|
Oldalköltözés
Kedves Mindenki! Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : ) b & caelor & effy
|
Friss posztok | Alastor Moody
Szomb. 25 Dec. - 10:27 Alecto Carrow
Vas. 5 Dec. - 0:12 Practise makes perfect... really? Alex R. Emerson
Szer. 21 Júl. - 14:54 Lucius Malfoy
Pént. 9 Júl. - 1:06 Vendég
Csüt. 8 Júl. - 9:43 Lucius A. Malfoy
Szer. 7 Júl. - 16:18 Yves McGonagall
Szer. 30 Jún. - 3:38 Martin Nott
Kedd 29 Jún. - 2:33 Anathema Avery
Kedd 29 Jún. - 0:34 |
Erre kószálók Nincs Jelenleg 289 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 289 vendég :: 2 Bots A legtöbb felhasználó ( 669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt. |
|
|
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie | » » Szomb. 24 Okt. - 0:31 | | Remus + Lily You are my friend, even if you are a werewolf. A Roxforton belül is a számomra legkedvesebb helyiségben tartózkodok, mert biztos vagyok benne, hogy Potter és csapata idegesítőbb fele nem teszi be ide a lábát, legalábbis nem péntek este. Ez a hely a könyvtár. Már az ajtóban megcsap a jellegzetes könyvillat és messziről hallom Madam Cvikker nyelvének csattogását, amivel felháborodását szeretné jelezni az ablak melletti asztalnál suttogó páros miatt. Az ő szentélyébe ugyanis egy pisszenést sem lehet hallatni. Ha az ember beteg, inkább ne is menjen oda. Nehogy rájöjjön a köhögő roham vagy ne adja Merlin, tüsszentsen egyet, aztán megérintse valamelyik becses könyvét. A szigorú könyvtáros nő erre ki van élezve. Ezért is nem tűri meg James-t meg a tekergőket itt. Volt egy év, amikor pár hónapra ki is tiltotta őket és átkot küldött rájuk, amikor azok beléptek a könyvtár folyosójára. Már nem tudom, hogy mit tettek ellene, de biztos valami csíny áldozata lett szegény Madam. Jelenleg még annak sem örülnék, ha Remussal futnék össze itt. Ő az egyetlen épeszű ember az egész bagázsban, nem is értem minek barátkozik velük. Ő a csendesebb társuk, aki rendszerint eredménytelenül megpróbálja lebeszélni Potteréket a csínyekről. Ők persze mennek a saját fejük után, de mégis tudom, hogy ha Remus nem lenne olyan jó barátjuk, akkor még ennél is rosszabbak lennének. Most mégis azért imádkozom, hogy Remust ne leljem itt a könyvtárba. Az esély arra, hogy itt van, elég nagy, mivel hozzám hasonlóan ő se hanyagolja el a könyveket, de elhaladva a bájitalokról, az átváltozástanról és az alapvető bűbájokról szóló könyvespolc mellett azt kívántam bár ne látná meg senki, hogy megérkeztem az éjjeli legendás lényekről szóló kisebb szekcióhoz. Úgy éreztem, itt mindenki belelát a fejembe és mindenki tudja, hogy mi után keresek, és miért keresem azt. Végigvezettem az ujjaim a poros könyvgerinceken és kihúztam a sorból egyet, amin az állt: Éjjeli állatok enciklopédiája. Fél karomba ültettem a könyvet, majd kihúztam egy másikat is a felette lévő sorból: A Vérfarkas. Lehajtott fejjel, fürgén tettem meg azt az öt métert a legközelebbi asztalig, ahol nem ült senki, majd csendesen letettem könyveket és még a széket is némán húztam ki a helyéről. Először felcsaptam az enciklopédiát és kikerestem belőle a vérfarkast. Majd kinyitottam a másik oldalt is és legalább háromnegyed órán keresztül elemezgettem, összehasonlítgattam a két könyvet, eltéréseket, hazugságokat, lehetetlen dolgokat keresve, hogy megbizonyosodjak benne, az én barátom nem vérfarkas. De ez sajnos nem sikerült. A könyv minden észrevételemet leírta, amelyeket észrevettem Remuson az utóbbi időben. Fáradtság, sűrű betegeskedés, órai hiányzások. Minden telihold után hiányzik ár napot az iskolából, majd jön, és úgy néz ki, mint aki egy vad buli sorozatnak a tagja lett volna. Őrület, hát tényleg igaz vagy csak a vad fantáziámat próbálom ráerőltetni tudományos tényekre. Nem. Nem így van. Minden tünet, minden egyezik. Itt nincs több kérdés. Remus Lupin, a griffendél prefektusa, a kiváló tanuló és barát, a tekergők egyik cimborája és tiszteletbeli tagja, egy vérfarkas. Szám elé kaptam a kezem döbbenetemben, de ne volt sok időm felfogni ezt a felfedezést, mert halk lépteket hallottam közeledni. Kapkodva, villámgyorsan tuszkoltam bele a táskámba a könyveket, de már késő volt. Remus közvetlen az asztal mellett állt és rémülten nézett rám. |
| | |
I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 12
▽ Avatar : Matthew Hitt
| » » Kedd 27 Okt. - 21:28 | | - Figyelj, látom, ez nem nagyon megy. Mi lenne, ha szólnál inkább McGalagonynak, hogy segítsen. Ne félj, nem lesz kiakadva, néha én is szoktam tőle tanácsot kérni, és látod? A fejem még a helyén és a szemeimet sem kaparta ki. Óvatosan visszaállítom négy lábra a széket, amin eddig unottan hintáztam, és felkönyökölök az asztalra, arcomat a tenyerembe temetve, hogy elrejtsem Peter elől az ásításomat. Nem akarom feltétlenül a tudtára adni, hogy semmi türelmem őt korrepetálni, mert amúgy is reménytelen esetnek tartom. Ki nem tudta volna egy háromnapos intenzív gyakorlás után átváltoztatni ezt a szánalmas kakukkot egy zsebórává? Még első héten átvettük órán, és azóta már mindenkinek megy az én Féregfark barátomat leszámítva. Ami azért elég abszurd, mert egy olyan srácról beszélünk, aki teljesen autodidakta módon elsajátította az animágiát. És hát mit mondjak, megsajnáltam, de már százszor megbántam, hogy belementem. - De te olyan jó tanár vagy, Remus. McGalagony mindig pofákat vág, és attól teljesen lemeredek. De hiszen tudod. - Még hogy én tanár? - arcomon egy hitetlenkedő félmosoly húzódik. Peternek mindig is jó volt a humora. Beletúrok kócos hajamba, és közelebb hajolok a barátomhoz. - Én inkább az ilyen elméleti dolgokat szeretem, te is tudod. Azokat meg is tudom tanítani, de ez már meghalad engem. Látom, hogy az ajka lefele görbül, és mielőtt még végképp elvenném a kedvét, még sietve hozzáteszem. - Nem lehet, hogy a pálcáddal van valami baj? Néha akadályozhat minket a pálcánk, ha nem tartjuk megfelelően karban vagy csak simán megsérül. Egy hirtelen mozdulattal megragadom a karját, és közelebb húzom magamhoz, hogy megvizsgálhassam a pálcát. Vagyis csak úgy tegyek, mintha megvizsgálnám, mert egyébként totál nem értek hozzájuk, de ezt szerencsére Féregfark nem tudja. Egy darabig összevont szemöldökkel vizsgálom, majd elengedem a kezét, és ugyanazzal a mozdulattal felállok az ülőhelyemről. - Tartsunk tíz perc szünetet, addig elmegyek a kabátomért. Van benne egy kis csoki. Az jót tesz mindkettőnknek – rákacsintok, majd sarkon fordulok és hosszú, de hangtalan léptekkel elindulok a polcok között. Néhány napja volt holdtölte, úgyhogy szükségem van az energiámra. Egyébként meg nem festek túl jól, de lehet ez a folyamatos bentülésnek is köszönhető. James és Sirius most kviddicsedzésen vannak. Bezzeg. Mondjuk ebben az esős, latyakos időben nincs is nagyon kedvem kimozdulni. Átvágok a Legendás Lények részlegen, és éppen térnék be az Éjjeli Legendás Lények kisebb szekciójára, amikor megpillantok egy vörös hajzuhatagot. A férfiak többségével szemben én ismerem szinte az összes árnyalatát a vörösnek. Ezt pedig különösképpen. Gondolkodás nélkül hátrálok meg, mielőtt még észrevehetne, és a fordulónál keresek menedéket. Nem tudom, mire fel ez az óvatoskodás, talán csak az állati ösztönök hajtanak, mégis valami azt súgja, jobban járok, ha előbb meglesem, mit csinál. Lily Evans annyira bele van merülve a könyvébe, hogy nem is neszel fel. A baj csak az, hogy túl sokat időzik egy bizonyos könyvvel, amit magam is jól ismerek akár betűről betűre is. Az arca meg egyre csak sápad, mintha minden vér a hajába tolult volna. Persze gondolom, én sem nézhetek ki szebben. Érzem, ahogy egyre szaporábban kapkodom a levegőt, és egy apró izzadságcsepp jelenik meg a homlokomon, amit automatikusan letörlök a pulóverem hosszú ujjával. Mindig is nehezteltem Dumbledorral, amiért nem veszi ki a tantervből a vérfarkast, de amióta rájöttem, hogy az itteni népek mennyire ostobák vagy csak nem veszik a fáradságot, hogy velem foglalkozzanak, egészen kibékültem a gondolattal. Persze csoda, hogy eddig senkinek sem esett le a dolog a barátaimat és Perselust kivéve, de azért mindig megvolt bennem a félsz, hogy egyszer erre sor kerül. Persze az a legjobb, ha még csírájában elfojtom a dolgot, és meggyőzöm Lilyt arról, hogy amire most rájött, az csak egy véletlen egybeesés. Kár, hogy Lily nem hülye, én meg rossz hazudozó. Azért mindent vagy semmit alapon veszek egy nagy levegőt és elindulok felé. A lépteimet meghallva azonnal becsúsztatja a könyvet a táskájába, de már késő. - Hiába rejtegeted, úgyis láttam, mit böngészgetsz – szólalok meg enyhén rekedtes hangon. - Ne is tagadd, te is a Halloween-i bálra gyűjtöd a jelmezötleteket. Az a könyv már elég elcsépelt a témában, ha engem kérdezel. - Apró, félszeg mosolyra húzom a számat, és izzadt ujjaimat összekulcsolom a hátam mögött, úgy nézek le a prefektustársamra.
|
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |