- Neked való feladat – jól hátbavert, gonoszan csillogó szemeiből, hamismosolyából azonnal tudtam, derogál neki megmozgatni a dagadt hátsóját. Visszakeménykedtem, aztán fülébe súgtam, kicsit ráharapva, hogy egyszerre izgassa és fájjon a mi nagy Ómegánknak: Tudom, hogy ki akarsz velem baszni Sokat ígérő pillantással csaptam be az ajtót, megfizetsz még ezért. Kezdetben csak kétségeivel és izgalmával hagytam egy hajóban fuldokolni, ideje emelnem kapcsolatunk tétjét. Most tehát itt vagyok, fekete köpenyben, kapucnival a hold dagadt, vörös fényében. Kissé idomtalannak érzem ezt az öltözetet, de sosem voltam elég nekrofil lenyűgözni egy szellemet. Főleg, ha kopogó, mint mondták, fajtájukat különös érzékenységgel kezelem. A mókás halál jelmondata, morbid humor, vagy van kedve hozzá az embernek, vagy nincs, ez utóbbikor erősen szívós a dolog. Mélyen letüdőzöm az éjszaka hideg levegőjét a kiadós hoppanálás után. Evidencia, hogy a holtak lenyomatai éjszaka aktívak, ezért húzódik munkaidőm hajnalig. Hideg borzongás jár át a gondolattól, úgy élek, mint egy vámpír és minden szellemes történetem rossz horrorba illő. Érik egy újabb szabadság, nem rég szabadalmaztatták a kék tündér narkotikmot, nagy a nyüzsgés odakint, ha ütős árú kerül piacra. Ó, semmi kedvem átvágni a hosszú sövényesen, barátságtalanul bámulom a gallyakat, hogy mernek méregdrága talárom szegélyébe tépni. Nincs hangulatom benézni a zörgő bokor mögé és meggyőzni a hullát térjen vissza a boltív mögé. Hát igen, ott zsizseg a bokorban, nyüszít is, ami felettébb szokatlan jelenség egy kísértettől. Ideje halovány fényt varázsolnom pálcám végére és lassan közelíteni a zajforrás felé.
Fogalmam sincs mennyire volt ez jó ötlet tőlem... de... egyszerűen nem bírtam otthon maradni. Mert August is most ott van a pincében, de Linda terhes, Damocles fáradt, Linda kotnyeles öccse meg nincs otthon. Amúgy is azt mondtam Damoclesnek hogy elmegyek alapanyagért neki és napnyugta előtt majd visszaérek, ha nem, az erdőben maradok ne féljen. Nem ez lesz az első eset. Néha még aggódom, mi van ha valami nem működik, ha nem maradok tudatomnál? Akkor két vérfarkas együtt... bántanánk egymást Augusttal. No meg Linda baráném... nem kockáztathatok! Inkább itt maradtam az erdőben, levettem a ruháim és elrejtettem egy fatörzs mögé, magam köré lepelt csavarva, de nem kellett sok és feljött az átkozott hold! Ráadásul olyan narancsos-vöröses ma, mintha arra buzdítana ontsak vért... legalább állatit. De Belby főzete hat, nem vesztem el az önkontrollt. Ellenben ahogy meghúzodom az egyik fa alatt neszezéseket hallok, furcsa hangokat, nem akarom hogy valaki így lásson, főleg ne azt, hogy megtámadjon! Egy ideig kerestem a zaj forrását, óvatosan, de semmi. Ez a test gyűlöletes! Lehet jobban hallok, szimatolok, de ocsmány és minden élesebb... ijesztőbb. A hangok nem szünnek, befogom a füleim karmos mancsaimmal, legyen már hajnal! Még fél óra, talán annyi sincs, de addig megőrülök itt a bokorban. Nyüszítek és szűkölök, mert már órák óta ez a hangzavar, mintha valaki lenne itt de mégsem, talán megtámadnak de mikor körülnézek semmi, mintha valami szórakozna velem, lehet mellékhatás? Aztán... most komolyan jön valaki? Nem, megint csak képzelem... de nem, mert fényt látok, megijedve rezzenek össze a pálcától, hátrálva a bokorba mélyebben, noha az nem enged, ez egy varázsló! Meg fog támadni... el kellene futnom... de akkor is eltalál... ijedten zihálok és morgok rá, zavar a fény, pupillám összeszűkül és fekete szemeim mélyen belefúródnak az előttem álló férfiéba. Nézek a pálcára és vissza rá, majd újra, ne szegezze rám, nem vagyok önkívületben! De beszélni nem tudok, csak morogni, azzal meg nem megyek sokra. Akkor hallom meg hogy megint mintha jönne valaki, automatikusan hátracsapom a füleim és kémlelem az éjszakát, de nem találom az elkövetőt, jóllehet nem is a magasban kerestem eddig sem, hiszen a talajról jön a zaj... a szünni nem akaró zaj.
