Jót derülök magamban, mikor felvetem neki a tervváltoztatást. Értetlenkedése teljesen érthető ebben a helyzetben, de látom, hogy veszi a lapot, ennek pedig örülök. Éreztem még rajta, hogy mennyire vágyakozik az érintéseim iránt, látszólag nem elégedett meg az előbbivel. A végén még sikerül egy kis nimfomániást csinálnom belőle, szépen is lennénk, ha a holnapi nap másból sem állna.
Olyan fura belegondolni, hogy nem is olyan régen még mennyire kipirosodva hallgatta a bókjaimat az asztalnál, vagy hogy mennyire zavarban volt a fürdőbe érkezéskor és a tervem felvetésekor. Most pedig olyan felszabadultan simul az érintéseimbe, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Felnevetek azon, amit mond. – Kedvesem… nem az illatra gerjedek az esetedben. Hanem rád, az egész lényedre. Nem csak a látványra, sokkal inkább mindenre, ami te vagy – felelem neki még magamat is meglepve, hogy hirtelen ilyen őszintére váltva a szót. De nem fogom előtte eltitkolni, mit is gondolok, mit érzek. Úgy sikerült megismernem őt, hogy ő is inkább hallaná az igazságot, minthogy magamba fojtsam. De az ilyet miért is fojtanám? Hisz mindkettőnknek jól esik. Nekem kimondani, neki hallani.
Csókja elől eszem ágában sincs elhúzódni, eközben viszont elnyúlok a tusfürdőmért és nyomok a kezemre. Látom, hogy próbálna eltávolodni, de nem úgy megy ez. Helyette én magam kezdem el beledörzsölni a bőrébe a tusfürdőt, nyakánál kezdve, karján át, majd kicsit piszkosabbnak ítélve a melleire áttérve ott többet időzök el. Adok közben neki egy gyengéd csókot, ahogy szépen alaposan masszírozom a melleit mindeközben.
- Ejnye, milyen kis mocskos valaki itt – nevetek jóízűen, de aztán kezeim áttérnek a hátára, majdan a hasára is. – Gondoltad volna, mikor ma eljössz ide vacsorázni, hogy itt fogunk kikötni? – az biztos, hogy én a legkevésbé sem. Meg sem fordult a fejemben, ami azt illeti. A mosdatása közben egy pillanatra sem áll le, lassan odaérnek ujjaim, ahol nem is olyan régen még ajkaimmal próbáltam megtisztogatni. Kellőnél több időt nem töltök el ott – de annyit azért mégis, hogy érezzem, még mindig kicsit fel van hergelve -, az alvó oroszlánt nem érdemes zargatni alapon. – Remélem az előbbiekkel sikerült überelnem a vacsorát? Legalább egy kicsit? – kérdezem tőle ártatlan tekintettel, közben le sem tudva törölni magamról a mosolyomat.

Nem bánom, hogy ő maga még nem mondja ki ennyire, amiket érez az irányomba. Mert tudom, hogy nem vagyok közömbös a számára, ezt minden más alátámasztja. Az pedig egy másik dolog, hogy én mennyire szeretem kimondani, amit gondolok. Vagyis hát szerettem, régen nagyon szerettem. Jó tehát végre újra érezni, hogy mennyire kikívánkoznak belőlem a különböző kisebb vallomások, bókok, amikkel folyva-folyvást zavarba hozom Marlie-t.
Látom a meglepettségét, mikor én magam kezdem el megtisztítani őt. Nehogy már megkönnyítsem bármelyikünk dolgát is, eleve kézzel tapintható, hogy mennyire nem sikerült még egyikünk testének sem lenyugodnia. És addig, míg ruhátlanul vagyunk egymás közelében, erősen kétlem, hogy ez változni fog. – Hát ha a váratlan dolgok csupa ehhez hasonlóak lennének, akkor kétség sem fér hozzá – felelem neki vigyorogva. – Nem, a legmerészebb álmaimban sem. De örülök, hogy így alakult az este – ilyenről ha akarnék sem tudnék hazudni. Elég sokatmondóak voltak nekem is a sóhajaim, és hogy mennyire odaadóan kényeztettem a testének minden pontját, ahogy az csak tőlem telt.
- Na azért! Jó válasz! – merne is mást mondani. Úgysem hinnék neki. Ahogy az én részemről, úgy nála is elég beszédesek voltak azok a hangok, amiket hallatott.
Újabb és újabb kis újratöltés után már a lábaihoz érek el, és ekkor kicsit hátradőlök a kádban, talpait pedig magamon tartom. Most viszont nem csak megtisztítani akarom, hanem egy kis masszázzsal is megajándékozni őt. Nem hiszem, hogy olyan ügyetlenek lennének az én ujjaim, hogy ne élvezné még ezt is… - Na és még az a kérdés itt, hogy neked vajon találunk-e itt bármi ruhaneműt – gondolkozom el szándékosan hangosan, miközben ujjaim szorgosan munkálkodnak. – Na nem mintha egy percig is bánnám, ha így láthatlak – teszem hozzá vígan, mielőtt még színészkedve felháborodna.
- Amint ráunsz erre a kis rögtönzött kényeztetésre – pillantok a talpára – még nekem sem ártana megtisztálkodni – mosolyodom el pimaszul. - Vagy nagyfiú módra oldjam meg magam?

Kíváncsi vagyok, hogy ő vajon milyen vacsorával lepett volna meg, ha fordított esetben lettünk volna. Én sem épp egy brit hazai specialitást tettem le az asztalra, vagy valami nagyon extravagáns ételt, amitől el kellett volna dobnia az agyát. Inkább választottam valami egyszerűt, finomat, amit nem mellesleg tudom, hogy jól el tudok készíteni – legalábbis nekem ízlik, más meg eddig nem nagyon evett az én főztömből. Mármint az elmúlt időszakokban, előtte volt azért rá példa bőven.
- Hmm… biztos vagyok benne, hogy sikerül találnunk neked valamit – amúgy is van köztünk egy kis méretbeli különbség, így hát ha még valami kinőtt felsőmet is adom rá, az több, mint elég lesz számára. Belegondolva fura csak igazán megint, mi lett volna, ha fordított helyzetben lennénk, és én aludnék őnála. Ott kicsit nehezebb lett volna számomra bármilyen ruhaneműt találni. Nem hiszem, hogy ez a szoknyája jó lett volna rám, amit most viselt. – Marlie, drágám, még a végén azt fogom hinni, hogy nem is akarsz felöltözni! – mosolyodom el, ugyanolyan kis pimaszkodással felelve neki, mint ahogy tőle is kaptam.
Amint jelzi, hogy elég volt a lábmasszázsból, veszem a lapot és egy kis idő múltán el is engedem. Kérésére átnyújtom neki a tusfürdőt és kicsit közelebb csúszok még hozzá. Figyelemmel kísérem, ahogy szép lassan elkezd masszírozni engem, alig tudva levennem róla a tekintetem. Azok a gyönyörű szép szemek, azok a csókolnivaló ajkak… teljesen elvarázsol. – Ugyan, egy panaszom sem lehet. Szorgos és ügyes ujjaid vannak neked, ezt már tapasztalhattam kicsit korábban – értem én arra, mikor odalent dolgozott meg engem csak egy kicsit, a vágyak felkorbácsolása végett.

-Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, nehogy én legyek az aki megállít. Ahogy te érzed kényelmesebbnek, te vagy itt a „vendég” – felelem neki továbbra is kicsit pimaszul. Élvezem ezt a kis huzavonát kettőnk között, hogy ennyire túl tudunk egykét témát tárgyalni. Így biztos nem fogunk nagyon szótlanul maradni. Ez még olyan téma is egyébként, amit igazán fontos lenne megbeszélni, hisz nagyon fontos részletről van szó.
-Meg se merném próbálni. Kikapnék meg tőled, ezt nem kívánom a legádázabb ellenségemnek sem – játszadozom vele tovább jókedvemben. Túlságosan boldog vagyok most, aligha tudná ezt bármivel is elrontani. Bár miért is akarná? Látom rajta hogy ő rá mekkora hatással van az én örömöm. És ez mindkét irányban igaz.
-Úgy gondolod? Akkor még gyorsan fejezzük ezt be – sürgetem meg mint valami hajcsár, még tapsolok is párat jóízűen nevetve.
Amint végeztünk, kiszállok a kádból, és nyújtom felé a kezemet. Amint kiszállt, egy csókra invitálom, miután törülközőt is hozok mindkettőnknek. Egyiket átnyújtom neki, míg másikkal magamat törlöm szárazra és tekerem a derekamra. Ha ő is hasonlóan tesz, azt még megvárom, de aztán azon nyomban lentebb hajolok és felemelem őt az egyik vállamra és úgy indulok meg vele a hálóba.
Beérve leteszem az ágyra és vele együtt dőlök én is. Azon nyomban odahajolok hozzá, és nyelvemmel az övét keresem. Ujjaim pedig újra hamar vándorútra térnek...

