Sirius Orion Black

Tapmancs úr hangot kíván adni afeletti megrökönyödésének, hogy egy ilyen címeres ökör katedrát kapott.

- Mr. Black, minden bizonnyal tudja, miért van az irodámban újfent. Hallgatom a magyarázatot a történtekre.
- Nos, lássuk csak.. Anno 62'ben időszámításunk előtt egy napos, kellemesen meleg szerda délelőttön - amely már a nyár közelgő ígéretével bírt..
- Mr. Black, kérem, kíméljen meg a fantazmagóriáitól! Arról szeretnék hallani, mégis mi történt a harmadik emeleti folyosó bal részlegén egész pontosan.
- Hát ha ragaszkodik hozzá, professzor asszony. Tehát mint említettem korábban, akadt némi nézeteltérésem néhány mardekáros évfolyamtársammal, de igazán semmi komoly. Szóba került köztünk a családunk eredete, a vér idézőjeles minősége, és további kellemes, teához illő témák, természetesen szofisztikált hangnemben. Aztán hogy, hogy nem, azon kaptam magam, hogy egy párbajba bonyolódom, aztán az események csak úgy követték egymást! Tudom, azt gondolja, hogy azon kaptam fel a vitriolt, amit az a kurafi.. pardon, úriember az anyámról és az apámról mondott, de az éppenséggel igaz volt, még helyeseltem is, mert tényleg mindketten kellemetlen alakok, akik jóval fontosabbnak ítélik meg az ember vérének tisztaságát, mint a jellemét. Az öcsém sem sokkal jobb, az ellenséggel cimborál, nézzen csak rá, még tisztességesen azt sem mondhatom neki, hogy a hippogriff fedezze az anyád.. Pardon, professzor, lehetséges lenne, hogy ezúttal nem von le a botlásért? És ha szépen kérem?

- Mr. Black, a viselkedése a Roxfortban megengedhetetlen! Mégis miből gondolta, hogy ez a magatartás elnézésre kerül majd?
- Gondolta a jó hippogriff az égben, hölgyem, nem számítok én már semmire. Szerény, csendes diák vagyok.. Rendben, nézze, nyilván ismer már, mint a rossz knútot, sosem kedveltem az öntelt alakokat. Az egyik nehezen viseli a másikat, de a barátaim a legfontosabbak, még ha ennél pofátlanabb közhelyet most hirtelen nem is tudnék mondani. Az aranyvérűek egy részével van némi nézőpontbeli eltérésünk: ők életben látják magukat, én pedig nem. Tudja, velük az a gond, hogy csak úgy szabadon grasszálhatnak köztünk, és úgy gondoltam, ha már a Süveg volt olyan bűbáj, és ide juttatott immár hetedik éve, akkor hű maradok magamhoz. Tudja, professzor, az ilyen ügyek csak úgy megtörténnek velem, egy olyan közegből jövök, már ha nem tekintjük fontosnak a tényt, hogy kitagadtak, ahol az teljesen normális, hogy lenézünk bárkit, aki nem találtatik elég nemesnek és nagy múltúnak. Én nem vagyok ilyen, és életemben először úgy lehetek deviáns, ahogy csak akarok. Bocsássa meg nekem, amiért élni kívánok azzal, amivel sokaknak már lehetőségük volt.

- Mr. Black, őszintén bízom benne, hogy ennek a kínos beszélgetésnek a végén még arra is fény derül, amiért itt van. Nem tudom, látja-e, hogy ez nem egy teadélután.
- Ó hogyne, asszonyom, remek megfigyelő vagyok, nálam jobban aztán soha senki nem tudja, hogy lehet a legjobban kikerülni a prefektusokat dohányzás.. akarom mondani friss levegő ügyében. Tudja, rólam könnyű eldönteni, hogy problémás alak lehetek, még otthonról is kidobtak, mint a rossz üst tartalmát az ablakon, de soha nem voltam igazságtalan vagy agresszív. Bármit is mondanak, gyerekként sem, pedig az öcsém aztán bőven rászolgált volna, vannak arcok, amik kívánják magukra az ember öklét, ebben azért megegyezhetünk. A szüleim a legvidámabb alakok, valóságos komédia őket hallgatni, már ha mi vagyunk a téma, és elfogadom, vannak itt hátrányosabb helyzetű diákok is, de hadakozott már egy olyan hisztérikával, aki szerint a családunk társadalmi helyzete múlik a frizuráján? Nem állítom, hogy jól értesült lennék a muglik szociális rendszerét illetően, de erre találták ki a gyermekérdemiseket, nem? Nos, enélkül az intézmény nélkül az első éveim a varázslatos rokonságom körében teltek, meg azzal, hogy a lehető legtöbb műtárgyat tegyem használhatatlanná a házban. Úgy vélem, ez utóbbiban kiemelkedő teljesítményem okán igényelhetnék egy helyet is a csokibékás kártyák egyikén, mit gondol?
Hát csak sóhajtson, asszonyom, az élet nehéz, még egy kisfiúnak is, aki kétpofára tömi ezt a bizonyos csokit, és közben összezárva kénytelen utazni mindenféle Snape-szerű entitásokkal. Lelkem rajta, én helytálltam, a várakozásokkal szemben senkit nem átkoztam meg a pálcám kézhezkaparintásának hetében, becsületemre legyen mondva, sok családtagom tetemes összegektől volt kénytelen megválni az erre kötött fogadások miatt. Alphard bácsikánk aztán jól meg is szedte magát, és egy bagoly útján biztosított, hogy megemlékezik majd rólam.. de maradjunk témánál, az érdekli, miért átkoztam szénné azt a három köcs.. népművészeti műalkotást.
A kérdés egyszerűbb, mint hinné: sárvérűnek neveztek egy számomra fontos illetőt. NEM, nem megint nőügyek, nincsenek nőügyek, nem voltak és nem is lesznek, úriember vagyok, legnagyobb hibám a hatalmas szívem.