Különösen viszonyulok a kopogókhoz, olykor őket a legnehezebb átimádkozni. Egyikük se hajlandó tudomásul venni sajnálatos halálát. Rutinszerűen, kissé fáradtan megszólítom, tököm tele az ilyen éjjeli, sövényes munkákkal. Észérvekkel igyekszem hatni, varázsolni néhány illuzórikus ízelítőt, hogy kedvet csináljak a túlvilághoz, elég meggyőző vagyok, logikus érvekkel, nekrokutatóként értek a halottak nyelvén. Teljesen felesleges, irigyelni fogod tőlük az ételt, sosem szexelhetsz, s ha megszállsz valakit, csupán átsuhansz testén, hiába vagy kopogó. Tárgyak földhöz csapkodásával csak annyit érsz, mint egy két éves, lehetetlen ép ésszel kibírni, hogy soha többé nem áll fel a farkad. De a boltív mögött merőben más kihívások várnak, új kalandok, az élőket akkor végre hátrahagyod és saját szenvedéseid sem lesznek ilyen kínzóak, ugyanis beragadtál. Nem vagy teljesen ott, de már ez a világ is kivetett magából, térj észhez, használd szabad akaratod, less át, jó lesz, nem fogsz folyton az impotenciádon rágódni Egy idő után elmennek, ezúttal is sikerrel járok, noha továbbra sem hagy nyugodni a nyüszítés a bokorban és jól sejtem, amikor belenézek, a kopogószellem egy vérfarkast zaklatott. Döbbenten pillantok rá, úgy morog mint egy barátságos öleb, egy ütemet kihagy a szívem, aztán beugrik az a flancos bájital Belbytől. Senki sem foghatja rám, tájékozatlan vagyok. Arcomra pimasz vigyor árnya vetül, ráadásul gondolom megijedt a kopogószellemtől. Csúnya, rossz szellem ártatlan vérfarkasokat buzerál. Kíváncsi vagyok lány, vagy srác, ezt így ránézésre nem tudom megállapítani, szellemekre specializálódtam, nem lényekre, mindenestre tudom, meztelenül változnak vissza, ha hajnalban beköszönt a várva várt transzmutáció és addig már nem lehet sok hátra. Miért ne várnám ki, amíg kezemben a pálcám ártani aligha tud, bár abban sem vagyok biztos értené-e az emberi beszédet, ha próbálkoznék. - Szelid egy dög vagy Talán tudnék vele úgy játszani, mint egy kutyával? Leheveredem a fűbe, mint a szelídítős mesékben és egészen elragad a helyzet esszenciális bája, ahogy finoman kinyújtom felé kezem, hátha alá bújik simogatásom alá és lelkesen csaholni kezd a farkával.
