Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Olivia & Aiden EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Olivia & Aiden EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Olivia & Aiden EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Olivia & Aiden EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Olivia & Aiden EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Olivia & Aiden EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Olivia & Aiden EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Olivia & Aiden EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Olivia & Aiden EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 15 Márc. - 16:08
Olivia & Aiden


A z egyik óra után nem akartam visszamenni. Unalmas, meg az a tanár is flúgos. Mindegy is. Nem csak én lógtam el a következő órát.
Volt itt egy Griffendéles is… végzős volt, mint jómagam. A hetedikben. Csak épp óvatosan kellett mozognunk, ugyanis pár tanár ekkor végzett és léptek le szabadidejükre.
Tudtam hol a helyem, nem volt bajom senkivel, csakhogy  sok év telt el azóta, hogy itt vagyok és már csak nyomokban tartalmazok valamiféle normalitást. Változtam, ez tény. A világ is változott, nem kedvezett, sokat kaptam, hatalmas pofonokat és seggberúgást.
Megérzem, hogy valaki figyel, a tekintet, mi a hátamnak szegeződik, szinte nyársal, és egyből elfog a fojtogató érzés.


Sosem siránkoztam, nem olyan fából faragtak, egyik pofon után jött a következő, fel kellett állni és tovább menni, nem feladni. Valahogy sosem voltam az a „bőrömből kiugró” típus és ha az évek alatt egyetlen egyszer sem történt velem ilyesmi, akkor már nem is fog. Nem arról van szó, hogy nem tudok én lelkesedni, mert tudok, de arról másnak nem kell tudnia, mert senkinek semmi köze hozzá. Az én érzéseim az enyémek, csak nekem kell velük tisztában lenni, másokat meg ne érdekeljen.
A Griffendéles srác felé fordultam, pálca volt nála, ez kihívás.
Ha nem lenne egyértelmű, az arckifejezésem mindent elárul. Benne voltam. Forrtam a dühtől.
Ahogy az lenni szokott, megint megszűnik körülöttem minden. Nem tudom, hol vagyok, nem tudom, ki vagyok, sem azt, van-e rajtunk kívül még valaki a közelben.
De aztán a csávókám elszelel, elmenekül valami elől.
Tekintetemmel követem az udvar csendjét, aztán meglátom a közbe avatkozó sziluettjét.
Óvatos voltam én világ életemben, még ha ez nem is mindig volt feltűnő, máskülönben rég nem élnék. Megindultam az illető felé, csak néhány lépés kellett, hogy kitisztuljon a kép és láthassam is az arcát.
Egy csaj… ismerem. Látásból.
A neve nem szokott érdekelni. Alattam tanul.
- Órán kellene lenned.
Nincs benne az égvilágon semmi érdekes sem. Kicsit sem érdekel, sőt ha bátorkodhatok ilyet mondani, hidegen hagy, hogy ki állja utamat.


••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Music:Ihletadó  Öltözet: Katt  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Szer. 15 Márc. - 16:41



