Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Mira Luna Lacke EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Mira Luna Lacke EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Mira Luna Lacke EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Mira Luna Lacke EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Mira Luna Lacke EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Mira Luna Lacke EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Mira Luna Lacke EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Mira Luna Lacke EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Mira Luna Lacke EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 587 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 587 vendég
A legtöbb felhasználó (669 fő) Hétf. 25 Nov. - 6:23-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Mira L. Lacke

Mira L. Lacke

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Willow Shields

»
» Pént. 14 Dec. - 22:15

Mira Luna Lacke

The devil and the details

Becenév:

Mira, Luna,
az ördög

Kor:

17

Származás:

Magnix-származású

Lojalitás:

Csak hagyják békén

Képesség:

Bátorság
...ja nem

Csoport:

Ilvermorny

Rank:

Beosztást kérnék

Play by:

Willow Shields

Karakter típus:

Saját




Emlékszem még egy szerető családra. Még azelőttről.
Konzervatív déli bűbetlenek, épp csak vidéken, Atlantától pár mérföldre volt egy farmunk. Van. Gondolom.
Évek óta nem jártam otthon.
A varázstitok törvény - sajnos - egyáltalán nem jelenti azt, hogy a bűbetlenek semmit nem tudnak a varázsvilágról. Talán még rosszabb is: hiedelmek, babonák, rémtörténetek és folklór formájában nagyonis megvannak az elképzeléseik, amiknek vagy van köze a valósághoz, vagy nincs.
Talán hét-nyolc éves voltam, amikor az egész elkezdődött, a varázserőm első jelei mutatkozni kezdtek, az volt a lejtőnek még csak a legeleje. De onnantól kezdve minden, csak kis apró, ártalmatlan jelenéstől is feszült a levegő, apránként egyre inkább.
Nem mint csodákat fogták föl őket a szüleim. És ebből adja is magát, hogy miként igen.
Féltem. Féltem magamtól, a jelenségektől, féltettem a szüleimet és a kisöcsémet tőlük, mert én igazán nem akartam soha senkit bántani, pláne nem szándékosan csináltam semmit. De a szüleimnek mind az Ördögtől való volt. Én is.
Tizenegy éves koromra - még azelőtt, hogy a varázsvilágról tudtam volna - féltem apámtól. Egyszer, már nem is emlékszem mér, de valami egyébként kicsinyes dologért annyira megharagudott rám, hogy meg akart ütni.
Csuklóból eltűnt a keze.
Elmenekültem otthonról, és azóta se tértem soha vissza.
Az Ilvermornyba való felvételemről, mindennek a magyarázatáról, arról, hogy igen, boszorkány vagyok, de ez nem azt jelenti egészen, mint hittem, csak ezután lett tudomásom. Azt sem tudom, a szüleim fel lettek-e világosítva róla a távollétemben. Nem tudom, az öcsémnek mutatkoztak-e varázsképességei, de valahol azért fohászkodom, hogy neki ne legyenek ilyenek. Úgy biztonságosabb.

Talán itt érdemes megemlítenem Robert Wyne-t is, bár rokonságilag talán "főbérlő"nek lehet nevezni, más összefüggésünk nincs. Varázsló létére egy kis autószerelő műhelyt üzemeltet egymaga, illetve nyaranta segítek benne. Nem egy kedves ember, de megengedi, hogy nyáron, amikor nem az Ilvermornyban vagyok, nála lakjak, ameddig nem vagyok terhére. És minden lászat ellenére tiszteletben tart, bár ezt néha én is nehezen hiszem el.
Nézzünk szembe vele: én vagyok az ördög.
Mostanra ezt afféle belsős poénként mondom, talán kissé sötét humorral, de volt idő, amikor tényleg így gondoltam. Az Ilvermorny-s éveim alatt sikerült elfogadnom a boszorkányságom, azt, hogy ez teljesen normális dolog, és van egy egész világ, ahol ez hétköznapi, és hogy ez az egész nem valami természetellenes gonosznak a lába nyoma, megrontó mocska.
Félni azért még mindig félek tőle, soha nem sikerült teljes mértékben fölékerekednem és biztos kézzel irányítanom. Nem tudom, ki szerint volt jó ötlet, hogy Viharmadár-faroktoll pálcám legyen, de ez választott. Van, amikor értékelem a védelmező jellemét, de nem a magabiztosságomon javít, hogy hajlamos magától varázsolni néha a védelmemben. Megijeszt.
Azt hiszem, ez a pecsét örökre rajtam maradt, a félelmeivel, aggodalmaival csöndben küzdő, szürke lány vagyok a háttérben. Akár szó szerint is, az egyentaláromon kívül talán nincs is más színes ruhám.
Gyakran vívódok a kisöcsém miatt. Öt évvel fiatalabb, amikor utóljára láttam, még nem mutatta jeleit varázserőnek, bár annyi idősen még én se. Amikor elmenekültem otthonról, magammal akartam vinni, megvédeni, de nem mertem. Féltem ekkora ellenállást meglépni, és féltem attól is, hogy ő sérül meg legközelebb, akár ártatlanul is, csak mert a közelemben van.
Idén kezdte az első évét, hogyha ő is varázsló, nem mertem csak távolról se nézni a beosztást, nehogy fölismerjem, ha ő is ott van. Ha fölismernénk egymást ennyi év után, sokat nőttünk azóta mindketten. Tartok a találkozás gondolatától, és valahol szégyellem is magam bármiért előre, amit hozhatna.
Az utóbbi években - nem a hangulat érdeme - beletanultam a magnix autószerelésbe, még meg is kedveltem kicsit. Feltéve, hogy nem Robert stílusa frusztrál, egész megnyugtató belemerülni a gépzsírfoltos mechanikába, és ha arra figyelek, nem hagyom magam aggódni sem legalább. Igazából lehet, hogy még jót is tesz.


