Seth & Boney

Ugyanaz a szombat este, mint az összes többi, ugyanaz a fülledt levegőjű kocsma, ugyanazok az arcok, ugyanaz az istentelenül szar, hígított felmosóvíz ízű, alkoholmentes sör. Újra és újra meggyőződök arról, hogy nem nekem való ez a hely; az iskolatársaim nagy része itt tolong, egymást túlkiabálva próbálnak szóhoz jutni, idétlen vihogásuk pedig úgy mar az elmémbe, mint zombi koponyájába a láncfűrész: brutálisan, kellemetlenül. Az ilyen pillanatokban hiányolom az utcánk végén lévő, lepukkant, késdobálós romkocsmát, ahol múlt nyáron játszottunk a bátyámmal; ott legalább nem üvöltött a társaság, mint egy csoportnyi veszett sakál, nem is igazán találkoztam ismerős arcokkal ott Oscaron kívül, akit az esetek nagy százalékában én magam vittem oda, hogy ne csak a bátyám hülye fejét kelljen bámulnom az egész estén át, meg egyébként is, hétvégi attrakcióként jogom volt bevinnem bárkit magammal, egész addig, amíg nem csináltunk semmi olyat, amibe a varázstalan rend gondos őrei beleköthettek volna, és általában nem csináltunk semmi olyat, amibe a rend gondos őrei beleköthettek volna.
De most Oscar nem volt itt, és én lassan a világból kiuntam magam a bárpultot támasztva; a csinos csapos lány ma este pont nem dolgozott, a srác pedig, aki helyettesítette, nem volt annyira érdekes személyiség, hogy tíz percnél tovább lekössön - csak odáig jutottunk el, hogy megdícsérte a tetoválásom, amit megköszöntem, meg szuggerálta, hogy jól állna egy piercing, amit megint csak megköszöntem, mint szuggesztiót, mert ha valamikor, valami csoda folytán híres rocksztár lenne majd belőlem, még az imidzsembe is illene; bár nem tudom, az iskola vezetősége mennyire lenne elragadtatva tőle, de ezen ráérek majd akkor elgondolkodni, amikor végre rászánom magam, nem igaz?
Végül úgy döntök, inkább feladom ezt a felmosóvíz ízű sört és az unalmas társaságot és kikísérem magam a lokál elé rágyújtani; gondolom, attól se tartott vissza senki, hogy ezt idebent tegyem meg, de nem akartam még többet rontani az egyébként is fülledt levegőn, ami valami ragadós szutyok módjára tapadt a tüdőmbe - és mielőtt potenciálisan továbbmentem volna egy másik lokálba, vagy rábírtam volna magam arra, hogy ide visszatérjek, szükségem volt egy cigarettaszünetre, csak egy szálra, esetleg kettőre, mielőtt eldönthetném, hogyan tovább. Mi a legrosszabb, ami történhet, hogy vissza kell majd térnem az iskolába a gitáromhoz? Azt hiszem, egy ilyen perspektívával még együtt tudok élni...
...amíg valahol félúton meg nem állít valami, vagyis egész pontosan valaki; egy jóval ismerősebb arc a tömegben, mint minden korábbi, a felüdülés édes íze a számban, mert Ő pont olyan személy, akire nem számítottam volna itt, és párat pislognom is kell, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól látok és nem csak ideképzelem őt magamnak, mert valami értelmetlen, elfuserált csoda folytán a fejembe szállt az alkoholmentes sör.
- Seth Samuels! - Ezer wattos a mosoly, amire az ajkaimat húzom, ahogy odalépek hozzá, reménykedve abban, hogy nem hozom rá a szívrohamot keresztben meg hosszában; úgy álldogál ott, mint akinek valamiféle segítségre lenne szüksége, nekem meg jól jönne egy valamivel értelmesebb társaság, mint a félig üres sörös üvegem, szóval kapok a lehetőség után, még annak ellenére is, hogy tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy Ő és én nem vagyunk a legközelebbi barátok, esetleg néhány közös eseményen fordulhattunk meg eddig együtt, amikről Ő mindig hamar eltűnt, és amik nagy részére én nem is emlékeztem, szóval... Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy jobban megismerkedjünk, ha már ugyanabba a házba tartoztunk, nem igaz? - Sosem gondoltam volna, hogy itt fogunk találkozni... Destiny nem jött veled?
Lehet, ez nem a leghelyénvalóbb kérdés, de őszintén szólva előbb számítanék a lányra egy efféle helyen, mint magára Seth-re; mondjuk így, jobban belegondolva, a lányt se láttam itt ma este, pedig a korábbi hetekben majdnem mindig itt lógott néhány barátjával, meg azzal az egészen csinos lánnyal, aki talán egy évvel alattam járt és a Szarvas kígyó házába tartozott... Részletkérdés, azt hiszem, eltértünk a tárgytól.
- Szörnyen nagy a hangzavar itt, nem jössz ki egy kicsit? Úgy nézel ki, mint akinek jót tenne egy kis friss levegő. - Az is elég valószínű, hogy inkább nekem jönne jól a friss levegő, meg egy cigaretta, de egyszerűbb másra ráfogni; aztán még mindig visszatérhetünk ide, vagy mehetünk máshova, csak ne álldogáljunk itt, az ajtóban, a semmi közepén, mint két rakás szerencsétlenség, mert az egyikünkre se vet túl jó fényt.

