Fabian Prewett

Ha nem lövünk túl a célon, valószínűleg el sem találjuk.

Fabian, Fabi, Zsebibaba


31 év


Aranyvérű


Főnix Rendje


-


Mágiahasználó


Robert Downey Jr.


Vegyes

Apa: Ígérd meg, hogy mindig emlékezni fogsz: bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.
Ha apa nem lenne, most én sem ülnék ott, ahol. Nem a biológia működése miatt, hanem azért, mert ő irányított arra az útra, ahol végül elérhettem azokat a sikereket, amik a jelenlegi pozíciómhoz vezettek. Ő motivált engem, ő tanított meg személyesen olvasni és tőle kaptam az első könyveimet, valamint a Reggeli Próféta első általam olvasott példányát is az ő ölében ülve olvastam. Apa miatt vagyok ma az, aki, ő hitette el velem, hogy képes vagyok elérni a céljaimat.

Anya: Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.
Aki a Wizengamotban ül, nem lehet más mint szigorú. Anyával is ez volt a helyzet. A kedves, mindent megengedő és elnéző apa mellett szükség is volt valakire, aki meg tudott minket regulázni, másképp ki tudja, milyen emberek lettünk volna. Gideon így is elég furára sikeredett... Tehát anya volt az, aki mindig nemet mondott a kitalált butaságainkra, nem hagyta, hogy túlságosan el legyünk kényeztetve és leszidott minket, amikor apa pálcáját kölcsönvéve felgyújtottuk a konyhaszekrényt. Ugyanakkor ezek mellett is olyan szeretet és odaadás áradt belőle, hogy egy idő után már nem is voltam rá mérges, amikor szobafogságra ítélt. Még akkor is bejött hozzánk este, lefekvés előtt, ha nagyon mérges volt ránk.

Gideon: Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.
Ikernek lenni különleges dolog. Aki nem így született, nem értheti meg, nem tudhatja, milyen érzés, amikor egyetlen pillantásból már tudjátok, mire gondol a másik, milyen befejezni egymás mondatait és megérezni azt, ha a másik bajban van - például túlságosan berúgott és mindjárt elcsapja a Roxfort Expressz, ami egy megtörtént esemény. Gideon és én nem sok mindenben hasonlítunk, ő olyan, amilyen, én pedig teljesen más vagyok, de mégis, a legfőbb dolgokban teljes mértékben egyetértünk és az elmúlt közel húsz évben nem volt példa rá, hogy komolyabban összevesztünk volna. Talán gyerekekként sem voltak nagy vitáink.

Molly: Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el. Mert ha mégis, akkor nem megyek sehová.
Azt hiszem, én lehettem a legboldogabb, amikor megtudtam, hogy kistestvérünk lesz, bár kisgyermekként nem tudtam, hogy ez milyen felelősséggel fog járni az én részemről is. Elvégre én voltam a legidősebb, még ha nem is volt közöttünk akkora korkülönbség, akkor is nekem kellett vigyáznom a húgomra (meg az öcsémre is, mert önveszélyes gyerek volt). Mindenesetre Molly az egyik legjobb dolog volt, ami velem történhetett gyerekkoromban, és a mai napig örülök, hogy nem tud semmit arról, amikor elüldöztük a pasijait. Egyik legnagyobb bánatom, hogy mostanában már nem találkozunk annyit mint kellene.

Vanessa: Ha te száz napot élsz, én kilencvenkilencet akarok, mert nem akarok nélküled élni.
A Roxfort szép időszak volt az életemben, főleg az utolsó két-három év. Nem tudom számát, Gideonnal hány lány fejét csavartuk el pusztán önmegunk szórakoztatására. Akkor sokaktól megkaptuk, hogy soha nem fogunk megállapodni, ami ötven százalékban igaz is volt. Én azonban elég hamar elköteleződtem, amikor a Roxfort után belevetettem magam a zsurnalisztika mélységeibe és egy rendezvényen megismertem Vanessát, aki nem újságíró volt, hanem gyerekkönyveket, meséket és rövid történeteket írt és illusztrált, de mégis valamiért ott volt a rendezvényen. Már nem is tudom, miért. Egy éven belül megházasodtunk, mert már akkor tudtam, hogy ő az, akivel le akarom élni az életemet és ő az, akivel el tudom képzelni, hogy családot alapítsak. Ma ő a feleségem, a két kislányom édesanyja, a kapcsolatunk pedig romokban áll.