+18

Alig vártam már, hogy végre kikerüljünk ebből a kádból. Jelen pillanatban másra sem vágyok, minthogy az ágyamba bújjunk és csak csókoljuk, érintsük egymást mindenhol. Akármennyire is mást mondanának egyesek, nekünk férfiaknak is kell néha a gyengédség, ahogy pedig Marlie közeledik hozzám, az minden igényemet kielégíti. Érdekes fordulatot vett az este, de a legkevésbé sem a rossz értelemben. Jó látni, hogy eleinte még mennyire kis félénk volt, most pedig már hogy felszabadult. Nem hittem volna, hogy egy este alatt ennyi mindenen keresztül fogunk jutni.
Ha jobban kapálózott volna, valószínűleg leteszem, de most csak kicsit játékosra akartam fogni az egészet és végső soron nem úgy tűnik, mint aki annyira mérhetetlenül bánja. Az ágyhoz érve ráfektetem őt, mire máris húzni kezd magához.
Minden tettét örömmel viszonzom. Finoman simogatom a combját, csókolom őt, mintha az életem múlna rajta és amint kis levegővételnyi időre eltávolodunk a másiktól, teljesen belemerülök a tekintetébe. – Teljesen elvarázsolnak a szemeid, Marlie – jegyzem meg neki mosolyogva. Néhány pillanatig még csak nézem őt, teljes elvarázsoltsággal, de aztán újabb csókra hajolok hozzá.
Végül eddig combját lágyan cirógató kezeim egyre fentebb kúsznak, szinte alig érintve ujjaim hegyével a bőrét. Végül a törölköző alatt nyúlok be a lábai közé, hogy újra elkezdhessem őt ingerelni, kényeztetni. Másik kezemmel mindeközben kibontom a törölközőjét teljes egészében, és kis időre a melleit is kezelésbe veszem a számmal, nyelvemmel. Mindeközben csiklóján mozgó ujjaimat belévezetem és úgy kezdem el mozgatni benne azokat.

+18

Én magam sem gondoltam volna, hogy valaha is fogok még vágyni valakinek ennyire az érintésére, közelségére, mint most Marlie esetében. Szeretnék örömöt okozni neki, ahányféleképpen csak tudok, és szeretném, ha ő is hasonlóképpen vélekedne az irányomban. A törölköző alatt hamar érzem már, hogy mennyire kezd kényelmetlen lenni a helyzet, mégse szedem le magamról. Nem, azt neki kell megtennie, ha szeretné.
Jól tudom, hogy a leginkább arra vágyok Marlie-nál, hogy boldoggá tehessem. Nem csak itt és most, hanem az elkövetkezendő napokban, hetekben, években. Nem akarom sosem sírva, esetleg szomorúnak látni őt, egyedül csak akkor, ha azok a könnyek örömkönnyek. Örülnék, ha mindig csak ez a mosoly köszönne vissza, ez a boldog, örömteli mosoly. Kár lenne tagadni, hogy ez nekem is milyen jól esik. Az egykoron elfeketedett, megüresedett szívemet most sikerült neki újraélesztenie. Végre képes újra úgy dobogni, ahogy egykoron.
Finoman, ráérősen ingerlem csak őt odalent, néhol gyorsítva rá csak kicsit a sebességre, de semmi egyéb. Nem ellenkezek, mikor visszahúz magához és csókra invitál. Örömmel fogadom, és ekkor én is kicsit közelebb dörgölőzök hozzá, egyre keményedő férfiasságommal simogatva hol a hasát, hol az oldalát, hol a combját. Ezt persze még az egyre inkább kényelmetlen törölközőn keresztül. Türelmetlenül várom, hogy hozzám érjen, mindeközben még egy ujjammal nyomulok belé, és folytatom a kényeztetését. Ha el tudok szakadni, el is szakadok pár pillanat erejéig a mézédes ajkaitól és arcára adok csókokat, majd fülcimpájával játszadozom kicsit, mielőtt a nyakára térnék rá. Mindeközben ujjaim mozgása odalent nem csillapodik, épp ellenkezőleg, egyre gyorsabb tempóra váltok velük. Láttam az előbb rajta, mennyire fel van korbácsolva, én pedig nagyon szívesen segítek rajta, ha azon múlik, újra eljuttatva őt arra a pontra, amit az előbb is olyan intenzíven élt meg.