Egyszerűen nem bírom, ez a sok zaj, mindig mögülem, mellőlem, egész éjszaka! Nincs nyugtom, reszketek, szűkölök, erre még egy varázsló is ideténfereg, hogy az isten nyilába nincs jobb dolga az erdő közepén a hajnal küszöbén? Rám szegezi világító pálcáját, ó hogy nincs nálam a sajátom! Azaz itt van, pár bokorral odébb, de így nem mennék vele sokra. Olyan gyönyörűen kiverném a kezéből egy hetyke suhintással, mint ahogy a fény veri ki a szemem mindjárt. De csak morgok tegye már el, igyekszem nem túl... állatias lenni, ahogy görnyedt háttal állok a bokorban félig, de nem beszól?! Még hogy dög! Én!! Rá is vicsorgok és felszegem a fejem, teljességgel kikérem magamnak, hogy szelíd dög lennék, egyik tétel sem áll meg a lábán! Ezt a pasast is örömmel dönteném le egoja magasából, de akkor bizonyosan kilyuggatja a bundám. Erre még le is telepszik elébem és... mi a fene? Nyújtja a kezét? Mit hisz kutya vagyok aki megszaglássza és megnyalogatja jutalomcsontot remélve? Az anyád... belecsapok a földbe előttem, hogy porral és homokkal válaszoljak a kezére, ezt szagold Te kis pöffeteg gomba, hagyjál békén! De jobb híján nem mehetek el, lassan feljön a nap és akkor kellenek a cuccaim. Mérges morgással ülök le és le sem veszem róla a szemem, mintha csak a vacsora lenne, pedig semmi kedvem vele lenni. Talán ez elveszi a kedvét az itt léttől. Talán...
Az idő nekem dolgozik, nem csak mert rájárok a Misztériumügy időnyerőire, de ha felkél a nap, első sugarainál a szelíd kis dög dugható formát ölt. Bármi legyen, filigrán férfi, vagy törékeny nő kedvtelve fogom megszemlélni emberi tökélyében - és már rég érdekelt egy személyes vallomás Belby főzetéről. Ha már a szellem úgy hozta, megvárom a hajnalt, elnézően, kicsit lenézően vonok szemöldököt a hisztire, de okos ember állat létére, nem mar belém, üldöz el, csak finoman érezteti ne nézzem kutyába. Maradok a közelében, ahol jól rálátok, pálcámmal fesztelen játszom, ujjaim között pörgetem, próbálok élvezhetőt találni egy unalmas, lejárt küldetésben. - Érdekes ez az új felfedezés, remélem nem bánod, ha megvárlak, mindig jobb E/1-ben hallani Belby egyik kis kegyeltjét Csak nem sugarak ott a horizonton? Figyelmes tekintetem kedvtelve függesztem a békés farkasra, sajátos aberráció élvezettel végignézni egy transzformációt, éppen nekem való Ajkam elnyílik, ahogy incselkedő, nyílt vizslatással függesztem rá szemeim, fürösztve elragadtatásban, lenyűgözöttségben és testének idomaihoz méltó fogadtatásban, hiszen bármi alakulhat belőle és a kopaszodó 50-es félénk aktatologatót kevésbé preferálnám.
Elképzelésem sincs miért marad itt, miért nem megy el, mindenki nyugtalan és fél egy vérfarkas közelében ez az idióta hol hagyta a józan eszét? Gyűlölöm mikor ilyen vagyok, nem segít a bámulása! De hiába a vicsorom, a földcsapkodás, a meredt farkasszemezés, ez az alak nem tágít. Félretekintek ingerülten hosszú idő után, hogy nem lehet igaz, mikor megszólal. Persze mikor Belbyt említi kimutatom újfent a fogam fehérjét és kivételesen mozdulok felé, hogy mit akar Ő Belbytől, mégis mit remél, mit osztok meg vele? Ha bántani meri! De mire odaérhetnék elkap az első napsugár és fájdalmasan szűkölök, vinnyogok, semmi elegáns vagy nőies nincs ebben, csak a tömény szenvedés ahogy csontjaim ropogva és recsegve alakulnak, égető fájdalommal, ahogy az inak és izmok követik ezt a folyamatot. A szőr visszahúzódik, a fogaim emberi méretet öltenek, ahogy minden más is rajtam. Kibomlik újra szőke hajzuhatagom, lihegve fekszem az avaron, ingerülten markolva egy fűcsomóba. Tudatom peremén érzékelem a férfi még mindig jelen van hogy Merlin verje meg! Csak három bokorral arrébb a pálcám! Meg a ruháim... Némileg reszketegen állok fel takarva mellem és ágyékom, igyekszek háttal lenni a fenekem vizslatásába nem halok bele. Haladok is a ruháimhoz, remélve időt nyerek, most valóban védtelen vagyok. Noha ha meg akart volna ölni már megtehette volna percekkel korábban is, senki sem hibáztatta volna vérfarkas alakom látva. Emberként más a helyzet. Hogy nem fél hogy megharapom és elkapja! Ez vagy idióta vagy nagyon akar valamit... inkább utóbbi. -Mit akarsz? - Vetem oda nyersen, rekedtes hangomon, mert még újra meg kell szoknom már nem csak morogni vagyok képes. Mióta az eszemet tudom ez van, rutinom bőven akad, de a családomon és Damoclesen kívül nem maradt velem senki ilyenkor. -Miért érdekel Belby? - Guggolok a bokorba hogy kihalásszam a pálcám és magam mellé rejtsem ne lássa, magamra kapva egy pólót és egy bugyit. Aztán a többit, ha meg nem akadályoz, de akkor kikaparom a szemét, az is biztos!
