Ma sem vagyok sokkal épebb mint tegnap. Valahogy ez a hét rémes nekem, kimerültnek érzem magam és egyfolytában csak nyűgök. Talán épp itt az ideje, hogy kicsit lazítsak végre és mind tudjuk, hogy ez az év az egyik meghatározó számunkra az R.B.F. vizsgák miatt, de hát csak pihenhet egy vagy két napot az ember lánya, nem? Rohamos léptekkel sietek a klubhelyiségbe miután végeztem az órákkal. Emmával teljesen elkerültük egymást, a jóslástan amúgy is annyira leköt, hogy az óra után is szinte teljesen kikapcsolok néha. Valószínűleg ezért veszíthettem el a barátnőmet szem elől. Amikor áthaladok a klubhelyiségen és nem látom őt odabenn, csak felszaladok a lépcsőn és óvatosan nyitok be a szobánk ajtaján. - Áh, hála Merlinnek, hogy itt vagy! Komolyan mondom, kész káosz az életem, szerintem kiveszek egy hét szabit. Lehetséges ez egyáltalán? - Tekintek kérdőn a barátnőmre, miközben táskámat ledobom az ágyam mellé, majd lehuppanok arra és kényelmesen elhelyezkedem, úgy hogy jól lássam Emst. - Mi a helyzet? - Érdeklődök kíváncsi arccal, mosolyogva, kissé pimaszul, szeretek mindent tudni, pont ahogy ő is. Minden mindent.
Az Abszol úton történtek óta nem teljesen vagyok önmagam. Úgy érzem tennem kell valamit és ameddig az iskolában vagyok addig nem igazán tehet semmit sem. Ez pedig igazán frusztráló és őríjtő. Ami nyilván kihat a tanulmányaimra és a viselkedésemre is aminek következménye ként büntetőmunkát kaptam most először a Bűbájtanáromtól. Ami elég nagy szégyen ha azt vesszük figyelembe, hogy talán Ő az iskola egyetlen olyan professzora akivel eddig még nem akadt kisebb nagyobb összetűzésem. Egyébként meg nem is értem mi a fene üthetett belém az órán és ha már itt tartunk azt sem értem neki miért kellett így felkapnia a vizet. Jó, nyilván nem azt mondom, hogy jó ötlet volt megbűvölni annak a nagyképű Mardekárosnak a pennáját és a homlokára ír, hogy tulajdonképpen egy idióta, de megérdemelte. Nekem ne mondja senki, hogy ha nem lett volna lehetősége rá akkor nem tette volna meg és egyébként is, mindenki jót nevetett rajta. Na jó talán rajta és a professzoron kívül, de most már úgy is mindegy. - Szólj ha megtudtad, mert akkor én is csatlakozom. - nyöszörögtem durcásan, miközben hanyatt fekvésből hasalásba manővereztem magam az ágyamon. Mary és én szinte az első pillanattól kezdve a legjobb barátnők vagyunk és minden mocskos kis részletet tudunk a másikról, így nem lep meg az sem, hogy ennyire ki van. Mondjuk én is ki lennék borulva, ha egy Mardekáros minden lépésemnél a nyomomban lihegne. - Büntetőmunka. - csukom össze mérgesen a könyvemet és azzal a lendülettel el is dobom valamelyik vastag, robosztus téglafal irányába. - Flitwick professzor rájött, hogy én vagyok a felelős a homlokfirka miatt és egy két pergamenes házi dolgozatot kell írnom "Mások tárgyainak elbájolásának következményeiről." - puffogtam még egy kicsit, de amikor megláttam Mary arcán a tőle jól megszokott mosolyát nekem is kezdett jobb kedvem lenni és egy rövid időn belül már csak egy buta kislányos hülyeségnek tűnt az egész haragom amit a világ ellen éreztem. - Na és veled? Még mindig a nyomodban van az "imádód"? - rebegtettem rá játékosan és cukkolódóan a pilláimat.