+18

A ház csendjét a sóhajaink és Marlie nyögései folyva-folyvást megtörik. És ez a csendháborítás olyasmi, amit sosem tudnék megunni vagy rosszul érezni magam miatta. Megnyugtat, hogy ő is képes volt ennyire elengedni magát és nem pironkodik, hanem hagyja, hogy minden érzése a felszínre törjön tettek, vagy hang formájában.
Én is vele együtt mosolygok, ahogy a törölközővel szórakozik, és már alig várom, hogy megszabadítson a béklyóimtól. Kicsit örvendetesen sóhajtok fel, mikor végre érzem lekerülni magamról a törölközőt, és most már férfiasságommal együtt érinthetem bőrének felületét. Vágyom már az érintését, és ezt valószínűleg eléggé érzi – és hasonlóan vágyja ő is -, hiszen néhány pillanat múlva megérzem finom ujjainak körbefonódását a férfiasságom körül.
Egyre jobban feltüzel mindennel, amit csinál és alig bírom már türtőztetni magamat. Továbbra is ingerlem őt odalent, és én is egyre inkább merevedek a kezében a kényeztetésének következtében, illetve ahogy csípőjét mozgatja.
Még közelebb húzódok hozzá, férfiasságom hegyével érintve a bőrét, nagyon nehezen tartva meg a józan eszemet. Nyakáról elhúzódok és egy szenvedélyes csókra hajolok hozzá. Hosszan csókolom, közben ujjaim mozgása is egyre inkább alább kezd hagyni, már csak csiklóját simogatom.
Szabad kezemmel tarkója alá nyúlok és a csókot követően mélyen tekintek a szemeibe. – Annyira vágyom már rád, Marlie – sóhajtom puha ajkaira, viszont ennél többet nem teszek. Megérteném, ha nem most, nem így akarná. Ki tudja, lehet jobb is lenne. Viszont azt nem bírnám ki, ha megint meg lenne szakítva az én kényeztetésem, hisz már majd szétrobbanok.

+18

Érezhető, hogy mind a ketten mennyire fel vagyunk már izgulva és milyen könnyen át tudnánk segíteni a másikat a túlsó partra. Túl jó érezni a kezét magamon, hogy ilyen odafigyelően ingerel, később viszont ahogy őrajta is egyre jobban eluralkodik a vágy, gyorsít a tempóján, amit egy mélyebb nyögéssel jutalmazok.
Egyre jobban vágyom a kiteljesedésre, és nem is bírom visszafogni magamat, szóra nyitom a számat. Rettentően vágyom már arra, hogy az ujjaim helyére valami más férkőzzön oda, és együtt élhessük át ezt a földet rengető érzést. Mosolya kicsit megnyugtat, és feszültebbé is tesz egyszerre, szavai szintén. Ezzel mindent elmondott, amit csak elmondhat.
Végül elenged engem és csípőjét közelebb tolva hozzám kínálja fel magát nekem. Egyik kezem a csípőjének egyik oldalára csúszik, míg másikkal férfiasságomra fogok rá és simogatom oda először a legérzékenyebb pontjához, hogy kicsit még ingerelhessem mind a kettőnket.
De nem húzom el sokáig – képtelen vagyok rá -, ezért szép lassan, tartva vele a szemkontaktust hatolok belé lassan, óvatosan, minden egyes apró rezdülésére odafigyelve. Csak akkor, mikor már látom rajta, hogy kényelmes neki valamennyire a helyzet, akkor kezdek el lassan mozogni. Kezeimmel oldalát és combját simogatom külön-külön, miközben csókra hajolok vissza hozzá. – Ha majd szeretnél… irányíthatsz te is – vetem fel neki a lehetőséget egy kisebb idő után mosolyogva. Ha ő neki tökéletes ez a helyzet, én azt sem bánom egy pillanatig. Ez az érzés így is valami elmondhatatlanul tökéletes most.

+18

Korábban nem is gondoltam rá, hogy ennyire vágyni fogom már azt, hogy végre közösen élhessük át ezt az érzést. Rég volt már ilyesmiben részem, és nem is terveztem egyhamar hasonló tevékenységekbe kezdeni. De ez az este tele van mindenféle meglepetésekkel, és egy dolog követi mindig a másikat. Nem terveztem semmi ilyesmit az estére, de nem bánom, hogy így alakult. Mi több, örülök neki. Főleg látva Marlie reakcióit is mindenre.
A másik élvezetét mindig előrébb tartom a sajátomnál, ez most sincs így. Nem akarom, hogy esetleg rosszul élje meg az együttlétünket, ezért figyelve minden reakcióját csúszok egyre beljebb, tekintetét keresve és finoman cirógatva itt-ott, hogy még könnyebben ellazuljon. Eszem ágában sincs olyat tenni, ami neki kényelmetlen, vagy kevésbé élvezetes lenne.
Viszont szép lassan egy kicsit gyorsítok a tempón, mikre ő hangos sóhajokkal és nyögésekkel felel. Zene füleimnek, gondolom magamban. Érzem, ahogy kicsit megkaristolja hátamat a körmeivel, ekkor én magam is kicsit felnyögök. Nem fájdalomból, legalábbis nem csak amiatt. Imádom ezt az érzést, mikor a fájdalom így vegyül az élvezettel. Minden egyéb reakciójából pedig másra sem tudok következtetni, csak arra, hogy mindez azért van, mert túlságosan is élvezi az együttlétünket.
Mikor már jócskán benne vagyunk az egészben viszont szóra nyitom a számat, és felteszek neki egy burkolt kérdést, miszerint szeretne-e irányítani, vagy maradjunk inkább így, ebben a helyzetben. Őszinte válaszán én magam is elmosolyodom, mielőtt újabb csókokra hajolnék hozzá. Néhány pillanat múlva viszont érzem, hogy már most azonnal akarja ezt a váltást. Segítem őt a mozdulatában, most én fordulok a hátamra és combjánál fogva besegédkezek abban is, hogy rám ülhessen.
Jólesően sóhajtok, ahogy odalent is érzem kis mozgását, még annak ellenére is, hogy nem vagyok benne. – Ne kínozz, Marlie! – mondom neki nevetve két csók között. Végül élvezettel tele figyelem, ahogy közénk nyúl és férfiasságomat irányítva próbálja azt magába vezetni. Testem már így is kicsit meg van feszülve a várakozástól. Mikor viszont érzem, ahogy újra elmerülök benne, akkor mélyen felnyögök és kicsit hátra is vetem a fejemet.
Felnézek rá, és finoman simítok egyik kezemmel fenekére és markolom meg kicsit, míg másikkal a combját szeretgetem. Tetőtől-talpig tekintek végig rajta, mosolyogva pillantva fel rá, mikor elérek az arcához. Annyira tökéletes ez a nő, szavakba sem tudom foglalni.

+18

Túl régen éreztem már magamat ilyen jól, mint jelen pillanatban. Hiányzott már, pedig még nem is értünk el a legélvezetesebb pontjára az estének – vagyis Marlie már igen, egyszer, még a fürdőben. Alig bírom kivárni, mégis úgy próbálom összefeszíteni minden izmomat, hogy nehogy túl korán menjek el. Egy kis szenvedést még kibírok, mert tudom, hogy utána milyen élvezettel fog felérni, mikor már sehogyan sem bírom tovább.
Nem sieti el a mozgását, amiért csak hálásan sóhajtok fel. Legalább így is kicsit még ki tudjuk húzni az elkerülhetetlent. De már nem kell sok, érzem az ő reakcióiból is. Kezével mellkasomon támaszkodik, én pedig ráteszem a sajátjaimat az övére és úgy figyelem őt, újra és újra porciózva végig az egész testét, ahogy rajtam vonaglik.
Csókért hajol hozzám, amibe én is besegítek, kezemmel nyúlok a tarkójáért és húzom közelebb magamhoz, illetve én is feljebb ülök, hogy egy szenvedélyes csókban forrhassunk össze. – Nem bírom már sokáig, Marlie – jegyzem meg neki halkan sóhajtva a csókot követően. Átadom neki a lehetőséget, hogy döntsön, miként is szeretné ezt befejezni. Én ugyanis aligha vagyok már képes a döntésekre ebben az állapotomban, ilyen hosszú ideje kielégítetlenül.