Layla: Szerencsés vagyok, hogy van valamim, aminek nehéz búcsút mondanom.
Layla most tizenegy éves, az első évét tölti a Roxfortban, én pedig nagyon nehezen viselem, hogy nincsen otthon minden nap, amikor hazaérek a szerkesztőségről. Titkon mindig fenn maradt és megvárt engem, hiába kellett volna már régen aludnia. Pedig jobban tette volna, ha megteszi, így sok kellemetlen beszélgetéstől mentette volna meg magát, aminek ugyan ő nem volt részese, de mindig hallotta. Sosem tette szóvá, ahhoz túl visszafogott és illedelmes gyerek, engem mégis zavart, hogy a házasságom problémái a lányom vállát is nyomják. Neki kellett volna a legkevésbé foglalkoznia vele.

Roxanne: Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.
Roxanne nyolc éves lesz, a családunk legkisebb - és legéletrevalóbb - tagja. Nem is tudom, hányszor faggattam ki Gideont róla, hogy biztosan nem csábította-e el a feleségemet, mert rá sokkal jobban hasonlít a kis Roxy mint rám vagy az anyjára. Éppen ezért lehetnek meg olyan nagyon jól egymással, Gideon pedig éppen ezért szeretheti annyira, amikor rá vannak bízva a gyerekek. Sosem bántam igazán, ha éppen elkényeztette vagy rosszra tanította a kicsit, hiszen úgyis megtanulta volna magától is. Roxy attól még a lányom marad, és mindig ő lesz a legkisebb, akinek a leginkább el lehet nézni mindent.

El tudok vonatkoztatni dolgoktól, tárgyilagosan és diplomatikusan ítélek meg mindent, ha arra van szükség. Kivéve, ha az újságírásról van szó. Ott nem tudom megállni, hogy ne hangoztassam a véleményemet, ne szálljak szembe Voldemorttal és a halálfalókkal és ne próbáljam a Nagy-Britannia-szerte legtöbbet olvasott napilappal irányítani az embereket a jó és helyes út felé. Ha már megvan rá a lehetőségem, hogy megtegyem, akkor nem fogom kihagyni, hogy minden halálfalók által elkövetett bűntettről beszámoljak és nyíltan támogassam azokat, akik szembe mernek szállni velük.
Az előbbinek köszönhetően, valamint sok más tényezőt is figyelembe véve kifejezetten szigorú főnöknek tartom magam. Az alkalmazottaimtól mindig elvárom a maximális teljesítményt, ha bejönnek dolgozni, azt teljes odaadással és maximális erőbefektetéssel tegyék, másképpen biztosan nem fogadom el a cikkjeiket. A gyakornokokkal hasonlóan bánok, nem érzem úgy, hogy pusztán azért, mert kezdők, nagyobb szabad teret kellene adnom nekik, sőt... Ha valaki már az első napján alulteljesít, csak egy túl naiv ember várná el tőle, hogy a későbbiekben sokkal magasabb szintet hozzon, én pedig messze állok a naivitástól. Mindazonáltal elfogadom, ha valakinek problémái vannak, elvégre nekem is vannak. Ha egy alkalmazottam azzal jön oda hozzám, hogy az édesanyja a halálos ágyán fekszik, ő pedig mellette szeretne lenni az utolsó napjain, kérdés nélkül szabadságra engedem, akár fizetettre is. Úgy vélem, egy szigorú, de ugyanakkor korrekt és nem inszenzitív főnök lehet a legmotiválóbb az alkalmazottjaira, jelen pillanatban pedig úgy néz ki, igazam is van ezzel. Azzal talán nem feltétlenül, hogy mindenkinek szó nélkül felmondok, aki Voldemortot támogatja.
Általában nagyon túlvállalom magam, ami a családi élet rovására megy. Fontos számomra a karrierem, a Reggeli Próféta és az alkalmazottaim is, olyannyira, hogy amellett egészen eltörpül az otthonom és az, hogy a feleségemmel töltsem az időt. Azt hiszem, ezt már azelőtt tisztáznunk kellett volna, hogy belevetettük magunkat egy hirtelen házasságba, hiába szeretem őt mind a mai napig.