Sosem értettem, hogy miért kell olyan sok órán ülni, miért kell egyáltalán olyan órára beülni, aminek semmi értelme.. Mugliismeret, kit érdekelnek a muglik? Most ez nem arról szól, hogy aranyvérű vagyok és beképzelt, hanem arról, hogy sosem fogok köztük élni, nem fogok mugliként viselkedni, két külön világ vagyunk, amely sosem fog találkozni. Nem csoda, hogy leléptem az utolsó órámról talán az utolsó jó néhányról és nem is bántam meg, hogy megtettem. Elegem van a sok ostoba emberből, hogy mindenki beképzelt és sokkal többet hisz magáról, arról nem is beszélve, hogy mennyi kurva van ebben az iskolában és az összes olyan ronda. Nem fogom megérteni, hogy mit esznek rajtuk a fiúk.. Igaz, hogy én is sokkal könnyebb erkölcsű vagyok, de sosem feküdtem le még senkivel, sosem vettem el mástól a pasiját, mert ezek nem fair dolgok, hiába hiszik sokan, hogy megkúrt a fél iskola.. rohadtul nem igaz. De hát itt mindenki pletykál, mindenki mindenkit a szájára vesz, mindenki keveri a szart és néha elég sikeresen.. Mit kell tenni ilyenkor? totális összeroppantani az illető lelkét, volt már, aki nagyon szarul járt, mert a szájára vett, de hát.. nem kellett volna velem kezdenie, találhatott volna egyet a saját súlycsoportjából.
Békésen sétálgatok az udvaron és beszélek az egyik barátnőmmel, hogy miről? Érdekes dolgokat mesélt nekem egy fiúról, aki mardekáros és olyan béna neve van vagy nem is tudom, apám is említette nem rég ezt a családnevet.. Shafiq vagy mi. Na jó, semmi érdekes nem derült ki róla, csak annyi, hogy nőcsábász és sok lányt megfektetett, na de ez engem hol érdekel? Aztán kiderült, hogy miért mesélte el nekem ezt a hülyeséget, mert ő is leakar vele feküdni, hát tegye, ha ezt akarja, miért kéri ki a véleményem?.. Remélem arra ár nem fog megkérni, hogy tartsam a pálcámat, hogy lássa a srácot a sötétben. Arra hivatkozva, hogy dolgom van otthagytam és elindultam a szobám felé, de akkor valaki hozzám szól, de nincs nekem ehhez kedvem.
Szépen lassan megfordulok és az illető szemébe nézek. - Neked meg kussban kéne lenned. - vonom meg a vállamat, de nem értem, hogy őt ez most miért érdekli. Ha meg beakarna köpni, hát tegye, mit érdekel engem? Majd szépen kimagyarázom magam vagy megkérek valakit, hogy igazolja az igazamat, nem lesz nehéz. De most jobban megnézve őt.. ez nem az a Shafiq gyerek? De.. ő az. -Látod azt a csajt? - mutatok az egyedül maradt barátnőmre. - Alattad akar feküdni. - közelebb hajolva mondom neki, majd megveregetem a vállát. - Mindent bele haver. - ha elenged, akkor már megyek is tovább.. remélem Harpernek lesz egy szép estéje, talán kicsit dagadt, de jó lelke van.


made by
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 16 Márc. - 15:24
Olivia & Aiden


Ebben a rohadt feszült pillanatban azon gondolkodom, miért érzem ennyire... természetellenesnek a pillanatot. Vajon hol csúszott ez félre? Melyik pillanat volt az, amelyik elszakított az öcsémtől? Igazság szerint csak magamat okolhatom, hogy nem engedtem közel magamhoz és ez nyilván nem fog egykönnyen változni. Az öcsém kitartó tanuló, ügyes, de hiányzik belőle pár dolog. Ugyanúgy, ahogy az egész családból. Család, mi. A húgaim az egyetlenek, akik sose szóltak bele a dolgaimba. ÁHH. Most egyszerűbb, ha csak a saját dolgaim vannak a fejemben. Sok van belőlük úgyis, az öreg múltkori szavai leperegtek rólam. Nem érdekel, hogy miértünk van ez az egész, hogy felkaroljon minden kicsit és nagyot. Aranyat és ezüstöt, meg rezet.  
Olyan nonszensz az egész… igazgató, mi?
A merész ficsúr csak egy nagy adag csúnya nézést kap, de úgy tűnik elég is, lelép. A szokás nagy úr, én pedig nem szoktam vele vitatkozni. De nem miattam lépett le…. szemtanú. Kis gyáva. Mindegy is. Az érkezőre néztem, közelebb lépve gondolataimat tártam fel neki, miszerint most semmi keresnivalója nincs itt.
Egy pillanatra megemelem a szemöldököm válaszára. Egyenesen a szemébe nézek.
Távol áll tőlem, hogy lebecsüljek bárkit is, távol áll tőlem az is, hogy konkrét kijelentéseket tegyek, de az önteltség visszaüthet, sőt... állandó jelleggel visszacsap.
Egy bazi nagy adag szar képében szokott megérkezni. Innentől kezdve pedig torony magasan leszarom, hogy ki mit tett egykor, más is hibázott, megfizette az árát, és itt vége is. Mindenki fizet valamiért.
A mai napig. Ő is. Én is. A másik távozó lány felé nézek, aki felé mutat ő is.