- Tehát ha jól értem, más diákok sértegetni kezdték egy társát, és ön ahelyett, hogy szólt volna egy tanárának, úgy döntött, önbíráskodik majd.
- Nos, így is lehet nézni, meg úgy is, tisztelt asszonyom, hogy az ember szíve néha gyorsabb, mint az esze, nem véletlenül nem viselek kék szegélyű talárt, ugye. Nem volt több néhány stupornál, és ha engem kérdez, az a kis fogás, amit a múltkor órán tanított, igen hasznosnak bizonyult...!
- Mr. Black, az átváltoztatástan RAVASZ-szintű tananyagait kis fogásnak titulálni éretlen és méltatlan. Tíz pont ismét a Griffendéltől!
- Elnézést, asszonyom, véletlenül sem becsmérelni akartam a nemes művészetét, épp hogy kiemeltem, milyen kiválóan a segítségemre volt, amikor lelöktem Morelt a lépcsőn. Illetve ez puszta spekuláció, az elveknél tartottam. A nevem jól bejáratott mindenki számára, aki bűnbakot keres, és engem ez őszintén nem érdekel, ha csináltam valamit, vállalom a büntetést érte, tessék csak. Szeretem ezt az iskolát, a barátaimat, a házamat, és rosszul viselem, ha ezeket bárki meg akarja sérteni. Tényleg, olvasta a beadott formairatomat a pályaválasztásról?
- Olvastam, Mr. Black, de azóta is próbálom feldolgozni, miért akar maga biztonságiőrnek kiképezi trollokat.
- Tisztességes munkának tűnik, hát nem? Trollok mindig lesznek, őrizni is lesz mit, kiváló szakma, remek előrejutási lehetőségekkel. Kérem, ne mondja, hogy legyek auror, én csak egy csendes lakást szeretnék, motorozni, és kívül kerülni az egész hisztérián, amit az én drága anyám szabadítana rám ellenkező esetben. Legyen csak az öcsém a kicsi kincse, az unokanővéreim majd öregbítik a hírnevet is a házasságaikkal, én meg békében öregszem meg, vasárnaponként kacsákat etetek az asszonnyal és legurítok néhány sört a gyerekekkel.. vagy fordítva, még minden részletet nem találtam ki, de érti, ugye? Semmi felhajtás, semmi felesleges feszültség, csak a végtelen béke és nyugalom.
- És ha ilyen ambíciói vannak.. mi ez a sok hiányzás, ráadásul éppen a barátaival egyszerre?
- Nézze, asszonyom, az szerintem vitán felül áll, hogy az életben a legfontosabb kapcsolatokat a Roxfortban alakítjuk ki, és hogy ezek örökre elkísérnek.. Állampolgári kötelességemnek érzem, hogy minden létező percet velük töltsek, hiszen az idő oly drága és oly... igen, ez a kis beszámoló itt a falusiaktól történetesen igaz, lehetséges, hogy a múlt héten jártam ott, az is lehetséges továbbá, hogy nem volt épp kimenőnk, de az ilyen jellegű dolgok csak úgy megtörténnek. Ne kérdezze, miért éreztem szükségét annak a kirándulásnak, a kamaszkor kiismerhetetlen még az átélőjének is, bizony. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lupin barátom azért tett egy kísérletet a lebeszélésemre, úgyhogy ő teljesen megérdemelten viseli a jelvényét, és megengedem, elképzelhető, hogy Jamesnek nem volt muszáj velem tartania, de ilyenek az igaz barátok, és Petert hibáztatni sem lenne fair... Ó, hogy ők nem szerepelnek a szemtanúk leírásában? Akkor tekintse is tárgytalannak, puszta spekulációnak a fejtegetést. A büntetés az enyém. Mikorra jegyezhetem elő, asszonyom?
- Ne szemtelenkedjen velem, Mr. Black.. hogy érti, hogy mikorra jegyezhet elő?!
- Hát ami azt illeti, lehet, hogy kicsit zsúfolt mostanában a menetrendem büntetések tekintetében. De a régi jó dolgok sosem változnak, igaz?
- Mit tegyek most magával, Mr. Black.. mondja meg nekem, mihez kezdjek önnel?
- Mit szólna hozzá, ha mondjuk pusztán preventív jelleggel... most kivételesen elengedné a büntetéseket? Látja, a beszélgetésünk alatt milyen szépen megírtam a múltkori házidolgozatom? Nem, ez nem az, amiért egyszer már leültünk beszélgetni. Dehogy, miből gondolja? Rendben, ez nem a legjobb érvem... és ha szépen nézek? Kérem?