Rowan Aengus McAleese

Rövid idézet ide

Mr. McAleese


40 év


Aranyvér


Mikor melyik oldalból származik több hasznom.


Legilimencia és oklumencia



Varázsló


Colin Farrell


saját

McAleese. Befolyásos ír család. Tisztelik a hagyományokat, éppen ezért a család összes tagjának tiszta varázslóvér csörgedezik az ereiben, muglikkal és félvérekkel való házasodás szentségtörésként hatna. A „családban marad” kifejezés itt szó szerint értendő, rendkívül sok titkot őriznek a családtagok, főként az idősebbek. A McAleese család mindig is támogatta a mugli ellenes törekvéseket, hol nyíltan, hol kevésbé nyíltan. Többen is elkötelezettek a Sötét Nagyúr irányába, a családfők úgy gondolják általa nyerhetnek még nagyobb befolyást.  Ugyanakkor a család több évszázados hírneve miatt óvatosan bánnak ezzel a témával. A család nem köthető a Sötét Nagyúrhoz, ha megvádolnák őket, ártatlannak bizonyulnának. Ez persze nincs így, de lévén, hogy köztiszteletben álló, aranyvérű családról van szó, ez a rágalom aligha éri őket.

Alapos és szigorú, önmagával és másokkal szemben egyaránt, elkötelezett a munkája iránt. Rideg természetű, de nem a közöny álcáját ölti fel. A külvilág számára egy nyugodt, megfontolt ember képét mutatja, azonban, ha senki nem látja, féktelenül képes tombolni. Becsvágyó ember, habár gyerekkorától fogva jómódban élt, kemény nevelést kapott, ami nem hagyta őt elkényelmesedni. A siker, a pénz és aza ezek jelentette hatalom mindennél fontosabb számára, gátlások nélkül hazudik, csal, vagy épp öl a célja érdekében. Ugyanakkor nem telhetetlen. Nem kíván mindenki felett hatalmat gyakorolni, beéri a kevés, általa választott emberen. Karizmatikus férfi, jól kialakított kapcsolatrendszere lévén pedig már-már kikezdhetetlen. Maximalista, rosszul viseli a kudarcot, ebből kifolyólag a veszteseket sem tolerálja. Habár családja mindent elkövetett, hogy zsigerből gyűlölje a muglikat, az élet megkímélte attól, hogy ezen ideológiát vakon kövesse. Többre tartja ugyan a varázslókat, de képes meglátni a lehetőséget a muglikban is, ha pedig éppen arra vágyik, nem undorodik megérinteni őket.
180 cm magas, remek fizikai kondícióban. Reflexei gyorsak, a testét nagy gondban tartja. Több sebet, forradást és heget is a bőrén visel, ezeket azonban ruházata elfedi. Öltözködését az elegancia jellemezi, ha éppen nem hivatali egyenruhát hord. Arcszőrzete és őszülő haja mindig ápolt, habár nem veti meg az alkoholt és a dohányt sem, ezen káros szenvedélyek egyike sem érződik rajta, makulátlan illatú. Barna szemében éber kifejezés ül, mimikája szegényes, ugyanakkor ennek ellenére is tökéletes képes érzékeltetni pillanatnyi hangulatát. Határozott gesztusai magabiztosságot és dominanciát sugallanak, mozgása energikus.  Kifogásolhatatlan megjelenése és viselkedése egyértelműen jelzi, hogy nem csak előkelő családból származik, de ő maga is fontos szerepet tölt be a társadalomban.  