A magam köré emelt falakat akarom viszonylagos épségükben tudni. Lassan több lőrés van rajta, mint egy megtépázott szitán. Semmi gond, ezzel is tehetek bármit, de a lány szavai most elsőbbséget élveznek.
A lány a fülembe búgott, a távozóról a maradóra pillantottam.
- Nem az esetem. - közöltem vele olyan természetes és nyugodt hangnemben, mint ha az elmúlt néhány percben, órákban, napokban épp egy tál keksz mellett teáztunk volna.
- És ez nem így megy. - hangom halk, kemény és fegyelmezett. Tudom, mikor kell viselkedni és mikor adhatom lazábbra a dolgokat... De akkor is tudok viselkedni.
Mekkora már. Mit halhatott, hogy ezzel jön? Csak úgy nem szoktam szobára menni, senkivel sem ami azt illeti. Ha bejön valaki nekem is, akkor oké, hajrá. De ha csak a másik fél van oda, akkor felesleges bárkinek is bepróbálkoznia. Ilyesmivel meg pfff.
- Amstrong… - meg van a neve, tudtam én. Hirtelen csuklón ragadom és a fal mögé menekítem. Tanár. Ez is tudja, kinek merre kellene lennie és mi jelenleg nem a lyukas óránkat töltjük. Nagyon nem.
- Ehhez van most a legkevésbé kedvem. - hangom kemény, rekedtes éllel tódul ki a napvilágra, bár kevésbé ellenséges, legalábbis megpróbálom nem azzá tenni.
Nehéz ez, de bitang nehéz, bassza meg! A homlokom barázdái mélyen vájódnak a koponyámba, végül kínomban megköszörülöm a torkom.  


••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Music:Ihletadó  Öltözet: Katt  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 16 Márc. - 16:43



Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lesz velem a jövőben, mert hát apámat ismerve valamivel tuti, hogy megkeserítené az életemet.. Vajon mivel fogja? Tervezhet valamit? Van valami ötlete? A válasz erre, hogy nem tudom.. Áh, ma is nagy lányt játszok, aki megtehet bármit, akinek nem számít semmit sem az, ha ellógj az utolsó óráit. Igazából felesleges volt ezzel a lánnyal beszélnem, annyira jellemtelen és önakarat nélküli, hogy már nekem fáj, hogy ismerem. De most tényleg miért kell neki elmesélnie, hogy kivel akar lefeküdni, ez amolyan magánügy, kit érdekel, hogy kihúzza dákóra? Nem olyan jó csaj, szóval nincsenek annyira sokan, mint ő állítja, meg hát érdekes, hogy szerinte ő sokkal jobban bejön a srácoknak, mint én.. Engem tényleg megdugna a fél iskola, de nem vagyok kurva és megtanított valami nagyon fontos dologra az anyám, ártatlanságunk a legértékesebb.. nem vagyok ártatlan, de még szűz vagyok, ami másoknak gáz lehet, de én leszarom mit gondolnak, mondjanak azt, amit akarnak.
Vallanak kellemetlen meglepetések, vannak olyan dolgok az életben, melyeket nem várnak az emberek, na ilyen dolog ez a srác is. Nagyon nincs most nekem hozzá kedvem, szóval nagyon tudnám értékelni, ha elkotródna innen és hagyna menni a dolgomra, mert vele ellentétben nekem van életem és sokkal fontosabb dolgokkal is el tudom tölteni, minthogy vele szórakozzak. Reménykedtem, hogy a megjegyzésem hallatán majd ideges és mérges lesz, hogy hagyni fogja, hogy távozzam ilyen egyszerűen, de ez a srác.. hát nem így tett, sajnos. - Húzz zacskót a fejére, vagy képzelj oda mást. - mit érdekel engem, hogy ennek esete vagy sem a csaj, mindig is szeretik a pasik a duci csajokat.. van egy olyan srác, aki mindig azt mondja, hogy nagy kufferba jó pakolni, csak szégyen hordani. De most miért is foglalkozom ezzel? Inkább próbálok elmenni mellette, mintha nem is lett volna itt előzőleg.- Most meg kéne ijednem vagy ilyesmi? - kérdezem egy szemforgatás kíséretében, mert nem is értem, hogy mit vár.. De ha élvezi, akkor csinálja csak.
Már épp mentem volna tovább, amikor megfogja a csuklómat és elbújtat, ami nem igazán tetszik nekem, nem félek, hogy lebukok.. elengedhetne. Kirántom a kezemet a szorításból és hátrálok egyet, na de nem azért, mert félek, sokkal inkább mert rühellem, hogyha valaki ilyen közel van hozzám, pláne ha nem szimpi az illető. - Shafiq, akadj le rólam. - közlöm vele komolyan, majd szívem szerint mennék is innen, de nem tudok, mert jelenleg utamat állja. Miért kell ennek intézkednie és beleavatkozni a dolgokba? - Nekem meg hozzád nincs kedve, szépen elhúz innen a prof és mindenki megy a dolgára. - ellenkezést nem tűrő hangon jelentem ki, jobb lesz, ha nem is próbálkozik, nem is hiányzik más, minthogy a ronda tepsifejét bámuljam.


made by
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Csüt. 16 Márc. - 19:38
Olivia & Aiden


Türelmetlenségem villámként siklik át testemen. Nem kell sok, hogy döntésre jussak. Nem kell sok, hogy megegyezzek magammal, nem olyan lehetőség ez, mit hagynék csak úgy kicsusszanni ujjaim közül. Megrohannak a gondolatok, az emlékek. A tipikus hülyeségek, amik akkor pattannak elő, mikor egyedül vagy és van rájuk időd, csak épp kedved nincs.
Egy újabb gyorsan eltelő nap, említésre méltó esemény nélkül. Olykor unalmas az élet, mondjuk, csak egy hete nem történik semmi és én máris unatkozom.

Ezért is lógok egy lány társaságában. Bár ezt nem nevezném közös elfoglaltságnak.
Húzzak zacsit a fejére… te jó ég… mi van ennek a csajnak az agya helyén…nylon?
Egy olyan emberrel akadt össze, aki nem retten vissza. Egy ilyentől meg? Maradjunk már. Nem tudtam mi hiányzik a nap megkoronázásaként. A hajamba túrok, a szokás nagyúr. Elég ez így nem? Egy csajt mégsem gyűrhetek képen az öklömmel, mint bemutatkozós szöveget….
- Jó hallgatóság vagy, bírom ezt a tulajdonságod! – mosolyodom el, mivel egyáltalán nem tettem semmit és bepofázott. Hát oké. Ezt még le tudom nyelni, nehezen, de lemegy. Mondom LEMEGY!!
Elrejtem magunkat, hogy ezt azért megússzuk büntetés nélkül, hiszen nincs kedvem gályamunkát végezni. Vele meg aztán főleg nem. Alattomos vagyok, mint a kígyó és sunyi mint a macska. Szeretek mindent egyedül, a saját belátásaim szerint csinálni. Ez is az egyik azok közül. Választottam és itt vagyok, nem pedig amott.
És nem is a Griff-ben.
A válasza pontosan olyan, amilyenre számítottam, így nem lep meg egy cseppet sem, hogy milyen szavakat és milyen hangnemet enged meg magának velem szemben.  
Az- az undor mellyel hozzám szőtte szavait kissé kiábrándító.
- Mondok én neked valamit, napsugaram. - pillantok le rá, bele a szemeibe.
Megpróbál megsérteni azzal, hogy „rusnyának” titulál. Kit érdekel? Kurvára senkit. Ez az, ami érdekel.  
- Ezzel a viselkedéseddel… elég szépen elvághatod magad mindenki előtt. – én beszélek mi? Egy cseppet sem különbözünk, de ez van.
- Tégy amit akarsz. - útjára engedem, semmi közöm hozzá mit művel az ellógásával. Hozzá sincs semmi közöm.  