+18

Na, nem teljesen sikerült az, amit szerettem volna. Erre a válaszra nem számítottam, de nem is ejt teljes kétségbe. Még jómagam sem tudom, ezért szerettem volna, hogy ő döntsön, de látszólag csak rám hárul a feladat. Bár a szavai elég furán hangzottak, tudom hogyan értette. Mozgása csillapodik, míg meg nem áll végül, és csak csókra hajol oda hozzám. Még ebben a néhány pillanatban is képes lennék teljesen elveszni, olyan kellemes a helyzet.
Kezemmel oldalára simítok, másikkal pedig a combja alá, és kicsit megemelkedem vele együtt, hogy újra ő legyen alul. Ahogy kezdtük, úgy is fejezzük be. Combján pihenő kezemet bevezetem közénk, és csiklójára helyezem azt, hogy így is ingerelhessem őt. Szeretném, ha ő is megint átélhetné ezt az érzést. Nagyon szeretném. Végül elkezdem csípőmet mozgatni benne újra, már kicsit gyorsabban. Ujjaim mindeközben szüntelenül mozognak a legérzékenyebb pontján, mindenképpen arra hajtok, hogy előttem menjen el.
Vadul ingerlem, ahol csak érem, egészen addig, míg testének megfeszülését nem érzem alattam. Nekem is szinte fogcsikorgatva kell visszatartanom magamat, de kivárom az orgazmusának végét, akkor húzom csak ki magamat belőle és nyúlok kezéért és vezetem duzzadt, lüktető férfiasságomra. Nagyon közel vagyok már én is. – Kisegítenél? – mosolygok rá, és át is adom neki a gyeplőt, hogy ő is a csúcsra juttathasson engem akármilyen módon szeretne. Kezével, vagy esetleg ő maga is megízlelne ott lent. Őszintén szólva semmit sem bánok, csak hadd érezhessem végre én is ezt az érzést.

+18

Mi tagadás, örülök, hogy nincs itt a házban senki más rajtunk kívül, hisz akkor elég kényes lenne az egész helyzet a szobámból kiáramló hangok miatt. Nem fogjuk vissza magunkat, mégse játszunk rá egyáltalán, ezek mind belülről jönnek. Mosolyogva figyelem Marlie-t, ahogy eléri az élvezet, és nehezemre esik, hogy ne kövessem én is azon nyomban őt. De szerencsére még időben sikerül kihúzódnom belőle és kezébe adnom az irányítást.
Végig sem tudom mondani, amit szeretnék, készségesen kezdi el mozgatni a kezét rajtam. Élvezettel tele nyögök fel, ahogy kényeztet, egy apró csókra hajolok hozzá csupán, de nem kell már túl sok nekem sem. Testem hirtelen feszül meg, kiég az összes érzékem, és rekedtesen sóhajtva élvezek rá elég hosszasan. Alig bírom tartani magamat fölötte támaszkodva, kezem is kicsit megremeg időközben. Szinte levegőért kapkodok, mégis inkább ajkaihoz hajolok és szenvedélyesen csókolom meg őt. – Desszertet ugyan nem csináltam, de remélem ez is jó volt helyettesítésként – nevetek fel röviden és még mindig kicsit szaggatottan.
Törölközőmért nyúlok és odaadom Marlie-nak azt, hogy kicsit megtörölhesse magát is. Eközben én is oldalamra fordulok és combján pihentetem a kezemet, lágyan cirógatva ott. – Felmerül a kérdés, hogy szeretnéd-e még valami felsőmet, vagy tökéletes így, ebben a helyzetben? – mosolyodom el, ahogy nem rejtve véka alá tetszésemet újra végig tekintek rajta.