Furcsa, hogy mindig erről álmodtam, hogy kilépjek az iskola szárnyai alól és elkezdhessem felépíteni a karrieremet a Nagyúr mellett, de most, hogy tényleg itt vagyok a nagy világban kezdek visszavágyni a régi szép időkbe. Lehet, hogy ez azért van mert nem vártam meg, hogy kijárjam a varázslóképzőt, hanem a forrófejűségem miatt kicsapattam magam automatikusan azzal, hogy megöltem az ex-menyasszonyom apját és az anyját, akik nem mellesleg a Mágiaügyi Miniszter apósa és anyósa volt. Szóval röviden elmondva bujkálok és rejtőzködök az aurorok elől, mert ha elkapnak akkor vagy életfogytiglanig tartó Azkaban, vagy azt mondják, hogy nem pazarolják rám az élelemet és inkább megkapom a dementorcsókot. Egyik sem lenne túl jó számomra ezért mindent megteszek, hogy ne bukjak el. Viszont ha küldetésem azt kívánja meg, akkor nem is zárkózok el attól, hogy nyílt utcán mutatkozzak. Mindent a feladat teljesítése érdekében teszek, most már csak ez maradt nekem. Lassan két hét telt el az esküvő óta, de még nem kaphattam megbízatást hiszen meg kellett magam húznom, mert akkor még engem kerestek a legjobban. Csitulnia kellett a helyzetnek, és most itt az idő, hogy végre elkezdhessem. S már elsőre sem kapok könnyű dolgot, hiszen át kell állítanom egy aranyvérűt a mi oldalunkra, meg kell győznöm, hogy a nyerési esélyek ebben a háborúban magasan a miénk, és ha tovább makacskodik akkor bizony ő is a muglik és a sárvérűek sorsára fog jutni. Nem volt pontosan megadva az, hogy kit és mennyi időm van rá. Magamnak kell eldöntenem. Elég sok tisztavérű ismerősöm van, de a legtöbb a halálfalók nézeteit vallja és aki maradt az meg hát eléggé Dumbi párti. Talán Shane, bár vele nem szívesen tenném meg. Mivel a barátom, hagyom, hogy szabad akaratából döntsön. Ennyit megérdemel.
Fekete ruhába burkolózva ülök az egyik kocsmában, hátul ahol elrejt a sötétség. Csuklya a fejemen és csak úgy nézem a műsort. Intek a pincérnek, s kérek tőle egy italt, hogy legalább legyen valami az asztalomon. Nem kívánok, most alkoholt fogyasztani, hiszen szimatolni jöttem ide. Az ujjaimmal dobolok a faasztalon és figyelem az itt lévő embereket. Részeg disznók, semmi jövőképpel. Ehh undorítóak. Felpillantok a pódiumra, egy másik nő veszi át a zongorázó helyét és most ő kezd el játszani. Visszapillantok az italomra és újra gondolkodóba esnék, amikor meghallom a hangját és hirtelen odakapom a tekintetem. Mintha Nadia Karkarov hangját hallottam volna hirtelen. Összeráncolom a szemöldökömet és még jobban odafigyelek az éneklőnőre és ez teljesen Karkarov hangja. Hm, mit kereshet itt? Főleg álcában? Érdekes. Valahogy ki kellene ugrasztani. Felállok a székemből is közelebb ülök, hogy körülbelül előtte legyek és leveszem a csuklyát a fejemről, hogy jól lásson. Egy gonosz mosolyra húzódik a számra, de még nem teszek semmit csak megvárom a végét, majd amint szünet van már lépek is oda hozzá.
- Hát helló, kedvesem. Nem tartom meg azt a bizonyos távolságot, elég közel vagyok hozzá.
- Mondd csak mi történt miután elmentem? S tartod a kapcsolatot az én kedves kis ex-menyasszonyommal? Mert ha igen, igazán érdekelne a holléte. Szeretnék vele megvitatni néhány dolgot.