Roxmorts utcáin lépkedek, ahol nagyon nem kellene ott lennem, mégis halkan koppan a csizmám sarka. Kirándulok az este leple alatt, talán kocsmázok egyet, mielőtt visszatérnék a főhadiszállásra. Nem vagyok túl jól ismert halálfaló, mégis akad aki az én fejemet akarja, csak az enyémet. Kellemetlen ügy, de nem hiszem hogy most is a nyomomban lenne, így hát fekete-fehér öltözékemben sétálok az utcákon át és néhol megállok venni ezt azt. Keresnél egy halálfalót, roxsmortsban, iskolai talárokhoz hasonlóban, vásárolgatva? Remélem senki. Adtam nemrég egy kis munkát az auroroknak máshol, szóval nyugodt estét terveztem, ha már végre kimoccanhatok intézni az ügyes bajos ügyeimet. Ha már itt tartunk, az egyik kis utcán sétálok el, és teljesen véletlenszerűen lesek be egy sikátorba de úgy fest verekedésre lettem figyelmes. Azaz verésre, mert úgy fest ketten vernek egyvalakit. Közéjük kéne lépnem. Nem, nem kéne. Mi vagyok én jótékonysági intézmény? Végül azonban mégis csak arra veszem az utam és egy egyszerű bűbájjal hátrarepítem a kekeckedőket. Szőke fejem virít, és az orromon éppen nincs ott a kedvenc kendőm sem, eléggé felismerhető a képem. El is menekülnek. - Élsz még, kölyök? - bököm meg azt, aki a földön van. Hátha él még, ha nem hát nem, akkor itt hagyom a fenébe.
I solemnly swear
I am up to no good
Vendég
C’est la vie
Vendég
»
»Szer. 21 Jún. - 19:27
To: Kaoru
Csak egy nyugodt délutánt akart eltölteni lent a faluban. Nem vágyott másra, csak hogy elmenjen a kedvenc könyvesboltjába, hátha akad valami új könyv, amit megvehet, és élvezze a nemrég beköszöntött jó időt. Nem gondolta volna, hogy kicsit túl sokáig fog elidőzni a könyvesboltban. Gyakorlatilag az öreg bácsika, a bolt tulaja szólt rá, hogy ideje menni, mert már zárna be, és Cleonnak is lassan vissza kéne menni a kastélyba. Így hát egy könyvvel gazdagodva hagyja el a boltok utcáját. Csak hát túlságosan belemerül az új szerzeményébe, és nem igazán figyel a környezetére. Mert hát itt lent nem olyan egyszerű a dolga, mint fent a kastélyban. Hisz azokat a folyosókat már kívülről fújja, mintha csak egy térkép lenne a fejében. Roxmortsról azonban még nincs. És már csak akkor kap észbe, mikor már a lámpa fénye egyedül nem elég ahhoz, hogy tökéletesen lássa a sorokat. Igaz, nincs is nagyon lehetősége folytatni, ugyanis mikor megtorpan, ki is kapják a könyvet a kezéből, és egyszerre ketten is elállják az útját.
Érti ő, hogy ő a kicsi, védtelen és verni való Malachy, de miért kell ezt csinálniuk? Nem tudja, hogy mi ebben a jó, hogy miért kell csak azért bántani, mert egyszerűen nem képes megvédeni magát. Már a pálcája is ott hever valahol a sikátor másik sarkában, ő pedig ott fekszik a földön, és csak próbálja védeni magát. Már csak azt akarja, hogy gyorsan vége legyen, és itt hagyják. A szemét is lehunyja, meg se mozdul, mintha már nem is lenne eszméleténél. Még akkor sem mozdul, mikor már nem érzi a bántó kezeket és lábakat, mert még nem biztos abban, hogy a másik kettő elment. Csak akkor rezdül össze, mikor meghallja az ismeretlen hangot, és megérzi a bökést. Még inkább összehúzza magát, már ha ez egyáltalán lehetséges, s a hangja ijedten cseng, hasonló az egércincogáshoz. - Ne... Ne bánts...!
I solemnly swear
I am up to no good
Koujaku Nakashima
C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
»
»Hétf. 11 Szept. - 20:39
Roxmortban sétálgatok, ami nem éppen előnyös számomra, de most valahogy még ez sem érdekel. Álcázom magam hogy ne szúrjanak ki azonnal, hiszen nem véletlenül vagyok halálfaló, vannak olyan képességeim, amik másoknak nincs. El tudok vegyülni még úgy is, hogy jelentős vérdíj van a fejemre tűzve, ami valahol már már hízelgő is lehet. Nem tudok vele betelni, és már az is a fülembe jutott hogy a hazámban is keresnek, mint szökött gyilkost. Oh hát apám halála, messze nem volt véletlen, és élvezettel nézem végig ahogy lángra lobban a kis ház, és ő kileheli a lelkét. Megvártam amíg elhalnak a lángok. Mindenből, csak hamu maradt, és azt a szél elfújta messzire. Befordulva egy kisebb sikátorban semmi meglepő nem tárul a szemem elé, csak valamiféle elcseszett diák bántalmazás, és azért rúgok odébb két nagyobb diákot, mert a földön fekvő ázsiai mint én. Azokkal meg talán kicsit kedvesebb vagyok, mint amúgy. - Hé, nyugszik már. Ha bántani akarnálak már éreznéd a bakancsom orrát a bordáig között, szóval szedd össze magad és kelj fel amíg szépen mondom - mordulok rá kissé mélyebb hangon, már már morgás szerűen. Leguggolok mellé, és magam felé fordítom, ahogy a földön hever még mindig. - Na, szedd össze magad, ne mondjam még egyszer... - nézek, finom vonású arcába, ahogy felém fordul. Nem hinném hogy felismerne, ha csak nem tanulmányozza a minisztérium által kiadott körözási listát.
Kezdőlap