Seth & Boney

Hát, azt hiszem, az elég kínos, hogy szerencsétlenre már így, a legelején ráhozom a szívbajt; ha véletlenül meggyilkolnám a figyelmetlenségemmel, a kis barátnője minden bizonnyal utánam jönne és jól megcsapkodna, hogy egyáltalán hogy meftem ilyet tenni, szóval... minden égiek, segítsetek, hogy ez ne történjen meg! Minden esetre hatalmas kő esik le a szívemről, amikor mégsem hal meg, sőt, még csak el sem szalad előlem, mint ahogy azt minden másik ember tenné, ha rá lenne hozva a szívbaj.
- Az "úristen" rendkívül hízelgő... De a "Bones" is teljesen jó lesz. - Halkan nevetek, és igazából nem is vagyok biztos abban, hogy ezt hallja, tekintve, mekkora a hangzavar körülöttünk; persze az idióta kérdésem nem kerüli el a figyelmét, és igazából amint kimondom, már meg is bánom, hogy ezt megtettem - és talán ez lenne az a pillanat, amelyikben taktikusan érdemes lenne elismerni, hogy Destiny jelenléte csak addig érdekelt volna, amíg megkérdeztem volna tőle a szép barátnője nevét, aztán édes mindegy lett-e volna, marad-e vagy sem, de hát... Majd megkérdezem máskor, nem? A szép lány addig csak nem fog elszublimálni az iskolából...
- Nem is baj igazából. - Szórakozottan legyintek, egyből lezártnak is tekintve a Destiny-témát; egyébként sem akarnánk, hogy elővegye a csuklás a randija közepén, nem igaz?
- Hát... egy picit látszik, de ne aggódj, mind így kezdtük. - Én például a bátyám árnyékában jártam mindig, kitartóan csimpaszkodva rajta, hogy vigyen magával mindenhova, csak azért, hogy utána kínosan álldogáljak a szórakozóhely sarkában, mert hát tiniként nem sok mindent tudtam ott kezdeni magammal. Mármint fiatalabb tiniként; mostanra már egész jól ment ez a szocializálódás, képes voltam félretenni az önzést és nem csak a saját szükségleteimre gondolni, ezért is húzom végül magammal a fiút kintre, az ajtón túlra, mert hát... Kicsit kamuztam, nagyon látszik rajta, hogy nem igazán akar odabent lenni.
- Őszintén szólva nem, nem vagyok oda annyira a helyért. - Hanyagul vonom még meg a vállam, mielőtt hátam a falnak vetném; a bőrkabát háta tompán puffan a téglafalon, és biztos vagyok benne, hogy még napokkal később is söprögetni fogom magamról a téglaport, de hát valamit valamiért, nem igaz? - Mondjuk... minden hónap utolsó szombatján élő zenés este van, olyankor megéri eljönni; sikerült már így beszélnem néhány fellépővel, lenyúlni néhány trükköt meg dalt. Valamikor el kéne jönnöd egyre, lehet, még tetszene is.
Pár pillanatnyi kutakodás után még a cigarettás dobozom is megtalálom valamelyik zsebemben; mondjuk azzal kapcsolatban vonakodok még, hogy Őt megkínáljam-e, de végül felé nyújtom a dobozt, kivárva egy hosszabb pillanatot, hogy döntést hozzon, kér-e az instant tüdőrákból vagy nem feltétlenül - csak ezután veszek ki egy szálat magamnak is és gyújtok rá, egy elnyúzott sóhaj kíséretében szívva a tüdőmbe a füstöt. Kicsit bánom is, hogy ez nem a korábban emlegetett élő zenés este, azt talán még élveznénk is, de ez... Gáz. Mármint a hangzavar, nem Seth, ő egészen aranyos a maga kis szerencsétlen módján.