Kísértetet űzni ebben a szakmában a hold bármely fázisában rutinművelet, unalom, csicskameló és elég ambiciózus vagyok tiltakozni. Vérfarkas átváltozást látni más, merőben új, látványos jelenet, melynek minden szegmensét jól emlékezetembe vésem. A morgást csak mint kellemetlen hangeffektust eresztem el fülem mellett, tágra nyitom szemeim a szaftos részletek fókuszainál, ahogy a szőr visszahúzódik, pofából csinos állkapocs lesz, tejfehér, puha női kar váltja fel a mancsot, tompor nekem kitolva, premier plánban és láttam már eleget, sokat talán, de tüsző visszahúzódással és lompos farok eltűnéssel még nem volt szerencsém megfigyelni. Elnyílt ajkamra kis pára lehel, természetes csáberőm extrára kapcsolom, ahogy fantáziám önkéntelenül is szexszé cincálja ezt a képet. Talán ha majd megfordul, láthatja lassan felegyenesedő alakom, egymásba fonódó karjaim mellkasom előtt, hunyorgó szikrákat, aprón pajzán, dicsérő félmosolyt. Milyen vad, morgós kérdés és de elhamarkodott. Pislogok hosszan, kellemes, szavaló baritonnal szólalok meg, karcosan. - Egy errefelé tévelygő vagyok, mit akarhatnék? Egy nálam gyávább bizonyára menekült volna, elvégre kegyed vérfarkas, jól láthatóan és bár a farok is jól áll, bűn lenne ezt a hátsót nem hordani. Felkészülök, hogy átkoz, kéznél a pálca, bár nem remélek halálos átkot itt az erdő mélyén egyetlen pajzán megjegyzésért. - Elhíresült a farkasölőfű fűzet, kíváncsi voltam működik-e, elveszti-e kegyed a kontrollt, de gratulálnom kell Mr. Belbynek, egészen szelíd maradt. Elnézését kérem a kopogószellem miatt - fűzöm hozzá. – Sajnálatosan hajlamosak molesztálni az embereket kiszolgáltatottabb helyzetekben, maradtam tehát, nehogy újra zaklatni merészelje Közlöm selymesen, aprót ferdítve az igazságon, ami roppant flexibilis tud lenni. Hiszen a hölgynek roppant hálásnak kellene lennie. Ó, de várom már, hogy elküldjön a büdös kurva anyámba! Szélesen, kéjesen, Rigeles sármmal mosolygom, előre is.
