felhöbefuró forgószél tetején

mágiahasználók? rend?


38+


aranyvér


Delacour


Michelle Dockery?


a Delacour-klán

Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun. Tölcséres vihar a sógorom – a nagynéném pedig te, apám legfiatalabb húga, a meglepetésgyermek, aki minden elvárást és tradíciót felrúgott, azt mondják, az elmebaj az oka, vagy inkább a zsenialitás? Maga vagy az elegancia, széllel jössz, széllel mész, egyszer voltál férjnél, de az urad rejtélyes körülmények közt elhunyt, állítólag a vagyonodra fájt a foga, na persze, na persze, te sosem adod meg magad. Túlélő voltál, és ma is az vagy; a nő, aki először vízisízett varázslat nélkül a Delacour-birtokon, aki a pletyka szerint 52 nyelven beszél, és aki néha még Mamát is elhallgattatja. Egy csepp vörösbor vagy a gondosan őrzött tálka tejben, és ki tudja, milyen vihart hozol magaddal, ha ismét hazatérsz? (A legutóbbi leveled tanúsága szerint éppen Angliában teljesítesz szolgálatot, hogy milyet, annak csak a megalkotó képzelete szab határt.)

Kezed, hajad, szemed felé

mágiahasználó? professzor?


25+


aranyvér?


ki tudja azt megmondani?


diego luna?


delacourék

Kedvesem, elfejeltette ezt..?
Én nem felejtettem el önt - nehéz is lett volna, hiszen számottevő neve, befolyása van azokra a körökre, ahol érdekeltségeim húzódnak. Nem tűnt el, de hogy szégyelli-e magát...? Már nem tisztem megítélni - legfeljebb jósolhatok, megjósolhatom, hogy keresztezik egymást az útjaink, kikerülhetetlen tényező lesz a múltunk. Az a 'kellemes'.
Malavai néven hivatkozom önre: beszédes név, majdnem olyan játékos, mint amilyen ön is, a szó minden lehetséges értelmében. Nem a sóvár gonosz, amelynek ellenállni kötelesség, hanem az, amelyik ismer bennünket, érez, és akinek a bűnei mind egyetlen kalap alatt gyülekeznek: önzés.
Megbocsájtanám az önzését - ha nem sértette volna meg vele az enyémet.

rend


27+


félvér?


Dumbledore


Allen Leech?


Delacourék

Milton és Marx találkozása, a vitis mediterranea, vagyis csókaszőlő, meghonosítója a Delacour-szőlőskertekben, akit Maman időpocsékolásnak, Papa pedig érdekes kísérletnek tart, mert előtted sose hallott senkit gael nyelven szitkozódni, és szemet huny a kézzel sodort cigaretta, a tört franciaság és a "ponyva" felett, amit olvasol, mert fogalma sincs, milyen eszmékkel játszadoznak a forradalmárok. De Papa már csak ilyen, elfelejti, hogy nyilván neked is volt életed, mielőtt hozzánk kerültél, az Edgar szerint "túlméltányos fizetésed" és a kontinentális reggelid mellé, elfelejti, hogy az írek nem hagyják csak úgy maguk mögött a hazájukat - kivéve persze, ha lázításért és rendbontásért többéves azkabani fogság várna rájuk, mert hát mindent a szabadságért, le a vérmániával!, csakhogy Dumbledore se moshat tisztára mindenkit a függöny mögül. Ki hibáztathatna téged, amiért mindezt elhallgattad előlünk? És ki hibáztathatna, ha a fenyegetésre fittyet hányva, egyszer csak hazatérsz?

hajtsd félre azt a tincset

mágiahasználók?


