Oly annyira feloldódtam, mint még soha. Jól érzem magam a bőrömben, és most minden olyan mámorító, minden oly egyszerűnek tűnik. Tekintetemmel követem őt végig, és igaz, kicsit utólag visszagondolva kínos, hogy így végződött a dolog, de most elengedem ezt, most nem is ez foglalkoztat igazán. Csak az, hogy érzem puha, meleg testét az enyém mellett, ahogy forró csókjai még mindig cirógatnak és szavai jóleső érzéseket keltenek bennem. Őszintén mosolygok felé.
- Soha nem éreztem még így magam, mint veled. Soha nem voltam még ennyire boldog. - Vallom be őszintén, még ha kicsit nyálas is a szöveg, de meg kell tennem, ki kellett mondanom. Fejemet a vállába fúrom, miközben kezemmel mellkasát ölelem. El tudnék most így aludni, csak így maradni sokáig, mozdulatlanul. Ujjaimmal cirógatom, miközben hallgatom a mondandóját, aztán meglepettségemben abbamarad minden mozdulat, és csak felemelem a fejem, ránézek, tekintetem sem mutat mást, de arcom kisimult és abszolút nem kételkedő.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? Házsártos egy háziasszony tudok lenni néha. - Viccelődöm. Olyan érdekes, hogy két ember mennyire rövid idő alatt tud egymáshoz kötődni, annyira, hogy minden pillanat a másik körül forog. Az első randink óta szinte másra sem tudtam gondolni. Csókra invitálom őt. - Szívesen itt leszek veled. - Ugyan nem számítottam erre a kérdésre, de belül úgy újongok, mint egy kislány, és végre hiszem, hogy az én életemben is történhetnek jó dolgok a sok balszerencse és sötétség után.