I solemnly swear I am up to no good C’est la vie Inaktív Ki már nem játékos ▽ Reagok : 0
▽ Avatar : Evan Peters
| » » Vas. 4 Nov. - 21:06 | | Kaloyan Ulrike Krun Ki tudja: hova, merre fut e furcsa, kósza életút?
Ki tudja: hol s mi lesz a vége? Hinárba fúl, vagy felhajlik az égre? Becenév: Kalo Kor: 16 Származás: Félvér Lojalitás: Á, Bulgária messze van Képesség: Képtelenség Csoport: Hollóhát Rank: Hollóhát Play by: Evan Peters Karakter típus: Saját kanon Ezek szomorúságok most papa, a kései fiadtól. Szösszenetek, szabad ötletek, jövő-menő gondolatok egy rongyos napló margójára olcsó tintával és betegesen szercegő, görbén faragott sastoll véggel, sokszor tintás ujjal, mondatonként pacát cseppentő balkézzel. Kicsit álmos vagyok mindig másik világban, de például ha visszaemlékezni kell, nagyon hunyorgok, a hajamtól van biztosan, mennyit lázadtál ellene, mintha tört szilánkocska akadna emlékeidből szemembe bele, irritatív piszkálódás szebb napokat keres, éles szaglással, olyan büdös voltál papa. Vértes jogaidért mocskosan küzdő, feleslegeket gyártó, idealista bolond. Hibásan pislogó, egyes muglimániás libsi eszméiddel, polkorrekt mázaddal szappanszagú szobádban világirodalommal, halott költőkkel, kikezdhetetlen józansággal.
Rossz emberrel barátkoztál, kivívtad Grindewlad haragját? Melyik voltál, szuvas fogú, érdes nyelvű, elöl-hátul-oldalt pucsító, pulóveres? Ismertél? Nem ismertelek. Melyiket szeretted jobban? A szakállast, vagy akinek nem volt? Buktál valaha anyámra? Buktál fel valaha hangyabolyban, el évfolyamban, nő miatt, Grindewlad miatt, Dumbledorért, nagy neveket puffogtatsz Krumságos úristenedre, hiszel még Merlinben?
Ezek szomorúságok egy kicsit, gyenge vagyok szomorúnak lenni anyja négy gyermeknek. August a legidősebb feleséggel, May jól tartja, gyerekük is van már, kevésszer láttam Victorkát, de akad lány is köztünk, két középső Brigitte, Greta, olyan sokára jöttem, nem vártatok, csak beszéltem, sokszor rímben és elaltattál, felébresztettél, örök életet hazudtál, illatos voltál, könny ízű, milyen sokat sírtál, mert apa, mit tett, mond? Hallgattál, hallgatsz, hallgatni fogsz róla, járta a világot, nélküled barangolt, láncod voltam, megkötöttelek, hozzá a nagy K-hoz, kötelesség, én a béklyó a tartott bolondja és elfogytál, lángok emésztették viasztested és nincs más benned, mint egy elrágcsált kanóc, képtelen voltál utána menni, megtartani a férjed, levált az összes körömlakkod, mindig, egyik sem volt mágikus, nem vagy mágikus, csak törött, mindig, azóta, hogy én… csúnyán megváltatok tőlem.
Anglia messze van, ide nem lehet hoppanálni.
majomka tóparton üldögél, zúzmara fénylik üstökén, majomka fázik, majomka fél, lassan szemébe dermed a fény.
Irkafirka vagyok, olyan rímek, amik bennem össze-vissza születnek és a kaotizmusban látok varázsost, csak szavakat élővé tenni, tudod, ez olyan hobbi, ha már csinálni kell valamit és a gondolat nem túl maradandó. Az elég kiváló, megvetett, vagy kitaszított én szórakoztatja magát általában és olyan varázslatokkal, ami másnak renyhe bűbáj, rosszul kimondott szavak apró kis fricskái teremtenek mézszárnyú legyeket bekapásra.
Világító nyúlbogyót az égre, szánkózó óriást megzenésítve, buzgó kisgyerek piros oá-ját, nekem oá-s minden furcsa és a szó, igazság, tény, lásd-lásd humor, különcködés, rágóguminak öltözni halloweenkor. Vagy azt faragni, ami vers, titkos, itt, Dumbledore ölében, szívesen felmásznék, imádom az öleket, beleülni és vissza, mert naplók margójára az őszintét kell írni, minden titok szeretethez visz, hogy az kell, ha nincs más, saját tenyér, sajátba bújás.
Ó, igen gyakran elesem, tudom, ki a legjobb vérfarkas? Ki a legjobb Dumbledore? Kinek vannak vicsorgó, véres titkai, átizzadt pizsamái, telesírt zsebkendők titokban az ágy alatt, számíthatok rád Belby? Azt mondták, nekem azt mondták Anglia a király, mert apám lemondott a gyilkosról, trónfosztott Krum lettem, ropogtatnivaló, ide messze kerültem, pápá Grindewald, heuréka iskola, új kezdett és a főzet, titkok az ágy alatt.
Tizenkét évig tanultam hogyan kell legyőzni valakit melyek az érzékeny testtájak rögtön megroggyanó inak hol vándorol épp a tagokban a súlypont rejtőzködő golyóbisa mégsem vittem többre barátságos küzdésnél hencegésnél bárki büntetlenül megüthet (ki úgy gondolja vegye biztatásnak) záróizmom zsákszája összerándul gyomrom egy cérnaszálon fel-le ráng körmömig remegek nevemet se tudnám hibátlanul leírni olyankor nem jó vagyok csak tehetetlenOlyan csúnyán néztek rám azok a tükörképek. Nem csak mert elesetem, mindig, megint, de átváltoztatott. Ki? Ki volt? Olyan késve érkező gyerek vagyok, már nem jutott dádá, nem jutott figyelem, csak elhagyás, ottagyás, csendes remények, hogy maradok ülve a seggemen, ha már állva rombolni nem tudok. Jajj, ez a napló, ez a titkos napló, akkor most felfedi? Tudni fogja, ha az ágyam alá mászik valaki, belenéz, azon túl, hogy a Krumok sokadika vagyok, elolvassa majd, baleset ért, nem olyan piti kis ágybevizelés, befosás, hogy túl hamar sültem el, mindenki látta a fehér foltot nadrágom közepén, vagy ahogy előrántom a gyíkot, nem voltam még ilyen szerencsétlen… csak épp egy csúnya napon, abban az iskolában, Durmstrang, tudod még menő is, sok mindent tanultam másképp, hát ott, kívül rajta, kicsit rossz utakra tévedt ez a kései gyermek... Igen, szabályt szegtem, én szívtam és nem más nyakát, egyedül voltam, sötétben, a barátaim? Már lecseréltem… Jól emlékszem, hogy csak úgy rám ugrott, karmolt, harapott, mert azt akarta, legyek telihold első sugaraitól havonta szőrös. Hiába borotválom, igen még azt is, elöl, hátul, mégis ha betelik, átváltozom, átváltoztam, rosszkor, rossz helyen, szólni kellett volna? Azt hittem elmúlik, sosem vettek komolyan, minden szavam nevetség volt, és versek, amiket nem értettek, de az üvöltést mindenki jól hallotta, akkor már összerakták, soha olyan érthető még nem volt a világ. Ölni, zúzni, marcang-marcang egy kislány torkát elharaptam. Hoppá! Apámnak a szégyen és nekem ájulgatás, időként evészavarok, ilyen-olyan kínos, félrecsúszott valóság, apámnak a letagadás, anyámnak a fájdalom, minden testvéremtől részvét. Kaloyan ím elkárhozott. Akkor voltam 14 éves, tudod, tavaly, majdnem 15 már, keveset hezitáltak, nagyjából azonnal kicsapás és eltört pálca, szerencse, hogy jóban vagyunk Gregoroviccsal… Dumbledore-val, Grindewalddal, hogy félévvel később megölte az apám? Valahol, ahol nem voltam, biztos sötétben, így történt, ugye? Talán… Nem láttam, hallottam, Dumbledore bemutatott Belbyéknek, kezembe nyomták A főzetet, hogy józanon viseljem az egyetlen szép dolgot csúfos valóságomban, állatnak lenni. Józanon rosszabb, eszembe jut például az átharapott torkú bige, összeesküvés elméleteket gyártok, saját varázslatot, saját kitalált életet a fantáziavilágban, ahol nem baj, hogy farkas vagyok, nem létezik múlt, nincs jelen, jövő, amiben nem vagyok kitalált. széna-bajszot pöködsz hajadat rázva boldogan hogy mégsem a túloldalon vagy hisz csak itt lehet itt van odvad csak itt pirulhat így a fény-aszalta testen az almabőr s hátadra olvad a nap gomolya-sajtja kozma-politika a többi (az ürgét nagy garral kiönti) látod csak ilyen ironizálva lehet szólni az ökölnyi húsdarabba szorult dolgokról melyektől száraz szem és torok remélem érted mire gondolokÉn értem magam és senki más, ez a privilégium csak nekem jár. Én, mozgásban, új életben, én odadöcögve elmés megjegyzésekkel, ahhoz, aki nem vet meg. Úgy kell a mosoly, mint falat kenyér, barát, mint összes, elhagyott unokatestvér. Anya, apa? Voltam én kívánt gyerek és valaha szeretett vagy szétcsúszva jöttem a világra? Nem mintha jogom lenne szomorúnak lenni, a bohócságokat arcomra varrták, erősen tartanak a marionett-huzalok, Dumbledore szoknyája akarok lenni, apám elveszett méltósága, egy szomorú éjjelen fájdalmas hascsikarás. Hátha bántják Grindewaldot néha a szelek. |
|