Tényleg úgy nézi végig a szenvedésem, mint a muglik a képek gyors vetítését, hogy számukra is elérhető legyen a mozgókép... Egyszerre fordul fel ettől a gyomrom és fog el a félelem, hogy ugyan mit akar tőlem vagy akár Damoclestől. Ahogy sikerül összeszednem magam mit sem törődve a testem marcangoló sajgással lépdelek a bokorhoz ahol holmijaim lapulnak. Gyanúsan nyugodt, kimért alak, ösztönösen kerülném, ha tehetném, de jelenleg még nem tudom, csupán szemmel tarthatom míg öltözöm. Főleg az nem tetszik ahogy méreget, mint egy darab húst, amit újfent nyársra fűzhet... -Hah, nem foglak megdicsérni, mert maradtál, ha bármi balul sül el farkassá teszlek és sirathatod a békés holdtöltéid. - Morgom oda mint egy figyelmeztetés, óvva intést a jövőre vonatkozólag. Túl perverzen beszél, így nem csoda ha kapkodom magamra a ruhákat... Persze valahol felcsigáz, hogy nem futott el, hogy maradt, hogy nem láttam félelmet a szemében, sem sajnálatot. Ez számomra annyira szokatlan, hogy nem is tudok hirtelen mit kezdeni az egésszel. -Szóval egy szellem szórakozott velem? Átkozott szellemek... az őrületbe kergetett! Remélem elűzted. - Nézek rá aztán hogy felöltöztem teljesen (tehát nadrág és kabát is került a póló és bugyi fölé, csizma a lábamra) és kezembe vettem a pálcám, inkább csak a biztonság kedvéért, használni nem feltétlen akarom, azzal hogy néz még nem árt nekem. Persze hogy csak a szellem miatt maradt elég átlátszó, közelebb is megyek, hogy jobban lássam a szemét, felszegett fejjel nézek rá. -No persze, én pedig csak azért nem marcangoltalak szét, mert nem tűnsz finomnak. - Mondom felszaladt szemöldökkel, egyértelmű, hogy nem érdekelte a szellem. De tény, miután velem maradt legalább a furcsa zajok elültek. Erre fel meg itt mosolyog, mintha a szombati boszorkányba akarna pályázni, micsoda kiállhatatlan pasi ez! De mivel nem fél tőlem, azaz nem félt, immár gondolom eszébe nem jutna megtenni, némiképp mégis érdekel. -Szóval csak annyi érdekelt, hogy lenyellek-e keresztbe napfelkelte előtt? És ha Neked esem mit teszel? Kevés mágia hatásos egy megvadult vérfarkas ellen, bizonyára tökéletesen tisztában vagy vele. Minimum sárkányokkal kell foglalkoznod, hogy nem rettentél meg tőlem. - Döntöm félre a fejem, ahogy méregetem magamnak, olyan lehet mint Reginald, rettenthetetlen és okos. Csak ne lenne ilyen öntelt a vigyora! Van benne valami amitől égnek áll a hátamon a szőr is, de fogalmam sincs mi lehet az. Remélem nem halálfaló, sosem találkoztam még eggyel sem, de nem is akarok.
Akkor legyen a nyersebb hangnem, tegezés és felesleges bemutatkozások nélküliség. De azért vagdalkozásán megrándul ajkam szeglete, szórakozott kis mosoly sejlik fel finoman férfias vonásaimon. Egyik metszőfogammal pajkosan megkarcolom buja alsó ajkam, karba tett kezes állásom magazinpóz. - Havi egyszer lenne bajom, kicsit menstruáció-szerű lehet, csak szőrösebb. Állítólag az is fáj Nézek rá provokatív félmosollyal, könnyen beszélve, hiszen álmaiban sem lehetett volna esélye ellenem soha ennek a nőnek. Szórakoztató, hogy a „halandók” féltésre fogják a hendikepjüket. Alaposan megbámulom idomait, szórakozottan elidőzöm kívánatos domborulatain, mintha csak képes magazint lapozgatnék. Esztétikailag kiváló, minőségi bor lehet. - Kopogó, a rosszabbik fajtából. Nem lesz rá gondunk Érzéki mosollyá göngyölődik a nőnek szánt arckifejezés, szemébe bájolón meredek, minthogy tökéletesen tisztában vagyok tökéletességemmel. Kifejezetten jól áll félfiús arcomon a széles, titkosan izgató mosoly, tekintetemnek az a bizonyos pajkos csillanása. Szemöldököm