a klubhelyiségben, mint eddig a legtöbb délután. Sajnos úgy tűnik, hogy Andrew tényleg elég antiszociális, és megfogadja a tanácsát: miszerint, ha tanulni akarsz, vagy egyedül akarsz lenni, a szobádban tanulj, ahol nincs senki. Pompás tanács, gyakran alkalmaznám is a találkozásunk óta, de muszáj vele beszélnem. Így hát a ma estét is a klubhelyiségben töltöm, és itt írom a házikat és dolgozatokat, miközben 5 percenként pillantok fel, és minden ajtónyitásra nyújtogatom a nyakam, hogy a fiú toppant-e be a kh-ba. Aztán egy fél mondat után, az ajtó tényleg nyílik, és Andrew jelenik meg. Felkapom a fejem és meglátom alakját.
- Andrew! Hé! - kiáltok át a klubhelyiségen, amely most is kicsit zsúfolt, de úgy gondolom fele annyira sem zsongó és zsibongó, mint más házak klubhelyiségei. Ahogy felállok, meglököm az asztalt és a tinta kiborul a pergamenre, amin eddig dolgoztam.
- Ahh, ezt nem hiszem el. A francba... - morgom. Hogy lehetek ennyire nyomorult? Rádobok egy zsebkendőt a lapra, majd a fiú felé indulok, ha esetleg nem hallotta volna meg lelkes, élénk felkiáltásomat...