-Részeg vagy, Greg, ülj le!
-De há' leverte a...
-És azt se tudja, mit keres itt egyáltalán. Ülj, le!
Csak kétségbeesetten pislogok, már csak magamban mentegetőzve - én nem... én igazán... bocsánat, én... - a fölém tornyosuló alkoholszagú férfira, földbegyökerezett lábakkal, az ösztöneim próbálnak az újabb hang felé fordítani, és az összetört korsó szilánkjai mellől se sikerül ellépnem, amit véletlenül lesodortam az asztal széléről.
-Te meg gyere el onnan.- Az új hang gazdája oldja meg azzal, hogy karon ragad, és elhúz a sörtócsától. Nagydarab, borotváltkopasz, egyáltalán nem bizalomgerjesztőbb a Gregként szólított másiknál, aki közben szitkozódva, kelletlenül visszaül az asztalához.
-Maradj itt, és várd meg ameddig ezt befejezem. Az a korsó nem attól tört el, hogy leesett.
Jobbnak látom csak engedelmeskedni, úgyhogy megpróbálok csak eltűnni a férfi melletti bárszékre ülve. Nem kérdés, egyszerűen kijelenti: mindketten tudjuk, hogy én voltam. A leeső korsó koppant egyet a földön, kiborult, semmi, aztán csak másodpercekkel később reccsent egyet magától és hullott szilánkokra. Ezt is én csináltam. Erről se tehetek, nem akartam, csak történt.
Fáradt vagyok, rémült, és csak a horizont alapján gondolom, hogy a város szélén. Othonról csak szaladtam, és már messze jártam, amikor rájöttem, hogy a rossz irányba fordultam az országútra, és nem a közeli falu felé tartok, aminek a határában van a farmunk, hanem a város felé. De megfordulni, hazafele közeledni nem mertem, csak jöttem tovább, amég el nem értem újra lakott területre.
És most fogalmam sincs hol vagyok, valami kocsmába jöttem be, hátha tudok segítséget kérni, de úgy tűnik ez se megy. Csak szégyellve magamat nézek az ölembe, várva a... nem is tudom, ítéletet?
-Najó, gyere- utasít a férfi, és én inkább csak engedelmeskedek. Legalább elviszi addigis a balhémat, törzsvendég lehet, és ráhagyják, hogy kézbevette az ügyet, nekem meg legalább van indokom eltűnni innen. Majd odakint elfutok legfeljebb. Nem, gondolni sem akarok arra, hogy vele is történik valami félelmemben, mint apámmal, mint a korsóval, nem! Csak simán elfutok. Ha kell.
És ha sikerül.
Elindul valamerre az utcán, és követem, kartávolságon kívül maradva, de engedelmesen. Talán nem akar bántani, és ugyanolyan elveszett lennék, ha elszaladok.
-Ne legyél ennyire beszarva, csak varázsoltál. A bűbetlenek meg nem vették észre, nem fognak rá emlékezni.
-Hogy mit? De, apám egész biztos emlékezni fog.- Azt, hogy honnan vettem magamon annyi erőt, hogy megszólaljak, nem tudom.
-Kizárt, hogy Greg az apád legyen.
-Nem ő.
-Akkor?- A férfi megtorpan. Nem értetlenül, várakozóan, számonkérve néz rám. Tud valamit és választ vár. Csak a cipőm orrát tudom nézni.
-...Elmenekültem. Otthonról- motyogok magam elé. Nagyon reménykedek, hogy nem kérdez többet.
-Ez megmagyaráz dolgokat. Fel tudok ajánlani egy kanapét, ha nem teszel tönkre semmit, holnap eldöntöm, mi legyen veled.
Csak bizonytalanul nézek az idegenre. Nem tudom jó ötlet-e elfogadni, de más jó ötletem sincs.
-Mi? Felőlem aludhatsz az utcán is, ha jobban tetszik.
Vállat vonva továbbindul.

-

-Asszony! Kérem a hétnyolcados kulcsot!
-Ne nevezz így.- Előkotrom a csavarkulcsot a szerszámosládából, és beadom Robertnek a furgon alá.
-Mé, nőből vagy, nem? A "Csöcsi"nek sem örülnél jobban.
Mert nem szeretném. Megalázó. Olyan implikációkat idéz, amire gondolni sem akarok. És főleg mert van nevem is. De inkább nem szólok. Végülis, nem tudom, hol lennék nélküle az utóbbi hat évben. Az ő kegyelméből van hol laknom egyáltalán, és cserébe tényleg csak annyit vár el, hogy ne legyek haszontalan teher, segítsek a műhelyben vagy a házban. Nem nyúl hozzám, ahogy nem illene, addig meg gondolom nekem sem illene egy megszólításon picsognom, csak mert rosszul esik. Amennyi mindennel segített rajtam. Szólíthatnám kicsinyes bosszúból Embernek cserébe, de szerintem azt elismerésnek venné.
-Nem jó, add az eggyel kisebbet.
-Az hanyas?
-A következő.
Következő... Fix, hogy nem a 6/8. Elkezdem jobb híján egymáshoz méregetni a kulcsokat.
-Nem tudom ezt akármeddig tartani.
-Megoldófa?- ajánlom föl, a 3/4 és 13/16 jelűeket hasonlítgatva, aztán beadom neki a tizenhármassal együtt a varázspálcáját is.
Nem értem, minek nem akar varázslatot használni a műhelyben, nincs itt senki rajtunk kívül, a kocsi meg nem fog bűvölt tárgynak számítani, ha a végeredményként nincs bűvölve. Pláne hogy a pálca is itt van a műhelyben, még olyan neve is van, amit a bűbetlenek inkább hisznek csak szerelőzsargonnak, de nem, maradjunk a hagyományos megoldásnál. A csavarkulcsokat meg eskü sorszámozni fogom, mert ezeken a hülye méreteken annyira se lehet kiigazodni, mint a máguspénz átváltáson.
-Ez se lesz jó, Csöcsi.
-Méretezd át! ...Bocsánat.
Lesütött szemmel nyújtom be neki a háromnegyedest is. Frusztráló, hogy ilyen érzéketlen, vagy talán direkt csinálja, direkt ugráltat akkor is, ha meg tudná oldani anélkül. Valószínűleg csak fölényeskedik a hatalmával, és biztos, hogy élvezi. Az utóbbi hat évben leginkább a cselédje és inasa vagyok, és ezt soha nem felejti el éreztetni. Egyetlen egyszer kaptam tőle bármit, egy kezeslábast a műhelyhez - azt hajlandó varázslattal úrjaméretezni persze, ha kinőném - ha bármi mást akarok, vagy egyszerűen kell, azt ledolgozom, és elszámolja. Régebben megvenni megvette még, de csak mert túl kicsi voltam én menni a boltba. A kaját és szállást legalább nem számolja így, azt csak betudja annak a munkámnak, amikor nem valamire gyűjtök direktben.
Mert tudom a szabályt:
Az ajtó nyitva van, ha annyira nem tetszik valami, bármikor kisétálhatok és boldogulhatok ahogy sikerül, de akkor ne jöjjek vissza rinyálni.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marlene McKinnon

Marlene McKinnon

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford

»
» Szomb. 15 Dec. - 7:27

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Kedves Mira!
Köszöntelek nálunk, és nagyon örülök neki, hogy egy újabb Ilvermorny diákot üdvözölhetek köreinkben. Szomorúnak találtam a történeted, de elgondolkodtam azon, hogy ha a szüleidnek elmagyarázták volna, hogy mi is vagy pontosan, vajon másként viszonyultak volna hozzád? Nem vagy ördög, csupán csak egy különleges lány, és teljesen megértem, hogy még a mai napig félsz kicsit ettől a mágiától, hiszen mint láthattuk, már fiatalabb korodban dühből nehezen kontrolláltad és baleseteket okoztál. Kíváncsi vagyok, nagyon, hogy az öcséd is örökölte e ezeket a képességeket vagy ő magnix maradt. Remélem hamarosan megtudhatjuk!
Robert. A férfi, aki törődik veled, aki munkát és szállást ad amikor nincs hová menned. Akármennyire is azt hiszed, hogy a rabszolgájának tart vagy akármi, szerintem hiányoznál neki, ha már nem mennél többet vissza. Hisz sok év telt el, az ember pedig társas lény és akarva-akaratlanul is törődni kezd azzal akivel már évek óta közeli kapcsolatban áll.
A házválasztásnál nem is kellett gondolkodnom, remélem, hogy te sem látod majd másként, minden porcikám azt sugallja, hogy a házbeosztási ceremónián érted a Puckwudgie lőtte fel a levegőbe nyílvesszőjét!



Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje listája


Vissza az elejére Go down

Mira Luna Lacke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» martin liam lacke
» Luna M. Rayne
» Mira && Stormie
» Arianne & Mira
» Az ifjú Lacke különös bájolási esete

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-