Valahol bölcsészek zokognak

Merton Mortimer Thanaton Adolf Graves

Meg kell hagyni, az értelmiségiek között is akad különlegesen okos ember, ez tagadhatatlan!

Becenév:

Graves, a Kaszás

X#eu177/?!?

==FSBVA292hr'>?

Kor:

Harminckettő

sz4rmazás?![invalid?]:

Bonyolult

Lojalitás:

A túlóra iránt

Képesség:

Legilimencia/oklumencia

C[code=false]soport[percode]:

Mágiahasználók

Rank:

Minisztérium

Play by:

Dan Stevens

"Foglalkozása?"

"Költő – vallotta meg Ivan kelletlenül."

Karakter típus:

Minden is

"Mondja meg maga: jók a versei?"

"– Rémesek! – válaszolta Ivan hirtelen támadt bátorsággal, őszintén."

"Téged aztán igazán nem vártalak! Mi járatban vagy, hívatlan vendég?" - mondta az idősebb M. Graves egy jóképű vodka felett, miközben a szakállából havat söpört arra az asztalra, amin majd saját kifejezésével élve jól megkúrja az asszonyt, a most unottan bámulót, aki vele ellentétben a legkevésbé sem érti, miért épp ide, a nagy Skandináviába vetette a végzet - minden Graves úgy világlik ki ebből a közegből neve alapján, mintha csak angolszász lenne, de bezzeg a külsejük rögtön kijelentkezik a padból, az határozottan hozza a papírformát, az idősebb M. Graves például az imént szelídített sárkányt pálcával, szebb rozskenyeres, medvehagymás szösszenetet nem látott még az északkal csak ismerkedő fiatal hölgy, rögtön ásít is egyet buzgalma jeleként, hát ezt igazán nehéz lesz másképp elviselni, eleve érthetetlen, mi a szentséges kurvaéletet - az idősebb és ifjabb M. Graves szóhasználatát idézve - művelnek svédek épp itt, Finnország legtávolabb eső tajgáján, minek azokat a sárkányokat itt hajtani a nagy semmiben, "Hozzád jöttem, gonoszság szelleme, árnyak fejedelme!" - és ez a mondat aztán kikerül közös otthonuk mestergerendájára.
"Ha hozzám jöttél, miért nem kívánsz jó napot, valahavolt vámszedő?" - idézgették valahol innen távol, angolok között, ahol élt ez a bizonyos, inkább fiktív vérvonal, melynek tagjai szinte mind rendelkeztek a látás nagyszerű képességével, ennek köszönhette hát M. Graves édesanyja azt a kanosszát, amit megjárhatott, miután bejelentette, ő távozik angolosan, aztán már annyit sem mondott, hogy kviddics, és disszidált, a három láda könyvét csodálja majd M. Graves unalmas perceiben, fel is veti majd néha, hogy elégethetnék őket, az ifjabb pedig ezekből tanul meg írni és olvasni, hamarabb tudja, mik az ész posztulátumai, mint a hét napjait, hát ez a hangulat aztán el is intézi jó előre mindhármuknak, hogy aztán teljesen alkalmatlanok legyenek bármilyen társas létformára, úgy kerüli őket mindenki a környéken, mint a pestist szokták, mert ha ezek megszólalnak, egyik kellemetlenebb, mint a másik.
"Mert azt szeretném, ha leáldozna a napod – válaszolta a jövevény orcátlanul."

M. Graves, a fiatalabb egészen máshogy borzalmas, mint az elődje, vagy kedves édesanyja volt - például azok közé tartozik, akik valami indokolatlan oknál fogva beszélik a svédet és a finnt is, utóbbira olyan büszkék, hogy az már önmagában büntetendő lehetne bizonyos körökben, ez az egész família mintha csak azért állt volna össze, hogy ki így, ki úgy, de mentális egészségünkre törjön, elborzasszon, majd élvezze a végeredményt, hát így van ez, léteznek olyan alakok, akik Pöcsfej Paddingtonnak nevezik el főnökeiket, Karácsonykor szenet ajándékoznak, puszta kalandvágyból más országok alkalmazásába állnak - bár nem tisztázott, ez nem az anyja tanácsa volt-e véletlenül, ilyenek ezek a látók, jönnek, látnak, (meg)győznek - és M. Graves bőven elég rossz tulajdonsággal bír hozzá, hogy ezeken felül is találjon benne kivetnivalót az erre perverz közönség, nemhogy nem köszönt fel a jeles alkalmakkor, emlékeztet, hogy egyre közelebb a sírhoz, lám csak, egy Poe lendületével inspirál az élet élvezetére, megvalósítja az összes Lokihoz kapcsolódó klisés elképzelésünket, hogy annak is véget vessen rövidesen: "– Nem–e? Kérem, hallgasson végig – riposztozott a kandúr, és dorombolva gyönyörűségében előadott egy hosszú históriát, miszerint egyszer teljes tizenkilenc napig bolyongott a sivatagban, és egyetlen tápláléka egy maga ejtette tigris húsa volt."
"– Hazugság!"
"– És ebben a hazugságban az a legérdekesebb – toldotta meg a szót Woland –, hogy az első szavától az utolsóig koholmány."

