Apa: Laserian, aranyvérű - A példaképem. Tőle tanultam mindent amit tudok. Különben ő ilyen tanító típus, szerintem az óvodában is egy ceruza lehetett a jele vagy valami egyéb ami a tanítást szimbolizálja. Papol, megállás nélkül és próbál bevonni engem meg nagy ritkán anyát is abba amibe éppen belekezdett. Barkácsolós. A kétkezi munkát szereti, akárcsak én. Ebből kifolyólag gondolom nem kell részleteznem miért vagyok mondhatni az apám mása.
Anya: Agnes, aranyvérű - A legkedvesebb teremtés a világon, noha a nagyszüleim igyekeztek belé nevelni a felsőbbrendűség érzetét. Biztos ezért kellett szidnia szegény házi manót, amikor az semmi rosszat nem tett neki. De egyszer csak megesett rajta a szíve és felszabadította. Szerintem azóta a nap óta ő a legrosszabb a nagyszüleim szemében, mert ha meglátogatjuk őket mindig húzzák az orrukat valamiért.

Dumbledore csapat: T-A-L-Á-N! Ezen még van mit gondolkodnom, de erősen húz a szívem közéjük. Mert inkább állok az ők oldalukra, mint, hogy azt higgyem kimaradhatok az egészből.
Voldemort csapat: S-O-H-A! Az életbe, meggyötörhetnek, úgysem fogok melléjük állni! Minek?

Pandora,

Nagyon hiányzol, igazából csak azért írok, hogy elmondjam mindezt. Nem szeretem ezt a távolságot, hogy csak akkor találkozhatunk amikor a Roxfortban vagyunk. A szüleid még mindig azt hiszik, hogy én csak ki akarlak használni téged és ezért nem tűrik meg ha rólam meg a közös kirándulásról beszélsz? A sajátjaimat valahogy megtudtam győzni, valóban tiszták az érzéseim és semmi szükség arra, hogy ők az aranyvérűek szokásait kövessék. Nem akarok egy elrendezett házasságban élni egy olyan nő mellett akit nem szeretek és nem is tudok. Megnyugtatlak, hogy teljesen másak a terveim és nem áll szándékomban egy másik lányt boldogítani helyetted.
Szeretlek. De így leírva semmi értelme sincs, mert csak szó amit nem hallasz és nem látod az arcomat sem. Majd küldök fényképet, legutóbb elfelejtettem. Ezért is kérek bocsánatot tőled. De most nem fogom kifelejteni a borítékból! Pontosabban az volt az első amit beletettem szóval nem lesz nagy gond. Amúgy tudom, hogy mű a vigyorom és nem látszik rajta mennyire szívből állok a lencse előtt. Nem voltam a legjobb kedvemben és a fényképész se volt a legkedvesebb. Sietett. Hogy hová azt nem tudom, mert még nincs családja. Tudom. Anya kifaggatta őt és ha valaki, hát akkor ő tud kérdezni.  
Kinyíltak a rózsabokrok, nem fűztem hozzájuk nagy reményt, mert valakik elfelejtették gondozni őket amíg távol voltam. Nagyon elkanászosodtak, olyannyira, hogy székre kellett állnom amikor azon fáradoztam valamennyire rendbe hozzam a károkat. Ez azt jelenti, hogy ha viszont látlak akkor már vihetek neked egy nagy öl rózsát. Nem vicc! Tényleg megfogom tenni. Aztán, hogy a többiek mit fognak gondolni? Nem számít, amit teszek úgysem nagyzolásból teszem, hanem az irántad érzett szeretetből. Remélem szereted a rózsákat és nem kell elkezdenem valami egyéb virágfajtát termeszteni ebből kifolyólag. De az sem volna baj, elég izgalmas kertészkedni, főleg azért, hogy egy olyan személyt lássak mosolyogni, mint amilyen te is vagy.
Szorosan magamhoz akarlak ölelni, de most nem tehetem meg, pusztán az emlékeim azok ahol rád találhatok és kedves szavakat suttoghatok neked. Nem mintha nem beszélhetnék hozzád hangosabban, de tudom, te úgyis megérted ha halk vagyok. Úgy hiszem az sokkal hatásosabb. Ha nem így volna akkor megkértél volna, hogy beszéljek hangosabban, mert nem érted egy szavamat sem. Ugye? Bizonyára igen. Te sem panaszkodhatsz ha a szavak kimondásáról van szó, meg én sem. Bár mint láthatod sokkal jobban szeretek írni, a gondolataim papíron kifejezőbbek, összeszedettebbek és nem kapkodok. Tehát igazából megnyugodhatsz, ezt a levelet most én írom nem egy másik személy.
Szerintem holnap összecsomagolok a bőröndömbe és meglátogatlak. Úgy hiszem kellően kiakasztanám a szüleidet ha csak úgy hívatlanul beállítanék hozzátok. De bevállalom. Hacsak apa megint rá nem vesz, hogy javítsunk meg valamit a barkácsműhelyében. Legutóbb például úgy hitte, hogyha összeeszkábálja a kávéfőzőt a teafőzővel akkor egyszerre készíthetünk teát is meg kávét is. Rossz ötlet volt. A teának kávé íze lett és gondolom mondanom sem kell, hogy mindkettő használhatatlan lett ezután.
Anya úgy hiszi ő süti a legjobb csokis sütit, elhatározta, hogy küldeni is fog neked velem iskolakezdéskor. De hadd készítselek fel rá, lehet talán téved. Vagy én vagyok nagyon válogatós. Igazából nem tudom, de amióta a te sütidből kaptam, azóta semmi sem érdekel. Mindent ahhoz próbálok hasonlítani, mégsem lesz az igazi. Normális ez? Mármint, hogy... Most felesleges. Nem tudsz válaszolni és hiába akarok választ kapni egyhamar nem fog ez megtörténni.
Igazából ez minden amit közölni szerettem volna most, de ne aggódj, szerintem ezt a levelet még egy jó néhány fogja követni, csak ne legyen túl lassú a baglyom, mert akkor egy másikat kell küldenem. Apa meg nem szereti ha Hebrencs is távol van. Sosem lehet tudni alapon, jobb ha az egyik baglyunk itthon tartózkodik vész esetére.

U.i.: Nem, ez nem a ruha mérete akar lenni, hanem a nevem rövidítése.
U.i.i.: Ne felejtsd el megfordítani a képet, a hátlapjára írtam valami nagyon szépet.
U.i.i.i.: Nem, nem kell félni, semmi bevállalhatatlan, amit ki kellene satírozni onnan a tartalma miatt.