29+


aranyvér


Delacour


Emmy Rossum?


a Delacour-klán

Mintha csak a nyakunkon maradtál volna, az armagnaci kisasszony, nem vagy született Delacour, és mégis nálad az armagnaci és cognaci régió irányítása, állítólag ideiglenesen. Szomorú történet, két évig sem voltál a kuzinom felesége, mikor François Delacour életét vesztette, azt mondják, egy lethifold támadta meg, a fiatok akkor éppen egyhetes volt, büszkeség és gyász különös keveréke. Megözvegyülve, régensként vigyázol arra a területre, talán mert azt hiszed, egy nap a fiadé lesz, és egy igazságos világban ez így is történne. De tudod, hányan szövetkeznek naphosszat ellened? Hányan próbálnak félreállítani, hogy a gyereket kisemmizzék, hiszen az a nőcske nem ért a földek irányításához, és ki tudja, kitől van a gyereke, hiszen François folyton utazgatott. Ki tudja? A család irányítása hamarosan az én kezembe kerül, így a kérdés végső soron csak ennyi: meg tudsz győzni arról, hogy helyed van köztünk?

Pitypang, mi lesz?

mágiahasználó? fehérgalléros bűnöző?


27+


aranyvér


ki tudja azt megmondani?


cillian murphy


delacourék

Mi mindig harcolunk valakivel: mindig egy újabb üzlettárs fordít hátat, mindig egy újabb frigy kötődik a nagy térkép fölött, melyre érdekeltségeinket véstük - de egy Delacour legnagyobb ellenfele mindig egy Delacour.
Kiváló fiatal úriember, több éves átoktörői szakértelem, kifogástalan bókok és olyan megjegyzések, melyek hallatán a szívünk összeszorul, de a világért sem mutatnánk ki: tudjuk, hogy utánunk veted majd magad, és a baleseted óta gyűlő keserűséged bakónak szánod. Ellenünk, mert ránk haragszol leginkább, mert rájöttél, hogy most már azon a pályán kell előznöd, mi több, legyőznöd bennünket, amelyen eredetileg indulni sem kívántál - de ahol végül te is végezted. Túlélted azt a katasztrófát, és ki hibáztatna, hogy nem engeded magad elfelejteni, eltörölni, hogy minden kezed közelében leledző eszközzel az ellen indulsz, aki közted és a bizonyítás között áll?
Légy hát rokonból vetélytárs, barátból fülünkbe suttog - légy egy köztünk, az ellenfelünk.

Mi kapkod így - még mindig nem tudod?

mágiahasználó? diák?


~21-24


aranyvér


ki tudja azt megmondani?


emma watson?


delacourék

Mindig ijesztő precizitással jósolod meg a számodra igen lényeges dolgokat: nem volt alkalom, hogy ne találtad volna el, melyik árnyalat lesz divatos a következő szezonban, nem tévedtél még, amikor arról kérdeztek, hol kellene rendezniük azt az eljegyzést, esküvőt vagy bált - és nincs senki a családunkban, aki naprakészebb lenne ilyen-olyan mendemondák és suttogások között. Kiváló vagy, tévedhetetlen és persze kellően fiatal ahhoz, hogy mindig egy csinos lépéssel előttünk járj: állítod te, családunk egyik legfiatalabb tagja.
Míg jóban voltunk a bátyáddal - itt feletted - minden életvidámságod és magabiztosságod megosztottad velünk, és mosolyogva, néha leckéztetve feleltél az intelmeinkre, miszerint vigyázz, mert a házunk falain túl nem mindenki fogja kedvelni lendületed és kedves önhittséged. Azóta vele tartasz, és biztos vagy benne, hogy csak mellette lehetsz boldog - ellenünk.

hát mégse jut eszedbe?

mágiahasználók? rend?


50+


aranyvér


Delacour


Robert Downey Jr?


a Delacour-klán

Nem volt az igazi, mármint a kitagadás, a homlokráncolás, egyszer sem, bár huszonkétszer történt meg, mert mindig van egy, aki lehetetlenül viselkedik, aki asztalkendőbe fújja az orrát, aki szánt szándékkal a család idegeire megy, aki a vagyont elherdálja, parázna nőkre és kártyára költi, annyi mentséged van, hogy az ital - még szőlőformában se - érdekelt soha. Mindig van egy, akinek a helye üresen áll az elegáns vacsorákon, és mind tudni véljük, merre jársz, ezért egyikünk se kérdi meg, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk, nem igaz? Ki hinné el, ha ugyan mondanád, hogy éppen te, akiről oly sokan annyi arcpirító badarságot hallottak már, hogy éppen te menekítesz mugliszületésű boszorkányokat, varázslókat és ilyenformán egész családokat - a szigetországból Franciaországba. Talán velük dolgozol össze? És mikor fogsz minket is beavatni a terveidbe?