A szakirodalom úgy tartja, bizonyos munkakörök betöltése bizonyos feltételekhez kötött, ezeket pedig csak bizonyos paraméterek bizonyos meglépése után lehetséges meglépni, csak ez után feltételezni, majd legvégül betölteni - ha a mondatnak az olvasó számára nem sok értelme volt, elképzelhető, hogy valahol a második bekezdés környékén találkozott M. Graves úrral, aki mostanra bizonyára megszokta a nevével való viccelődést, az ilyesmit az ember amúgy is joviálisan elfogadja, lévén megváltoztatni egyet jelentene azzal, hogy csatlakozik más, teljesen átlagos családnévvel megáldott embertársaihoz, és M. Graves semmit, hangsúlyozom, főként az emléktörlés okán, semmit nem utál jobban, mint embertársait, talán még reggelente felkelni sem, pedig arról is hangzatos tirádákban tud megnyilvánulni, hangosan és lehetőleg úgy, hogy a villamosok, buszok teljes közönsége osztozzon benne - M. Graves nem is ismeri azt a kifejezést, hogy magánszféra, állítja, hogy azért veszi fel a fizetését, hogy másokkal is elfeledtesse ezt a kóros, liberális csökevényt, közben kávét fogyaszt embertelenül sok cukorral és sziruppal, és a vállát vonogatja, mikor egészségéről kérdezik, már az élet maga sem egészséges, és ki tudná ezt jobban, mint az ember, akit így neveztek el - egyébként is meglepődik, ha véleményét kérdezik, nem szokott hozzá, ahhoz annál inkább, hogy az aurorok és egyéb entitások után takarít, mert hopp, itt egy halálos átok, ott meg egy kínzás, hát kérem, nem lehet ezt így, szaladgálni a világban, aztán mindenfelé bizonyítékokat hátrahagyni, M. Graves erre szokott hivatkozni, meg arra, hogy utálja a nőket és a macskákat, és biztos mondana még valamit mellé dacból is, ha találkozna az olvasóval, mert úgy eleve hülyeségnek tartja ezt a sablont, a társadalmi berendezkedést, és egyiket legalább szeretné meggyalázni, de csak az irodalmi parnasszus magasságából, mert szereti, ha elismerik képességeit, főleg azt, amiben indokolatlan görög, római és latin kifejezésekkel él, és megírja e nyelveken a világ legrosszabb dalszövegeit, skótdudán és hegedűn játszik, az egyikről azt hitte, menő, a másik meg kötelező volt, és sosem mondja meg, melyik volt a melyik, nem, már a férfiakat is utálja, sőt, bármit utál, ha ezzel nyerhet még néhány percet magában, magának, amíg ülhet az irodájában, ihatja az ihatatlan kávéját, bizonyos körülményekről merenghet, majd otthon eljátszhatja konzervatív szüleinek, hogy nagyon alkalmas, innovatív és rugalnikatív - hobbija a szavak kitalálása, de ez azért nem annyira meredek, ha valakit így hívnak - és véletlenül sem rocksztár, az egészen biztosan nem, egy ilyen savanyú alak, mint ő, mama, papa, egy egész kurva mondatba beleférne a jellemzésem, utálok én mindent és mindenkit, csak ne beszéljünk a problémáimról, mert menten az ész posztulátumaira fogok hivatkozni, filozófiában kiművelt bölcsészként fogok villongani, tüntetek minden ellen, ami épeszű, ami normális, mert nem tudom máshogy elviselni - szóval M. Graves egészen elképesztő, mindenki el is szokott képedni rajta rendesen, amolyan Mester és Margarita kaliberű jelenség, ha valamelyikünket rá emlékezteti, az nem a véletlen műve, ez M. Graves úr kedvenc olvasmánya, talán szerencsésebb lenne, ha követnénk a példáját, és ha életéről, viselt dolgairól kérdezik, azt csapja fel, és inkább idéz a nagyérdeműnek, mert
"A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad."

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.

Kedvesem, Ön ismét megborzongatott, noha tudja, Clive szellemisége ellenére, kedvelem a borzalmakat, az irodalom is attól olyan katartikus, hogy voltaképpen szörnyű.
Ön egészen kivételesen borzasztó és milyen ironikus most ebben a kontextusban Loki, mint hasonlat, kivételesen tetszett a mód, ahogyan születésnaposokat fogad kedvesen, képzelem mekkora népszerűségnek örvend munkatársai körében.
Mizantrópiáját ellenben megértem, reggelekre vonatkozó érzéseit szintén, hihetetlen, elkezdtem kedvelni Önt Mr. Graves, igazán kikérném a véleményét egyszer, magamnak, beleönteném a cukortartó teljes tartalmát teájába, utálhatnánk együtt a nőket és igazán addig zaklatnám a cicákkal, amíg azt nem mondja: maow
Tudja Ön minden Hókuszpóksága (nem tudom mi ez, mugli kifejezés lehet) ellenére is roppant sokoldalú, kreatív, fanyarságában, az életuntság életművésze, találjon fel szavakat, lehetőleg minél többet és írja le, ossza meg az oldallal, hiszen próbálom elrejteni fanatizmusom, látja, maga szégyentelen, hogy az összes személyiségével így felkelti érdeklődésem!

Latyagalamityula!

Nahát tudja mit? Maga egy bölcsész!

Clive S. McGonagall

Foglalók • Hírek • Kapcsolatkereső • Halálfaló lista • A Főnix Rendje listája

» Valahol az utakon
» Valahol el kell kezdeni

Valahol bölcsészek zokognak

Valahol bölcsészek zokognak

Similar topics

Similar topics