Is it a dream?

to Alec, Clive

Kellemetlen kis mosollyal fordulok meg a tükröm előtt, hogy elég elegáns vagyok-e a hétköznapokban, hiszen egy már már félig családi vacsorára vagyok hivatalos, amit Clive-al együtt agyaltunk ki, hogy jól meglepjük Alecet. Na persze, neki fogalma sincs róla hogy ez mekkora sokk lesz Alecnek, főleg miután legutóbb megátkoztam a birtokon, és most kénytelen lesz velem és a szeretett professzorával egy asztalhoz ülni.
Fekete talárom könnyedén lebben utánam ahogy a professzor felé igyekszem és remélem a bátyám még nem ért oda, hiszen az a terv hogy kettesben várjuk őt. A talárom belső zsebe egy igazán jóféle bort rejt a családi pincészetből, és mondhatni igazán finom. Jól fog esni Alec döbbent képe mellé, hogy mégis mit keresek én ott, vagy még azt is kinézem belőle hogy visszaforduljon mert azt gondolja majd hogy rossz ajtón lépett be.
Az ajtó előtt megállok, és be is kopogok, és az engedő szóra lépek csak be. Mondja valaki hogy nem vagyok végtelenül udvarias.
- Professzor. Remélem jókor jöttem és Alec még nincs itt. Hoztam egy kis kísérőt a vacsora mellé - nyújtom át az üveg minőségi bort a férfinek, és professzionális mosolyom akár még izgatottnak is hat. Elvégre ő nem ismer engem, és még csak egyszer találkoztunk amikor felvetettem neki ezt az ötletet. Szerencsére ráugrott.

You're gonna go far...

Do you ever wanna run away?

Rowan & Alec & Clive

Kicsit kínos, igen, ahogy az úriemberek feszengnek vacsorameghívásokon, mintegy elvből, itt szerepeltetni kell az évszázad legbűbájosabb mosolyát.
A bájolgás még hagyján, igazán. Derűs kis felnevetések, remek kiszolgálás, házigazdáskodó törődés, Mr. és Mr. Silverlake, ugyan igyanak kérem egy újabb pohárkával, ne siessenek távozni, fáradjanak, csak nem untatom az urakat?
Mindezen gesztus a véremben, előkészítve, ennivaló fricskákkal, kedves számvillanásokkal, egy jó házigazda, egy úriember…
Aki meleg. Aki észrevette a Silverlakek génállománya merőben…
Aki nem gondol arra, hogy meleg, távol áll tőle a feszengés, ugyan és még nem biztos, ki tesztelte? Ugyan… Ez nem kimutatható, egyszerűen csak akadtak bizonyos gondolatok és Draven…
Nem, nem akarok megint bőgni, meghalt, talán vele halt a melegség és már teljesen immunis vagyok a Silverlakek minden mosolyára.
Nem fogok elpirulni, ha ajtót nyitok egyiknek, másiknak, arra gondolni is kár, helyesek. Tanársegédek és tabuk, az egész témakör tiltott és különben is roppant elfoglalt vagyok.
Irodához mérten kedves kis étkezőasztalt alakítottam ki egyszemélyes íróasztalomból, kényelmesen elférünk körülötte hárman, vörös bársonypárnás székekkel.
Étkészlet csillog rajta, frissen öblítő szagú abroszon, mozgó szalvétakülönlegesség, apró hajtogatott sárkány illegeti hosszú nyakát jobbra, ballra, köszönőn biccentve az érkezőknek.
Egyszerű háztartásbűbáj, mégis látványos. Ohh és a megfelelő szögben elhelyezett étkészlet, levesestál, azon lapos, rajta egy kisebb a desszertnek. Kés villa, kanál, kicsi, nagy, aranyozott talpazatú pohár, pezsgőkülönlegesség, francia, egy rajongómtól kaptam.
Az asztalon kovácsoltvas gyertyatartók benne tíz ízlésesen elhelyezett gyertya hangulatvilágítással szolgál.
Kényszeresen simogatom az asztalterítőt, ne látszódjon rajta egyetlen gyűrődés sem, például merő véletlenségből…
Összerezzenek a kopogtatásra és suhanok máris az ajtóhoz, gyorsan és precízen nyitni ki, felkészülve a…
Erre a látványra képtelenség.
- Jöjjön csak Mr. Silverlake, éppen jókor érkezett. Köszönöm, igazán nem kellett volna. Alec még nincs itt, de biztosan nagyon fog örülni.
Veszem el a bort, nem időzik rajta sokáig tekintetem, hívom is beljebb, hellyel kínálom izgatottan. Bármelyik pillanatban megérkezhet Ő is.