felvonom, hatásosan csak az egyik ráng magasra, s mosolygó ajkaimon kicseng a kacaj - Még nem kóstoltál, hogy ilyen messzemenő következtetésekre juss. Persze olyan ínyenc vagyok, aki sokak gyomrát megfekszi, egészen különös állhatatosság kell hozzám Tetszik ez a random sértegetés, remélem folytatja még, cicázni imádok szex után leginkább a nőkkel. Faggatózik, szinte pattog előttem, igazán kedélyes és nagy mosolyokat kap. - Elég sarkítottan, igen. Mr. Belby kísérletéről csupán olvastam, nincsenek vérfarkas ismerőseim. Nem tudtál volna ártani és egy jól irányzott kábító átok is lehet hatásos, amit pedig nagyjából a Roxfort harmadik évében már elsajátít az ember. Sárkányok…ugyan, kiaknázott terület, vannak a mágiának sokkal izgalmasabb aspektusai, egy kutató elme pedig a rejtélyeket keresi. Nevezhetünk engem felfedezőnek. Magácska pedig? Rutinos erdőbujdokló? Damoclesnek segít? Lehet, hogy a szeretője. Külön élvezet lenne elcsábítani…
-Tudod is Te mi a fájdalom... Ha tudnád nem lennél ilyen hetyke! - Micsoda pasi ez, fél perc alatt az agyamra megy. Ez tehetség! Vagy valami olyasmi, most nevezzük annak. Azzal is idegesít hogy megbámul, nem vagyok én holmi maca, hogy elém veti az aprót, azt na tessék lássék meg is fordulok, most nézzél... Hah. Leshet amennyit akar, belőlem nem fog kapni, ahhoz ügyesebben kell felkelnie! De a szellemet ezek szerint elűzte, szóval ügyes. Akkor keljen szerényebben! Na, az nem ártana neki, szerintem ha felvetném szótárt venne elő, hogy megnézze mi az. Persze azon csak nevet, hogy nem találom finomnak, pedig elhihetné, hogy nem finom az emberi hús, éreztem már a fogaim között, az ajkaimon csöpögő vér mindent betöltő fémes-sós érzetét. Nem nevetne a kis hülye, ha megcsócsáltam volna. -Hát látod, ezt kivételesen maradéktalanul elhiszem Neked. - Tényleg gyomorfekélyt okozó hapsinak látszik, aki annyira odavan magától hogy okítania kéne. Soha senki nem lenne önbizalom hiányos! Hmm... Belby tanulhatna tőle, persze csak mértékkel... túlzásokba ne essünk. Nem vagyok rest immár közelről méregetni magamnak, gyanakodva és bizalmatlan, érdekelne mi a foglalkozása vagy úgy egyáltalán, ki a fene Ő hogy ilyen higgadt maradt és nincs benne félelem. -Csak ha elég gyors vagy és vertem már le magamról kábítást míg farkas voltam állítólag, erre se vegyél mérget öregem, vagy oda lesz a csinos pofid. - Húzom el a szám, de inkább aggódva, hogy talán felelőtlen a másik, nem májer, noha igazán erős párbajozót sem láttam még. Hol láttam volna? Iskolába sem járhattam... -Túlzás hogy segítek Neki. És noha rutinos erdőbujdokló vagyok jól látod de... keresem a magamnak való kihívást. Miféle rejtélyeket keresel? - Méregetem megint, tök jól hangzik amiről beszél, olyan izgalmasnak, kalandosnak. -Amúgy sok kiaknázatlan területe van a sárkányoknak, állítólag. Az egyik ismerősöm őket kutatja és sok téma van, ami megragadható, bár én nem értek hozzá. - Teszem hozzá, bele ne kérdezzen, mert Reginald tudna csak válaszolni. Neki is inkább azért mondtam hogy ha szereti az ilyen dolgokat ne vesse el csak mert azt hiszi már nincs benne potenciál. -Szóval... erdőről erdőre jársz, szellemeket űzöl és reméled valami szokatlanba botlasz? - összegzem, bár érezni így kevésbé érdekesen hangzik mint ahogy Ő előbb beharangozta, de ez már csak így szokott lenni. Csípőre tett kézzel állok mellette, némileg fáradtan, de eléggé hozzászoktam az átváltozásokhoz hogy bírjam. Igaz, hamarosan ennem és innom kell, leülnöm, különben még a végén szédülni fogok és ez a macsó jelölt még azt hiszi miatta!
Kezdőlap
