|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 580 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 580 vendég A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
| |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Kit Harington
| » » Vas. 31 Dec. - 13:42 | | +18
Nem ennek kellene történnie, el kellene toljon magától, azt mondani, hogy ez így most nem helyes és nem a megfelelő idő rá. Ehelyett tisztán érzem a feszültségét, az elfúló vágyat a csókjában. Teljesen felvértez a bizonyítással, az óhatatlan vággyal, hogy a magamévá tegyem. Mert a feleségem is ezt akarja, mert pusztán ennek a ténynek hirtelen visszavonhatatlan magával húzó ereje lesz. Ahogy kezei a nyakamra fognak, úgy ölelem körbe egy kézzel a derekát és ültetem fel az asztalra. Nem érdekel mi van ott, egy intéssel minden az asztal túlsó végébe csusszan, én pedig már csak mohón, folyamatos megszakításokkal csókolom az ajkait, miközben a nadrágommal kezdek el türelmetlenül és kapkodva babrálni. Kész, én elvesztem, ahogy a türelmem is bevégezte. Mérhetetlen vággyal ostromlom meg ajkait és nyelvem mohón tör előre, hívja táncra az övét, miközben csak azzal foglalatoskodok, hogy őt is megszabadítsam a ruhától. Olykor szakítom meg nagy sóhajjal a csókot, amikor lerángatom magamról a pulcsit, de az övének sincs rajta semmi keresnivalója. Kezeim utat találnak immár szabad mellein és mohón fogok rá. A nadrág a földre hull az alsómmal együtt, türelmetlenül lépek ki belőle, hogy aztán megragadjam a nejem lábait, hogy kicsit közelebb húzzam. Nem kell motiválni ahhoz, hogy harcra kész lehessek, azonnal a magamévá teszem. A kiéhezettség, a vágyakozás untig elég ahhoz, hogy úgy érezzem, itt már nincs mit finomítani. Nem habozok én sem, amilyen hirtelen hévvel szabadul mindez fel belőlem, annyira lendületes tempóval kezdek el mozogni. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Emilia Clarke
| » » Vas. 31 Dec. - 13:57 | | + 18
Oly hirtelen történik minden, de egy pillanatig sem habozok. Már magabiztosabbnak érzem magamat mint az első apró csóknál, jobban el merem engedni a vágyat ami már rég telítődött bennem és most éppen itt az ideje, hogy kiadjam magamból azt. Nem ellenkezek, egy pillanatig sem, az asztalon ülve hagyom, hogy csókjaival édesgessen és én pedig néha-néha elszakadok tőle, ajkaim a nyakára futnak, kezeim pedig segítik le a pulcsiját, majd a sajátomat is. Meztelen teste oly kellemes melegséget áraszt, közelebb húzódok hozzá, végigsimítom hátát, majd ismét az ajkához tévedek és tovább élvezem a csókot. Oly magabiztosan csinálja és olyan jól... talán még ennyire sosem volt jó. Apró sóhajok hagyják el a számat, igaz, csendesen, mintha tartanunk kellene attól hogy valaki meglát vagy meghall minket, pedig tudom, hogy nem, hisz ketten vagyunk... ketten mint férj és feleség. Mint egy rendes, egészséges házaspár. Érintéseire, a közelségére és a tettrekészségére én is teljesen felizgulok, egyszerűen csak hagyom, hogy bármit csináljon. Amint magáévá tesz, könnyedén csúszok hozzá még közelebb, még jobban érezve a közelségét, az élvezetet, felnyögök és szinte teljesen elengedem magam, úszok a mámorban. Kezeim a nyakára fonódnak ismét, de csak pillanatokig, majd hirtelen csúsztatom le formás fenekére őket, ezzel is jelezve, hogy még jobban akarom és semmiféleképpen sem szeretném, ha abbahagyná. Lehunyom és felnyitom szemeimet, és vágyakozva döntöm a fejemet csókjáért. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Kit Harington
| » » Vas. 31 Dec. - 14:42 | | +18
Mondhatnám, hogy a türelmem csak eddig tartott, de ki tudna ellent mondani ennek a ragyogó szempárnak? Ahogy óhatatlanul is rabul ejt, ahogy rábír, hogy megcsókoljam őt, ahogy teljesen beindít a viszonzásával és ahogy elveszítem önmagamat tőle. Tudtam, hogy ennek így kell történnie, mert mi összetartozunk most már, lassan egy éve már, hogy házasok leszünk, ahogy tudom azt is, hogy a nászéjszakát sem háltam sosem el vele. Most meg akarom neki mindazt adni, amit eddig megvontam tőle bárhogy. Csak azt akarom, hogy tudja, teljesen megbolondít, ha kell, hogy tudja, én itt vagyok neki, ha kell. Már pusztán a látványával sem tudok betelni, hisz tudom, hogy most annyira tárulkozik fel előttem, mint talán csak annak tette eddig ezt, akivel valaha együtt tervezett. Tudok róla mindent, noha most igazán új terepen járok. Mindent meg akarok tudni róla, azt is, hogy mire indul be igazán, azt is, mivel tudnám a legjobban boldoggá tenni. Azt akarom, hogy élvezze. A csókok sokszor céltalanul egymás bőrén forronganak, de amikor sikerül megtalálnunk egymás ajkát, nem eresztem sokáig azt. Felkapaszkodik a nyakamba, dereka után nyúlok, hogy megtarthassam. Egyre ütemesebb tempót diktálok neki, érzem forróságát, hallom a nyögését. Kegyetlen vágy fog el, hogy kiélvezzem együttlétünk minden pillanatát. Elönt a forróság, én is felnyögök minden egyes mozdulattal csak még jobban élvezem őt. Hátra dönti a fejét, nyakára csókolok, olykor egy-egy elfúló sóhajba fullad egy újabb nyögésem, ahogy azonban közelebb húz magához, arra ösztönöz, hogy félig feltérdeljek az asztalra. Nem érdekel, hogy kényelmetlen, még jobban benne akarom érezni magam. Egészen fölé görnyedek, a mellét csókolom. Érzem, hogy hevességem teljesen utat tör magának, erősebben lököm már azt a tempót. Érzem, hogy lassan nem fogom sokáig húzni, érződik, hogy sokáig nem élveztem ki semmilyen szexuális örömöket. Épp ezért tör fel bennem az élvezet tüze, amikor elsülök. Érzem, ahogy lüktetek benne, érzem minden porcikáján, hogy mennyire élvezte. Szuszogva sóhajtok a nyakába, vállára apró csókot adok. Csak élvezem, ahogy a gyönyör apró remegések formájában végigáramlik a testemen. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Emilia Clarke
| » » Vas. 31 Dec. - 15:20 | | +18
Olyan rég élveztem már ennyire bármit is, hogy egyszerűen pillanatok alatt elöntenek az érzések, a forróság és az izgatottság. Minden egyes lökéssel közelebb kerülök a csúcshoz, és most annyira vágyom rá, amennyire még talán sosem semmire. Nem hagyom nyugton egy pillanatig sem, a csókok, az érintések, a simítások nem hagynak fel. Még jobban szétnyitom combjaim, most már talán ettől közelebb nem is kerülhetnénk egymáshoz, és ezzel is csak még jobban izgat. Hátrahajolok, kicsit elengedem, könyökömmel támaszkodom meg az asztalon és hagyom, hogy oda csókoljon, ahová csak akar, kezei oda vándoroljanak ahová csak szeretné. Egyre hangosabban, egyre nagyobb élvezettel nyögök fel, harapom be ajkaimat és ezzel jelzem, hogy hamarosan nekem is itt a vég. Már látom, hogy ő sem áll túl messze, érzem, ahogy egyre jobban megfeszülnek izmai és a tempója is csak gyorsul. A szuszogása, a sóhajai, olyan ingereket keltenek fel bennem, olyan képzeleteket és vágyakat, hogy hirtelen ismét elönt a forróság, a tekintetem az övébe fonódik, a hangom pedig erőteljesebben hat, jelezvén, hogy sikerült neki a csúcsra juttatnia. Hosszú pillanatok telnek el eközben, majd amikor ő is felér a hegy tetejére, szorosan magamhoz húzom, majd fejét felemelem és izgató csókkal illetem. Még nem tudok mozdulni sem szólni, egyszerűen annyira elbűvölt az utóbbi idő, hogy csupán erre tudok most gondolni. Még forr a vérem, legszívesebben folytatnám, de vissza kell fognom magam. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Kit Harington
| » » Kedd 13 Feb. - 16:53 | | +18
Bőröm libabőrzik az érintésére. Teljesen fel vagyok hevülve, ahányszor pedig bőre az enyémhez ér, nem tudom eldönteni, hogy perzsel vagy jegesen hint végig rajtam. Nem tudom még visszafogni magam, erőteljesen zihálok, miközben fölötte támaszkodok. Karom olykor megremeg, alighanem teljesen elszoktam mindenféle különösebb meghajtástól is, nem hogy egy minden energiát felemésztő szextől. Pedig még kedvem lenne, még hajtana a vérem, még akarnám őt. Hirtelen elkapott pillanat volt ez, amitől mindegyikünk kis híján megőrült és egymás karjába vesztünk. Meg nem ismételhető pillanat ez, most pedig annyira törékenynek látom őt, mint eddig még soha. Az arcát fürkészem, apró csókot hintek a bal vállára, ismét rá pillantok. Hajába simítok, ott ahol imént megpillantottam azt a világos tincset, még néhány szál mindig az. Vajon csak tényleg pillanatnyi? Lemászok az asztalról. Kivár, nem hívogat, nem tesz félreérthetetlen gesztust, én pedig úriember leszek. Azt hiszem ez... ez hihetetlen volt. - Én... - nem mondhatom azt, hogy sajnálom, mert nem sajnálom, hogy így letámadtam és felbujtottam. Ő is élvezte, ő is akarta, velem együtt lángolt és ez teljesen magával rántott. Ha el kellene mondani, mit csináltam az elmúlt hosszú percekben, nem tudnám megmondani. Nem is akarnám. Tekintetem ajkaira téved, hosszasan tűnődöm. Hezitálok? igen, mit szólna, ha megint csak megcsókolnám? Annyira vágyom rá, a közelségére, hogy ismét magamévá tehessem vétkezés nélkül. Közelebb hajolok hozzá, talán jobban is magamhoz vonom, ismét megcsókolom. Meg kell csókoljam, meg akarom csókolni. És meg is teszem. Követelőzőn, vágyón rá, az érintésére, az ölére, a karjára simítok, úgy hívogatom. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | | | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |