Nemrég értünk vissza egy terepgyakorlatról. Az arcomon lévő friss seb ezt jelzi, és igazából kicsit megviselt állapotú a talárom is, amit nem volt időm lecserléni, na meg a parancsnok azt mondta, még ígyis én vagyok az aki a legtürhetőbben mutat és egy levelet nyomott a kezembe, amit a Miniszteri hivatalba kellett továbbítanom. Az itt töltött két évem alatt eddig még egyszer jártam csak erre, így nem tétováztam jól szétnézni, felmérni a terepet. Tetszett ugyan, de nem lennék képes csak ülni egy asztalnál vagy egy irodában és meg sem mozdulni. Ez nem az én helyem. Amúgy meg a politika sem kötött le igazán. Az aurorparancsnokságon tudom mi a teendőm, hogyan járjak el tisztességesen és kinek engedelmeskedjek, ez nekem épp elég. Kétszer sikerült eltévednem ebben a labirintusban mire visszatértem a fő folyosóra. Ma kifejezetten szerencsétlen napom van és természetesen pont ebben az időben sehol egy lélek errefelé. Nem szerettem volna zavarni senkit sem, így irodába nem nyitottam be, inkább újra nekivágtam a hosszú útnak. Pár lépést tettem csak meg, amikor valaki kilépett elém. Nyilván én voltam rossz helyen, mehettem volna a folyosó közepén vagy ilyesmi, sikeresen nekiütköztem. - Oh, bocsánat. - Amint sikerül észbekapnom, felemelem fejem és a férfira tekintek. - Áh, Lucius Malfoy. Szerencsés véletlen. - Mosolyodom el haloványan, kezeimet hátra teszem, a levél még kicsit ráér, a Malfoy fiú pedig mindig is érdekes volt számomra, a Roxfort óta pedig nem is találkoztam vele. Hiába egy helyen dolgozunk, nagy ez a Minisztérium. - Hogy s mint?