Kényelmesen helyezkedem el az ágyon. Hátamra fekszem és kicsit hátradöntöm a fejem is, szinte fejjel lefelé látom barátnőmet, de valamiért így jobb most. Soha nem voltam az egyszerűség híve, és ezt nap mint nap bebizonyítom valamilyen módon. Sóhajtok csak egyet amikor Ems is egyetértene a szabadságos gondolatommal, de kár, hogy nem tud rá megoldást. Pár pillanatig forognak a kerekek az agyamban, aztán még hirtelen teszek hozzá ehhez egy foszlányt. - És ha ... megennénk egy rókázó rágcsát? Vagy valamit? Akkor legalább a gyengélkedőn feküdnénk és nem kellene izgulnunk semmi miatt... - Lelkesedek kicsit, megfordulok én is hasra, mint Ems, de végül csak elvigyorodom, hiszen tudom, mennyire gáz ötlet, lehet, hogy rosszabbul járnánk, mint egyébként. Bááár... - Nem mondooood? - Fintorodom el a büntetőmunka hallatán. - Komolyan büntit kaptál azért a bűvölésért? Pedig tök jó muri volt! A prof kicsit be van fásulva. - Szinte felháborodott hangnemben szólalok meg. Egyike voltam azoknak, akik kifejezetten jót nevettek ezen a dolgon és szerintem totál meg is érdemelte az a mardekáros. Aztán kicsit együttérzően tekintek barátnőm felé. - Ha gondolod segíthetek megírni. - Végülis, ki tudná meg? Mindig szívesen állok Ems mellett, ezt ő is nagyon jól tudja. Jóban rosszban. Kicsit meg is feledkezem magamról, de persze neki sikerül emlékeztetnie a srácra, aki mostanság mindig a nyomomban jár. Furcsa tekintettel nézek fel ismét. - Ma megint sikerült összefutnom vele amikor a bátyámat kerestem. Bakker, tök gáz hogy mindig a nyomomban van. Kezdek félni. És a sálamat is elhagytam. - Vakarom meg a fejem búbját. Nem tudom, lehet, hogy csak beképzelem magamnak hogy követ az a srác, de aztán újra és újra feltűnik, szemem sarkából látom, hogy bámul és amikor odanézek hirtelen fordul el. Nem értem. - De viszont megint sikerült flörtölnöm egy kicsit Lorcan 'jóahátsóm' Crabbe újdonsült prefektussal. Nem bánnám, ha tovább is eljutnánk egyszer... - Nevetem el magam mondandóm végén, tudjuk, hogy nem vagyok szégyenlős fajta, sokszor flörtölök a szimpi pasikkal. - Na és Mr. Fawley? - Imádom a pasitémákat, de hát két tinilány miről is tudna legtöbbet beszélgetni, ha nem erről?
Mary és én legalább annyira hasonlítunk egymásra, mint a nővérem és én. Külsőre semennyire, míg belsőleg amennyire csak lehet. Mind a ketten totál lököttek vagyunk ha arról van szó és a végletekig megbízhatóak és komolyak, ha úgy alakulnak a dolgok. Arról nem is beszélve, hogy minden apró kis titkot tudunk a másikról így mindig tudjuk mivel is tudnánk jobb kedvre deríteni a másikat. Most is Mary ha tudat alatt is, de mégis képes volt mosolyt csalni az arcomra, ami jelenleg nem egy egyszerű feladat. - Áhh, az ki van zárva. Akkor inkább vessetek a sárkányok elé. - motyogtam az orrom alatt, miközben végigfutott a hideg a hátamon ahogy eszembe jutott a legutóbbi rókázó rágcsás incidensem. Őszintén? Az ellenségemnek se kívánom, brrr. - Igen, pedig Merlinre esküszöm, hogy még Ő is nevetett rajta. Csak aztán valami történt és jötte a büntetőmunka. - fogattam a szemeimet ahogy felderengett előttem a professzor arca, miközben korholóan kémlelte az arcvonásaimat. - Egy angyal vagy, de már készen vagyok. McGalagony elengedett átváltozástanról, szóval volt időm megírni. - fújtam ki a maradék benntartott levegőt a tüdőmből. De még mielőtt megvádolhatott volna azzal, hogy stréber vagyok és inkább hollóhátasnak kellene lennem, inkább ráterelem a témát a titkos imádójára. - Én már rég megkérdeztem volna a helyedben, hogy mit akar. Amúgy meg nem ez az első sál amit elhagysz. Első óta mennyit is hagytál el? hatot vagy hetet? - cukkoltam játékosan és most már sokkal jobb hangulatban. - Merlin szerelmére, legalább ne csorgasd rám a nyálad. Jó? - nevettem el magam végül, miközben hozzá vágtam az egyik párnámat. Őszintén nincs semmi bajom Lorcan 'jóahátsóm' Crabbe-val főleg, hogy Ő is prefektus lett. De ha nagyon Őszinte akarok lenni, nem tudom Őt elképzelni a barátnőm mellett. Na nem mintha többe lenne ebből, mint egy pillanatnyi fellángolás Mary részéről. - Preston? Őszintén? Fogalmam sincs, hogy hogyan is állunk most. Ez most egy eléggé ingoványos talaj. - fintorgok egy kicsit, miközben hevesebben kezdett verni a szívem csupán attól, hogy szóba került a neve.