-Maga McAleese? – pillantott fel türelmetlenül a székből a kétes kinézetű alak.
-McAleese parancsnok. – javítottam ki, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót és helyet foglaltam vele szemben.  – Úgy tájékoztattak, hogy csak velem hajlandó beszélni.
-Ismerem magát. Biztos nem emlékszik, még gyerek volt, mikor találkoztam a szüleivel.
Válasz helyett az emlékeim között kutakodtam, hogy megerősíthessem a férfi szavait. A szüleim, fontos emberek lévén szinte naponta fogadtak különböző rangú varázslókat és boszorkányokat, nem emlékezhettem mindegyikükre. Az előttem ülő férfi ráadásul idősebb is lett, az arca nem rémlett.
-Ezért vagyok itt? – a hangom kétkedő volt, mire a férfi szája torz mosolyra görbült.
-Van egy ajánlatom a számára, McAleese.
-McAleese parancsnok. – javítottam ki újfent.
-Tökmindegy. Maga elintézi, hogy kikerüljek innen, én pedig… nem fogok mesélni arról, hogy mit is csinál a családja.
A férfi látszólag elégedett volt magával. Ostoba vigyorát látva éreztem, hogy egyre feszültebb leszek, de nyugalmat erőltettem magamra és nagyot sóhajtottam, mielőtt szóra nyitottam volna a szám.
-Tisztában van vele, hogy kit zsarol?
-Ne játssza az ártatlant! Láttam, hogy mit csinálnak! Maga ugyanezt teszi, csak….egyenruhában.
-Ha azt akarja, hogy higgyek magának, mondjon valami konkrétumot is.
-Hogy aztán megölhessen? Azt hiszi ennyire hülye vagyok? – kelt ki magából a férfi. – Hívjon ide valakit, aki megerősíti, hogy mit mondtam magának!
Vártam néhány pillanatot, majd felálltam a székből és eltűntem az ajtó mögött néhány percre. Mire visszaértem, egy másik auror társaságában léptem a szobába.
-Hallgatom. – emeltem a tekintetem a férfira, de ezúttal nem ültem le.
-Na szóval… láttam a maga unokatestvéreit. Azt a szarházi Gilroy-t és az ikertestvérét, Sloane-t. Ott virított a kezükön a Sötét Jegy. Gondoltam, követem őket, hátha szerencsém lesz. Én mondom, az a kettő rohadt nagy bajban van!
-Folytassa! – szóltam közbe, mielőtt eltért volna a tárgytól.
-Jól van, jól van! Egy kisebb faluig követtem őket, ahol aztán… a maga rokonai bementek egy házba. Varázslóké lehetett. Beletellett vagy 10 percbe, mire kijöttek onnan. Megvártam, hogy eltűnjenek és utánuk mentem. Tudja mit találtam? Négy hullát. Egy nőt, egy férfit és két kölyköt.
-Tehát talált négy hullát. – összegeztem a mondandóját kissé csalódottan.
-Ez még nem minden. Hátul, a kerten keresztül akartam elmenni, mielőtt még rám kennék az egészet. Ott pedig kit találtam? A halott kölykök dadusát. Ott bujkált a bokorban. Látott mindent. Elmesélte, hogyan végeztek a családdal Gilroy-ék.
Erősebben szorítottam meg a szék háttámláját, amire eddig támaszkodtam. Tudtam eddig is, hogy Gilroy és Sloane beálltak halálfalónak, de reméltem, hogy képesek lesznek anélkül megtenni mindezt, hogy nekem kelljen utánuk takarítani. Mert muszáj.
-Most pedig vigyen ki innen! – dörzsölte össze a tenyerét elégedetten vigyorogva a férfi.
-Hogy hívják a nőt? Hol lakik? – kérdeztem tovább a fickót.
-Azt hiszi tényleg megmondom?
-Csak így tudjuk hitelesíteni, amit elmondott. Szemtanú nélkül nincs semmije.
-Mond valamit. A neve Karen. Azt mondta, hogy… a kocsmával szemközti házban lakik. Valami… kék ház, azt hiszem.
-Keresd meg. – fordultam a mellettem álló auror felé, mire az egy bólintással jelezte, hogy tudomásul vette a feladatát és távozott. – Ami önt illeti…   - szóltam ismét a férfihoz, és megkerülve az asztalt a széke mögé léptem. – Labilis idegzetű bűnöző, aki nem várt az ítéletig, inkább saját kezűleg vetett véget az életének.
-Hogy mi a … ?
Kezdett volna bele, de nem hagytam, hogy végig mondja. A magammal behozott zsineget a nyaka köré tekertem, és egyre erősebben szorítottam. Kapálózott, próbált küzdeni, de a próbálkozások egyre gyengébbek lettek, majd erőtlenül estek le a kezei, ahogy megadta magát. Vártam néhány pillanatot még, majd engedtem a szorításon, mire a teste az asztalra bukott.
Majd azt mondjuk, hogy a zárkában kötötte fel magát. Nem fogja senki kétségbe vonni, tekintve, hogy egy senki volt. Ezekben az időkben ráadásul mindennap történnek ehhez hasonló szerencsétlen halálesetek. Az auror, akit a nő után küldtem, a beosztottam. Megkeresi a nőt és meggyőzi arról, hogy ez a férfi ölte meg a családot, akiknél dolgozott. Félresikerült rablás. A férfi pedig, miután elfogták, gyáva mód a halált választotta a felelősség helyett.