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Music:Ihletadó  Öltözet: Katt  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Pént. 17 Márc. - 1:09



Talán nem kéne ilyen parasztnak lennem vele, mert semmivel sem szolgált rá, hogy ez az ostoba ringyó miket mondott, meg hát arról sem tehet, hogy szar a közérzetem. tudom, egész eddig nem gondoltam erre a dologra, de most mégis a fejembe ötlött, hogy mit mondott nekem reggel az a kurva.. még hogy én egy olcsó ribanc volnék? Rohadtul nem, ő az, akit mindenki megkúr, nem pedig engem. Nem tudom, hogy miért húzom fel magam ilyen dolgokon, nem kéne hagynom, hogy provokáljon, mert neki ez csak kedvez és ami neki jó, az nekem nem jó. Most meg ő is itt van és hát nem érem, hogy miért nem enged el, hogy miért nem hagyja, hogy azt tegyem, amit akarok. Nem is ismerem, sosem beszélgettünk és még csak közös óránk sincsen, akkor mit keres itt? Nem tudom, de talán nem is akarom megtudni, majd csak elmegy az útból és megunja azt, ahogyan beszélek vele.
Eza szegény srác nagyon el van tévedve, nem tudom hogy mit gondolt, amikor leállt velem beszélgetni, nem vagyok olyan, mint a többi. Én nem fogok olvadozni és ugrálni örömömben, mert egy felsőbb éves szóba állt velem. Az a csaj ott mögöttem mindent megadna, hogy most a helyemben lehessen és én szívesen cserélnék vele, mert ez csak egy beképzelt, egomán kis mardis fiúcska, aki azt hisz bármit megtehet, mert "idősebb". - Köszönöm, sokan mondták már. - mondom neki mosolyogva, majd rákacsintok egyet, mintha egy olyan bókot hallottam volna, aminek tudatában vagyok.. Még hogy hallgatóság, de biztosan valami sértésnek szánta, csak én picit sem veszem fel, nem érdekel engem, nem fogok vele leállni veszekedni, nincs értelme, én ennél sokkal jobb vagyok.
Aztán mikor meghallom, hogy minek nevez, csak felvonom a szépen ívelt szemöldökömet.. napsugaram?! Most komolyan azt mondta nekem, hogy napsugaram? Édes jó istenem.. - Semmid sem vagyok Shafiq, főleg nem napsugarad. - jelentem ki határozottan, majd aztán csak folytatja és kitör belőlem egy halk nevetés.. Talán most apukásat akar játszani? Esetleg érdeklem? Miért törődik velem, nem mindegy neki, hogy ki és miért szeret engem? - Oh, ezt szerencsesütibe kéne írni. - gúnyolódom vele, majd megforgatom a szememet és próbálok nem nevetni, de a mosolyt le nem lehet vakarni az arcomról. - Ne érdekeljen téged az én életem.. - mondom neki komolyan, semmi köze hozzá, emellett miért is érdekelné?
- Megengeded, apuci? - kérdezem szintén gúnyosan, majd ellépek mellőle és még látom a professzort. - Aiden Shafiq ellógta az utolsó óráját! - kiálltok a tanárunk után, aki megfordul és elindul felénk, nagy szarban leszünk hamarosan, de nem izgat, mosoly ül ki az arcomra.


