Steven Prewett

Aki nappal gonosz, annak az álma is rossz.

Nincs, ne merd.


17


Aranyvér


A család miatt egy kicsit Voldi felé húz a szívem, de igyekszem semleges maradni.


Animágus, Okklumens.

Mardekár

Nick Bateman


Keresett

Prewett. Ősi aranyvérű család, a dicső huszonnyolcak közé tartoznak, mindig is büszkék voltak a származásukra és nem halasztottak el egy alkalmat sem arra, hogy egy másik varázsló tudatára adják azt, hogy kik is ők. Nem tagadták soha sem azt, hogy mindig a sötét oldal felé húzott a szívük. Amikor Grindelwald volt a leggonoszabb varázshasználó a bolygón, akkor őt támogatták minden erejükkel. Amint elbukott a férfi és Voldemort kezdett feltörni, nem volt kérdéses, hogy leteszik-e a Nagyúr mellett a voksukat. Halálfalók, egytől egyig. Mind gonosz, becstelen rohadék, akik bármit megtennének azért, hogy megöljenek valakit, ha azt a Sötét Úr kéri. Születésüktől fogva hiányzott bennük a jóindulat, szemrebbenés nélkül kínozzák az embereket. Nem volt ritka az, amikor két testvér házasodott össze azért, hogy a vérvonal töretlen maradjon. Arany, ami csillog.
Apa: Theodore Prewett. Mániákus, szociopata gyilkos. Nem sokára eléri az ötvenet a férfi, és mégis folytatja azt, amit suhanc korában elkezdett. Sárvérű és mugli gyűlölő, megvet minden olyan életformát akik nem tiszta vérrel rendelkeznek.
Anya: Marlie Prewett. Igen, igen. Egy a vezetéknév, és nem azért mert felvette a nő a nevet házasság után. Testvérek bizony, édes testvérek. Ő a fiatalabb, de a személyisége még rosszabb, mint a férjéé. Isten védelmezze azt, akire egyszer bepipul, bújjon el a világ másik végére, de maradjon is ott mert ha megtudja, és úgy is megtudja akkor annak az illetőnek kampec van.

Nem vagyok olyan, mint a többi tisztavérű család gyermeke, vagyis hát nem teljesen. Megtalálható bennem az a büszkeség, az alapvető gúnyos beszéd, a gyilkolásvágy, az emberek semmibe nézése és még az összes többi dolog, amivel egy aranyvérű mardekáros gyermek rendelkezhet. És akkor jogosan tehetitek fel azt a kérdést, hogy miért nem vagyok olyan, mint a többi. Ez egyszerű, én nem ítélem el a mugliivadékokat, se magukat a muglikat. Nem nagyon foglalkoztat a sorsuk, elviselem őket magam mellett. Persze, kötném egyikkel sem össze az életemet, de azért valljuk be elég sok jó bőr van közöttük is. Nem vagyok valami érzelmes típus, soha nem nyáladzok senkire és semmire. Ha tegyük fel és nagyon idézőjelesen, hogy kapcsolatban vagyok, akkor tőlem nem halhatsz olyat, hogy "Csak téged akarlak, csak az enyém vagy"...és társai. Inkább szeretem szívni a vérét az illetőnek, mindent hozzávágni amit csak lehet és elérni, hogy megsértődjön. Hogy ez mire jó? Hát arra, hogy utána ő szaladjon vissza hozzám, mert én biztos nem fogok semmit sem tenni annak érdekében, hogy kibéküljünk. A nők futnak utánam, nem én a nők után.

 Egy hideg téli nap volt, amikor világra jöttem. A szél süvítése olyannyira erős volt, hogy áthallatszott a csukott ablakon át is, az udvaron lévő fák szinte majd kidőltek olyan erővel csapott le hirtelen a vihar. A kúria csöndes délutáni hétvégét egy nő sikoltása szakította félbe, s hirtelen az egész épület bolondokházává vált. Itt szaladtak emberek, ott szaladtak emberek. Nem is csoda, hogy nagy volt a felfordulás hiszen a Prewett családot az Ég egy fiúgyermekkel áldotta meg.
A neveltetésem egy kicsit eltérő volt a többi gyerekéhez képest. Már kiskoromban is megtudtam különböztetni a kínsikolyt a meglepődött sikkantástól, és a halálhörgések voltak szinte az altatódalaim minden egyes nap. Persze ezen nem is lehetne csodálkozni, hiszen a család hírneve mindig is rossz volt, nyíltan állást foglaltak az akkori legveszélyesebb varázsló mellett. S emiatt a legtöbb rokonom az Azkabanba csücsül éppen. De apám és anyám, soha sem bukott le azzal, hogy embereket kínzott meg a pincékbe, és azokat élve eltemette a kertben. S csak akkor hagyott fel ezekkel a dolgokkal, amikor megszületett a kishúgom Ariana. Nem túlzok azzal, hogy az életem volt az a lány. Már a roxfortba jártam, de még elég kicsi voltam akkoriban, amikor jött egy törés az életembe. Attól a naptól, a boldog, mindenkivel kedves gyermek, teljesen megváltozott és igazi aranyvérű gennyláda lett belőle. Sok-sok ellenségünk van, és aznap az egyik lyukat talált a tökéletes védelmünkön és ezt meg is éreztük. Kint játszottam Arianaval a birtok végében, talán dobáltuk egymást almával, vagy már nem is tudom. A nap sütött, de egyszer csak hirtelen beborult az egész égbolt és cseperegni kezdett az eső, mi behúzódtunk az egyik fa alá, és türelmesen vártuk, hogy elfújja a szél ezt a fránya zivatart. De nem kellett volna várni, mert hirtelen felbukkant egy figura, aki olyan volt, mintha az egyik horrorfilm főszereplője kilépett volna a tévéből. S akkor megtörtént az, amire még mindig nem szívesen emlékezek vissza. Elvette a hangomat és kikötözött a fához a pálcájának a segítségével, s aztán végignézette velem azt, ahogyan a cruicatus átokkal megkínozza a nyolc éves kishúgomat. Próbáltam kiabálni, de nem tudtam, a könnyeim csurogtak az arcomon. S aztán egy zöld fény és ő meghalt.