Írta Aidan Chaol Lynch

Aidan Chaol Lynch

Alias Burrito

Becenév:

Édi, Bilincs, Kilincs, Löncs, Coal, Apámnőgyógyász kapitány, Incs, Chaos, Burrito, Kicsi fahéjascsiga, és mondd csak, mennyire érsz rá?

Kor:

15

Származás:

Mugliszületésű

Lojalitás:

Muszáj?

Képesség:

Apám nőgyógyász

Csoport:

BadgerbadgerbadgerbadgerMUSHROOM

Play by:

Max Barczak

Karakter típus:

Canon! Becsszó.

A Lynch család első pillantásra olyasmi lehet, mint a jól gondozott sövény a házak előtt: ártalmatlan, kispolgári és mindenkinek van belőle legalább egy, még ha nem is tud róla. A mögöttes tartalom azonban tomboló, gazzal teli gyep, elfajzott kerti tavak és teljesen érthetetlen évszakban burjánzó növényvilág, és nem feltétlenül biztos, hogy túlélhető jól összekészített pszichiátriai-menetfelszerelés és háromnapos hidegélelem nélkül.
Ha már az élelemnél járunk - a Lynch család egyik kedvenc családtagja, a hűtő bővelkedik az ételfutárok telefonszámaiban, valószínűleg képeslapot is küldenek nekik jeles ünnepekkor, már ha épp megtalálják a naptárat a gyerekeik fotó, teendők listája és egyéb prioritást nem élvező halmazok alatt.
A család decens feje - Aidan szuperhőse, így mellékesen - általában nem érti, hogy történhetett a sikeres golfjátékosból történő manifesztációja nagycsaládos nőgyógyásszá, aki igyekszik nyugalmat lelni, de viszonylag kevéssé talál vele célba. Az már meg sem lepte, hogy öccse után az összes utódjáról is kiderült, hogy nem csak a szó eredeti értelmében bűbájos, főleg mert néhány év elteltével azon képességüket egyre inkább kezdték elveszteni a folytonos egyet nem értésükkel - vagy nevezhetjük veszekedésnek is az egyszerűség kedvéért - és kénytelen volt belátni, hogy inkább csak nézője az eseményeknek, mint porondmestere.
Oldalbordája, a ház úrnője elkötelezett feminista és szívén viseli a környék sorsát - és emiatt időnként bűntudatosan meg is jegyzi, hogy a gyermekeire még háromszor annyi idő kellett volna, hogy működőképesek legyenek. Azért ha komoly tragédia fenyeget, hajlamos a kanapéról egyetlen mozdulattal anyatigrisként fellépni, és megvédeni a holdudvarát.
A család legelső kis büszkesége már elköltözött, sőt, férjhez is ment, most pedig jótékonysággal foglalkozik elsősorban - és leendő anyai elképzeléseit próbálja megélni a testvérein, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ada Clementine mindig a helyzet magaslatán foglal helyet, és csak időnként okoz problémát a fellépő magaslati levegő - ha túl sokáig szélcsend lenne, négy kisebb testvére vagy a szintén kicsit infantilis férje úgyis gondoskodnak róla, hogy sokat emlegetett empátiáját gyakorolja.
Ezzel szemben Aila Chelsea igyekszik rácáfolni mindenre, amire ikrekkel kapcsolatban valaki valaha is gondolt, vagy ha már itt tartunk, a kötelező dolgokkal kapcsolatban: elszánt vegán, még elszántabb aktivista, legyen szó melegekről, kihalásra ítélt állatfajokról vagy elnyomott kisebbségekről. Egy tinédzserkori traumát követően eldöntötte, hogy hallatja majd a hangját mindenért és mindenkiért, aki magától nem képes rá - és olykor a testvérei élénken tobzódó nem éppen jólneveltsége ellen is.
A Varázsszem Rádió legifjabb műsorvezetője egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy közös történeteiket köznyelv - és többnyire közröhej tárgyává tegye, és mindehhez saját bevallása szerint még a csizmája sarkát sem kell megemelnie az asztaláról jódolgában. Hiába beszél sok nyelven és rendelkezik fejlett szociális készségekkel, Alba Chalice kedvenc témái közé tartozik a szexualitás nyílt és részletes megtárgyalása, és őszintén nem érti, mások miért nem örülnek ennek annyira, mint ő.
A színes egyéniségek között magát inkább egészen üvegnek tituláló legkisebb húg időnként még megkísérel valamilyen racionalitást támasztani a többiekkel szemben, de kénytelen belátni, hogy logikus észérvei nem mindig találnak meghallgatásra. Agathe Charlize kiváló eredményei ellenére jelenleg rengeteg időt kell, hogy mások társaságában töltsön, mert felettesei tökéletes elégedettségük mellett aggodalmukat fejezték ki, hogy gyakornoki évei után hogy lesz képes a többi hallhatatlannal együttműködni...?
Na és persze a rejtélyes és titokzatos nagybácsi, akinek legfőbb jellemzője egy drámaian szabott köpeny és a kétértelmű megjegyzések állandó ismételgetése - Aidan Chaol Lynch tökéletesen edzetten érkezett a Roxfortba, már ami a mentális kihívásokban tobzódó diáktársakat illeti.