Örülök neki, hogy mosolyt látok az arcán, de tudjuk jól mindketten, hogy közöttünk kicsi az esélye annak, hogy ne legyen egyikünknek egy olyan megnyilvánulása, amiért a másik vigyorogva fordul vissza. Szeretek vele lenni, sőt, nem is tudnám, mi lenne ha ő nem lenne nekem. - Sárkányok? Hát jó, ha ezt szeretnéd... - Forgatom meg szemeimet, miközben azon jár az agyam, hogy szerintem én még soha nem ettem rókázó rágcsát. Mondjuk elhiszem Emsnek, hogy nem a legjobb dolog, így tényleg le is teszek erről az egészről és most már amúgy is kezdek belenyugodni, hogy karácsonyig nem leszünk szabadok. Alig várom már az ünnepeket. - Akkor tuti tetszett neki és csak azért kaptál ilyen... hm, beadandós büntit. Képzeld mennyivel rosszabb lett volna mondjuk kakit lapátolni a vadőr kunyhónál vagy ilyenek. - Szerencsére erről a büntetésről még csak hallottam, tapasztalni nem tapasztaltam, de elég rossz éppen a bagolyház kitakarítása is, abban már volt részem, sajnos. Belenyomom a fejemet a párnába amikor a titkos imádóról kerül elő a szó, és megrázom a fejem, vannak ám olyan esetek is amikor nem vagyok túl bátor vagy rámenős, de nem tudom megmagyarázni miért. Ez egy ilyen helyzet. - Nem akarom megkérdezni! Komolyan, aztán még azt hinné, érdekel. - Jó kifogás sosem rossz? Nem kapok levegőt úgyhogy felemelem a fejem és Emsre pillantok ismét. - Jólvan, fogyóeszköz. Majd kérek újat, csak már lehet, hogy hülyének fognak nézni, talán ezzel arra céloznak a ruhadarabjaim, hogy nincs szükségem rájuk. - Vagy simán csak be kellene kapcsolni azt a fránya táskát néha, és akkor talán a jegyzeteim, könyveim is a helyükön maradnának. Ehhez nem mindig van eszem. Ahhoz persze igen, hogy a srácokat lessem. Kezeimmel védem magam a felém repülő párnától, de aztán visszadobom neki. - Oké, oké, de néha muszáj, tudoood... és ne mondd, hogy nem néz ki jól, mert ... mert valami lesz! - Nevetek, tudja, hogy csak dobálózom ezekkel a szavakkal, de nem tudnám őt soha bántani, maximum szeretetből, olyan nekem ő mint egy nővér vagy inkább egy ikertestvér, soha nem volt senki aki ennyire megértett volna. Ez jó érzés, tényleg jó, semmiért nem adnám fel a barátságunkat. - Hát akkor ki kellene deríteni nem? Miért ingoványos? - Vonom fel a szemöldökömet, miközben feljebb emelem a fejemet és nagy kíváncsisággal várom a válaszát. Az én pasitémáim nem érdekesek annyira, eddig még soha nem volt olyan ami hosszabb ideig tartott volna, de Ems sztorija igen csak ilyennek tűnik elsőre nekem.
- Hát inkább, mint azt a szörnyűséget át kelljen újra élnem. Még most is kiráz a hideg ha rágondolok. - mondtam, miközben jelezve mennyire nem mondok zagyvaságot megmutattam neki a karomat amin minden apró kis szőrszál az égnek állt. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből amikor először megkóstoltatták velem még talán másodikban. Akkor és ott megfogadtam, hogy nincs az a lény a földön aki még egyszer rá tud engem beszélni arra, hogy egy olyan borzalmat a számba vegyek. Ehhez pedig azóta is tartom magam és nem is vagyok hajlandó ezen változtatni. - Jogos, de akkor sem értem miért kellett a bünti. Na nem mintha nem tudtam volna éppen eleget írni a témában. De akkor is...- motyogtam még egy kicsit miközben rátereltem a témát a rajongójára. - Miért van az, hogy az esetek 99,9%-ban be nem tudod fogni a csőrödet, de most úgy viselkedsz, mint egy gyáva nyuszi. Máskor nem nagyon szokott érdekelni, ki mit gondol, akkor most miért? Ha csak nem... Te jó ég, neked tetszik, hogy koslat utánad? - vonom fel kérdőn a szépen ívelt szemöldököm. Most komolyan, mi a fene folyik itt ebben az iskolában? Ha pedig azt hiszi a drága barátnőm, hogy ez elől a kérdés elől elmenekülhet azzal, hogy a sálja felé próbálja terelni a témát akkor nagyon téved. Ennél azért már jobban ismerhetne, elvégre már jó pár éve "keserítjük" meg egymás életét és még remélem, hogy jó pár év hátra van. De végül csak sikerrel jár amikor a mondandója után bekúszik a lelki szemeim elé a Professzor asszony arcképe, mikor megpillantja Mary-t egy szál semmiben parádézni a folyosókon. - Ugh! Az hiszem McGalagony professzort rögtön vihetnénk is a gyengélkedőbe, ha meglátná, hogy pucéran rohangálsz az iskolában, óráról órára. Bár a fiúk körében, biztos nagy sikert aratnál. - nevettem el magam, miközben elkaptam a felém repülő párnát. - Valami biztos... - nevetem el magam én is, hiszen ez a gyermeki adok kapok szórakozás nálunk már bevett szokás. Olyan ez mint egyfajta testvéri szeretet, hiszen a testvérek is cukkolják egymást, de közben mégis mindent megtennének a másikért. Mi pont ilyenek vagyunk, hogy akár az életünket is képesek lennénk feláldozni a másikért ha azon múlna és ez egy olyan dolog amit semmiért nem adnék fel. Olyasvalami amit annak idején még egy mugli könyvben olvastam, miszerint ez a legjobb barát dolog olyan mintha, egy lélek lenne amely két testben lakozik. Ez pedig ránk sokszorosan igaz és ezért is nem hagynám, hogy ennek bárki is véget vessen. - Könnyű azt mondani. - fújtam ki elgondolkodva a levegőt, miközben újra hanyatt feküdtem az ágyamon. - Mondjuk azért mert barátok vagyunk? Vagy azért mert... azért mert én magam se tudom mit akarok? - nyűglődöm, miközben felveszem az imént visszakapott párnámat és az arcomra szorítom. Legszívesebben sikítanék attól amit jelenleg érzek és ami miatt már annyi álmatlan éjszakám volt. Egyszerűen teljesen tehetetlennek érzem magam az életben most először és ez igazán kiborít. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt az egészet csak én képzelem bele a dolgokba és ezzel tönkre teszek egy jó barátságot akkor az rosszabb, mint ha csak úgy tennénk, mintha nem történt volna semmi. Merlinre! Miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lennie!?