 


A mai napon, reggel nyolc óra tizennégy perckor megszületett a Prewett család jövőbeni feje, Fabian, alig hét percre rá, nyolc óra huszonegy perckor már öccse, Gideon is kibővítette a családfát. Egyszerre két gyermek születése mérhetetlen öröm tud lenni, erről kérdeztük a szülőket.
"Nagyon boldog vagyok, hogy két fiam is lett hirtelen, hiszen már annyira vártam, hogy apa lehessek. Most már csak az a várakozás van hátra, amíg elég idősek nem lesznek, hogy megtaníthassam őket olvasni" nyilatkozta az édesapa. Az édesanyát nem értük el, mert hiába aludtak az újszülött gyermekek, őt lefoglalta a hátramaradt papírmunka.



Több gyermekpszichológust kérdeztünk a testvérek közötti viszályokról és hogy az milyen kapcsolatban áll fejlődésükkel, jövőbeni jellemükkel és teljesítményeikkel. Az eredmények megdöbbentőek voltak: a legtöbb fiatal korban létrejövő probléma a későbbiekben is fennmarad, akár teljes mértékben is, leggyakrabban viszont csak tudatalatt, élen a testvéri rivalizációval. Az ország legelismertebb gyermekpszichológusa azonban egy kivételes történetet mesélt el nekünk egy ikerpárról, akik között hiába volt alig néhány perc, mégis nagyobbra tartották a kisebbet. Az idősebb fiú vért izzadva igyekezett a szülei, főleg anyja kedvében járni, de sehogy sem sikerült neki, ami agressziót váltott ki belőle, melyet természetesen a kisebbik testvérén igyekezett levezetni. A szülők remek nevelési érzékének volt csupán köszönhető, hogy az összes ilyen próbálkozása kudarcba fúlt, az ikrek pedig végül jó fivérek lettek. Mára mindketten ugyanolyan sikeresek, ugyanolyan pályát futottak be, a korábbi irigységnek pedig nyoma sincsen egyikükben sem. Persze, tette hozzá a pszichológus, ez egy egészen kivételes eset.



Fabian és Gideon Prewett, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola végzett diákjai állami elismerésben részesültek hét évig tartó tanulmányaik alatt hozott eredményeikért. Gideon az anyja nyomdokaiba szeretne lépni és állítása szerint jogot fog tanulni, hogy ügyvéd lehessen belőle, ugyanakkor azt is megemlítette, hogy lehet, mégis inkább elefántokkal fog foglalkozni Afrikában. Fabian, akinek nem csak tanulmányi eredményei voltak kiemelkedőek, de magatartása, öccsével közös kviddicseredményei is elismerést hoztak, prefektusi feladatait pedig mindenkinél tökéletesebben látta el. Ennek ellenére nem dédelget olyan álmokat mint fivére; egyszerű újságíró akar lenni. Édesanyjuknak is megvolt erről a véleménye, de részletesen nem fejtette ki nekünk. Gratulálunk mindkettőjük sikeréhez!



Fabian Prewett, akinek újságírói karrierje alig másfél éve indult útjára, egyre többször láthatja viszont saját nevét a Reggeli Próféta valamely fő cikkje alatt. Zöldfülűként nem sokan jutnak el ilyen magasságokba, pláne nem akkor, ha ilyen fiatalok is mellette. Mr. Prewett viszont, a Próféta főszerkesztőjét idézve "istenadta tehetséggel van megáldva", a főszerkesztői poszt "csupán egy karnyújtásnyira és pár csepp izzadságnyira van tőle". Megpróbáltuk elérni Mr. Prewettet, hogy sikeréről kérdezzük, de elfoglaltságára és rengeteg munkájára hivatkozva nem tudott időt szánni ránk. Annyit viszont sikerült megtudnunk kollégáitól, hogy sikerét a küzdeni akarásnak és a munkája iránt érzett szenvedélyének köszönheti.