Aidan meglehetősen hívogató arccal rendelkezik: csak ugye tartja a mondás, hogy ez az arc egyszer meg is szólal.
Az eredetileg bájosan naiv gyerekből tinédzser lett, és ezzel együtt növesztett egy kellemetlen rétegnyi nemtörődömséget, a racionalitások tökéletes ignorálását: és azt a különleges képességet, hogy minden hülyeségbe bele lehessen rántani, ha nem ő maga tervezi meg azt.
Bár tőle tartott a legjobban, mostanra elválaszthatatlan Kapisztrántól, és gyakran esik áldozatául Morc hajgerillaként elkövetett akcióinak is - és ne is feledkezzünk meg a közös jóslástanokról Sillyvel, amikor önelégült mosollyal lobogtatja meg előtte a jobb jegyeit. Ettől függetlenül Aidan eleinte komoly gátlásokkal küszködött, részben a nővérei iskolai történetei, részben pedig a háború hatása miatt, és a vonaton első alkalommal határozottan elhatározta -
az első haza írt levelében ezt hajlandó volt dőlttel írni, tehát tényleg komoly volt a szándék - hogy ha kell, thesztrálok hátán fog elmenekülni, de hogy pontosan mi is az a thesztrál, azt egy majdnem tisztán mugli családból származó fiú legalább egy hét itt tartózkodás alatt fejti meg, és akkor már hová sietne, nem is olyan rossz ez a tökös derelye, a pálcával hadonászás...
Nem szeret erről beszélni, de végtelenül empatikus, legalább ilyen mennyiségben képes fogyasztani az édességeket és pont ennyi számú sállal is rendelkezik.

Első fejezet: a tizenöt és fél éves Aidan Chaol Lynch meg nem értett vesszőfutása avagy hogyan lettem menő annak ellenére, hogy négy nővérem van.
Írta és rendezte: Aidan Chaol Lynch
Történetet megálmodta: Aidan Chaol Lynch
Vágó: Aidan Chaol Lynch
Aidan Chaol Lynch ©- minden jog fenntartva!

Ha egyszer tényleg megírnám, biztos hihetetlen királyság lenne, például nem pazarolnám az időt a családomra, mert olyan történeteket mesélnének rólam, amik senkit nem érdekelnek, például amikor elhittem, hogy lány vagyok és meg fogok halni.
- Ó arra a szituációra gondolsz, amikor Ada elhitette veled, hogy majd le fog törni a kis péniszed és vérezni fog, és ha nincs szerencséd, nem éled túl?
- IGEN, és most húzz innen, ez az én élettörténetem, Aila!
- Pedig az tényleg zseniális volt. Írhatna inkább arról a bizarr önsegítő könyvek helyett, nekem mindig visszanő a szűzhártyám, mikor a szex kerül szóba.
- Alba, Aila, ez az öcsénk naplója, nem kellene beleszólnunk az életébe. Fejezzük be, mielőtt...
- Mielőtt?
- ...
- Igen, mielőtt?
- Mielőtt apáék szerint rendellenes szexuális behaviorizmus áldozata leszel és a devianciádat deperszonalizált koituszokon keresztül csak parafíliákban tudod majd megélni.
- AGATHE!
- Csak kimondtam, amit mindenki gondolt.
- ...
- Izé.. na és hogy vagy kölyök? Pénteken megint én leszek adásban, majd a kedvenceidet játszom.
- Mert persze a burkolt megvesztegetés majd férfit farag belőle.
- Nem lehet mindenkinek akkora, mint neked.
- Mi lenne, ha inkább valami kevésbé offenzívre koncentrálnánk? Például én szeretném, ha tudnád, ha nagyon tetszik a kézírásod. Sokat javult a legutóbbi leveled óta, Aidan.
- Ez volt a kevésbé offenzív? Úgy ír, mint apánk.
- De hát apa tök menő. Nem tudom, lemaradtatok-e róla, de apa NŐGYÓGYÁSZ.
- AIDAN!
- AILA!
- ADA!
- ALBA!
- Agathe, ha már ezt a furcsa játékot játsszuk a neveinkkel. De ha megengeditek, felhívom rá a figyelmetek, hogy a szüleink nem bővelkednek kreativitásban. Evolúciós szempontból aggasztó.
- Kedves naplóm: a nővéreim tönkreteszik az életemet. Aidan Chaol Lynch jobbra el.
- ...
- ...
- ...
- ...
- Szerintetek tényleg elment? Nagyon megbántottuk?
- Elképzelhető, hogy túllőttünk a célon.
- Bocsánatot kellene kérnünk tőle..
- Nem ismerem jól az emberi mimika rejtelmeit, de igazat kell adjak.
- Kezdhetnénk úgy, hogy...

Mikor Aidan megszületett, a szüleink elképzelhetetlenül örültek neki - négy lány után apánk megkapta a fiút, akivel labdázhat, és akivel kapcsolatban nincsenek rémálmai, hogy valamely környékbeli suhanc udvarol majd neki.
Mint a legidősebb nővére, rám hárult a feladat időnként, hogy vigyázzak rá: a kedvenc emlékem talán az, amikor egyszer megmutattam neki a szerepjátékaimat. Nem tudott még olvasni, és tulajdonképpen nem is akartam megosztani vele, mert biztos voltam benne, hogy rögtön kicsúfolnának a húgaim, amiért ilyesmi is érdekel, de ő csak begyömöszölte a kis öklét a szájába, és elmélyülten hallgatta, ahogy felolvasom neki Aragorn kalandjait -
gondosan megkérdeztem, mikor mit választana, és az öcsém őstehetségnek bizonyult, mert a hetvenedik oldalon boldog befejezés várt bennünket.
Mikor Aidan azt írja, a velünk való élet dacára lett menő, egyet kell értsek vele: soha nem meséltem el senki másnak, hogy könnyeztem meg Aragorn és Arwen szerelmét - és soha senki más nem táborozott volna velem egy dedikálás előtt.
Kérlek, ne nézz így rám, Aila, tudom, hogy neked is van mit mondanod róla.

Jó, legyen.. Nem volt könnyű dolga velem a kis hátulgombolósnak. Nagy köztünk a korkülönbség, és engem sosem kötött le a kölykökkel való időtöltés, sőt, kifejezetten utáltam, hogy folyton rajtam akar lógni. Utáltam, hogy összemorzsázza a dolgaimat, hogy megfogja kézzel a tükröt, hogy rányomja a száját, és mindig válogatott jelzőkkel illettem - azért főleg, mert ha a szüleink meghallották, megvonták a kimenőimet.
A sorsfordító éjszakán is pontosan úgy történt minden, ahogy addig - bevágtam magam mögött az ajtót, és az ágyamra rogytam, összekuporodtam magzatpózba, és erőlködtem, hogy sírni tudjak. A szekrényre meredtem, mikor hallottam a lépteit, megláttam az arcát, ami ijedten nézett le rám -ráüvöltöttem, hogy takarodjon, de későn, mert látta, mennyire fáj. Látta, hogy történt velem valami, és csak halkan annyit kérdezett, hogy ki bántott...?
A fejemre húztam a takarót, onnan zokogtam meg-megakadó lélegzettel, hogy a férfiak undorítóak, és menjen innen... menjen, és soha ne jöjjön vissza többet.
Másnap reggel Aidan nem volt sehol, és ez még eggyel több dolog volt, amiről nem akartam beszélni a szüleimmel: felborítottuk az egész házat, de nem került elő. Szobafogságot kaptam, de nem érdekelt - csak vissza akartam mászni az ágyamba és nem törődni többet semmivel, de ott ült, a ruháimban,a száján egy vastag rúzsréteg, és a haján annyi hajlakk, amelyet még sosem láttam egyszerre. Kinyújtotta a maszatos kezét, és azt mondta, nem lesz többet kisfiú, ha ettől szomorú leszek.
Rendben, beszélhetnénk valami másról? Elismerem, Aidan 'menő', de azért na.
Haladjunk.

Hogy Aidan menő-e? Már hogy a kurva életbe ne lenne az?! Jó, oké, kifejtem, nem kellenek a vasvilla-tekintetek.
Eszméletlenül fosott a Roxforttól, főleg mikor egy házba osztották a Rowle-gyerekkel, és hiába ígértem meg neki, hogy megtanítom ütőbe dudálni a kis taknyost, ha csúnyán nézne rá - mint ti most rám, látom ám, nincs nektek jobb dolgotok, például jótékonykodni meg meleg esélyegyenőségi ikonnak lenni?
- csak akkor nyugodott meg, amikor rájött, hogy pont olyan édes kis tirpák, mint ő. Mármint láttátok őket együtt? És amikor a másik két kis barátjuk is velük van? Mindig összegyűltek egy kis csapatba, és nem törődtek azzal, hogy hányan fogadtak rá, hogy szüzen halnak meg. Őrült nagy menőség kell ahhoz,
hogy valakik így felvállalják magukat mostanában, amikor mindig mindenhol a vérminőségedet kérdezik a neved előtt..
AI-DAN! AI-DAN! Ne változz meg, bébi!
(Ugyanitt: ki fogad velem arra, hogy még idén elveszti?)

Mint legifjabb nővér, nekem jutott a kétes megtiszteltetés, hogy lezárjam a gondolatmenetet és mérlegre helyezzem a tanulságokat. Mint tudjuk, az optimális családmodell esetünkben a harmadik gyermek születésével megkérdőjeleződött, a helyzet pedig ezzel párhuzamosan lett egyre inkább deviánsnak nevezhető. Nem tettem le végképp arról, hogy valamely értelmet csiholjak családtagjaimból, de most jellemzésem centrumában öcsém áll, a tizenöt és fél éves Aidan Chaol Lynch, és azt vizsgálom, rendelkezik-e azzal a bizonyos tulajdonsággal, melyet társadalmunk 'menőnek' titulál az osztályharc részeként.
Úgy vélem, a helyes válasz: igen, főleg mert talán elsőként ismerte fel elméjének korlátait, és fordult hozzám, hogy azon túl segítsem észrevételeimmel. Nem ő az első kiterjedt rokonságomból, aki rászorult szakértelmemre ami a számokon és megfigyeléseken alapszik, de szinte biztos voltam a kudarcban, mikor a kviddics-csapatba történő jelentkezés előtt felhívtam figyelmét a hibáira és folyamatábrákkal illusztráltam az optimális fejlődés irányát. Meglepő módon a kísérlet alanya több, mint pozitív megerősítést adott, és azóta is hallgat az értelmesebbre.
Tehát igen, felismerni elménk hiányosságait és úgy élni életünket, ahogy egy bölcsebb tenné: menőség, közkeletű kifejezéssel élve.

- Oké, és most? Csak úgy itt hagyjuk neki, és majd megtalálja?
- Páratlanul angol leányregényes. Ha lány lenne, még azt is javasoltam volna, hogy tegyünk hozzá egy csésze tejet és süteményt is.
- Az étkezés sokszor alkalmas a dopamin-hiány kiegyenlítésére.
- Nem, lányok. Épp azt fogjuk tenni, amit ő tenne ebben a helyzetben.
- Bevetünk egy kontextustól mentes geek idézetet?
- Ó nem, nem, én tudom! Odaadjuk neki az egyik önsegítő könyvedet, és ha nem lesz tőle öngyilkos, akkor már volt valami haszna a könyvtámasz mellett.
- Nem hangzik optimálisnak, az egyensúly ugyanis..
- AIDAN, GYERE IDE!
- NEM, TÖNKRETETTÉTEK AZ ÉLETEMET.
- Technikailag csak a naplóját tettük tönkre.. jó, jó, értem.
- BOCSÁSS MEG NEKÜNK!
- ENNÉL AZÉRT JOBBAN KELL PRÓBÁLKOZNOTOK, VANNAK ELVEIM MEG MINDEN!
- RENDELTÜNK NEKED PIZZÁT!
- TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.

Kedves Löncs!

Azannya! Már mondtam, tudom, de nem mondhatom elégszer, mennyire belehabarodtam ebbe a családba, ahol az apa szuperképessége a nőgyógyász végzettsége, az anya feltüzelt feminista, és ahol négy lánytestvér után elérkezett Aidan ideje is! (Külön tisztelet a szüleidnek, amiért ennyire figyeltek a monogram megtartására, nem lehetett könnyű.)

Rengeteg szál van itt, amiről nem csupán érdemes, de kell is beszélni, például Kapisztrán, Morc, Sybill, a barátság, ami titeket összeköt, komolyan mondom, elképesztő, jó olvasni, mosolyra ingerel, és már drukkolok nektek, mint amikor elhivatott szurkolók a kedvenc csapataikra fogadnak. Ki vonhatná kétségbe, hogy király kvartett vagytok? (Ha kihagytam valakit közületek, attól elnézést kérek ezúton is.)

És akkor ott vannak ők, a család, ez a népes, elvarázsolt família, ahol mindenki olyan zseniálisan megformált, remek NJK-k sora, ugye, mondanom se kell, hogy amint elfogadlak, futás meghirdetni őket? Látni, érteni, érezni akarom őket, még többet, még jobban a Lynchekből, akik közt Aidan ilyenné vált! Ilyen vicces, ilyen jó, ilyen ártatlan, ilyen szórakoztató és talpraesett karaktert öröm útjára bocsátani! Ugye, ugye, játszol majd velem is?
Ajánlom figyelmedbe ezeket a szöszöket itt, alul. Bon voyage!

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Rend

» Aidan
» Aidan Edwards
» Aidan & Layla
» Aidan & Ryan
» Aidan & Boone

Írta Aidan Chaol Lynch

Írta Aidan Chaol Lynch

Similar topics

Similar topics