A készülődés számomra most nem tartott túl sokáig. Egy fekete ruhát vettem magamra, hozzá illő ékszert. Hajamat is leengedve hagytam, hiszen kell neki a pihenés a mindennapos nyüstölés, felcsatolás után. Ez a pár nap szinte megváltás volt számomra, főleg, hogy nem is olyan rosszul telt az első karácsonyunk Iannal, mint amilyenre számítottam.
Biztosra mentem és ma nem dolgoztam, mert tudtam, akkor megint az én hibámból fogunk késni. Egyszerű sminket tettem csak fel, nem éreztem, hogy túlzásba kellene vinnem. A fekete magassarkú és a táska sem maradt el, pálcámat gondosan elhelyeztem benne, majd kikopogtattam a konyhába, és úgy döntöttem, ott fogok várakozni, amíg Ian el nem készül. Bevásároltunk pár dolgot, néhány üveg piát, egy kis ropogtatnivalót, ezeket elő is szedem a tárolóból, mielőtt még itthon fogjuk felejteni. Szerencsére, egy nagy lista a fejem, mindent el tudok raktározni, kivéve a családi estéket, az Iannal megbeszélt közös programokat; azok valahogy direkt elvesznek a rengetegben és csak akkor jutnak elő, amikor már késő.
Vélhetően nem kell rá sokat várni. Kabátomat magamra veszem, majd kilépek az ajtón. Biztosan hopponálunk. Gondolom Ian sem szeretne elkésni. Kicsit izgatott vagyok, nem ismerem a barátait. Persze Rodney nem ismeretlen számomra, ez lehet némi előny, de majd meglátjuk. Mostanság nem voltam szórakozni, reménykedni tudok csak hogy nem fognak valami begyöpösödött libának tartani a buli végére. Majd innom kell egy-két pohárka bort és felpezsdülök, de elhatároztam, hogy engedek ma a jégkirálynő szerepéből.
Kopp-kopp. Jól akarok festeni, így mielőtt még ajtót nyitnának, megigazítom ruhám alját, ami kilóg a kabátból. Ianre sandítok, ő biztosan nagyon boldog, hogy eljöttünk és találkozhat a barátaival. Egy kicsit erőltetett mosolyt tűzök arcomra, hogy semmiképp sem okozzak csalódást, amikor ajtót nyitnak nekünk.

Határozottan nem tűnt jó ötletnek ez a szilveszteri buli. Tartanék tőle? Nem igazán, biztos vagyok benne, hogy nagyszerű este lesz egy nagyszerű társasággal. Titkon pedig remélem, hogy a nejem ismét megvillantja egy azon oldalát, amit már annyira szeretnék látni. Igen, meg jól érezni magam, miközben kellően benne maradok a szerepemben. Nem szeretnék csúnyán felbőgni és az alkohol... az oly' drága alkohol, amelytől rettegek, mert nem bírom, mert tudom, ha iszok, elveszíthetem az önkontrollt és kénytelen leszek színt vallani.
Eme kettősséggel állok neki készülődni, gondosan válogatom össze a darabokat, mi passzol mihez, mivel igazodjak Karen öltözetéhez. Csupán aprócska dolgok, de világ életemben így neveltek és így alakítottam a saját stílusomat is. Csak elegánsan és lazán. Ha nála a fekete dominál, akkor én is azt választom alapul egy elöl szürke, hátul fekete mellénnyel, fehér inggel és piros csokornyakkendővel koronázom meg mindezt. A cipőmön megcsillan a fény, ahogy felhúzom és már szökkenek is, hogy segítsek becsatolni a nyakláncot. Bőre illatát egy pillanatig mélyen magamba szívom, már tudom milyen parfümöt szeret. Azt azonban tudom megállni és titkolni sem tudnám, hogy meg ne dicsérjem a nejem, hisz gyönyörű, a nyakék pedig csak igazán nőiessé teszi az összhatást. Azt hiszem kezdem nem csupán kedvelni, de nem tudom miképp mondjam ezt el neki. Egyre többször akad meg rajta a tekintetem otthon, egyre többször csodálom a mosolyát. Már tudom, mit szeretne, amikor hazajön, önként és dalolva veszem ki a kezéből a táskát, iratot, bármit, amit találok nála. Tudom, utána csúnyán néz és nem szól hozzám, de a tekintete könyörög, szabadítsam meg a földi kínjaitól. A családi vacsorák pedig mondhatni érdekesen teltek, főleg amikor hozzájuk mentünk. A szokásosnál is hallgatagabb voltam, de majd nem lesz ez így most.
Megvárom, hogy összekészül, lassan indulhatunk. Odakint már nem szakad a hó, így esernyőt sem kell nyitnom, hogy udvariasan fölé emeljem. Inkább csak a karomra aggatom, lehet kelleni fog az ma... vagyis holnap... vagyis ahogy alakul. Felsegítem rá a kabátot, csak utána bújok az enyémbe. Az elszállítandó dolgokat pedig kurtán nyalábolom fel. Kezdődjék a játék.
Nem kell sokáig várnunk, az ajtó nyílik, a gyomrom ezzel egyszerre ugrik egyet. Rögvest kezet rázok az ajtót nyitóval, de csak Karen után lépek be a lakásba. Látom, készültek ők már mindennel, az alkohol szaga megcsapja az orrom. Enyhe fintor ül ki az arcomra.
- Látom már készültetek előre, mennyit alapoztatok? - hangomban játékosság bujkál, nem szándékozom én most azonnal romba dönteni az estét. Majd mi négyen, ahogy annak lennie kell.