Év elején íródott cikkünkben meséltünk a feltörekvő zsurnaliszta zseniről, Fabian Prewettről, aki növekvő hírnevének eleget téve már ilyen rövid idő alatt előléptetést kapott a Reggeli Próféta szerkesztőségében. Azonban nem ez az egyetlen nagy lépés, ami az életében történt: Mr. Prewett mellé már tartozik egy Mrs. Prewett is. Eddig nem sokan tudták róla, hogy nem magányosan tengeti otthon a szabadnapjait, most azonban, hogy az esküvő megtörtént, beszélt nekünk feleségéről, valamint találkozásuk körülményeiről is. "Tavaly találkoztunk először, majdnem napra pontosan. Egy rendezvényen voltunk, ahová írók, költők, újságírók mint meg lettek hívva, azon az estén sodort össze a sors Vanessával. Hazugság azt mondani, hogy szerelem volt első látásra, mert ennek a létezésében nem hiszek, valamiféle szikra azonban volt a levegőben. Megszólítottam, beszélgettünk, majd elhívtam vacsorázni. Onnantól kezdve minden haladt magától, mára pedig házastársak lettünk. Nincsen semmi regénybe illő romantika a történetben, egyszerű szerelem az, ami minket magával ragadott."



Rekordot döntött a több mint 230 éve működő Reggeli Próféta szerkesztősége, amikor az élére a csupán 27 éves Fabian Prewettet nevezte ki. Ilyen fiatal főszerkesztője még nem volt a lapnak, a csúcsot eddig August Pennifold óta, aki 1831-ben 32 évesen lépett ugyanebbe a pozícióba. Mr. Prewett, aki kemény munkája mellett egy kétgyermekes családapa szerepét is betölti, egykori kollégái és újdonsült alkalmazottai szerint minden eddigi főszerkesztőt elfelejtet majd a néppel. Egy igazságos, de kemény és szigorú főnökre számíthatnak a leendő újságírók, az idő pedig eldönti, mennyire lesz sikeres egy ilyen fiatal férfi ekkora teherrel a vállán.



Az eddig függetlenként ismert Reggeli Próféta az elmúlt hetekben kérdésesen pártatlan cikkeket is leközölt a megszokottak mellett. Ezek napról napra egyre sűrűsödtek, Fabian Prewett főszerkesztő pedig ezen a reggelen nyilvánosan szólalt fel a Halálfalók okozta terror és a készülődő harcok, háborúk ellen, ezzel együtt azt is elismerte, hogy a Reggeli Próféta ezentúl élesen elhatárolódik mindentől, amihez a feljebb említetteknek közük van. Amikor arról kérdeztük, hogy nem tart-e a megtorlástól vagy a fenyegetettség érzésétől, egy egyszerű nemmel válaszolt, a családja biztonságáról majd - állítása szerint - ő maga gondoskodik.



Megbízható forrásokból értesültünk, hogy a Reggeli Próféta főszerkesztőjének és feleségének regénybe illő kapcsolata megromlott az évek alatt. A házuk táján megsokszorozódtak a viták és az egykor hatalmas szerelem is kihűlni látszik, előbbinek leányaik nézhetik a leginkább kárát. Forrásunk szerint a konfliktus alapját a főszerkesztő munka iránti elhivatottsága okozza, aminek következtében gyakran a családját is elhanyagolja. Újságírónk azonban arra is gondolt, hogy a Halálfalókkal teli viharfelhők és a folyamatos fenyegetettség érzése lehet érthetően rossz hatással kapcsolatukra. Mr. Prewett annyit reagált a sejtetésekre, hogy minden házasságban vannak mélypontok, ezzel nem tagadva az értesüléseket, a feltételezésünkre viszont nem válaszolt.