made by
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Vas. 19 Márc. - 16:34
Olivia & Aiden


Mégsem volt annyira vészes a helyzet, mint eleinte gondoltam, mi több, kifejezett előnyei is voltak a dolognak - még ha jelenleg egyetlen egyet sem voltam képes felsorolni. Egy egyszerű, de annál mégis könnyebb mozdulattal hátrébb lépek tőle, így adva szabad teret neki. Semmi szándékom nem volt azzal, hogy a közelében voltam. Számomra nem kellenek nők.. sem szórakoztatásra, sem egyébre, sem semmire… csak gyengeséget nyújtana bármiféle érzelem… Nem olyan vagyok, mint a szüleim. Sem mint a bátyám. Mintha nem is az ő családjukból való lennék. A vér nem kötelez...
Nem fogok összejönni fűvel fával, csak mert az vagyok, aki. Vannak hibáim, nem kevés és szeretek egyedül lenni, nők nélkül, olykor család nélkül. Sokkal jobb hidegnek lenni, mint törődni bárkivel is. Elég van már azokból, akikkel törődni kell a Shafiq családból.
És bár tudom, remélem, hogy ebben nem kellene részt vennem, soha semmi nem biztos, így jobb, ha kerülöm az alkalmat, ami ilyesmit eredményezhet. Van nekem éppen elég komplikált helyzet és kapcsolat az életemben.
Gúnyolódása az eget veri. És ez nekem nem jön be.
Csak vékonyka szál az, mi tartja bennem a türelmi határt, és mely nem késztet azonnali megtörésre. Egy fonál, mely bármikor elszakadhat, s onnantól kezdve tombolok. Vicc. Kész röhej. És hogy melyikünk a nagyobb röhej - Olivia vagy én –, arról bizony napestig vitatkozhatnánk. Ritkán szokásom megorrolni lányokra. Ritkán, majdhogynem alig, azonban ennek a csajnak sikerült kihoznia a béketűrésemből.
Módfelett pofátlan a reagálása. Ugyan mi másra számíthattam volna, egy Amstrongtól? Nem különbözünk. Cseppet sem. Un-szimpátia... kurvára nem érdekel hogy mit kezd az életével, sőt… csak segíteni akartam neki kicsit, da ha nem hát nem. Ő nem az atyaúristen. De ahogy kilép rejtekünkből, ahogy a nevemet kiejti…. Most jön ám a feketeleves.
Utálom a felesleges felhajtást és komolyan nem értem, hogy a csajnak már megint mi baja. Rajtam kívül.
- Tudod, érdekes ez az egész helyzet. - jegyzem meg a füvet bámulva. Az oka lényegtelen is, csupán azon van a hangsúly, hogy fokozzam azt a bizonyos határvonalú átlépést.
- Nem mintha, te nem ezt tennéd, Amstrong. – fel(illetve még ki)pillantok a közeledő professzorra, majd kicsit ridegebben a lányra.
- Szépen elbasztad az egészet. – sziszegtem a fogaim között, majd ahogy elsétáltam mellette vállal bele mentem – erővel-, már csak azért is. Érezze a súlyát a dolognak, ha csak egy részét, akkor is. A fal mögül kilépve magam is megmutatkozom, nem menekülök el a prof elől, minek?

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Music:Ihletadó  Öltözet: Katt  
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Hayes

Evan Hayes

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Michiel Huisman

»
» Vas. 19 Márc. - 19:57


"Ezer hajlék int biztatón neki:
Ifju hivek ujjongó szívei."

Hosszú volt a napom, és semmiképpen sem ismételném meg. Most komolyan, mi a francot kell fennakadni azon, hogy milyen a rúna alakja? "Nem tanulom meg, mert nem tetszik..." Ez mi a tököm, most komolyan? Azért jött az órámra, hogy tanuljon, ha valami nem tetszik neki, az ő baja, de csak az alakja miatt nem fogja kihagyni azt a rúnát. Vagy megtanulja, vagy kívül tágasabb. nem pipáltam még ilyen kényes kölköt. Szeretek tanítani, meg minimálisan a gyerekeket is bírom, de az ilyenektől a falra mászok.
Ugyanakkor ennél most sokkal jobban érdekel, hogy minél hamarabb a saját, privát, remélhetőleg zaklatásmentes irodámba érjek. Sietek is rendesen, mikor hangot hallok magam mögül. Egy lány kiált utánam, hangból nem ismerem fel, hogy ki az, de a lényeg megvan: lógás. Merlin, mért büntetsz ilyesmikkel? Sóhajtok egyet, és visszasétálok, ahol már vár a fiú, nevezetes Aiden Shafiq, s mellette a lány, akinek a neve nem jut eszembe. Viszont az biztos, hogy ő is tilosban van itt.
- El kell azon gondolkodnom, hogy a lógás és árulás keveréke miféle büntetést érdemel, de még keresni fogom magukat. - a fenét bajlódok azzal, hogy majd várom őket, hogy felkeressenek. Gerinctelenek, nem fognak. Így inkább biztosra megyek. Indulnék tovább, de még odadobom a feladatukat. - Egy heti büntetőmunka mindkettejüknek jár. Holnap a Rengeteg szélénél találkozunk, a kisasszony feladatát addig még kitalálom.

220 szó; zene; credit
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Anonymous

Vendég

C’est la vie
Vendég

»
» Hétf. 20 Márc. - 19:24



Nem tudom, hogy miért ennyire unszimpatikus, talán mert kicsit látom benne magamat, de most így jobban megnézve.. elég különleges arca van és nyurga fiú, jó magas, mindemellett nem is olyan rossz, na nem! Ezt most szépen elfelejtem, Shafiq minden csak jó pasi nem, pedig van benne tűz, csak az a kérdés, hogy meddig ég majd. Nem akarok én különösebb gondot, de hát nem tudom, hogy mivel okozhatnék neki bosszúságot, ezért is teszem azt, amit teszek és tudom, hogy fel fog robbanni a méregtől, miért ne tenné? Kilépek mögüle, kilépek az általa nyújtott biztonságból, nincs nekem szükségem mások segítségére, nem is kell megvédenie, elég nagylány vagyok már. Szóval egyfajta.. büszkeségből is teszem azt, amit teszek.
Elértem azt, amit akartam, de az amit tett már nem annyira tetszik, mert levállal erőből, de az én arcomon szakadatlan a mosoly, sőt. Egyre szélesebbé válik. - Nem baj, ha elcsesztem.. Ez van. - vonom meg a vállamat, majd csillogó szemekkel nézem a professzor urat, amint felénk lép és közeledik, szerintem még sosem örültem tanárnak még ennyire, mint neki. Na jó, ezt az embert sosem bírtam, nekem túlságosan is beképzelt és nagyképű, de most pont kapóra jött, hogy itt volt. Hallgatom, amit mond, majd bólintok egyet mosolyogva. - Nagyon szépen köszönjük. - mondom a tanár úrnak, ő bólint és elindul az útjára én meg veszettül mosolygok Aidenre.
Hát ezt most megszopta, igaz én is, de hát.. - Holnap találkozunk akkor. - mondom neki, majd elindulok vissza a szobám felé, majd realizálok valamit, valami olyat, ami.. te jó ég. - Oh Merlinre.. nem akarom a büntit veled tölteni. - csapok a homlokomra, de hát miért nem gondoltam volna előre ezt? Picsába, hogy ezzel a degenerálttal kell lennem..


made by
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Olivia & Aiden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Aiden & Max ; a könyvtolvaj
» Olivia and Edmund
» Aiden Wright
» Olivia & Regulus
» Dung & Olivia

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-