Rowan & Clive & Alec

Igazán meglepődtem amikor Clive egyszer csak benyögte, hogy mi lenne ha átmennék vacsorára... Eleinte csak pislogtam rá, mert hirtelen azt hittem ez valami randi akar lenni. Aztán mondta csak itt az irodában, semmi extra, csak beszélgessünk, elvégre kollégák között nem árt ha jobban megismerik egymást. Zavartan nevetve mondtam igent, hogy valóban, jó ötlet, számíthat rám. Utólag jöttem rá kicsit csalódott lettem, mert... áh hagyjuk. Hova gondoltam... Minden esetre pont emiatt nem akartam túlöltözni, nehogy azt higgye erőltetek én bármi mást a kollégaságon kívül, amúgy is annyira könnyen zavarba jön, tudom én hogy van egy határ. Sóhajtva kapok magamra egy mélyzöld inget és fekete vászonnadrágot, a talárt annyira nem csípem, kajálásnál kiváltképp útban leledzik sokszor, szóval nem bíbelődtem vele. Azon is gondolkodtam, hogyha már mégis vacsorának nevezte, akkor egy: ne egyek előtte, jó ez alap, de valamit vinni kéne nem? Akkor is ha ez csak egy röpke rövid vacsi és beszéljük át melyik diák miért idegesítő vagy ilyesmi... Épp emiatt annál maradtam kiruccanok Londonba és veszek valami telt, jobb bort, fogalmam sincs mi lesz a menü és nem akarom leitatni, végtére is a múltkor sem akartam, csak... mindegy. Egészen meg tudja zavarni Clive a gondolkodásom, ha ehhez hozzájön hogy Rowan miatt még mindig mondhatni laposkúszásban közlekedem mint egy kígyó. Nos. Igen, az alváshiány és a szétszórtság csak azért nem látszik rajtam, mert igyekszem Clive dolgát megkönnyíteni. Ahogy most végignézek magamon, azt hiszem csak Rowan képes megállapítani hogy stresszes vagyok. Végtére is Ő eléggé ismer, ha nem is vallja be magának, vagy épp én magamnak. Lelkesen megyek azért a dolog elébe, mint egy szélbe állított hajó, kifeszített vitorlákkal, nagyon gyorsan az irodájánál termek, kopogok. Ahogy hallom már siet is, kis sürgő-forgó, széles mosollyal köszönök, nyomom a kezébe a bort, ami vörös, száraz. Jó is hogy így teszek, mert a felénél úgy lesápadok ahogy belépek, mintha szellem lennék.
-Szia Clive! Hoztam egy kis bort, bár nem tudtam mi... a... menü. - Nyögöm, nagyot nyelek és hirtelen azt hiszem, hogy csak pont megszívtam hogy akar valamit Rowan Clivetól, mondjuk... pennát, papirost, névsort, bármit és menni is fog, de nem. Ahogy tekintetem a gondosan megterített asztalra siklik kővé válok. Három teríték. Három szék. Hárman is vagyunk. Kiszáradt torokkal nézek az öcsémre.
-Te mit keresel itt...? - Ez valahogy azt hiszem az aggódó és a bosszús között rekedt meg, már a hangszín, ami csak azért nem remeg meg, mert valami csoda folytán megoldom. Ja igen, Clive az a csoda, most hogy így belegondolok. Ez valami rossz vicc akar lenni?! Hogy én kettejükkel vacsorázzam, egyszerre?! Egyszeribe lett az álom rémálom, mi a fenét akar Rowan Clivetól?!?! Ráadásul Clivenak terelnie kell befele, mert úgy meredek az öcsémre, hogy mi a fene van, hogy megrekedtem az ajtón belépve. Hátha igazából Willt várjuk, én annyira szeretném ha Willt várnánk!!

...

Játéköteletek:

*

to Alec, Clive

Nem is tudom miért vessződöm ennyire Alec lelkiállapotának kibillentésével. Jah, de mert nekem jól esik minden létező módon ártani neki és tönkretenni a biztonságos illúzióját. Mert azt gondolhatná hogy egy ideje elfeledkeztem róla, mert nem kerestem és nem kereszteztem az útját. Ez mind része volt az ördögi tervemnek, miszerint mindent megtudtam róla, és Clive-ről is, akivel közeli a kapcsolata. Még nem tudom mennyire, hogy csak barátok, vagy kollegák vagy másik is, de az este végére remélhetőleg meg fogom ezt is tudni. Mindenre elszánt vagyok ahogy a professzor előtt felveszem a csodálatos professzionális mosolyom, aminek minden ártalmatlan szemlélődő bedől, és tudom jól hogy Alec nem igen beszél a családjáról. A helyében én sem tenném ami azt illeti, így Clive megdöbbenése is valódi volt hogy találkozott velem.
- Remélhetőleg hamar ideér, Alec általában pontos - ismerem a bátyámat mint a rosszpénzt. Fordítva mondjuk nem mondható el ez a dolog, de talán tud egy két dolgot. Főleg hogy merre húz a hűségem.
- Semmiség professzor, egy jó bor mindig jól jön, bármihez és ... Oh ez Alec lesz - akad el a szavam ahgy bekopogtat ő is, és széles már már túl kedves mosolyt villantok az öcsém felé. Jah bátyám, ahh mindig elfelejtem hogy bár én vagyok a jobb mégis ő az idősebb. Hol az igazság? Kényelmesen üldögélek az egyik széken féloldalasan, mert csak letettem magam egy kicsit és édesen mosolygok rá.
- Jajj Alec, ne legyél ilyen ellenséges, hát így kell örülni az egy szem öcsédnek? A professzor egészen meglepődött amikor megtudta hogy az öcséd vagyok, és hát arra gondoltam jó ötlet lenne a közös vacsi. Mint látod nem csak szerintem - válaszolok neki tüneményesen ártatlanul de ő tudhatja hogy a szemem sarkának rándulása nem épp jót jelent. Oh nem, lesznek itt még szép beégetések.

You're gonna go far...

Do you ever wanna run away?

Rowan & Alec & Clive

Pompás ötlet volt kicsit ismerkedni a tanársegédekkel és nem csak gondolat-terelésnek használom, de megismerni Alec-ot még jobban, s mit ad Merlin ugye, hogy éppen az iskolában dolgozik az öccse is!
Szerencse, remek lehetőség és remélem egészen polírozottan, tökéletes szögben áll étkészletem minden darabja, kellemes sült illata terjeng a levegőben, magam is kedélyesebb vagyok, mint bármikor az elmúlt napokban, hiszen Alec sem a megtört szerencsétlent, hanem a kifogástalan úriembert láthatja, aki majd lenyűgözi őket páratlan szakácsművészetével.
- Bizony öröm együtt dolgozni a bátyjával, roppant lelkiismeretes. Ön ugyancsak segédként érkezett hozzánk, sajnos iskolás éveinkből megkoptak emlékeim, hiszen olyan fiatal. Sötét varázslatok kivédése, nemdebár?
Foglalkozom addig is a vendéggel, miközben kihúzom számára a széket, noha mágiával, mint ahogy furcsa mód egyes konvenciók nőket társítanak az efféle udvarias gesztusokhoz. Így remélem helyet foglal az ifjabbik Silverlake, miután kedves és teljesen felesleges hálálkodás folyik a borért, én is beszereztem, italnak nem leszünk híján.
Bizony jőnek, kopogtatnak már és lelkesen nyitok ajtót, próbálok egyetlen pillantást vetni rá és nem sóhajtással űzni el buta gondolataim, hiszen az látványos, de mégis…
Alec egyszerűen lélegzetelállító ma este.
- Jó estét Alec, gyere csak be bátran, képzeld meglepetés vendéggel is készültem, ki nem találnád mit hozott ő is? Köszönöm szépen a bort, fáradj csak beljebb. Minden rendben?
Kérdezem hirtelen összevont szemöldökkel, mielőtt térülnék, fordulnák az ő borával is, hiszen olyan sápadtnak tűnik szegénykém.
Amíg köszöntik egymást ők is, noha kissé furcsa Alec reakciója, talán mindössze meglepődött, helyre teszem a borokat hűtve egy pálcaintéssel és ahogy Rowannak, Alec felé is diszkréten kihúzom a széket egy pöccintéssel, jelezve egészen nyugodtan helyet foglalhat.
- Nos igen, remek ötlet volt, ülj csak le kérlek és hát tölthetek aperitifet? A vacsora kész, ha éhesek vagytok bele is vághatunk. Első körben francia pezsgőre gondoltam, de ha megkívántok bármi mást, mondjátok bátran
Mosolygom rájuk szélesen, váltogatva köztük tekintetem és amit mondanak azt töltök nekik, az udvariasságra tekintettel, mégpedig puszta kézzel, kissé megdöntve poharaikat.
- Természetesen gyömbéres üdítő is van, ajánlom figyelmetekbe a vacsora mellé, én magam bűvöltem
Nem a leitatás lenne a cél, szóval készítem az alkoholmentes kancsót is.

