Utólag belegondolva rettentően buta gondolat volt, hogy majd mi megoldjuk ezt. Soha, semmit sem tudtunk megoldani, nem voltunk rá képesek, az pedig a legnehezebb dolgok élén állt, hogy a föld alatt elnavigáljuk magunkat bármerre. Nem is tudom, hányszor próbálkoztunk már ilyesmivel és mindig pofára estünk, történhetett bármi. Egyszerűen képtelenek voltunk rá, hogy normális emberekként funkcionáljunk. Mondtam én Myronnak, hogy rajzoljuk és írjuk le részletesen, de neeeem... Amúgy nem mondtam ilyet, de kellett volna. Akkor legalább ráfoghatnám a dolgot. Így viszont én is csak álltam ott tanácstalanul, bamba fejjel.
- Én nem merek odamenni senkihez, biztosan azt hinnék, hogy zsebtolvaj vagyok. A néni biztos megverne a banyatankjával vagy a retiküllel, amiben tuti téglát tárol... -Volt már ilyesmire példa. Egyszer megláttam, ahogy egy néni elesett, odamentem hozzá segíteni, erre elkezdett nekem rikácsolni, hogy "menj innen, te huligán", biztosan azt hitte, hogy ki akarom rabolni. Pedig esküszöm, meg sem fordult a fejemben. Mindenesetre annyira megijesztett, hogy inkább tényleg otthagytam, majd segít neki valaki más.
Kikérem magamnak, nem én voltam az, aki rossz hajfestéket vett, én csak a szerencsétlen áldozat voltam, akire rásózták. A csaj azt mondta, hogy jól fog nekem állni és nagyon az én színem, de határozottan tévedett. Kurvára hülyén néztem ki vele, közel annyira mint Myron, de ő még nálam is furcsább volt. Úgy néztünk ki, mintha nagy nyalókák lennénk.
- Szerintem menjünk, öhm... arra! -mutattam egy teljesen random irányba, miután körbenéztem. Az egyik utca sarkán egy lyukacsos szemetes állt, arra azért nem mentem, a másiknál meg láttam egy rendőrautót a kávézó előtt és féltem, hogy letartóztatnak, csak mint mindig, ok nélkül. Maradt a harmadik lehetőség.