|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 601 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 601 vendég A legtöbb felhasználó ( 601 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:13-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Pént. 3 Márc. - 20:21 | | Victoria Mia Avery Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt. Becenév: Vic, Mia Kor: 18 Származás: Aranyvér Lojalitás: Voldemort Képesség: Animágia- fekete macska Csoport: Halálfaló Play by: Danielle Campbell Karakter típus: Keresett Előkelő család? Azt hiszem, legalábbis mindig ezt mondták. Az Avery név szépen csengő súly. Nagy múltra visszatekintő família, ahol meg kell felelni, a név kötelez...Az első 28 igazi aranyvérű család egyike. A fekete bárány azt hiszem én lettem. Én, aki nem érzi a terhet a vállán, a neve miatt. Édesapám igazi kis hercegnője...Anyámat inkább csak a nyomása által ismertem meg, Ő volt az, aki mindig tökéletesre óhajtott formálni, nem érdekelte, hogy talán egyszer beleroppanok. Bármit csináltam, sose voltam elég jó neki. Valószínűleg épp érdekházasságon gondolkodik, bár velem még nem osztotta meg a terveit. S apám? Csak megy utána, hiába adna meg bármit a boldogságomért. Nincs rosszabb egy megsebzett nőnél, aki képes eldobni a lelkét. Így találtam rá a halálfalók képviselte szépségre és ideálra. Az elképzelésük elpusztítja a fájdalmamat, megerősít, tovább visz utamon. Hiszek bennük, hinnem kell, mert elvesznék az erejük nélkül.
Minél közelebb érzed magad hozzám, annál kevesebbet látsz, tapasztalsz, értesz meg. Sötét ölel körbe, ami lassan elpusztít. A részese akarsz ennek lenni? Együtt táncolunk majd a tisztítótűzben? A végén pedig, közösen pöfékelünk az ördög mellett? Árnyékokkal teli évek rothadnak a felszín alatt...emlékszel még a mondásra? A legszebb alma lehet a legférgesebb. Arra képeztek ki, hogy kíméletlenül gyalogoljak végig a jelenemen, hogy a múlt nem számít, a jövő szele pedig még nem égeti arcomat. Sajnálom..sajnálom, de maga vagyok a megtestesült, kegyetlen valóság. A pillanat vagyok, ami fáj, leigáz, eltipor. A szíved vagyok, ami oly reménytelenül dobban, majd egyre hevesebben, a lelked, ami szertefoszlik. Mindettől Te tarthattál volna vissza. A te lelked menthette volna meg az enyémet Rodolphus... De nem így lett.
Rodolphus… Pillanatokon múlik az életünk. Olyan megmásíthatatlan perceken, amik magukkal hozzák a változás szelét. Elmúlhatnak az érzéseink, a hangok tovább szállnak, azok a bizonyos hangok, azok a bizonyosak. Emlékszel még? Ott zúgtak a fülemben, a füledben. Elmúlik a csókod, az érintésed, a bőröd melege. Nincs fájdalmasabb a szívünk halálánál. A lelkünk gyilkosának öröménél. Boldogok lehetünk. Valamikor, egy másik világban. Ott, ahol nem dúl háború, ahol nem dúl kegyetlenség. Lehettél volna a védelmező angyalom, a csábító ördögöm. Lehettél volna a szárnyaló, velem tartó boldogságom. Az otthon melege. Az otthonom. Lehettél volna a földet érő, zúgó hullócsillag. A kívánságom. Lehettél volna. De te, e helyett, csak tőr lettél a szívemben, ami egyre mélyebbre szánt, hogy felhasítsa lelkemet, darabjait pedig eléd vesse. Te vagy, aki a mélybe lök, ahonnan nem tudok már szabadulni. Sosem létezett szárnyaim eltörtek, csak zuhanok…csak zuhanok. Nem múlnak el az érzések. S most? Itt állok miattad, az ítéletszék előtt. A bíróm pedig az életem, a csalogató pokoli hazugságaim. Az, amiben mindig hittem. A reményem. A reménytelenségem. Az egyre növekvő gonoszság, ami megfertőzi elmémet. Hittem neked. Rég volt meséket szőttem álmaimban. Elringattam magam, fohászaim messze szálltak. A képzeletemben a kisfiú voltál, aki vigyázott rám és eljegyzett. De az évek eltelnek, az emberek változnak, a szívek pedig…nos, összetörnek. A szilánkok pedig mélyre fúrják magukat, hogy mételyezett billogként hirdessék a világnak : új ördög született… Mantráim romlottak. Ajkaimról hazugságok peregnek…mondd, felismered őket? Tudni fogod, mikor újra érintenek? Fogd meg a kezem. Ne eressz el. Lásd, ahogy a feketeség, mint morajló hullám áradat ellep bennünket. Érezd a különlegességét, a fájdalmát, a csipke finomságát, ahogy karodra telepszik, a kéretlen meséket, amiket a füledbe súg. Bár hallanám őket én is! Szeretném! De már rég nem észlelem a bódító susogást. Várni foglak Rodolphus…várom, hogy újra felbukkanj az életemben és megmutassam, már nem tudod felforgatni. A fájdalmam elrejtem, sosem láthatod már. Csak mi ketten leszünk abban a pillanatban, amikor a szemembe kell nézned…majd rádöbbensz, mit teremtettél. Készen állsz rá? Mert én mindennél jobban! Vágyok rád… |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : ↑ Sasha Pieterse ↓
| » » Vas. 5 Márc. - 23:29 | | Gratulálunk, elfogadva! Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk. Kedves Victoria Köszönöm szépen, hogy kérésemnek eleget téve pótoltad, amit még látni akartam és így számomra máris kerekebb képet kaptam rólad. Szóval hát egy megsebzett nő vagy, persze ezt leírtad, de ha nem írod le, akkor is rájövök, mert ez közös bennünk.. van egy baromarcú ember az életünkben, aki tönkretette a boldogságunkat, de tudom, hogy te elég erős vagy ahhoz, hogy ezen túllépj és felállj és megmutasd neki, hogy mit hagyott ki, hogy mit veszített el és hogy mindenkinél jobb vagy, akit megkaphat. Most mesélhetnék magamról, de nem fogok, mert most rólad van szó. Nagyon szép gondolatok jelentek meg az előtörténetedben és látszik, hogy szépen fogalmazol, választékosan és igényesen. Szerintem neked is van egy nagy és hatalma sírói vénád és most megint visszatérek ehhez.. Nem érdemel meg téged, hogyha elengedett és tudod, hiába akarunk egy elszakadt kötelet megjavítani, megmarad a csomó. És légy erős, tarts ki, nem menj vissza hozzá! Legyél a példaképem, mutasd meg hogyan kell csinálni, hogyan kell megmutatni egy srácnak, hogy mit veszített, legyél a fényem, légy a csillag, mely vezet az utamon, légy a mesterem. Na de most már épp itt az ideje, hogy elengedjem a kezed, foglalózz mindenhol és már vár téged a játéktér én meg pofátlan módon kukkolni fogom, hogy mit csinálsz . Roddyfiú már biztosan vár. Üdv köztünk! Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |