I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Pént. 18 Aug. - 23:19 | | Amikor a lényes órán ismétlés gyanánt azt a roppant egyszerű feladatot kaptuk, hogy mutassunk be egy kákalagot, rémült grimaszba csavarodtak az arcizmaim a pániktól, amit az a két egyszerű tény okozott, hogy nem emlékeztem, mi a fene az, de még így is biztos voltam benne, hogy nem merem megfogni. Aidan persze az ostoba arckifejezésem láttán nem mulasztotta el közölni, hogy igazából nem kell ám pecáznom magamnak egyet, hogy utána nevet adva neki felmutassam a nagyérdemű varázslóközösségnek, elég, ha egy pofátlanul hosszas beszámoló keretein belül ismertetem az említett lényt. Aztán szerintem komolyan nem értette, miért nem nyugtat meg az, hogy „ez csak egy házidolgozat.”
Így lassan két hét elteltével még mindig nem igazán voltam tisztában azzal, mégis mi a merlinátka az a Kákalag, de a „kicsi, undok és velejéig gonosz, mint bármelyik macska” nyilvánvalóan nem a megfelelő körülírása volt a lénynek. Pedig Aidan szentül állította, hogy nem túl barátságosak, bizonyára akkor csak kevésbé szőrösek, vagy ilyesmi. Elhúzott ajkakkal csücsörítek a földtől maszatos és tóvíztől pettyes lapomra firkált egyetlen mondatra, és tényleg elhiszem, hogy a troll minősítést kapott beadandóm előző verziójának egyetlen buktatója nem is a hossz és valós információk hiánya, hanem ez a mondat volt, amit az iménti gondolatmeneten felbuzdulva rögtön át is javítok. „Kicsi, undok és velejéig gonosz, mint bármelyik macska, csak nem annyira szőrös.” Elégedett mosoly kúszik az arcomra a teljesítményem láttán, rögtön a hasamra is fordulok a fűben, hogy a pergament gondosan összetekerve begyűrhessem a táskám legmélyének fogságába holnap reggelig, mikor is még óra előtti utolsó elkeseredettségemben megkérhessek valamik, fejezze be helyettem. A hibáimból való tanulás képességének teljes hiányában ismét felelős felnőtt döntésnek tűnt, hogy ha már nem sok minden ragadt rám itt – és annak is nagy része csak az undorító ízű mindenízű drazsé volt, amit Dan rám prüszkölt, mert nem tudott lenyelni – akkor legalább ne csak a beadandó megírását, de a jobb eredmény érdekében történő pofátlan könyörgésemet is a legvégső pillanatig halogassam.
Opció volt még továbbá, hogy a délután hátralévő részében, a tó mellett táborozva felbukkanásra kényszerítsek egy Kákalagot, majd megkérjem, jellemezze magát legalább két oldalon keresztül, de, ezt csak amolyan B tervnek raktam félre, mert volt egy olyan érzésem, hogy nagyon csúnyán írnak, és nem igazán akartam emiatt megint trollt kapni. Meg hát ugye eddig nem is tűnt túl hatásosnak a kákalag hívogató hangom, amit a víztükör fölé hajolva károgtam bele a mélységbe, mert csak nem akart felbukkanni egyik sem.
|
|