Rowan & Clive & Alec

Clive, annyira örülök neki, hogy eltöltene velem némi... minőségi időt, nem csak úgy félszavakkal dobálozva ismerkedve két tanóra és etetés között. De...
Sosem hittem volna hogy a tulajdon öcsém ilyen alattomos merényletet tervel ki ellenem. Itt van, az egyetlen ember társaságában aki a mentsváram és épp omladozó szélsüvítette rommá próbálja tenni ezt a menedékem. Nem akarom hagyni neki! De... mit akar Clivetól? Miért van itt? Clive nélkül is tudna nekem ártani, de... Clive... gyanakodva méricskélem Rowant, hogy mi ez, mit forral, mi a terv? Én pontosan ismerem ezt a negédes álszent mosolyát, engem nem ver át, nem vacsorázni és bájologni jött. Szavai nyomán elnyomom a bensőben dagadó félelmet és haragot, ami egy végeérhetetlen masszát alkot és összepréselem a számat. Meglepődött mi? Végül is... névrokonok is lehetnénk, semmi több, de nem, mi testvérek vagyunk. Senki meg nem mondaná, elvégre Rowan igazi tanár álom: tehetséges, gyors felfogású és kiváló a magatartása, legalább is a felszínen. Én aki figyelemre vágytam és megaláztak azt adtam amit kaptam, semmi kiemelkedő, ami mégis az az meg taszító, hiszen "köztudott" hogy aki beszél a kígyókkal az a megtestesült gonosz. Így nem meglepő ha Ő maga letagad én meg nem híresztelem közünk van egymáshoz. Nem akarom összeosszanak közös feladatra vele. Bepalizta Clive-ot, nem nehéz, Clive igazán család centrikus, imádja a testvéreit, bizonyára úgy hiszi mi is jóban vagyunk. Nem vagyok jó színész, de mosolyt mindig tudok magamra avanzsálni. Jó pofát vágni a szenvedéshez, nekem ebben akad tehetségem.
-Lehet testvérek vagyunk, egyre gondoltunk Rowannal. - Mondom a borra Clive-nak, azt hiszem ma sokat fogok inni, még jó hogy megtehetem, nem árt meg. Általában.
-Ah, mert nem mondtam. Tudod nem szeretem, mikor hozzád mérnek, elvégre Te vagy a jobbik. Rég ettünk együtt tény, elég elfoglalt vagy, erről nem én tehetek! - Mondom könnyedén, mintha nem én kerülném, rettegnék és várnám mikor átkoz meg. Clive előtt talán nem teszi. Minden esetre kezem ügyében hagyom a pálcám és ha van valami megvédem Clive-ot, ez a terv. A védő bűbájaim tényleg jók, ha más nem is... Közben mivel így hellyel kínál Clive, leplezve kelletlenségem, helyet foglalok.
-Ahogy tervezted Clive nekem tökéletes lesz, adok az ízlésedre. - Igazából mindegy, csak nyomja el az alkohol az izzó méhkast bennem, ami nem hagy nyugodni. Rowannal itt fecserészni... míg Clive legnagyobb gondja mit igyunk jesszus! Persze nem tudhatja... nem tudja a drága Clive, hát vágjunk bele a mérhetetlen hosszú estébe.
-Szóval... hogy haladsz Lestrange proffal, öcsém? - Csevegj Alec, csevegj, Clive akkor nem jön rá a cselre. A naiv Clive, fogalma sincs hogy két vérbeli mardekárossal osztja meg az asztalát, ételét. Szóval Rowan játsszunk, de látható engem csak Clive érdekel, miatta vágok jópofát az egészhez, hogy Ő vidám maradjon. Nem akarok még egy kolonc gondot a nyakába.
-És mi a vacsi Clive? Azt ne mondd volt időd sütni-főzni! Hova tovább farkas éhes vagyok. - Mosolygok rá, némileg őszintébben, elvégre Cliveról van szó, de Rowan így is pontosan tudni fogja, hogy az idegességem a gyomromba költözött és kérdés fogok-e tudni enni... fene az egészbe!

...

*

to Alec

Alapvetően nem szeretem az ilyen esteket, de mivel mardekáros vagyok és apám fia, mesteri szinten tudok lavírozni a sznob arisztokráció között. Nem fog megterhelést okozni a profeszor és az öcsém. Az előző úgyis olyan meglepett de lelkes volt hogy felkerestem, hogy csinálunk közös vacsorát, hogy Alec is megpihenhessen a két munkafázisa között. Bezzeg ha tudná hogy igazából hogyan is állunk egymással. Udvariasan elfoglalom a felkínált széket ahogy elteszi a bort, és csevegünk amíg Alecre várunk.
- Igen, valóban az, de pont emiatt jön ki jól az állatokkal, mert nem tartja őket kevésre. Így van, Lestrange professzor mellé érkeztem, és a gyakorlati évemet töltöm az iskolában mint gyakorló átoktörő és így kell némi tanári vénát is kifejlesztenem, az meg sosem hátrány - mosolyodom el könnyedén, hiszen nem esik nehezemre és ez a része még igaz is a dolognak. A többit meg nem kell tudnia.
Alec érkezésére és megdöbbenésére szolidan kuncogok, hiszen a meglepetés öröme.... Nos valóban páratlan, és már csak ezért az arcért megérte eljönnöm.
- Nos, lehet hogy ez is benne van a dologban, mindenesetre szomjasak nem maradunk az már egyszer biztos - válaszolok, és a bátyám szavai valahol mulattatnak de mégis esdeklő szelíd pillantással nézek a professzorra.
- Kérem Clive, el ne higgye neki. Hízelgő hogy ilyen sokra tart és nem emleget egy lapon magával, de mégis... nem vagyok én olyan kiemelkedő alak - szerénykedem, hiszen dehogynem vagyok. Sokkal jobb is, mint Alec, és ezt be is bizonyítottam neki. Lestrange nem kell nekem igazán, csak igazolja le a gyakorlatom, és majd keresek olyan családtagot aki érdekeltebb a témában ami engem érdekel.
- Én is alkalmazkodom, de jó tervnek hangzik. Pezsgő, koccintás és aztán a vacsora - értek egyet a kijelentésekkek, és Alecre villantom ártatlan égkék pillantásom.
- Oh, kijövünk. A professzor igazán örülhet nekem, mert nem kell a papírmunkákkal és dolgozatokkal bajlódnia - kuncogok könnyedén, a csevegés Alec édes öcsém, még mindig nekem megy a legjobban. Vagyis bátyám. Hogy téveszthetem el mindig? Nem is értem.
- Hm bármi is legyen a vacsi az illata isteni és már a folyosón összefutott a nyál a számban. A professzor mesterszakács is a tanítás mellett? - pillantok fel a férfire és a minden ízében megnyerő testvér szerepében tetszelgek. Aki bár népszerűbb mint a testvére, mégsem hanyagolja el, hiszen még vacsorát is szervezett hogy együtt lehessenek.

