Sosem szerettem az unalmas tanórákat, melyeken bármelyik pillanatban bealhatok. Alapból, az elméleti órákról is megvan a véleményem. Feleslegesek, ha nincs gyakorlat. Akinek szüksége van ilyesfajta tudásra, az meg tudja tanulni tantárgyon kívül is. Nem nehéz ezek alapján kitalálni, mért nem lelkesedek a mágiatörténetért. A tanár egy elcseszett unalmas szellem, aki nem veszi észre, mennyire unalmasan adja elő a dolgokat, a tanterem lehangoló, mint az összes többi, a tananyag pedig rém unalmas. Ki a fenét érdekelnek az óriásháborúk, a mágusháborúk és úgy általában a háborút meg a történelem. Az árvaházban ki nem állhattam a mugli történelmet, erre mit kapok? Mágiatörténetet! Értem én, hogy alapműveltség, meg faszom tudja, de mi a francért kell ezt tanulni? Unalmas, lehangoló, óriásokról szóló történetek... Megint. Tökéletes téma, hogy eldöntsem, eret vágok, vagy hajat, vagy bármi mást, de mielőtt ilyen radikális eszközöket vennék a kezembe az idő múlatása végett, inkább körülnézek, hogy van-e a közelemben valaki, aki vevő lehet a baromságaimra. És milyen jól teszem! Pont mellettem ül háztársam, Caliban Malachy. talán nem fogok ma sem unatkozni... Amíg a tanár elfoglalja szokásos helyét dohos, kopott fotelében, melyből lassan a drótok is kiállnak - fogalmam sincs, hogy egy szellem hogy a fenébe tudja kiülni a fotelt. Kinyitja a vastag, porlepte, bőrkötéses, aranyozott könyvét, és monoton hangon nekikezd a huszonhatodik óriásháborúk menetének ecseteléséhez. Nagyot sóhajtok, majd megpróbálom követni a fonalat, és jegyzetelni, de a harmadik bejegyzésnél már laposakat pislogok, és elfekszek a padon kezeimet használva párnának. Arcom Caliban felé fordítom, és végigmérem. Vajon ő is annyira unja az órát, mint én? Idő közben olykor-olykor meg is bököm, hátha kevésbé unatkozok, de nem igazán jön össze, így már csak abban reménykedhetek, hogy figyel rám, és kezdeményez valamiféle beszélgetést. De... miért várok erre, ha én is kezdeményezhetek? - Játszunk valamit, vagy beszélgetünk? - minek ide formalitás vagy jó modor? Lényegre törő kérdésemre remélem mindkettőnk számára kedvező választ ad, mert még csak öt perc telt el a másfél órát mágiatöriből, és én már öngyilkosságon gondolkodok. Az öreg Binns nem hallhat meg minket, elvégre a leghátsó sorban ülünk, legközelebb az ajtóhoz. Na igen. Általánosan azt vallom, hogy ha szar órára megyek, akkor oda ülök, ahol legmesszebb vagyok a tanártól, viszont ehhez mérten a legkönnyebben szabadulhatok.
║ 362 szó ║ Remélem tetszik! ║
I solemnly swear
I am up to no good
Caliban Malachy
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
~ Min Yoongi (Suga)
»
»Hétf. 17 Ápr. - 21:14
Nagyjából két évvel ezelőtt tanultam meg nyitott szemmel aludni. Addig nyaggattam a fatert azzal, hogy ő mégis mi a pikkelyes sárkánytökéért képes végigülni valami két-három órás értekezést a Minisztériumban, míg én egy órán keresztül is alig tudom nyitvatartani azt a ferde szememet, hogy megtanított a trükkre. Már a mágiatöri óra elején elkezdek lemenni alfába, esküszöm, hogy három percnél több nem is kell és már semmit sem fogok fel abból, ami körülöttem történik, de kívülről teljesen úgy tűnik, mintha megbabonázva merednék a világ legunalmasabb kísértetére Ha nem tudnám pontosan ,hogy mit csinálok, még magam is el tudnám hinni, hogy épp rettenetesen koncentrálok erre az érdekfeszítő…oké, azt sem igazán tudom, hogy mi az óra témája. El nem tudtam képzelni, hogy bizonyos diákok minek hatására bírnak jegyzetelni vagy a másodperc törtrészénél tovább ébren maradni ezen a teljesen felesleges órán. Szerintem semmi értelme ennek az egésznek, nyilván tök jó, hogy voltak óriásháborúk, de ötletem sincs, hogy miért kell nekem erről részletesen tudnom. Hidegen hagynak, azok a méteres rondaságok, a múltjuk sem kifejezetten foglalkoztat, szóval, ha esetleg nem próbálja valaki beleverni a fejembe sem lesznek miattuk álmatlan éjszakáim. Már félálomban számolgatom a doxykat, mikor érzem, hogy valaki baszogat, pontosabban bököd, de ilyen állapotban nálam ez teljesen egyenértékű, ugyanaz a lényege, valami nem hagy nyugodni és ez nagyon nem tetszik. Álmodnék itt szépeket erre kizökkentenek, pedig mindenkinek jó, ha elfoglalom magam és inkább visszavonulok a fejembe, ahelyett, hogy idekint randalíroznék kínomban és zavarnám az óra nyugodt menetét. Mikor már oda fajul a dolog, hogy szólnak is hozzám lomhán kinyitom a szemem és mellettem szenvedő Cherylre nézek. Jé, eddig észre sem vettem, hogy itt van, vajon már akkor is aludni próbáltam, mikor idekerült vagy simán csak egy figyelmetlen paraszt vagyok? -Játsszunk, ha már vagy olyan édes és választás elé állítasz-vigyorodom el, már az arckifejezésem sem ígér semmi jót, az meg pláne nem, hogy előkapom a pálcám. Éppen azon agyalok mit is kellene olyan szögben röptetni, hogy megzavarjam Binns-t a monoton előadásában. -Mi menjen véletlenül a szemébe?-nézek rá, miközben rosszindulatú félmosolyt villantok. Nem tehetek róla, amint valami hülyeség van készülőben megélénkülök.
Kezdőlap
12+
║
