Acantha Jesabelle Rayne

Utolsó ellenségként, a halál semmisül meg

Csak Acantha.


16.


Sárvérű.


Voldemort

Nincsen.

Mardekár| Később halálfaló.


Madelaine Petsch


saját

Patrick és Mia Rayne házasságából három leánygyermek született. Közülük Acantha a legfiatalabb, s az egyetlen, akit a Teszlek Süveg a Mardekárba osztott. Ő a legkisebb gyerek, a harmadik, akit rendszerint mindenki elfelejt. Az ő levelének már nem örültek annyira a szülei, mint nővéreiének, sőt, szinte nem is foglalkoztak vele. Haragot, gyűlöletet ébresztettek Acanthában, kinek lelke amúgy is törékeny, s edzőtlen volt.

Mikor az első napon, amit a varázsvilágban töltött a Süveg a mardekárba osztotta, élete hatalmas pálforduláson ment át. Egyre kevesebbet törődött idősebb testvéreivel, ha szembe jöttek vele a folyosón, jószerével elfordította a fejét. Azóta is próbál elvegyülni az aranyvérűek között, titkolni származását, és beférkőzni a Sötét Nagyúr "hadseregébe".  

Acantha gyerekként egy kedves, bájos természet volt. Mindenre kíváncsi volt, minden érdekelte, amit nem ismert. Már kicsiként kiütközött a benne élő ravaszság, s a csínytevésre való hajlam. Akkoriban senki nem gondolta volna, hogy mindez átalakulhat egy sokkal nagyobb, és gonoszabb erővé. Tudván, hogy micsodák is a nővérei ő is kíváncsi volt a varázsvilágra, így mikor megkapta Roxforti levelét, addigra minden könyvet elolvasott, amit testvéreitől sikerült elcsennie. Úgy örült a levelének, mint még soha másnak, ám a szülei nem voltak elragadtatva. Kétszer már átestek ezen, így hát egy kedves kis gratulációnál többre már nem futotta.
Acantha ekkor értette meg, hogyha nem viszi többre a testvéreinél, ha nem hajt végre nagy tetteket, akkor a szülei sose fognak úgy tekinteni rá, mint a nővéreire. Érdeklődését hamar felkeltette a fekete mágia. Ahogy teltek az évek úgy alakult át a személyisége is, odalent a pincében lévő klubhelyiségben. Önző lett, kegyetlen, rátarti és nagyszájú. Megkedvelte az erőszakot, és egyenesen imádta nézni, mások szenvedését. Teljesen elhidegült a családjától, s csak a nyári szüneteket töltötte otthon, nagyritkán.
Így, tizenhat évesen megszállottan bálványozza a Sötét Nagyurat, és próbál minél jobban beilleszkedni aranyvérű társai közé. Legnagyobb vágya, hogy az iskola elvégzése után, halálfaló válhasson belőle.

 A világos árnyalatokban büszkélkedő szoba szinte teljesen üres. A falak mind elefántcsont színűek, s a bútorok legjavát a zöld és az ezüst színéibe öltöztették. A falakon kígyót mintázó kárpit díszeleg, akár csak az ágyneműn. A baldachinos fekvőhely mellé egy szintén elefántcsont színű kis asztalt helyezetek. Azon két keretbe bugyolált fénykép díszeleg. Az egyiken egy vörös hajú leányzó mosolyog teli szájjal, mellette egy hozzá hasonlóan zöld-ezüst mintás talárba öltöztetett fekete üstökű kislány hahotázik. A másik kép közel sem tükrözi ezt a vidám hangulatot. Azon három lány látható, a középen álló vöröshajú az, akit az előző képen is látni lehetett. De nem mosolyog. Flegmán félrehúzza a száját, s hagyja, hogy a két idősebbnek tűnő hölgyemény a vállát fogva pózba állítsák.
Nyikordul a terasz ajtó, s belibben rajta a szoba lakója, a képek főszereplője, a tizenhat éves Acantha Rayne. Nem visel mást, csak egy selyem hálóköntöst, kezében egy díszes öngyújtót szorongat. Vörös hajkoronája mentolos dohányfüst szagát árasztja magából. Komótosan lépked az íróasztalához, s megszemléli a pálcáját. Tizenhárom hüvelyk, merev, barackfa. A magja pedig egyszarvú szőre.