You're gonna go far...

Do you ever wanna run away?

Rowan & Alec & Clive

Milyen elbűvölő ez a Rowan Silverlake! A szépség és kellem tökéletes összhangja, illedelmes, bájosan gyermeki, képtelen vagyok rá nem állandóan mosolyogni.
- Értékelendő, hogy ilyen nagyra tartja a testvérét és milyen helyes, Lestrange professzor mellett kiváló gyakorlati oktatásban részesül majd.
Biztatom, mint a segédeket általában, itt mi mindannyian segítjük első csetlésük botlásuk ezen a sokszínű pályán.
Alecot is kedélyes mosollyal üdvözlöm, kellemesnek találom testvéri diskurálásuk, közös háttértudásuk, töltök segédemnek jócskán, mintha szomjas lenne ma este.
Az angol társalgás lekrémesebbje a mai, csaknem undorom magamtól, ahogy meleg mosolyban fürösztöm egyikük, másikuk felváltva. Melyik a jobb, Rowan, ugyan-ugyan, szabadkozik végtelenül udvariasan, mert Alec-Alec.
Haha, nevetek kellemkedve, már csak szivarra kellene gyújtanunk vacsora után, hogy a tökéletes klisé csoportképei legyünk.
Mégis milyen kellemes szép, fiatal férfiak társaságában jókat enni, semmiségekről cseverészni a gondolatlanság illúziójában.
- Köszönöm Alec, igazán egyszerű és tradicionális voltam, noha számba vettem, ma valami egzotikussal leplek meg benneteket, bevallom, nem mertem kísérletezni, nehogy gyomorrontással tegyem tönkre az estét, ha félresiklik valami.
Állok is fel, hiszen biztosan éhesek a koccintás után.
- Lestrange professzor, ahogy jómagam módfelett szerencsések vagyunk a Silverlake testvérekkel
Fűzöm hozzá igazán büszkén, sőt ennek okán boldogan, mióta kérem már, mennyire ki vagyunk segítve velük.
De hozom is a staket.
- Ribeye steak, nem túlzottan átsütve, éppen csak megkapta egy kicsit, meglehetősen puha. Ha esetleg túl nehéznek találjátok egy könnyed Scotch egg-et is készítettem.
Tálalom is egy pálcaintéssel, hármunk elé varázsolódik a finom stake zöldségkörettel, hagymakarikákkal és egy kis friss gombával, szószba mártva, ha valakinek gusztusa támad hozzá.
- Sült krumplit is fel tudok ajánlani a steak-hez ha valaki kérne, nos?
Fordulok körbe, elég sokat csináltam, nem is tudom mi lesz a sorsa, ha nem esszük mind meg.
- Jajj Rowan, még elpirulok. Ez semmiség, nem értek hozzá annyira, mint például anya
Pirulgatok valóban, s közben előlebegtetem a friss gyümölcsökből készített limonádét is.

Rowan & Clive & Alec

Jaj de vágja öcsém az illedelmes sznob fejeket... annyira természetesen teszi, hogy nem tudom felróni Clivenak hogy nem veszi észre. Bezzeg én... nyelhetem vissza a haragom és a nem tetszésem, persze csak azért, hogy Clive úgy érezze, jól érzem magam és örülök a felém tett gesztusának. Mert ez az akar lenni, kedveskedés, kár hogy a jószándék pokolbéli úttal van kikövezve... kell is a sok bor, nem tudom hogy bírnám ki pia nélkül ezt a borzalmas napzárást...
-Csak szerénykedik, évfolyam első volt. A mardekár kis üdvöskéje. Mit is tanultál miután végeztél? Annyi terved volt, én meg folyton úton voltam. - Hovatovább tényleg érdekel, kivételesen, mert nem emlékszem a múltkor válaszra méltatott volna. Talán most, hogy itt van Clive... nevetséges hogy érdekel mi van vele nem? Mindegy.
Pezsgő, koccintás, vacsora... Rowan, az anyádat aki az enyém is! Lopva nézek rá mérgesen, Clivera persze már kedvesen mosolygok, jaj Clive, hogy mehettél ebbe bele?! Bezzeg erre nem vagy elfoglalt, mit foglalkozol velem egyáltalán mikor ott a saját családod! Főleg Will... ahh. Remélem nem bánja meg ezt az egészet, tennem kell érte hogy ne tegye! Akkor is ha jópofiznom kell az öcsémmel, Cliveért... megteszem.
-Valóban kitettél magadért... - Kamillázom itt a felsorolt menüre, tudnom kéne milyen steak az? A másik neve ismerős, lehet ettem már, de hát én meg az étkezés... általában vadásztam vagy egyszerű ételeket ettem amit a városban szereztem be, nem vagyok valami gasztro-szakember. De... azt hiszem ezt inkább nem osztom meg. Inkább ha kaptam bort megemelem és lehúzom, hátha segít ép idegekkel kibírni a mai napot.
-Anyukádtól tanultad? - Kérdezem Clive-ot a sütés-főzésről, legalább neki tanított valamit az anyja. Az enyém nekem semmit, vajon Rowannak igen? Ha már választania kellett a gyerekek közül szerintem a nővéremre tenné a voksát, de kettőnk közül meg Rowanra.
-Lestrange professzorról amúgy is azt hallani vaj szíve van, gondolom nem akar túlterhelni. Igazán jól jártál Te is vele! És a diákokkal jól kijössz? Mindig is imádta Őt mindenki, legalább olyan népszerű volt anno, mint Te Clive! Igaz Rowan? - Fordulok közben Clive fele is, de elbizonytalanodom hogy Lestrange tényleg olyan mint Clive, azaz kedves és rendes vagy mégiscsak Lestrange és olyan mint apánk, Rowan meg miatta jött pont hozzá. No meg Clive-ot legalább könnyű fényeznem, Rowant se nehéz mondjuk. Mindig is Ők voltak a legjobbak akiket ismerek, komolyan, mit keresek én itt? De legalább Clive-val rendes az én kis öcsém, ez megnyugtató, nem akarom hogy akár burkoltan is szapulja, anno kölyökként így is túl sokat meséltem otthon róla, mert már akkor is a példaképem volt. Clive miatt álltam be kvidiccsezni is, noha ezt nem mondtam senkinek csak azt hazudtam az egyik hollóhátas csaj érdekel. El se hiszem hogy hárman ülünk egy azon asztalnál, komolyan. Lehet nekem is kéne egy nyúlláb, hátha Clivenak van igaza és segít, mert ez szín tiszta balszerencse!

...

Játéköteletek:

*

» Do you dream of murder?
» haven’t had a dream in a long time

Is it a dream?

Is it a dream?

Similar topics

Similar topics