anyám az a híres

Emlékszem rád gyermekkoromból - apám húgára, aki szerelemből ment férjhez ahhoz a bizonyos amerikai-franciához, aki a szalonok szikrázó fénye volt mézédes hangjával, aki sosem jött zavarba, akit mindig gyermeksereg követett ámulva - próbáltuk ellesni trükkjeidet, hogy kell egész éjjel kérők karján táncolni apánk kedvére, és mégis annak a gyűrűjét viselni végül, akit igazán szívből szeretünk. Aztán vele mentél, néha érkeztek hírek az utódokról, a szállításért felelős leányvállalatunk sikereiről, és persze a boldogságodról...
Az évek elrepültek, a kedves pedig épp egy éve távozott közülünk: azt mondják, mellette maradtál, míg lehetett, mielőtt fullasztó lett volna közös életetek minden helyisége, díszletté változott az, ami valódi volt.
Most itthon vagy, minden kérdésünkre elnéző mosollyal válaszolsz - de érezni véljük az alkohol szagát körülötted, látjuk, hogy magányos vagy, és nem foglalkozol többé sem az üzlettel, sem a gyermekeiddel, csak valami távoli hang szólongatásával.. és fogynak az üvegek, egyre fogynak.
Ha egykor nem tartott vissza a kötelesség abban, hogy boldog légy: most lesz bárki vagy bármi, ami megállíthat, mielőtt mindent tönkreteszel?

Nem vagy Delacour - sőt, igazán francia sem, és végképp nem érted, miért marjuk egymást folyton mindenért, miért a sok intrika...? Apád épp egy éve hunyt el méltósággal viselt betegsége után, te pedig itt maradtál második feleségével, gyermekeivel, akikkel együtt nőttél fel, akik igazi családod lettek - így hát természetes volt, hogy velük együtt érkezel az 'anyaföldre', ahogy ők nevezik. Az már kevésbé, hogy itt minden falnak füle van, minden szónak súlya: te nem ehhez szoktál, nem is biztos, hogy nem inkább megszökni szeretnél-e...
De maradsz, egyelőre biztosan - nevelőanyád lassú haldoklása megrémiszt,ahogy annak lehetősége is, hogy ezzel semmivé lesz mindaz, amiért ketten együtt dolgoztak. Öcséd, húgod a maga dolga után fut, de szinte biztos vagy benne, hogy bármi örökség is kerülhet szóba, őket érinti, az ő felelősségük lenne: biztosan jó ötlet beleavatkoznod? Milyen következményekkel jár majd, ha belépsz Delacourék világába anélkül, hogy a nevüket viselnéd, vagy megtanultad volna a játékaikat...?
Bárhogy is, sosem voltál félénk kislány.

Próbálod elhárítani akkor is

Az egyetlen fiú, a nagy név nagy örököse - a nagy csalódás, a nagy szégyen.
Édesapád és édesanyád sosem éreztették veled, de ott volt rá helyettük az egész világ - férfi létedre érzékeny vagy, rémálmaid élénkek, énképed pedig az anorexia tépte darabokra: a költői vénád még ép, abba menekültél. Mondják, mondjuk, hogy nincs okod így szenvedni, kényelemben és megbecsülésben nőttél fel, meg sem érdemelted, és te képtelen vagy szembenézni a valósággal, felnőni az elvárásokhoz. Elsötétített szobában, halkan jársz, közöttünk szellem vagy - apád halála óta egyenesen láthatatlan, pedig itt lenne az ideje, hogy átvedd a helyét, hogy támogasd édesanyád, míg lecsúszik a lejtőn, hogy megfogd mostohanővéred kezét, míg a koronád felé matat vele, és hogy útjába állj a húgaidnak.. És te inkább meghánytatod magad. Férfi vagy egyáltalán?
Biztosan van egy magyarázat: de Delacourék ritkán bizonyulnak megértőnek.

Ilyen csunyán, fülsértö - élesen!

A középső gyermek, aki éles kanyart vett mindattól, amiben a szülei hittek. Nem mintha fellázadtál volna ellenük, csak érdeklődő kérdések özönét indítottad el az óceán mindkét partján, mikor úgy döntöttél, aurornak állsz. Mi a falak között zajló drámához szoktunk, te viszont a pálca embere vagy: olyan hirtelen ismerték el a képességeidet, amire még nem volt példa. Brutálisan, állatiasan párbajozol, és nem volt még ellenfeled, aki képes lett volna öt percnél tovább bírni - ugyanakkor kegyetlen kivégzéseid híre befelhőzte a feletteseid homlokát. Bizonyára nagyon örültek, mikor a családod követve inkább elhagytad az irodájukat -
Te vagy a csúnya lány a családban. A semmi kis szürkeség, a nem-is-igazán Delacour, de még apád családjába sem illettél éles vonásaiddal. Vajon milyen lehet egy olyan udvarban felnőni, amely ennyire szerelmes a hagyományos szépségbe, ami ennyire minden fölé helyezi azt? Innen hát a gyűlöleted, innen a parázsló haragod: te félsz majd inkább tőlünk, vagy mi tőled? Mi üt nagyobbat: az engesztelhetetlen gyűlölet a pálca végén, vagy a mézédes szavak egy tökéletesen szimmetrikus száj ívén?

várj, füledbe súgom

Hogy lehettek ilyen különbözőek mind...? Egyben megegyeztek, legyen bármi is a nevetek: mind olyan titkokat rejtegettek, amely átírhatja mindannyiunk történetét.
Te vagy a legkönnyebb eset - kis tisztelettel, annál is nagyobb ámulattal fogadod édesanyád szülőföldjének megannyi színét, ízét, ismerkedsz, és hagyod, hogy megihlessenek: illusztrációid, karikatúráid mindig remek témát szolgáltatnak, ha elakadnál a szociális háló szálaiban. Friss vagy, kreatív, kicsit csípős esetleg, de ezt sosem rónák fel egy ilyen kiváló fiatal hölgynek..
Itt úgy ismernek, ahogy te akarod, senki nem emlékszik arra a botrányos összejövetelre, amin a képek alapján többekkel is igen közelről megismerkedtél. New York egy másik arcod ismeri, kevéssé azt, amelyik most pasztellszín mosollyal fordul felénk: a lány, aki a legtöbb vodkát tudja meginni, a lány, aki nem riad vissza egy orgiától, a lány, aki annyira unatkozik, hogy bármire hajlandó lenne, míg dolgok történnek körülötted. Nem szorultál rá, legalábbis anyagilag biztosan nem...
Itt azonban új életet kezdhetsz, mi mind látványosabban málló családtagjaidra fordítjuk figyelmünket, te rendben vagy: egészen addig, amíg fel nem bukkan valaki az előző életedből.

nem szeliden símogatva

mágiahasználó?


38+


aranyvérfarkas


ki tudja?


James McAvoy?


Delacourék

Szörnyű tragédia, hiszen te voltál az első, már évekkel Edgar előtt asztalhoz ültél, és nagy, nagy szeletet vágtál magadnak a tortából, apánk bátyjának egyetlen törvényes fiaként ez nem is csoda, de azután csak megtörtént, máig nem tudjuk pontosan, milyen körülmények közt, azon a tragikus sátorozáson, azt mondják, kihívtad magad ellen a sorsot, mikor éppen holdtölte idején mentél fel pár barátoddal a hegyekbe, tizennégy alig múltál, és betegen hoztak haza, reszketve a láztól és a félelemtől. Az a harapás a karodon, elég volt egyszer ránézni, és mindenki tudta, milyen jövő vár rád. Jobb vagy, mint sokan mások, és keserűbb, mint mi mindannyian - mert mi itt maradtunk, a csillogás ölén, míg téged kidobtak a hidegre. Nevetségesen kicsi birtokot kaptál, egy zsebkendőnyit, némi szőlővel, hogy a karóval szíven döfhesd magad, ha szorult beléd kötelességtudat. A család jó híre az első. (Hogy kitűnő gyógyító vagy, az senkit nem érdekel. Vagy legalábbis te szeretnéd ezt hinni, mert szigetnek lenni sokkal kényelmesebb, mint hidat építeni a múltadhoz.)