Appoline Mazekeen Rayne

This could be the start of something new

Polly, Alma, Maze


16


Aranyvér


Semleges


-


Mardekár


Selena Gomez


Canon

A Rayne család két gyermeket számlál, akik nincsenek valami jó viszonyban. Ellenségeskedés, harag és némi versengés lengi körül a villát mikor mindkét lány otthon üldögél. Ez részben azért van, mert a szülők a kisebbik gyereket preferálják egy apró mégis az ő szemükben hatalmasnak tűnő vétek miatt: a nagyobbik gyerek szégyent hozott az aranyvérű családra azzal, hogy Griffendéles lett. Appoline, ennél szerencsésebb helyzetben van hiszen a dicső Mardekár házat erősíti, ezzel megszerezve a szülők teljes figyelmét. Meg valahogy a kisebbek mindig többet kapnak, mint nagyobb testvéreik.
Hatalmas rokonságot számlál ez a család, mindegyikőjük tiszta, nemesi vér mégis akadnak kívülálló emberek, akik szégyent hozva az egész családra lettek kitiltva. A szülők szeretik hangoztatni a vérük tisztaságát, és büszkén viselik eme „terhet”. Amúgy a szűk családi kör viszonylag összetartó, megvannak az alap feszültségek, melyek abból adódnak, hogy a lányok versengenek a szülők pedig szeretik hatalmukat gyakorolni. De békés, szerető család az övéké. Álmukban legalábbis az.
Appoline semlegesen áll a Voldemort témához, a szülei pártolják tevékenységeit míg a testvére nem éppen rajong ezekért.

Appoline kimondottan önző hölgyemény, főként a jövőjére és saját magára összpontosít, és nem érdekli, ha ennek érdekében át kell gázolnia néhány lelken. Sosem viselte szívén mások gondjait, ez nem is fog változni olyan nagyon sokat az évek alatt. Áskálódik, pletykálkodik, kimondottan jól csinálja a mardekáros lány szerepét, akit körülbelül senki sem bír. Ezeken az „apró” negatív tulajdonságokon kívül vannak ám pozitívabbak is, amiktől kedvesnek is tűnhet olyan személyek előtt, akik még nem annyira ismerik.
Természetesen barátkozós, nagyon nyitott személyiség szinte majdnem minden értelemben, de ami az övé azt nem lehet elvenni, hiszen hamar megtalálja az emberekkel a közös hangot. Érdeklődő és véleményt kimondó személynek tartja magát, őszintén megmondja bárki szemébe, hogy mi az ami nem tetszik neki vagy min kéne változtatnia. Ezt visszakapni annyira nem szereti, de elviseli a kritikát még akkor is, ha semmin nem fog változtatni.
Néha lusta, magába forduló és szomorú, de ez csak abból adódik, hogy a nővérével már nem ápolnak jó kapcsolatot. Régen mindketten szerettek egymással időt tölteni, akkor boldognak érezte magát Appoline, de mostanában csak a harag és a versengés zajlik közöttük. Nagyon szorgos, mindent szeretne kiválóan teljesíteni és ezért képes éjjeleken át tartó tanulós bulikat tartani.
Igaz szerelemre nem képes egyedként – legalábbis szerinte -, nem igazán volt még komoly kapcsolata egészen mostanáig: ugyanis szülei bejelentették, hogy megvan a jegyese. Ezt pedig elfogadta; ezzel jelezve mennyire értékeli és tiszteli a szüleit.

 Tombolnom kellett volna mikor két hete bejelentették az eljegyzésünket azon a vacsorán, de nem tettem. Valami ilyesmire már régóta számítottam a szüleimtől és csak idő kérdése volt az, hogy elmondják, melyikünk életét keserítik meg… bocsánat, teszik jobbá. De én végig abban a tudatban voltam, hogy a nővéremre fog esni a választásuk, mert mégis csak Ő hozta a szégyent a családra. Hányszor kaptuk meg, hogy „Griffendél, mi?” gúnyos vigyorral és azzal a leereszkedő hangsúllyal, amivel általában én szoktam beszélni másokkal. De mégsem olyan vicces mikor az ember hallja vissza a rokonaitól. Lényegtelen.
Felfoghatnám, mintha büntetést adtak volna, de nem teszem. Próbálom kiélvezni a helyzet nyújtotta lehetőségeket, és a saját javamra fordítani mindezeket. Mégse lehet olyan rossz, ha már van egy biztos pont az életemben, még akkor is, ha nem is szeretem az illetőt. Sokan, sokszor kerültem már ehhez hasonló helyzetbe és túlélték, gyakran még valami jó is sikeredett az egészből. Szóval bizakodok.
Ezért sem mondtam nemet arra az ötletre, hogy ismerkedés céljából menjek el egy hosszabb hétvégére a jövendőbeli férjemmel és a barátaival. De akkor még nem tudtam, hogy nem csak ez lesz a meglepetés az életemben. Mikor álmosan baktattam le a lépcsőn a csomagomat magam után húzva lettem figyelmes arra, hogy nem csak én készülök valamerre. A nővérem is serényen ténykedett, egyik kezében pirítóst tartott míg másikban a varázspálcájával próbálta helyre igazítani a dolgait. Kérdőn pillantottam irányába, amit meg is érzett.
- Te nem is tudtad? A jövendőbeliddel elég jóban vagyunk, így hát én is megyek. – leesett az állam. Mi a búbánatos Merlin szakálláról beszél ez a nő? Nagyot sóhajtottam, majd hátradobtam hosszú fekete hajam és elindultam a konyha irányába, ahol már vártak ránk.
- Jó reggelt! – köszöntöttem kissé kedvtelenül a vendégeinket mire anyám jól formált szemöldöke magasra került, majd elhessegetve bárminemű kellemetlenséget a levegőben indultam a fiúk felé, hogy két cuppanóst nyomjak mindkét arcukra. – Rosszul aludtam, már nagyon vártam a hétvégét veletek és a… nővéremmel. – nyomtam meg erősebben a végét mire leesett anyának is, hogy mi a problémám.
- Elnézésedet kérem ezért a dologért kedves Appoline. Nem hittem, hogy a nővéred jelenléte problémát fog okozni. – elragadó mosolyt küldött felém jövendőbelim, majd megfogta a kezemet csak úgy, mint azokban a nyálas mugli filmekben, amitől elfog a hányinger. – Bemutatom a legjobb barátomat. – már épp válaszoltam volna valamit, amikor megpillantottam az eddig elrejtőzködött havert. Hirtelen mintha melegebb lett volna, a szívem is hevesebben vert, a hideg is kirázott és egyszerre éreztem magamat lázásnak és kihűltnek.
- Örvendek. – nyögtem ki nagy nehezen és életemben először fordult velem elő, hogy nem tudtam mit mondjak.