Seth & Boney

Egy hosszabb pillanatig elgondolkodok azon, mit tehetnék, hogy Ő kevésbé érezze feszélyezetten magát; voltak olyan pillanatok, mint ez a mostani is, amikor hiába volt minden magabiztosságom, nem egészen tudtam, mit és hogyan kéne tovább, mit mondani vagy tenni, így jobb híján csak a falnak támaszkodok és pótcselekvésként a cigarettám után kezdek el kutatni az összes létező zsebemben.
- Mind bizony. - Apró bólintással erősítem meg a mondanivalóm, taktikusan nem téve megjegyzést arra, hogy nem kerülte el a figyelmem a zavara; tapasztalatból tudom, bizonyos szituációk mennyire kínosak tudnak lenni, ha beszélve van róluk, szóval ígyekszem terelni is a témát valami más irányba, ugyanezen a gondolatmeneten. - Én annak idején a bátyám után mászkáltam mindenhova, biztosan mindig lejárattam a barátai előtt, akárhova is ment.
egy picit meg is mosolygom ezeket a szavakat, ahogy visszagondolok magára az eseményre, meg a tizenhárom-tizennégy éves énemre, ahogy árnyékként mászkálok a bátyám meg a barátai után; valószínűleg Seth is nevetne, ha most a fejembe látna és ugyanezeket az emlékképeket látná ő is, mert akármennyire is szerettem volna ezt letagadni, nagyon gáz tini voltam... De ugye ezt senkinek sem kellett tudnia.
- Aha. Úgy tűnik, rossz napot találtunk be. - Mondjuk volt egyáltalán jó nap egy efféle, diákokkal teli szutyok helyen? A jobbakat is csak elviselhetőnek tituláltam még jobb napjaimon is, de hát ez csak én egyéni véleményem volt, miért akartam volna ezt ráerőltetni Seth-re is? - De fellépni menő dolog amúgy... Mármint nem itt, hanem normális bárokban és kocsmákban. Az előző nyáron sikerült rábeszélnem a bátyám, hogy párszor vigyen magával fellépni... A hírnévhez közel se voltunk, de fellépni elég menő volt.
Közben meggyújtom a cigarettám és egyből oda is tartom a gyújtót neki; minden más esetben gondolkodás nélkül a kezébe adnám, de ez az, amit a bátyámtól kaptam, és eléggé morcos lennék, ha véletlenül zsebre vágná. Csak remélem, hogy nem tudja, mit is jelenthet az, ha valakinek meggyújtod a cigijét...
- Ha már így szóba került... Játszol valami hangszeren?