- Fúj. - Engem is kiráz a hideg ahogy látom Ems kezét, még úgy is, hogy nem kóstoltam meg azt a valamit. Ezért szerintem szerencsésnek mondhatom magam, és azt hiszem, jó lesz, ha vigyázok, nehogy még a maradék két évem alatt valaki becsapjon egy rókázóval. Brrr. - Amúgy csodállak, eskü, én ilyen témában szerintem két mondatot nem tudtam volna írni. Hogy vagy rá képes? Megtaníthatnál ezekre a dolgokra. - Nem éppen az erősségem az írás, meg az sem, hogy könyveket bújjak órákon át, túlságosan forró a vérem ehhez és nagy a kalandvágyam. Persze mivel túl nagy a szám - általában - ezért volt már részem hasonló dolgokban nekem is, ezt nem tagadom, de ha lehet kerülöm ezt a jelenséget. Szemforgatva tekintek vissza Emsre, majd kissé felháborítóan sóhajtok fel. - Te jó ég, olyan ijesztő, már hogy tetszene?! - Püffögök, és legyintek is egyet mellé, de tudom jól, mennyire igaza van a barátnőmnek. Mindig sokat dumálok, mindig bevágódom a srácoknál vagy épp lerázom őket, de ez valamiért más. Valami más megérzésem van vele kapcsolatban. Nem tudom, és nem is akarom. - Nem vagyok gyáva nyuszi, nekem is lehetnek néha ilyen botlásaim nem? Fogalmam sincs, mit gondoljak vagy mit csináljak. Lehet egy sötét sarokban levágja a fejem, ha megmondom neki, hogy húzzon el. - Felvont szemöldökkel és kicsit lefagyva a gondolatmenettől tekintek vissza Emsre, majd elnevetem magam, hiszen ő túlgondolta a szavaimat, én csak a sálamra céloztam ebben a pillanatban, mint ruhadarab, nyilván a bugyimat nem fogom elhagyni a folyosón, vagy a pólómat... az már azért nagyon durva lenne! Mondjuk az elképzelés igen vicces. - Ha-ha! Nagyon vicces lenne tényleg. Ilyet soha nem tennék, soha nem vetkőznék le nyilvánosság előtt! Még a fiúk miatt sem. - Jól érzem magam a barátnőmmel, mindig kitalálunk valamit, soha nem hagyjuk unatkozni a másikat, szerintem nem gondolták ezt át amikor egy hálóba osztottak minket annak idején, és hát senki más nem marad meg mellettünk, volt már olyan lakótástunk, akit szó szerint elüldöztünk innen, de az vicces volt. Meg amúgy is béna volt a csaj. Nem illett a képbe. Végre eltérünk az én életem megvitatásáról, amúgy sem mondanám, hogy túl sok szerelmi dolgot tudnék felhozni és ecsetelni, mert nekem inkább csak csókcsatáim és kalandjaim voltak. Viszont Ems története igazán érdekes. - Nyilván többek vagytok mint barátok. - Ezt a vak is látja. - Mi az hogy nem tudod mit akarsz? Valami terved csak van vele! Szerintem beszélnetek kéne. Annak jó vége lesz, ha kerülöd? - A kész tények elé állítom. Na lássuk, mi van a zsákban!
Kezdőlap
Ma sem vagyok sokkal épebb mint tegnap. Valahogy ez a hét rémes nekem, kimerültnek érzem magam és egyfolytában csak nyűgök. Talán épp itt az ideje, hogy kicsit lazítsak végre és mind tudjuk, hogy ez az év az egyik meghatározó számunkra az R.B.F. vizsgák miatt, de hát csak pihenhet egy vagy két napot az ember lánya, nem? Rohamos léptekkel sietek a klubhelyiségbe miután végeztem az órákkal. Emmával teljesen elkerültük egymást, a jóslástan amúgy is annyira leköt, hogy az óra után is szinte teljesen kikapcsolok néha. Valószínűleg ezért veszíthettem el a barátnőmet szem elől. Amikor áthaladok a klubhelyiségen és nem látom őt odabenn, csak felszaladok a lépcsőn és óvatosan nyitok be a szobánk ajtaján. 
