Finnick & Silje

Kedves Finnick,
köszönök mindent, amit értem tettél. És azt is, amit még akartál.
De most el kell, hogy tűnjek egy kis időre ~~vagy talán örökre~~, ennek ellenére remélem, hogy találkozunk még legalább egyszer.
Végtére is, olyan voltál nekem, mintha a bátyám lettél volna.

Vigyázz magadra!
Szeretettel ölel, Silje.

Drága Silje!

Már ott abban a kis fészerben is tudtam, hogy benned annyi lehetőség rejlik és egy cseppet sem bántam meg, hogy nem tettelek el akkor láb alól.

Tudod, talán ha egy kicsit hagynád, hogy segítsünk neked... akkor könnyebb lenne ez a családi dolgot is elintézni. Egyetlen leveledbe, szavadba kerül és már repülök is! ~~Jó tudod, hogy repülni nem fogok, mert gyűlölöm a seprűket~~

Már egészen megszoktam a jelenléted a házban, bár még mindig találok pár kósza fekete hajtincset a ház különböző részein ...

Örülnék ha részletesen jelentenél, amikor csak tudsz!

Komolyan!

Szeretetteljes ölelés és fejsimogatás,

Finnick

Kedves Finnick,
el sem tudod képzelni mennyire sokat jelentenek a szavaid nekem, pláne ebben az elmebeteg forgatagban, amiben a távozásom óta szenvedek.
Mégsem kérhetek segítséget tőled, tőletek, egyelőre nem. És fogalmam sincs,
hogy mikor jön majd el a napja annak, hogy mégis megtegyem. Az ok lényegében elég egyszerű: a családom egy tagja bizony képes lenne még a Nagyúrral is szembeszállni, ha azon múlna. És valójában senki sem tudja mire képes. Talán még én sem.

Öröm volt veled, nálad lakni. Remélem egyszer azért még visszatérhetek hozzád.

Ígérem, fogok. De azt, hogy mikor, és hogyan, ne kérdezd tőlem. Még magam sem tudom.

Mindenesetre hiányzol, hiányoztok. És milliószor kívánom magamban a Sötét Jegy égésének fájdalmát, hogy legalább tudjam, kikhez is tartozom valójában.