Vesta • Doris

Magam sem tudom, hogy mit keresek épp a Zabini család ünnepi vacsoráján. Azt tudom, hogy elakartam otthonról szakadni és nagyjából össze is pakoltam mindent, mert holnap megyek ünnepi ebédre Ana Fergussonhoz, amit nagyon is várok. Shane-t meg megint nem sikerült kiismernem, mert hát nem akartam én semmi ilyet megzavarni, de ő csak erősködött, hogy nem zavarok és maradjak. Alig váltottunk pár szót és máris bent voltam a házukba, abban a bazinagy és bazi szép házban. Minden bútorról sugárzott az elegancia és kifinomultság vagy mi a fene és én csak pislogtam. Az biztos, hogy én nem fogom beengedni hozzánk Shane-t sose, na nem mintha valaha is átakarna jönni hozzánk. Aztán nem sokkal később az asztaluknál találom magamat, köszönök illedelmesen és Vestaval szemben foglalok helyet, kedvesen mosolygok rá és csak nézem őt. Ma is olyan szép, ő mindig olyan szép.
Eleinte nem is fogtam fel, hogy miről beszél az apukája az asztalnál, mert nem is tudtam annyira figyelni, mindenfelé voltak a gondolataim. Aztán egy idő után a bambulás abbamaradt és elkezdtem figyelni az apjára, bár ne tettem volna. Arról tartott előadást, hogy a varázsvilág pont a félvérűek és a sárvérűek miatt tart ott, ahol tart. Eleinte csak pislogtam nem értettem a helyzetet, de nem is érdekelt, hogy én nem fogom kimutatni ez mennyire bánt. Az előttem lévő levesre koncentráltam és azt néztem, nem tudom hogy Vesta vagy Shane esetleg rám nézett e időközben. Minél tovább haladt az idő előre, annál egyre durvábban sértegetett valamilyen szinte engem is, egyre szorosabban fogtam a kanalat és éreztem, hogy hamarosan felszínre tör a mérgem. Valószínűleg ezt várta, hogy adjak neki egy okot, ami miatt kirakhat a házából, pedig nem kell sok és én itt fogom hagyni ezt a tuskót, mert ez az ember egy vérbeli paraszt. Most már megértem, hogy miért nem szeret beszélni a családjáról, hogy halloween után miért volt olyan, ha nekem ő lenne az apám, már rég megkíséreltem volna az apagyilkosságot.
Végül eljött az a pont, ahol már nem akartam tovább tűzni, nem akartam tovább hallgatni, ahogyan arroganciával és felsőbbség érzettel mondja a hülyeségeket. - Azt hittem csak szűk körben ünnepelünk, de ha legközelebb hozol valakit, akkor ne egy félvér legyen fiam! - vett egy mély lélegzetet, letettem az evőeszközt, eltoltam magamtól az ételt, nyikorogva kitoltam magam alól a széket. Ránéztem mosolyogva arra a faszkalapra és kicsit oldalra billentettem a fejemet. Igaz az arcomon mosoly volt, semmi jele nem volt, hogy igazi lenne. - Nem érzem féllel kevesebbnek magamat önnél és engedelmével most elmegyek a mosdóba. - válaszát meg nem várva indultam el onnan és haladtam az emelet felé, mert a manó gondolom oda vitte a cuccaimat vagy nem is tudom, így tehát szépen gyorsan haladok fel a lépcsőn és, amint rábukkanok a kabátomra és a táskámra, már bele is bújok, egy percig nem maradok itt ezzel az emberrel. - Beképzelt, köcsög, nyomorék, csicska kis fasszopó. - mondom talán a kelleténél hangosabban az egyik falon lévő portrénak és mikor már indulnék az ajtó felé, akkor Vestaval találom szembe magamat.. Nem érdekel, hogy hallotta e, amit az előbb mondtam, de az apja nagyon is rászolgált erre.

Vesta • Doris

NEm fogok itt maradni, ezek után senki sem fog meggyőzni engem, hogy maradjak, mert nekem senki sem fog ilyeneket mondani. Tudtam, hogy Shane és Vesta apja nem egy ma született bárány, hogy nem kedves, de nem hittem volna, hogy ekkora egy köcsög fasszopó, aki egy szarrágó vén geci. Remélem Shane sem jön utánam, tudom hogy ő nem tehet semmiről és nem tehet róla, hogy ilyenek a szülei, de.. kezdik velem megutáltatni. Senkivel sem szeretnék ezek után beszélni, mert tudom én is, hogy hibás vagyok. Nem kellett volna ma idejönnöm, nem kellett volna rájuk rontanom karácsony napján, mert ez a család ünnepe és nekem semmi közöm senkihez. Szerencsére hamar megvoltak a csomagjaim, felöltöztem és már mehettem is volna, de hát.. nem volt egyszerű elmenni innen, mert nem sokkal később megjelent volna Vesta és meghallotta szerintem a cifra véleményem az apjáról. Nem szégyellem, minden szó igaz és tudnám folytatni még, akad még pár szó.
Majd a lépcső alján Vestaval találkozom. Nem értem, hogy miért kellett neki utánam jönnie, de inkább megállok a lépcső közepénél. Nem tudom, hogy mit mondjak neki, mert szerintem ismer annyira, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor megcsinálom. Felsóhajtok.. nem fog nekem senki az utamba állni, nem akarok maradni. - Dehogynem.. engem senki sem tart itt. - mondom neki könnyeden, persze jól meg kell magam játszanom. Majd kicsit megyek lejjebb és mikor már nem vagyok vészesen magasan, átdobom a táskámat a korláton, majd én is átvetem magam rajta, és úgy érkezem a földre, akár egy béka. - Jelenleg ez sem hat és.. Shane sem, sajnálom, hogy ezt kell hallanod, de nincs miért maradnom és hallgatni a sértegetést. - nézek rá komolyan és minden szavamat őszintén mondom ki. Miért kellene nekem tovább tűrnöm ezt? Shane-nel azt sem tudom, hogy mi van és nagyon nem is szeretném megtudni.. Hülyeség volt idejönni és amúgy is annyira sok szarság van már az életemben.
Leülök törökülésbe ott, ahol vagyok.. talán nem kéne vele megosztanom, hogy lelkileg roncs vagyok, hogy az apja csak rá tett mindenre egy lapáttal.. - Elköltöztem otthonról, rémálmaim vannak Grace halála óta, majdnem meghaltam tavalynyáron, nem akarom kedvelni a testvéredet és minden.. annyira.. nem tudom, hogy miért mondom el.. - sóhajtok fel, majd a fejemet fogom, miközben mondom.. valakinek el kellett mondanom, valakinek, aki talán nem fog kiröhögni.